Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-05 / 63. szám, szombat

Ľudovít Pezlár elvtárs vendégeivel beszélget. Balról az elsü Puzs- gay Imre. (Felvétel: ifj. A. Zagar — ČSTK) A magyar kulturális miniszter Bratislavában (ČSTK) — Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap fo­gadta Pozsgay Imre magyar kulturális minisztert, aki a csehszlovákiai magyar kulturá­lis napok rendezvényein részt vevő hivatalos magyar küldött­séget vezeti. Szívélyes eszmecserét foly­tattak a csehszlovák—magyar kulturális és művészeti együtt­működés további elmélyítésének lehetőségeiről, és nagyra érté­kelték a csehszlovákiai magyar kulturális napok jelentőségét. A magyar vendég érdeklődött többek között a hazánk ma­gyar nemzetiségű lakossága kulturális élete további elmélyí­tésének kérdéseiről is. A fogadáson részt vett Mi­chal Masaryk, az SZLKP KB kulturális osztálya vezetőjének helyettese, valamint Pavol Koyš szlovák kulturális mi­niszterhelyettes. Ugyancsak jelen volt Ba- rily Miklós, a Magyar Népköz- társaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete és Tatai József bratislavai magyar fő­konzul. Pozsgay Imrét ezután Július Hanus, a szlovák kormány al­elnöke fogadta. Hanus elvtárs nagyra értékelte a kulturális csereakciók jelentőségét a két ország népe kapcsolatainak továbbfejlesztése szempontjá­ból. Pozsgay miniszter válaszában kiemelte, hogy a magyar kül­döttség tagjai az országban mindenhol tapasztalhatták, mi­lyen nagy az érdeklődés a magyar kultúra iránt, amely Csehszlovákiában éppen annyi­ra kedvelt, mint a csehszlovák kultúra Magyarországon. Délután Pozsgay Imre talál­kozott Miroslav Válekkal, az SZLKP KB Elnökségének tagjá­val, a Szlovák Szocialista Köz­társaság kulturális miniszteré­vel. A csehszlovákiai magyar kul­turális napok keretében tegnap Bratislavában aláírták a Cseh­szlovák Slovkoncert és Prago- koncert, valamint a magyar Interkoncert ügynökségek együttműködéséről szóló jegy­zőkönyvet. A jegyzőkönyvet csehszlovák részről dr. Bernard Demo, a Slovkoncert igazgató­ja, magyar részről pedig Hor­váth József, az Interkoncert igazgatója írta alá. . A jegyzőkönyv aláírásánál jelen volt Hrabec István, a Magyar Népköztársaság bratis­lavai főkonzulátusának konzul­ja. Szakszervezeti szövetségek szlovákiai kongresszusai (Folytatás az 1. oldalról) menyét. Megemlítette a jelsavai Maguezitbánya, valamint a geo­lógiai és a kőolajipari dolgozók sikereit is. Külön kiemelte a barnaszénbányák Pavol Kovaöe- vič vezette 50 tagú szocialista brigádját, amely nemrég új szlovákiai rekordot állított fel a fejtésben s ezzel teljesítette a IX. szakszervezeti kongresz- szus tiszteletére telt szocialista felajánlást. A kulturális nevelő munka szociális jellegéért A Művészeti, Kulturális és Társadalmi Szervezetek Dolgo­zói Szakszervezeti Szövetségé­nek kongresszusán az SZLKP KB küldöttségét Rudolf Jurík, az SZLKP KB osztály vezető,e, az SZSZT küldöttségét Ignác Žácik, az SZSZT titkára vezeti. A szakszervezeti szövetség — amint azt Ľudmila Korytárova elnök a bevezetőben mondotta —, az elmúlt időszakban első­rendű figyelmet szentelt annak, hogy a dolgozókat megnyerje a CSKP politikája teljesítésének, a kezdeményező munka és a szocialista verseny fejlesztésé­nek. A továbbiakban a művé­szeti és kulturális-nevelő tevé­kenység szocialista jellegének elmélyítésére, az eszmei-nevelő hatás újabb, hatékonyabb for­máinak kutatására törekedett. A vitában felszólalt Rudolf Jurík elvtárs is. Elmondta, hogy a párt lenini elvekre épü lő kultúrpolitikája megteremti a feltételeket