Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-05 / 63. szám, szombat
Ľudovít Pezlár elvtárs vendégeivel beszélget. Balról az elsü Puzs- gay Imre. (Felvétel: ifj. A. Zagar — ČSTK) A magyar kulturális miniszter Bratislavában (ČSTK) — Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap fogadta Pozsgay Imre magyar kulturális minisztert, aki a csehszlovákiai magyar kulturális napok rendezvényein részt vevő hivatalos magyar küldöttséget vezeti. Szívélyes eszmecserét folytattak a csehszlovák—magyar kulturális és művészeti együttműködés további elmélyítésének lehetőségeiről, és nagyra értékelték a csehszlovákiai magyar kulturális napok jelentőségét. A magyar vendég érdeklődött többek között a hazánk magyar nemzetiségű lakossága kulturális élete további elmélyítésének kérdéseiről is. A fogadáson részt vett Michal Masaryk, az SZLKP KB kulturális osztálya vezetőjének helyettese, valamint Pavol Koyš szlovák kulturális miniszterhelyettes. Ugyancsak jelen volt Ba- rily Miklós, a Magyar Népköz- társaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Tatai József bratislavai magyar főkonzul. Pozsgay Imrét ezután Július Hanus, a szlovák kormány alelnöke fogadta. Hanus elvtárs nagyra értékelte a kulturális csereakciók jelentőségét a két ország népe kapcsolatainak továbbfejlesztése szempontjából. Pozsgay miniszter válaszában kiemelte, hogy a magyar küldöttség tagjai az országban mindenhol tapasztalhatták, milyen nagy az érdeklődés a magyar kultúra iránt, amely Csehszlovákiában éppen annyira kedvelt, mint a csehszlovák kultúra Magyarországon. Délután Pozsgay Imre találkozott Miroslav Válekkal, az SZLKP KB Elnökségének tagjával, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterével. A csehszlovákiai magyar kulturális napok keretében tegnap Bratislavában aláírták a Csehszlovák Slovkoncert és Prago- koncert, valamint a magyar Interkoncert ügynökségek együttműködéséről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet csehszlovák részről dr. Bernard Demo, a Slovkoncert igazgatója, magyar részről pedig Horváth József, az Interkoncert igazgatója írta alá. . A jegyzőkönyv aláírásánál jelen volt Hrabec István, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulátusának konzulja. Szakszervezeti szövetségek szlovákiai kongresszusai (Folytatás az 1. oldalról) menyét. Megemlítette a jelsavai Maguezitbánya, valamint a geológiai és a kőolajipari dolgozók sikereit is. Külön kiemelte a barnaszénbányák Pavol Kovaöe- vič vezette 50 tagú szocialista brigádját, amely nemrég új szlovákiai rekordot állított fel a fejtésben s ezzel teljesítette a IX. szakszervezeti kongresz- szus tiszteletére telt szocialista felajánlást. A kulturális nevelő munka szociális jellegéért A Művészeti, Kulturális és Társadalmi Szervezetek Dolgozói Szakszervezeti Szövetségének kongresszusán az SZLKP KB küldöttségét Rudolf Jurík, az SZLKP KB osztály vezető,e, az SZSZT küldöttségét Ignác Žácik, az SZSZT titkára vezeti. A szakszervezeti szövetség — amint azt Ľudmila Korytárova elnök a bevezetőben mondotta —, az elmúlt időszakban elsőrendű figyelmet szentelt annak, hogy a dolgozókat megnyerje a CSKP politikája teljesítésének, a kezdeményező munka és a szocialista verseny fejlesztésének. A továbbiakban a művészeti és kulturális-nevelő tevékenység szocialista jellegének elmélyítésére, az eszmei-nevelő hatás újabb, hatékonyabb formáinak kutatására törekedett. A vitában felszólalt Rudolf Jurík elvtárs is. Elmondta, hogy a párt lenini elvekre épü lő kultúrpolitikája megteremti a feltételeket az új alkotások létrejöttéhez, amelyek eszmeiművészeti értékükkel fontos nevelő szerepet töltenek be Konkrét tényekkel bizonyította a művészet és a kultúra fejlődés-ének szlovákiai sikereit, rá mutatott arra a hatalmas gondoskodásra, amelyet szocialista társadalmunk e terület fejlesz tésének szentelt. A szakszervezetek szervezési és nevelő munkájának jelentőségéről és hatékonyságának növeléséről I. 2áčik, az SZSZK titkára szólt. Angola segíti a fajüldözés elleni harcot Párizs —: Az Angolai Népi Köztársaság a többi „frontállammal“ — Botswanával, Mo- zambikkal, Tanzániával és Zambiával — együtt kész lehetőségeihez mérten minden támogatást megadni a dél-afrikai, a namíbiai és zimbabwei felszabadító mozgalmaknak a fajüldöző rendszerek felszámolásáért vívott harcukhoz jelentette ki Paulo Jorge angolai külügyminiszter az „Afrique — Asie" című folyóiratnak adott nyilatkozatában. A külügyminiszter aggasztónak nevezte az árulók és zsoldosok által Angola északi körzetei ellen elkövetett támadást, s felhívta a figyelmet, ho^v újabb agresszió fenyegeti az országot a Vorster rezsim részéről. Ilyen körülmények között az angolai kormány minden szükséges intézkedést megtesz a köztársaság védelmi képességének erősítésére. A napokban a környező országokból megkezdődött a menekültek tömeges visszatelepülése Angolába. Angola az ENSZ menekültügyi főbiztosával együttműködve anyagi, pénzügyi segítséget nyújt a vissza- települőknek, akik korábban a dél-afrikai csapatok és a zsol- dosoj< elől kerestek menedéket külföldön — mondotta Paulo Pinochet újaoi) jogripró intézkedései] Havanna — A Pinochet-junta újabb jogtipró intézkedést készít elő a chilei dolgozók ellen. A munkatörvény megváltoztatására készülnek, amely gyakorlatilag megfosztja a munkásokat a kíméletlen kizsákmányolás elleni védekezéstől, kiélezi a népi tömegek amúgy is nehéz helyzetét. Amint a Los Trabajadores című kubai lap jelenti, az új „kódex“ szentesíti a vállalkozóknak azt a jogát, hogy saját belátásuk szerint felmondjanak a munkásoknak s megerősíti a már érvényben lévő sztrájktilalmat. A cikk összegezésül megállapítja, hogy Pino- cheték szociális téren fél évszázaddal vetik vissza a chilei dolgozókat. Saiv .úur íiívirosa napok óta katonai börtönre emlékeztet. Az utcákon páncélautók és állig felfegyverzett katonák cirkálnak. A jobboldali kormány az elnökválasztás eredményeinek meghamisítása miatt egyre erősödő tiltakozások megfékezésére vezette be ezeket a rendkívüli intézkedéseket. (Telefoto: ČSTK — UPI) Ä szocialista állam és a vallás (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Az egyházak és vallásfelekezetek a cseh vagy szlovák egyházi kiadó gondozásában vallásos könyveket, egyházi kalendáriumokat, bibliákat, teológiai tanulmányokat, imakönyveket és egyházi újságokat adnak ki. Pl. a cseh nyelvű Katolícke noviny 120 000 példányban, a szlovák nyelvű 130 000 példányban jelenik meg; a kéthetenként megjelenő evangélikus lap, a Posol spod Tatier példányszáma 23 000 és a Český zápas című lap a csehszlovák huszita egyház hívői számára hetente több mint 11 000 példányban jelenik meg. Csehszlovákiában összesen 27 különböző egyházi hetilapot, havi folyóiratot stb. adnak ki. A Csehszlovákiáról szóló rágalmadban gyakran esik szó arról, hogy cseknem lehetetlen és az állampolgár számára veszélyes templomba járni, istentiszteleteken részt venni. De beszélejnek e rágalmak ellen a tények: Prágában például 195 templom, imaház és imaterem van. Ezek mindennap nyitva tartanak, nyilvánosan látogathatók, rendszeresen vagy szokás szerint vasárnapokon istentiszteleteket tartanak bennük. Számos prágai templomban renszeresen háromszor, négyszer tartanak istentiszteleteket. A hívők vallási szükségleteinek kielégítését Csehszlovákiában 8228 templom szolgálja. Pl. a cseh testvérek evangélikus egyházának tagjai 393 helyiségben, a szlovákiai ágostai evangélikus egyház tagjai 471 templomban, illetve imateremben gyülekezhetnek stb. A lelkészek a hívők kívánságára elvégeznek egyházi szertartásokat, keresztelnek, egyházi esketéseket, egyházi temetéseket végeznek. Ezeknek a szertartásoknak a száma különböző, és általában megfelel az egyes vidékek lakossága vallásosságának. Senki azért, mert gyermekét megkereszteltette, vagy templomban is esküdött, nem szenvedett zaklatást, vagy üldöztetést. De teljesen igazságos és teljesen megfelel a vallásszabadság elveinek, hogy a szülők nem kereszteltetik meg templomban gyermeküket. Ugyanígy sok ember már nem tartja célszerűnek, hogy a templomban kérjen áldást házasságára, és emberi boldogságukhoz teljesen elgendő, ha az anyakönyvvezető előtt esküsznek a nemzeti bizottságon. A polgári ügyeket intéző testületek, amelyek fontos nevelői tevékenységet végeznek a nemzeti bizottságok keretében, biztosítják a gyermek névadó ünnepségét, méltó módon szervezik a polgári es- ketéseket s ugyanígy a polgári temetéseket is. Az igazságnak megfelelően meg kell mondani, hogy ezeknek a polgári szertartásoknak a kulturális színvonala, amelyeket a polgári ügyeket intéző testületek valósítanak meg, magas, és tartalmuk is teljesen megfelel az emberről való szocialista gondoskodás elveinek. A csehszlovák állam e tevékenység ellátására anyagi eszközöket biztosít, s úgy vélem, hogy ez teljesen demokratikus és megfelel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának, amely azonos jogokat biztosít a hívőknek és a hitetleneknek. Számos példát hozhatnánk még fel annak bizonyítására, hogy Csehszlovákiában a hatóságok teljes mér- téfcebn tiszteletben tartják a v? llásszabadságot. Azonban nem az előbbiekben ismertetett adatok a döntők, hanem a hívő állampolgárok igazi viszonya szocialista társadalmunkhoz. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök erről a viszonyról ezt mondotta a CSKP XV. kongresszusán: „Ami a valláshoz való viszonyunkat illeti, álláspontunk ismeretes. A szocialista állam tiszteletben tartja a hívők vallási érzelmeit, és megbecsüli, hogy túlnyomó többségük őszintén kiveszi részét az országépítő erőfeszítésekből.“ Társadalmi rendszerünk — ámbár szocialista —, nem követeli meg a hívőktől, hogy kommunistává legyenek. Állampolgárai ők szocialista hazánknak, és nem állnak kívül társadalmunkon, hanem a hívők túlnyomó többsége teljes mértékben öntudatosan részt vesz az országépítésben, munkájával és aktív állampolgári elkötelezettségével segíti hazájának felvirágzását és támogatja kormányának békés bel- és külpolitikáját. A klerikális központok kívánságára, hogy a katolikus lelkészek és hívők foglaljanak el ellenzéki álláspontot a csehszlovákiai szocialista rendszerrel szemben, dr. Alois I-Iorák bratislavai teológiatanár, a katolikus békepapok mozgalma elnökségének tagja egész egyértelműen a következőket mondotta: „Pacem in terris mozgalmunk éppen biztosíték akar lenni arra nézve, hogy a katolikus papok nem fogják felhasználni a vallást antiszocia- lista ellenzék kialakítására, mert ez ellentétben áll — a vatikáni zsinat után — a papok szellemével, hanem közvetlenül a vallási ösztönzésből fogják levezetni a lojalitást a szocialista rendszer iránt, s ezzel a lehelő legjobban elősegítik azt. hogy kint az életben is megvalósuljanak dr. G. Husák szavai “ Ilyen elvhű és politikailag helyes álláspontok tükröződtek vissza azokban a nyilatkozatokban is, amelyeket az egyházak Csehsz I óvá k i a f elszabad u 1 ásának 30. évfordulója alkalmából tettek, vagy a képviselő-testületi választások idején elmondott beszédeikben, amikor is kiálltak a CSKP és a Nemzeti Front országépítő programjának támogatása mellett. Ugyancsak világos választ adtak az egyházi vezetők azoknak az embereknek, akik saját hibájukból idegenek lettek a saját országukban — vagyis azoknak, akik összeállították az úgy nevezel t charta ’77-et, amelyben azt írják, hogy nálunk nem tartják tiszteletben a vallásszabadság elveit. Számos levélben és nyilatkozatban ítélték el köztársaságunk megrá- galmazásál mind a katolikus püspökök és apostoli helytartók, mind pedig a nem katolikus egyházak (protestáns) keresztény békekonferencia regionális szervezetének képviselői és a katolikus békepapok Pacem in terris mozgalma. O * * sszesen 27 püspök, továbbá egy metropolita, egy pátriárka, apostoli helytartók, kanonkok és más egyházi személyiségek elhatárolták magukat a hazánkat illető rágalmaktól. Hangsúlyozták, hogy „az igazság elferdítése, ami hazánkban az emberi jogot és a vallásszabadságot illeti, szándékosan árt Csehszlovákia és a többi szocialista ország jó hírének, zavarólag avatkozik be a keresztény békeerőfeszítések- be is, amelyeket Csehszlovákiában az egyházak kifejtenek.“ Határozottan elhatárolták magukat egyeseknek azoktól a kísérleteitől, hogy a vallást ellenséges, antiszocialista célokra használják fel. „Mint ahogy a jó gyermek sohasem rágalmazza meg a szülőanyját, úgy a hűséges állampolgár sohasem mond valótlant szülőhazájáról“ — mondják a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszteréhez intézett 1977. január 17-én kelt levelükben a szlovákiai protestáns egyházak képviselői. A valóságnak megfelelően meg kell mondani: a Nyugatnak arra irányuló kísérletei, hogy a vallási érzelmekkel visszaéljenek nálunk, nagyok, de meg kell állapítani, hogy lényegtelenek ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményei. A különböző egyházi emigráns csoportok kísérletet hajótörést szenvednek. Bizonyítéka ennek az a tény is, hory az egyházi körökhöz tartó” omberek közül mennyien azonosították magukat az úgynevezett charta ’77-tel. Az antikommunista kenyéradók egy kezük öt ujján pontosan összeszámolhat ják, hogy összesen öt ilyen lelkész akadt, ráadásul olyan emberek, akik már több mint tíz éve igyekeznek a hívő állampolgárokból antiszocialista politikai ellenzéket kialakítani. A pontosság kedvéért meg kell mondani,, hogy néhány évvel ezelőtt ezektől az egyházi provokátoroktól megvonták az állami hozzájárulást lelkészi tevékenységük kifejtéséhez, és£>e- dig semmiképpen sem vallási meggyőződésük miatt. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy most a nyugati antiszocialista propaganda a „vallás mártírjainak glorióláját“ fonja e személyek feje köré. Egészen másként nézünk rájuk — mint olyan emberekre, akik „júdás- pénzért“ szolgálják kenyéradóikat. E kérdéssel kapcsolatban nyíltan meg kell mondani, hogy a klerikalizmusnak nincsen és nem lesz helye nálunk, a szocialista társadalomban. 1977. III. 5.
