Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-07 / 65. szám, hétfő

1977. III. 7. 1951. március elején Csehszlo­vákia moszkvai nagykövetségéről diplomáciai úton levél érkezett Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságára. Szerzője a beve­zetőben leszögezte, hogy segíteni akar „a párton belüli kémcsoport fel­számolásában“, amely szerinte Ma­rie Svermová, a CSKP KB akkori tit­kárnője körül alakult ki. A levél hal sűrűn leleírt oldalból állt, sok nevet, címet, adatot és feljelentést tartalma­zóit. Ma már nehéz megállapítani, hogyan hatott a Központi Bizottság­nak arra a csoportjára, amely felül­vizsgálta Svermová tevékenységét. Tény azonban, hogy a levél szerzője 1951. október 2-án újabb levelet kül­dött a CSKP Központi Bizottságának, amelyben panaszkodott: „Levelein (a márciusi levél, a szerző ruegj.) tartalmát nagyon komolynak tartom, s véleményem szerint a felsorolt té­nyek segítséget nyújthatnak pártunk­nak az árulók felforgató tevékenysé­ge elleni harcban. Véleményem sze­rint jogom van arra, hogy az illeté­kes pártszervek igazolják levelem átvételét.“ Ezen a panaszon kívül ok- tób3rben megint levelet küldött, amely további neveket és adatokat tartalmazott, s ezekkel szintén hoz­zá akar járulni „a párton belüli kém- csoport felszámolásához.“ Mindkét levél szerzője Zdenäk Mly­nár volt. „Az emberarcú szocializmus“ jövő­beli teoretikusa, az „emberi jogok“ harcosa, az ún. charta ’77 egyik szerzője. Előttünk fekszik a két levél. Beis­merem, hogy olvasásakor végigfutott a hideg a hátamon. Nagyon megrázó, ha az ember saját szemével győződhet meg arról, hogy egyesek számításból milyen hidegvérrel küldenek valakit az akasztófa alá saját karrierjük, ha­talomvágyuk és jólétük érdekében. Az a Mlynár, aki ma a demokrácia és a szabadság vértanújának nevezi ma­gát, ötvenegyben több mint veszélyes vádat emelt Marie Svermová és má­sok ellen, régi barátainak politikai megbízhatatlanságát bizonyította, sőt megrágalmazta halott apját is. Ezt senki sem követelte tőle, saját aka­ratából cselekedett. Egyébként már­ciusi levelében azt írta, hogy a fel­sorolt tényeket már két éve ismeri. Miért nem tájékoztatta előbb a pártszerveket? Kellemetlen lett volna számára. Marie Svermová ugyanis 49-ben még a CSKP KB titkára volt. Amint azon- ban koholt vádakat hoztak fel elle­ne, amint egyesek súlyosan megrá­galmazták és ezért börtönbe került, MlynáF az írógéphez ült és saját ma­ga is szította a rágalmak tüzét. Le­veleivel azt akarta bizonyítani, hogy „hozzájárult a párton belüli kémcso­port felszámolásához“. így akart nagy karriert befutni. Ezért követel­te, hogy igazolják feljelentő levele átvételét. Vannak olyan emberek, akik holt­testeken keresztül jutnak feljebb a ranglétrán... Nem véletlen, hogy Mlynár vágyai 1968-ban valóra vál­tak. ,,A prágai tavasz“ karmesteré­nek éppen abban az időben volt szük­sége egy olyan emberre, mint Mly­nár. TUDOMÁSÁRA ADTÁK ... Pártunk nyíltan állást foglalt az 50-es évek tragikus hibáihoz. A CSKP XI11. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság ta­nulságai című dokumentumban, ame­lyet a CSKP KB 1970-ben fogadott el és amelyet a CSKP XIV. kongresszusa is jóváhagyott, megállapítja: „A szo­cializmus építésének útja nem volt könnyű, akadályok és nehézségek kí­sérték. A gyors és bonyolult fejlődés folyamán, amelyet társadalmunk át­élt, s amelynek során a párt és a munkásosztály elsajátította az Irányí­tás és uralkodás művészetét, hibák és tragikus tévedések is bekövetkez tek. A feladatok újdonságából és bo­nyolultságából eredő nehézségeken kí­vül a szocializmus építésében néhány szubjektív hiba Is előfordult.