az új alkotások létrejöttéhez, amelyek eszmei­művészeti értékükkel fontos ne­velő szerepet töltenek be Konkrét tényekkel bizonyította a művészet és a kultúra fejlő­dés-ének szlovákiai sikereit, rá mutatott arra a hatalmas gon­doskodásra, amelyet szocialista társadalmunk e terület fejlesz tésének szentelt. A szakszervezetek szervezési és nevelő munkájának jelentő­ségéről és hatékonyságának nö­veléséről I. 2áčik, az SZSZK titkára szólt. Angola segíti a fajüldözés elleni harcot Párizs —: Az Angolai Népi Köztársaság a többi „frontál­lammal“ — Botswanával, Mo- zambikkal, Tanzániával és Zam­biával — együtt kész lehetősé­geihez mérten minden támoga­tást megadni a dél-afrikai, a namíbiai és zimbabwei felsza­badító mozgalmaknak a fajül­döző rendszerek felszámolásá­ért vívott harcukhoz jelen­tette ki Paulo Jorge angolai külügyminiszter az „Afrique — Asie" című folyóiratnak adott nyilatkozatában. A külügyminiszter aggasztó­nak nevezte az árulók és zsol­dosok által Angola északi kör­zetei ellen elkövetett támadást, s felhívta a figyelmet, ho^v újabb agresszió fenyegeti az országot a Vorster rezsim részé­ről. Ilyen körülmények között az angolai kormány minden szükséges intézkedést megtesz a köztársaság védelmi képessé­gének erősítésére. A napokban a környező or­szágokból megkezdődött a me­nekültek tömeges visszatelepü­lése Angolába. Angola az ENSZ menekültügyi főbiztosával együttműködve anyagi, pénz­ügyi segítséget nyújt a vissza- települőknek, akik korábban a dél-afrikai csapatok és a zsol- dosoj< elől kerestek menedéket külföldön — mondotta Paulo Pinochet újaoi) jogripró intézkedései] Havanna — A Pinochet-junta újabb jogtipró intézkedést ké­szít elő a chilei dolgozók el­len. A munkatörvény megváltoz­tatására készülnek, amely gya­korlatilag megfosztja a munká­sokat a kíméletlen kizsákmá­nyolás elleni védekezéstől, ki­élezi a népi tömegek amúgy is nehéz helyzetét. Amint a Los Trabajadores cí­mű kubai lap jelenti, az új „kódex“ szentesíti a vállalko­zóknak azt a jogát, hogy sa­ját belátásuk szerint felmond­janak a munkásoknak s meg­erősíti a már érvényben lévő sztrájktilalmat. A cikk összege­zésül megállapítja, hogy Pino- cheték szociális téren fél év­századdal vetik vissza a chilei dolgozókat. Saiv .úur íiívirosa napok óta katonai börtönre emlékeztet. Az ut­cákon páncélautók és állig felfegyverzett katonák cirkálnak. A jobboldali kormány az elnökválasztás eredményeinek meghamisí­tása miatt egyre erősödő tiltakozások megfékezésére vezette be ezeket a rendkívüli intézkedéseket. (Telefoto: ČSTK — UPI) Ä szocialista állam és a vallás (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Az egyházak és vallásfeleke­zetek a cseh vagy szlovák egy­házi kiadó gondozásában vallá­sos könyveket, egyházi kalen­dáriumokat, bibliákat, teológiai tanulmányokat, imakönyveket és egyházi újságokat adnak ki. Pl. a cseh nyelvű Katolícke no­viny 120 000 példányban, a szlo­vák nyelvű 130 000 példányban jelenik meg; a kéthetenként megjelenő evangélikus lap, a Posol spod Tatier példányszá­ma 23 000 és a Český zápas cí­mű lap a csehszlovák huszita egyház hívői számára hetente több mint 11 000 példányban je­lenik meg. Csehszlovákiában összesen 27 különböző egyházi hetilapot, havi folyóiratot stb. adnak ki. A Csehszlovákiáról szóló rá­galmadban gyakran esik szó arról, hogy cseknem lehetetlen és az állampolgár számára ve­szélyes templomba járni, isten­tiszteleteken részt venni. De beszélejnek e rágalmak ellen a tények: Prágában például 195 templom, imaház és imaterem van. Ezek mindennap nyitva tartanak, nyilvánosan látogat­hatók, rendszeresen vagy szo­kás szerint vasárnapokon isten­tiszteleteket tartanak bennük. Számos prágai templomban renszeresen háromszor, négy­szer tartanak istentiszteleteket. A hívők vallási szükségletei­nek kielégítését Csehszlovákiá­ban 8228 templom szolgálja. Pl. a cseh testvérek evangéli­kus egyházának tagjai 393 he­lyiségben, a szlovákiai ágostai evangélikus egyház tagjai 471 templomban, illetve imaterem­ben gyülekezhetnek stb. A lelkészek a hívők kí­vánságára elvégeznek egyházi szertartásokat, keresz­telnek, egyházi esketéseket, egyházi temetéseket végeznek. Ezeknek a szertartásoknak a száma különböző, és általában megfelel az egyes vidékek la­kossága vallásosságának. Senki azért, mert gyermekét megke­reszteltette, vagy templomban is esküdött, nem szenvedett zaklatást, vagy üldöztetést. De teljesen igazságos és tel­jesen megfelel a vallásszabad­ság elveinek, hogy a szülők nem kereszteltetik meg temp­lomban gyermeküket. Ugyanígy sok ember már nem tartja cél­szerűnek, hogy a templomban kérjen áldást házasságára, és emberi boldogságukhoz teljesen elgendő, ha az anyakönyvveze­tő előtt esküsznek a nemzeti bizottságon. A polgári ügyeket intéző testületek, amelyek fon­tos nevelői tevékenységet vé­geznek a nemzeti bizottságok keretében, biztosítják a gyer­mek névadó ünnepségét, méltó módon szervezik a polgári es- ketéseket s ugyanígy a polgári temetéseket is. Az igazságnak megfelelően meg kell mondani, hogy ezeknek a polgári szer­tartásoknak a kulturális szín­vonala, amelyeket a polgári ügyeket intéző testületek való­sítanak meg, magas, és tartal­muk is teljesen megfelel az em­berről való szocialista gondos­kodás elveinek. A csehszlovák állam e te­vékenység ellátására anyagi eszközöket biztosít, s úgy vé­lem, hogy ez teljesen demok­ratikus és megfelel a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság al­kotmányának, amely azonos jo­gokat biztosít a hívőknek és a hitetleneknek. Számos példát hozhatnánk még fel annak bi­zonyítására, hogy Csehszlová­kiában a hatóságok teljes mér- téfcebn tiszteletben tartják a v? llásszabadságot. Azonban nem az előbbiekben ismertetett ada­tok a döntők, hanem a hívő ál­lampolgárok igazi viszonya szocialista társadalmunkhoz. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársa­sági elnök erről a viszonyról ezt mondotta a CSKP XV. kong­resszusán: „Ami a valláshoz való viszonyunkat illeti, állás­pontunk ismeretes. A szocia­lista állam tiszteletben tartja a hívők vallási érzelmeit, és megbecsüli, hogy túlnyomó többségük őszintén kiveszi ré­szét az országépítő erőfeszíté­sekből.“ Társadalmi rendszerünk — ámbár szocialista —, nem kö­veteli meg a hívőktől, hogy kommunistává legyenek. Állam­polgárai ők szocialista hazánk­nak, és nem állnak kívül társa­dalmunkon, hanem a hívők túl­nyomó többsége teljes mértékben öntudatosan részt vesz az or­szágépítésben, munkájával és aktív állampolgári elkötelezett­ségével segíti hazájának felvi­rágzását és támogatja kormá­nyának békés bel- és külpoli­tikáját. A klerikális központok kíván­ságára, hogy a katolikus lel­készek és hívők foglaljanak el ellenzéki álláspontot a cseh­szlovákiai szocialista rendszer­rel szemben, dr. Alois I-Iorák bratislavai teológiatanár, a ka­tolikus békepapok mozgalma el­nökségének tagja egész egy­értelműen a következőket mon­dotta: „Pacem in terris moz­galmunk éppen biztosíték akar lenni arra nézve, hogy a kato­likus papok nem fogják fel­használni a vallást antiszocia- lista ellenzék kialakítására, mert ez ellentétben áll — a vatikáni zsinat után — a pa­pok szellemével, hanem közvet­lenül a vallási ösztönzésből fogják levezetni a lojalitást a szocialista rendszer iránt, s ez­zel a lehelő legjobban elősegí­tik azt. hogy kint az életben is megvalósuljanak dr. G. Hu­sák szavai “ Ilyen elvhű és politikailag helyes álláspontok tükröződtek vissza azokban a nyilatkozatok­ban is, amelyeket az egyházak Csehsz I óvá k i a f elszabad u 1 ásá­nak 30. évfordulója alkalmából tettek, vagy a képviselő-testü­leti választások idején elmon­dott beszédeikben, amikor is kiálltak a CSKP és a Nemzeti Front országépítő programjá­nak támogatása mellett. Ugyancsak világos választ adtak az egyházi vezetők azok­nak az embereknek, akik saját hibájukból idegenek lettek a saját országukban — vagyis azoknak, akik összeállították az úgy nevezel t charta ’77-et, amelyben azt írják, hogy ná­lunk nem tartják tiszteletben a vallásszabadság elveit. Számos levélben és nyilatkozatban ítél­ték el köztársaságunk megrá- galmazásál mind a katolikus püspökök és apostoli helytar­tók, mind pedig a nem kato­likus egyházak (protestáns) keresztény békekonferencia re­gionális szervezetének képvise­lői és a katolikus békepapok Pacem in terris mozgalma. O * * sszesen 27 püspök, továb­bá egy metropolita, egy pátriárka, apostoli helytartók, kanonkok és más egyházi sze­mélyiségek elhatárolták magu­kat a hazánkat illető rágalmak­tól. Hangsúlyozták, hogy „az igazság elferdítése, ami ha­zánkban az emberi jogot és a vallásszabadságot illeti, szándé­kosan árt Csehszlovákia és a többi szocialista ország jó hí­rének, zavarólag avatkozik be a keresztény békeerőfeszítések- be is, amelyeket Csehszlovákiá­ban az egyházak kifejtenek.“ Határozottan elhatárolták magukat egyeseknek azoktól a kísérleteitől, hogy a vallást el­lenséges, antiszocialista célok­ra használják fel. „Mint ahogy a jó gyermek sohasem rágal­mazza meg a szülőanyját, úgy a hűséges állampolgár sohasem mond valótlant szülőhazájáról“ — mondják a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kulturális mi­niszteréhez intézett 1977. ja­nuár 17-én kelt levelükben a szlovákiai protestáns egyházak képviselői. A valóságnak megfelelően meg kell mondani: a Nyugat­nak arra irányuló kísérletei, hogy a vallási érzelmekkel visszaéljenek nálunk, nagyok, de meg kell állapítani, hogy lényegtelenek ezeknek az erő­feszítéseknek az eredményei. A különböző egyházi emigráns csoportok kísérletet hajótörést szenvednek. Bizonyítéka ennek az a tény is, hory az egyházi körökhöz tartó” omberek kö­zül mennyien azonosították ma­gukat az úgynevezett charta ’77-tel. Az antikommunista ke­nyéradók egy kezük öt ujján pontosan összeszámolhat ják, hogy összesen öt ilyen lelkész akadt, ráadásul olyan emberek, akik már több mint tíz éve igyekeznek a hívő állampolgá­rokból antiszocialista politikai ellenzéket kialakítani. A pon­tosság kedvéért meg kell mon­dani,, hogy néhány évvel ez­előtt ezektől az egyházi pro­vokátoroktól megvonták az ál­lami hozzájárulást lelkészi te­vékenységük kifejtéséhez, és£>e- dig semmiképpen sem vallási meggyőződésük miatt. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy most a nyugati antiszo­cialista propaganda a „vallás mártírjainak glorióláját“ fonja e személyek feje köré. Egészen másként nézünk rájuk — mint olyan emberekre, akik „júdás- pénzért“ szolgálják kenyéradói­kat. E kérdéssel kapcsolatban nyíltan meg kell mondani, hogy a klerikalizmusnak nin­csen és nem lesz helye nálunk, a szocialista társadalomban. 1977. III. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents