Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-09 / 67. szám, szerda
ALKOSS ÚJAT, ŐRIZD MEG A RÉGIT Érdekes kézimunka-kiállítás FŐ CÉL; az életmód megváltoztatása A cigánykérdés néhány problémája a kelet-szlovákiai kerületot;». A falu hangosa »beszélőjének jelzésére sokan kiszaladnak a kapuba. „Kérjük a lakosságot, főleg a falu asszonyait, lányait, hozzák el kézimunkáikat a helyi nemzeti bizottság épületébe. A Nőszövetség helyi szervezetének vezetősége a művelődési házban kézimunka-kiállítást rendez“. A bemondó még egyszer megismétli a szöveget, majd zene következik. 1. Alig telik el néhány óra, néhány asszony máris megjelenik a hnb épületében. Többen csak érdeklődni jöttek, de néhány lány máris tudta, miről van szó, subát, csipketerítőt, hímzett abroszt, törülközőt hoztak: itt van, mi csináltuk, szívesen odaadjuk, ha kiállításról van szó. A Balog nad Ipfom-i (ipolybalogi) asszonyok előszedték a régi kézimunkákat, vagy lekapták az első ház áltáláról a nemrég hímzett abroszt, a falról, a subát, a padlásról, a rokkát, guzsalyt, az éjjeliszekrényről a csinos éjjelilámpát... Négy nap alatt nyolcvanon háromszáz kézimunkát hordtak össze. A rendezők — a Nőszövetség helyi szervezete — nem utasítottak vissza semmit. Ugyanúgy elfogadták a Zolczer Rozália által száz éve késatett felkötő lepedőt, mint az épp katonai szolgálatot töltő Molnár Péter éjjelilámpáit, cigarettatartéit, Cseri Emília cslpketerítőit, Se- vény Katalin csendéleteit, azt a sok-sok, ma már ki tudná megmondani ki által készített hímzett törülközőt, ruhát, vászoninget, amelyekhez nem is olyan régen még a balogi földek pora, meg az itteni dolgos parasztok izzadsága tapadt. 2. A kiállítás egyik házigazdája, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke, Zolczer Vlasta fogad a kis művelődési házban. A Morvaországból származó cseh asszonyka tört magyarsággal kalauzol végig a kiállításon. Kiszállunk a vonatból. Előttem egy apa és tizenéves Ha lépegeti át óvatosan a síneket. Az állomás épületéhez érve megállnak. A deresedö halántéka férfi szemétkosárba hajítja a menetjegyeket. — Látod, kár volt megvennünk — szól a fiához leliun- g olt an. — Nem is jött a kalauz! ... A fiú mintha értetlen pillantást vetne apjára. Neksui a következők jutnak eszembe. Vajon honnan ered ez a men talitás? Miért olyai\ különös, ha megbíznak bennünk? A be csületességünkben. Ha látatlanul is elhiszik, hogy megvásároltuk a menetjegyet. Illetve miért lessük izgalommal, mikor jön a kalauz? Persze, másként is felvethető a kérdés: miért csak azért váltanak egyesek menetjegyet, mert a vonaton kezelni szokták? Miért felesiu gesen kidobott pénz, kár a kezeletlen jegy? Visszafelé füvet kifúrja oldalamat a kérdés. Megkérdem a kalauzt: — Előfordul, hogy egyesek szándékosan nem váltanak jegyet ? Csodálkozva néz végig. — Egyesek? Hát téved, uram. Elemér apja — se szó, se beszéd — gondolt egyet és elhagyta a családját. Egy cigánylány volt a választottja. Üt gyermekének nevelését a feleségére hagyta, aki egyébként rossz egészségi állapota miatt nem léphetett munkaviszonyba. A hattagú család kénytelen volt abból a pénzből élni, amit a felelőtlen apa gyermektartás címen hol fizetett, hol nem. Az egykor héttagú családból most már csak négyen laknak a piszkos, hiányosan berendezett háromszobás lakásban. A legidősebb fiút bűncselekmény elkövetése miatt szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. Néhány hónappal ezelőtt a fiatalkorú Elemér is bátyja nyomdokaiba lépett. Barátjával — Gézával — többször is behatoltak Nem egyesek. Némelyek szinte rendszeresen jegy nélkül utaznak. Főként a rövidebb távokon. Az ember nem szaladhat keresztül öt-hat kocsin pár perc alatt, err0 számítanak. Figyelik, hol száll fel a kalauz, és az ellenkező irányba vándorolnak kocsiról kocsira. Pár fillérért, nevetséges összegért végigrette- gig az utat. Félnek, hogy elcsípi őket az ember. Egyszóval nem éppen ritka eset. A deresedö halántékú fépfi jut ismét az eszembe. Aha^y a fiához fordul és legyint:. . . kár volt, nem jött a kalauz. Mit gondolhat az n gyerek. Miért volt kár? Hiszen utaztunk. Vagy talán felötlik benne: meg spórolhattuk'volna? És motoszkálni kezd a fejében egy gon dolat: utazunk, nem utazunk, a vonatnak mennie kell. Egy utassal több natty kevesebb, mi}í számit az! Kár a pénzért, azért a pár kilométerért...! És lassan torzulni kezd a fe jében egy fogalom. Rövidzárlat keletkezik az én károm és a mi kárunk, az enyém és a miénk között. És talán valaki még húsz harminc év múltán is elcsodálkozik: vajon honnan ered ez a mentalitás? R*LOGH P. IMKE idegen lakásokba, ahonnan apróbb használati tárgyakat loptak el. Ezeket később eladták és a pénzért édességet vásároltak. Gézáék tizenegyen laktak egy kétszobás lakásban, de volt idő, amikor többen is. jelenleg közülük ketten is börtönbüntetésüket töltik, egy harmadik fiú pedig már elköltözött, mert megnősült ... A két košicei cigánycsalád történetét nem azért mondtuk el, mintha kuriózium lenne. Ez az eset csak egy a sok közül. Ettől a két családtól vannak rosszabb körülmények között élők is, de tény, hogy egyre inkább gyarapodik azok száma, akik már szocialista rendszerünkhöz méltó módon élnek. Viszont — mint a fenti példa is igazolja — azok életmódjának megváltoztatására, életszínvonalának emelésére, akik még mindig pérőkban élaek, megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. A kelet-szlovákiai kerületben jelenleg 96 ezer cigány él. Ez az összlakosság 7,7 százaléka. A cigány újszülöttek száma évente 3600. Az adatok ismeretében bizonyára mindnyájutffc- ban felmerül a kérdés, mi cadent tettünk és teszünk annak érdekében, hogy neveljük a létszámban növekvő cigány polgártársainkat? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy ez nem könnyű feladat. Ebben a munkában a józanságra, türelemre különösképpen szükség van, hisz tapasztalatból tudjuk, a segítő kezet nem fogadja mindenki szívesen. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a kerületben 1972- töl 1976-ig évente több mint ezer cigány férfi és nő lépett állandó munkaviszonyba, jelenleg az itt élő cigány férfiak 80, a nők 27 százalékának van már állandó munkahelye. A nemzeti bizottságok jóToltáfedJ az utóbbi négy évben a cigánygyermekek számára 40 óvodát is felépítettek. Néhány iskola is épült a számukra, de ma már inkább az a törekvés, hogy együtt tanuljanak a többi gyerekkel. Ezzel szemben a cigányok lakáskérdésének megoldása a kerületben még sok gonddal jár. Bár az utóbbi három évben több mint 1700 cigánycsaládnak sikerült korszerű otthont biztosítani, az elmúlt év végén még 32 ezren pérók- ban laktak. Tapasztalatok igazolják, hogy a pérókat a legjobb szándékkal és anyagi támogatással sem lehet már megfelelően átalakítani. Ezeket a sárkunyhókat még tatarozni sem érdemes. Felszámolásuk viszont annál sürgetőbb, mert nem titok, ez a környezet veszélyezteti az itt élők egészségét. Košicén egy ellenőrzés a közelmúltban például megállapította, hogy pórokban élő cigányok 11 százaléka tébécés, 6,6 százalékuk más betegségben szenved és 22,1 százalékukat rokkanttá nyilvánították. Szólnunk kell arról is, hogy ez az életkörnyezet és életmód a bűnözésnek is kedvez. A statisztikai adatokból például kiderül, hogy a kerületben az utóbbi három évben a bűncselekmények elkövetőinek 16,5 százaléka cigány volt. Még szomorúbb, hogy 70 százalékuk fiatalkorú! Tagadhatatlanul volt és van probléma a cigányokkal. Sok baj van még a cigánygyermekek rendszertelen iskolába járásával is. Kassán például az iskolaköteles gyermekek 6,5 százaléka cigány, de igazolatlanul mulasztott óráik száma 11-szer több, mint a többi gyermeké. A nemzeti bizottságok, az iskolák pedagógusai a lehetőségekhez mérten igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy változtassanak ezen a helyzeten. Az 1975/76-os tanévben például 453 családhoz írtak levelet, amelyben arra kérték a szülőket, hogy gyermeküket rendszeresen küldjék iskolába. 1520 cigánycsaládot személyesen is meglátogattak, elbeszélgettek a szülőkkel, a gyerekekkel. Az eredmények igazolták, hogy ez utóbbi formának volt a legnagyobb hatása. Ez is kijelöli tehát a cigánykérdés megoldásának egyik járható útját. SZÁSZAK GYÖRGY MENTALITÁS? leleplezte magái mini a nép, o szocializmus és a haladás ellensége Dr. František Kriege! orvusdoktor tevékenységéről objektí- van és teljes felelősséggel megállapíthatjuk: népünk, valamint a szocializmus és a haladás ellensége. Lehet, hogy nem sikerül maradéktalanul megismerni sötét és kalandus múltját. Az összes részeletet aprólékosan csak ő maga tárhatná fel. Ennek ellenére megpróbáljuk rekonstruálni Kriege] múltját, valamint szonialistaellenes és népellenes tevékenységét legalább annyira, amennyire ezt a levéltári adatok és a jelenlegi dokumentnmok lehetővé teszik. KEZDJÜK AZZAL, hogy például Kriegl mindig azt állította: meggyőződéses internacionalista. Ezt tényleg csak állítani tudta. Az internacionalizmus ugyanis a mély hazafiságból, a haza, a nép tiszta szeretetéből fakad. Kriegel az internacionalista meggyőződést mindig képmutató módon megjátszottá. A valóságban mindig kozmopolita, hazátlan emberként viselkedett és szerepelt. Életcélja mindig magasra ívelő karrier volt. Soha nem nézte, milyen áron és hol éri el célját. Mindegy volt: Csehszlovákiában, Spanyolországban vagy Kínában, hogy a dolgozó nép becsületes szolgálatában, vagy az amerikai hadsereg szolgálatában Indiában. Ha életútját földrajzi szemszögből nézzük, egy elvtelen kalandor tarka életének képét kapjuk. František Kriegel 1908-ban született a lengyelországi Szta- niszlavovban. Zsidó családból származik és állampolgársága eredetileg lengyel volt. :Í9ZQ> ban befejezte középiskolai tanulmányait a Sztanislavovi Gimnáziumban, és még ugyanabban *z évben Csehszlovákiába, Prágába jfiU. Itt orvosi tanulmá* nyokat végzett a német egyetemen. 1934-ben szerezte meg a diplomát. Röviddel Prágába való megérkezése után bekapcsolódott a politikai életbe. A prágai első városkerületi zsidó akadémikusok központi szövetségében tevékenykedett. A diploma megszerzése után kisegítő orvosként a Magánhivatalnokok és Alkalmazottak Prágai Első Betegbiztosító Intézetében dolgozott. 1938 végén Spanyolországba ment, ahol a polgárháború egész ideje alatt a spanyol köztársaságiak egységeinél és a nemzetközi brigádokban volt orvos. Bizonyos ideig a 11., majd később a 45. nemzetközi brigád főorvosa volt. A köztársasági egységek veresége után 1939 februárjától augusztusig az St. Cyprian-i internáló táborban, később a franciaországi Gursban tartózkodott. 1939 szeptemberében a demokratikus Spanyolország támogatására alakult norvég bizottság segítségével Franciaországból Kínába került. 1951. június 25-én kelt levelében Kriegel erről ezt írja: „A kínai hadsereg kvejangi törzs- karátioz 1939 októberében kerültem, ugyanennek az évnek a decemberében orvosi tanácsadóként és az egészségügyi szolgálat szervezőjeként beosztottak a kínai hadsereg 20. hadtestéhez, amely Közép-Kí- nában hajtott végre hadműveleteket. Később ugyanebben a tisztségben a 27. hadtesthez kerültem... 1942 végén a Kínai Vöröskereszt orvosi szolgálatra küldött ki az Indiában harcoló kínai egységekhez, s itt mint az amerikai hadsereg szerződéses orvosa dolgoztam a kínai egységek katonái között.“ Ennyit a levélből. 1945 decemberében Kriegel Indiából Németországon keresztül visszatért Prágába. KRIEGEL ÉLETRAJZÁBAN fon tus részleteket egyszerűen meghamisít, illetve — hogy egészen objektívak legyünk — módosít. Néha egyes dolgokat elfelejt megemlíteni, olyan dolgokat pedig, amelyek karrierjét az adott helyzetben elősegíthetik, megemlít. Lapozzuk csak fel a dokumentumokat. A következő tényekkel találkozunk: František Kriegel azt állítja, hogy 1931 óta tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Erről semmi bizonyíték sincs. Létezik azonban egy másik dokumentum, párttagsági jelentkezőlapja. Ebben az áll, hogy 1945. december 6-án tért vissza Csehszlovákiába, és a kérvényt ugyanezen év december 7-én adta be. Ott az ajánló neye is: Otto Šlingé, a brnói kerületi pártbizottság volt ve- eető titkáráé, akit lelepleztek és elítéltek, mint a szocializmus ellenségét, cionistát és a kapitalizmus ügynökét. Egy másik tény: mint tnár említettük, František Kriegel a polgárháború idején Spanyol- országban a nemzetközi brigádok és a köztársasági egységek orvosa volt. De nem Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetősége küldte ki őt oda, Ü maga ment. Vajon milyen okokból? Talán kalandokra vágyott? Érdekes, amit Kriegel múltjának erről az időszakáról, tehát spanyolországi tartózkodásáról a jelenleg franciaországi emigrációban élő Artúr London egykori csehszlovák külügyminiszter-helyettes írt. Igen, az az Artúr London, aki mint trockista és cionista a nyugati kommunistáéi lenes központok jelentős és szófogadó segítőtársa. Tehát olyan emberről van szó, aki például segít olyan filmek készítésében, mint a „Beismerés“, amelyet nemrég a reakció nagy örömére bemutatott a Francia Televízió. Kriegelről 1950-ben írt káderjellemzésében szó szerint ez áll: „ ... A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága központi káderosztályának dolgozói azt gyanították, hogy Kriegel trockista, és csak a katonai akciók tették lehetetlenné, hogy nem fejezték be az ellene indított vizsgálatot. Spanyolországban olyan emberekkel állott érintkezésben, akiket trockistákként lelepleztek.“ így London. Amikor karrierkérdésről volt szó, London és Kriegel farkasszemet nézett egymással. Amikor a szocializmus ellen kell harcolni, egy követ fújtak és fújnak. JELLEMZŐ, hogyan értékelték Kriegel tevékenységét abban a táborban, ahol a polgár* háború befejezése utált másokkal együtt internálták. Ebből az időszakból mond véleményt Miroslav Nekvasil, az egyik szemtanú: „ ... Az internáló táborban Kriegel a lengyel csoporthoz tartozott, s intenzív kulturális és politikai tevékenységet fejtett ki.“ Vajon Kriegel valóban nem tudta, hová tartozik? Vagy pedig milyen más okok késztették arra, hogy nem a csehszlovák csoportban dolgozott? A második világháború éveiben Kínában, majd az amerikai hadsereg kötelékében Indiában kifejtett tevékenységéről egy másik szemtanú nyilatkozatát idézi. A szemtanú dr. Bedrich Kiscli sebész, Egon Ervin Kisch- nek, az ismert kommunista újságírónak fivére. A sebész ezt írja: „Kriegellel 1941-ben Közép-Kínában, Csaucsuban találkoztam egy nagy ütközet után. Ettől kezdve együtt voltunk Kvejangban, ahol a Kínai Vöröskereszt reakciós vezetősége egy éven át semmi munkával sem bízott meg bennünket... Ezután 1943-ban orvosok egy csoportjával repülőgépen Indiába mentünk, ahol amerikaiak kér kínai hadosztályt képeztek ki, majd később még továbbiakat is. A japánok ellen kellett harcolniuk az asszami és a burmai dzsungelekben. Boatner amerikai tábornok František Kriegelt fontos posztra osztotta be, helyét általános megelégedésre jól megállta. Kriegel nagy tudású orvos és kiváló szervezőképességgel rendelkezik.“ Saját életrajzaiban Kriegel azt igyekszik bebizonyítani, hogy a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadtesthez akart eljutni. 1945. december 7-én benyújtott életrajzában ezt írja: „A Szovjetunió ellen meghirdetett háború után Kínában 1S77. III. 9. — Hogy kinek volt az ötlete ez a kiállítás? Az óvodában dolgozó szakácsnőknek, óvó.- nőknek, vagyis egyszóval a ve* zetőségnek. Bejelentettük, hogy mit akarunk, a falusiak összehordok sok a*nyagot s mi né- hányan megrendeztük. Egy hete tart és már a négyszázadik Játogató írja be a nevét a vendégkönyvbe. Aztán meghallgatom a vezetőség többi tagját. Arról beszélnek, hogy a látogatók nemcsak érdeklődésükkel örvendeztették meg őket, hanem új ötleteket is adtak. Felvetették, miért ne lehetne abból a rengeteg anyagból állandó kiállítást nyitni, hiszen akad a faluban öreg ház bőven, amely hajlékot adhatna a néprajzi gyűjteménynek. 2. /,