“ A vál­ság tanulságai nagyon konkrétan rá­mutatnak a fejlődés során előforduló hibák és tévedések okaira. A párt mindent megtesz azért, hogy ezek többé ne ismétlődienek meg. Közismert, hogy milyen kárt okoz­tak a pártnak a MlynáF-típusú embe­rek, azok, akik gyanúsítgatásokat és rágalmakat szítottak. Arról azonban sohasem hallottunk, hogy Mlynár be ismerte volna: maga is hozzájárult a hibákhoz és a tragikus tévedésekhez. Ellenkezőleg, 1968-ban ..a párt meg- újítójának“ szerepében lépett fel. Sa­ját bűneit a pártra hárította és de­formációkról beszélt. Nézzük meg, mit írt 1951-ben — Márciusi levelében mindjárt az ele­jén figyelmezteti a Központi Bizott­ság csoportlát, tudomása van arról, hogy Marle Svermová és a párt több vezetője még 1948 februárja előtt találkozott a nemzeti szocialista funk­cionáriusokkal. Még a találkozás pon­tos színhelyét is megnevezte: dr. Un­gar prágai lakása a Forradalom utca 24 sz. alatt. „Hogy miről tárgyaltak, azt nem tudom“, panaszkodik. Ez a panasz azonban csak egy olyan ember kép­mutatása, aki minden helyzetet ki­használ, képes mindenkit befeketíte­ni azért, hogy bebizonyítsa érdemeit és kitűnjön. Mlynár nem is tudhatott semmit az ilyen találkozókról. Beis­merte. hogy az információt a CSISZ prágai kerületi bizottságán egyik munkatársától szerezte, akit viszont a nagybácsija tájékoztatott. A levél­nek ez a része bizonyos értelemben nevetséges tehetne, ha nem hatná át az a szembetűnő igyekezet, hogy va­lakit az akasztófa alá juttasson, s ez­zel bizonyítsa önmaga megbízhatósá­gát és hűségét. Ez lenne Mlynár levelének alapvető jellemvonása. Jogász emlier létére, megbontása és a szocialista köztár­saság aláásása. Mlynár megfeledkezett arról, hogy hűséget esküdött a párt­nak s egy látványos hátraarc után ragyogó mosollyal helyet foglalt a jobboldali egységbontók között. Fran­tišek Kriegel oldalán. Fegyvertársa lett. Hogy annak idején felhívta a Köz­ponti Bizottság figyelmét az amerikai hadsereg volt őrnagyának veszélyes­ségére? Miért ne feledkezne meg haj­dani ügybuzgalmáról, amikor később a pár lel len esség talaján találkozott vele! Mlynár készségesen felejtett. Meg­elégedéssel vette tudomásul, hogy Kriegel elismerően a vállát vere­gette. A HALOTTAK GYALÄZÄSA Mlináf a nagyon bonyolult, nehéz 50-es évben még egy ügyben akarta nyomra vezetni a Központi Bizottsá­A köpönyegforgatás bajnokáról akinek tisztában kellett lennie beje­lentése következményeivel, közönsé­ges besúgóként elárulja tájékoztató­ját és a CSISZ kerületi bizottságán dolgozó barátját is. „Felhívom a fi­gyelmet arra, nézetem szerint H... is megbízhatatlan lehel“, írja. „Meg­ismerkedésünk óla kifejteit tevékeny­ségét nem ismerem annyira, hogy en­nek alapján teljesen megbízzak ten­ne.“ Egy kalap alatt más emberek nevét is felsorolja, akiket a bizton­sági szerveknek ki kellene hallgat­niuk, mert A mert után nem kö­vetkezik semmi lényeges tény. Csak az a görcsös törekvés válik nyilván­valóvá. hogy megrágalmazzon, meg gyalázzon, gyanúba keverjen csak­nem mindenkit, akivel barátkozott Mlynár feljelentésének minden mon­data így kezdődik: Tudomásomra ju­tott ... Valaki valamit valahol mon­dott neki —■ és az ilyen nagyon meg bízhatatlan tájékoztatások alapján a jogtudományok doktora arra szólítja fel a párt Központi Bizottságát, hogy adjon át a biztonsági szerveknek több személyt. Megmagyarázható ez? Ez a kérdés ötlött fel bennem MlynáF leveleit ol­vasva, de választ nem találtam. Talán nincs is válasz az ilyen kérdésre. Csakis Mlynár jelleme lehet a ma­gyarázat. A karrierista mindenkit el tipor annak érdekében, hogy az élre jusson. KEZET FOGTAK „Továbbá kötelességemnek tartom — folytatta Mlynár márciusi levelét —, hogy felvilágosítsam a párlot mind­arról. ami nem vonatkozik közvetle­nül azokra, akiket ma már név sze­rint mini ügynököket lelepleztek, de ezek a tények a pártellenes tevékeny­ség további ténvezőire is ♦énvt de­ríthetnek “ Mlynár levelének ebben a részében egyes saját tapasztalataiból indult ki, amelyeket abban az időben szerzett, amikor a CSKP Prágai Kerületi Bizott­ságának káderosztályán dolgozott. Elsősorban František Kriegelre hívta fel a Központi Bizottság figyel­mét. Megemlítette, hogy már 1949 áp­rilisában két külföldről érkeaett sze­mély felajánlotta annak bebizonyítá­sát, hogy Kriegel Franco spanyolor­szági győzelme után Kínába utazott, ahol az amerikai hadsereg őrnagya­ként működött. Azzal a meglndoklás- sal mutatott rá erre a tényre, hogy rendkívül furcsának találja Kriegel- nek az Egészségügyi Minisztériumban kifejtett tevékenységét Is. Titkos szov­jetellenes tényezőnek nevezi. „Továbbá tudomásom van arról“, folytatta Mly­nár, „hogy az Egészségügyi Minisz­tériumban kifejteit tevékenysége so­rán megsérti a pártdemokráciát, és tevékenysége sok konkrét kérdésben ellentétben áll a párt érdekeivel“. Vlasta Mlynáfovára hivatkozott, aki abban az időben az Egészségügyi Mi nlsztérlum káderosztályán dolgozott, és állítólag konkrét anyagot szolgál­tathat Kriegel pártellenes tevékenysé­géről. Levelében csaknem egy egész ol­dalon figyelmeztet, hogy óvakodni kell František Kriegeltől. Ennek az embernek a megítélésében ugyan nem tévedett, és érdemeként tüntethette volna fel, hogy már akkoriban fel­ismerte pártellenességét: az elmúlt évtized során Kriegel valóban mint antikommunlsta nyilvánult meg. Az ember köpönyeget forgathat, de jellemét nem változtathatja meg. Ami­kor személyes karrierje saempontjá- ból előnyösebb volt számára a párt got. Saját apját „leplezte le“. Halott apját... Bocsánatot szeretnék kérni a* ol­vasóktól, hogy megismertetem őket azzal a sok gyalázattal, amelyre le­velében két teljes oldalt szánt. A Miynár-típusö emberek ma született bárányként lépnek fel, fenntartják azt a jogot, hogy ők a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok vé­delmezői ezért kötelességünk, hogy leleplezzük őket. önmagunknak tar­tozunk ezzel. Meg kell őket ismer­nünk. látnunk kell valódi arculatu­kat, hogy kellő időben felismerjük őket akkor is, ha a legpompásabb le­pellel kendőzik el magukat. Nem kellemes munka ez, p«dig csak Mlynár szavait idézem: „Továbbá szükségesnek tartom, hogy ma, Síing leleplezése után felhívjam a figyelmet azokra a tényekre, ame- lyekst Hubert Mlynárnak (apámnak), a Nemzetbiztonsági Testület volt mor­vaországi parancsnokának tevékeny­ségéről tudok. Apám, a régi csehszlovák hadsereg volt alezredese, 1945-ben lépett a pártba. Osztályszármazása (knlák csalftd), nevelése, a burzsoá hadse­regben eltöltött több éves szolgálat és egyes tulajdonságai (önzés, becsvágy, a külsőségek szere te te, gyengeség] következtében nagyon távol állt a kommunistáktól. Ennek ellenére, sőt előzőleg nem is végzett semmilyen pártmunkát, hirtelen a Nemzetbizton­sági Testülethez került, és azonnal kinevezték brnói parancsnoknak. Az 1947—48-ban kifejtett tevékeny­ségéről az alábbiakat közölhetem: Hivatalba lépése után apám szoros kapcsolatban állt Šlinggel. Síinget eleinte jó elvtársnak tartotta és sze­mélyes kapcsolatot tartott fenn vele. Brnói munkája során nyilvánvalóvá vált. hogy jelentős beosztása miatt „fejébe szállt a dicsőség“. Nagy jelentőséget tulajdonított a funkciójá­val járó külsőségeknek a szolgálati gépkocsik kiválasztásától kezdve egészen a reprezentálásig. Mivel nem voltak ismeretei a marxista elmélet­ből, rövidesen mapnyilvánult, hogy párttagsága és a part iránti viszonya csupán formális dolog. Nem bízott a szocializmus győzelmében, sőt 1947 végén kijelentette, „nem tudja, hogy a végén mi lesz az egészből“. Néze­tem szerint mindez annak a hatásnak a megnyilvánulása veit amelyet a párton belüli reakciós, összeesküvő csoport gyakorolt rá . .. Szerintem apámat bevonták Síing ügynökségé­nek szolgálatába, lehet, hogy tuda­tosan, de lehet, hogy nem is tudato­sította azt. Ezt a feltevésemet az aláb­bi tényekkel támasztom alá: Apámnak akkoriban Brnóban vi­szonya volt egy nővel (nevét nem ismerem), akit később (1948 végén) kémtevékenysége miatt lelepleztek. N Arra törekedve, hogy mindent meg­adjon neki, az öltözködéstől kezdve egészen a különféle fogadásokon való közös részvételig, baráti kapcsolatba lépett egyes kapitalistákkal (nagyke­reskedőkkel stb.), akiktől különböző árut kapott (anyagokat, táskákat stb.) s ezekkel gazdagon megajándékozta említett nőtemerősét. Természetes, hogy ezek az emberek ellenszolgál­tatásokat követeltek tőle. Baráti vi­szonyban v*ít ezekkel az emberekkel, később, amikor kórházba került, régi ismerősként látogatták meg őt. Véle­ményem szerint a kapitalista elemek fedezéséről és támogatásáról volt szó, éppen ez volt Sling politikája is ... Ogy gondolom, ennyi elegendő ... MlynáF levele további részében újabb tanácsokat ad, hol leplezhetnének le Brnőbam további árulőJoat, afeffc kap. csolatban álltak MlynáFzsal vagyis apjával. Ne feledkezzünk meg: amikor elő­nyös voll, hogy apja a Nemzetbizton­sági Testület parancsnoka, Slingnek, a kerületi pártbizottság vezető titká­rának barátja volt, Mlynár hallgatott. Amikor azonban súlyos vádakat emel­tek Sling ellen, rádöbben arra, hogy az idősebb MlynáF és Sling kapcsola­ta ránézve is veszélyes lehet, és így meglette azt, ami jellemző volt rá: megrágalmazta halott apját — sőt Siinget vádolta az idősebb MlynáF meggyilkolásával is, mivel szerinte az a gépkocsibaleset, amelynél a rend­őrparancsnok meghalt, Sling ügynök­ségének müve volt. Mire vetemedhet egy karrierista... VÁLASZ A KÉRDÉSRE Hogyan lehet, hogy a2 olyan jel­lemű emberek, mint MlynáF, befura­kodnak a pártba, amely olyan nagy igényeket támaszt tagjainak erkölcsi tulajdonságaival saamben? Hogyan történhetett, hogy közülük néhányan felelős funkciókba is kerültek? Eze­ket a kérdéseket fel kell vetni. A vá­lasz tanulságul szolgál mindannyiunk számára, olyan tanulságul, amely arra ösztönöz minket, hogy állandóan ébe­ren őrködjenek pártunk tisztasága felett. Kommunista mozgalmunkban a becsületes emberek óriási hadserege nőtt fel. olyan embereké, akiket min­den tettük és gondolatuk a kommu­nizmus eszméjéhez köt. Pártunk so­raiban több százezer ember készen áll, hogy minden erejével és egész életével hozzájáruljon a kommunista célok megvalósításához. Ai ember azonban nem születik kommunistá­nak, hanem kommunistává válik. Sokszor nem könnyű ez a folyamat, mivel nap mint nap el kell foltania magában a kispolgáriasságot, amely letérítené a helyes útról. A becsüle­tes emberek azonban mind győznek ebben a belső harcban. Mindig kom­munisták és kommunisták is marad­nak. Régi forradalmi tapasztalat, hogy mozgalmunkhoz olyan emberek is csat­lakoztak, akik nem életüket, hanem csakis személyes karrierista érdekei­ket kapcsolták össze a mozgalommal. Ezek meg tudtak bújni, alkalmazkod­tak, és néha nehéz volt őket idejé­ben leleplezni. Ezek az emberek azonban csak ak­kor hangoztatják hűségüket, amikor a mozgalom helyzete kedvező. Amint nehézségek merülnek fel, amint koc­káztatni kell valamit a párt eszmé­jéért, kellemetlenné válik számukra a mozgalomhoz való tartozás. Elhagy­ják a vörös barikádokat, sőt készsé­geden, gyűlölettel el is árulják, ök ugyanis karriert, hatalmat akartak és nem harcot. 19öö ezt újból bebizonyította. Kik voltak a „megújhodás“ hullámainak a csúcsán? Az igazi marxista—leninis- tákat, akik őszintén és következete­sen helyre akarták hozni a múlt hi­báit, félreállították, megsértették és rágalomhadjáratot folytattak ellenük. Az ország vezetésére azok formáltak jogot, akik az ország jobboldali alá- ásásában alkalmat láttak a hatalom ki­vívására. A szoclalistaellenes táma­dás olyan ismeretlen embereket jut­tatott a felszínre, akik a párt és a szocialista köztársaság elleni harc irányítóinak bábjaiként működtek. Erről tanúskodik mindaz, ami azo­nos Mlynár 1951-es, 1968-as és mos­tani magatartásában. Az 50-es évek­ben, mint tapasztalt besúgó szívesen, sőt szembetűnő Irigységgel szítja a gyanút számos személy, sőt barátja ellen és saját apját is gyalázza. Ezt senki sem követelte tőle, levele is ezt tanúsítja, de MlynáF figyelmen kívül hagyva szavainak tragikus követ­kezményeit. több embert jelentett fel. Ez ugyanis elősegíthette karrierjét. Ne csodálkozzunk, hogy 68-től ugyan­ezt csinálja. Erkölcstelenségében sa­ját gyalázatos hibáit a pártra akarja kenni és lebecsüli azt, amire valami­kor megesküdött. Támadja mindazo­kat, akik hűek maradtak a párthoz és a leninizmushoz. Igaz, a válságos években kivívta magának azt a kar­riert, amelyre vágyott. Áruló ügybuz- galina a Központi Bizottság titkári székjébe juttatta. A jobboldali erők így jutalmazták szolgálatát. MlynáF így került a pártellenes, szocialista- ellenes erők vezetői közé. Számára természetes, hogy most gyűlöl mindent és mindenkit, aki megfosztja őt h régen áhított funk­ciótól. Tapasztalt besúgóként most országunkat rágalmazza. Ebben méltó társa Kriegelnek, Hájeknek, Hüblnek, Kohoutnak, Havelnek és a többi áru­lónak. Vele együtt az antikommuníz- musnak, népünk osztályellenségének szolgálatába állt. Oda vezet az árulók útja. Nagyon jól tudjuk, ha Mlynárnak jól fizetett funkciót ajánlanánk fel... tofegvásárolható emberekre, besúgók­ra azonban nincs szükségünk, kizár­tuk őket sorainkból. STANISLAV OBORSKÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents