Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-04 / 62. szám, péntek

A Szovjetunióból érkezett, magyar nemzetiségű Gáli János tábornok vezette XV. nemzetközi brigád — amely tu­lajdonképpen anglo-amerikainak számított — 3. zászlóaljának három gyalogszázadát jugo­szláv, bolgár, vagyis főleg bal­káni és olasz önkéntesekből szervezték. A 4., a gépfegyve­res század legénysége zömében csehszlovák volt. Zászlóaljun­kat a világhírű antifasiszta harcosról, G. Dimitrovról ne­veztük el. A zászlóalj parancs­noka Grebenarev elvtárs, ugyancsak bolgár nemzetiségű volt. Azzal a javaslattal is, hogy a gépfegyveres század a nagy huszita hadvezérnek, a trocnovi Jan Žizkának nevét vi­selje, mindnyájan egyetértet­tünk. A 4. század vezetését azonban egy Gede álnevet vi­selő lengyel elvtársra bízták. A 4. század első szakaszának, amelyben cseh nemzetiségű ön­kéntesek voltak, a cseh Tondo Kobilákot, a cseh és a szlovák nemzetiségű 2. szakasznak Ka- las elvtársat, az ún. magyar szakasznak — csehszlovákiai magyarok —, amelynek a Pe- íő/i-szakasz nevet adtuk, a ma­gyar nemzetiségű Máté Lajost zervet, — pedig mint később tapasztaltuk, inkább több vizet vihettünk volna magunkkal. A sok szomjúság okozta kínok örökké emlékezetesek marad­tak minden Spanyolországban harcolt interbrigadistának. — Aztán gyalog folytattuk utun­kat. Már az ellenséges gépfegy­verek golyói sziszegtek fejünk felett. — Hol van az ellenség? ... Hol vannak a köztársaságiak állásai? — kérdeztük parancs­nokainktól. A választ a vissza­vonuló milicionistáktól tudtuk meg. Állásaink nincsenek. A fasiszták átkeltek a farama fo­lyón. Szemben az ellenséggel Morata de Tajuna határában, jóval innen a Jarama folyón, leraktuk nehéz hátizsákjainkat, amelyekkel támadásba menni lehetetlen lett volna. (Többé meg sem találtuk őket.) Harci oszlopokba, majd csatárláncok- ba fejlődve elindultak abba az irányba, amely felől a fegy­verek zaját hallottuk. Az ellen­séget még nem láttuk, de vesz­teségeink mind sebesültekben, A múlt emlékei- A jaramai csata 40. évfordulójára 1977. III. 4. nevezték ki parancsnokává. Fábry István politikai komisz­szárunk volt, jómagam pedig egy nehézgépfegyveres rajpa­rancsnok voltam. Katonai ki­képzésünk — kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig, aszerint, mikor érkezett — Albacete kö­zelében egy Mahora nevű falu­ban volt. A katonai „tudo­mányt“ — szinte hasznavehe­tetlen fegyverekkel — körülbe­lül úgy sajátítottuk el, csak talán valamivel magasabb szin­ten, mint ahogy azt a katonai­lag tapasztaltabbak az első vi­lágháborúban tanulták meg. A légi csata Nagy örömünkre végre kiosz­tották közöttünk a szovjet gyártmányú „Mexikói“ puská­kat, de egységünk minden tag­jának — nem is kevésnek —, sajnos nem jutott. Az idő vi­szonylagos rövidsége miatt jó­formán meg sem tisztítottuk fegyvereinket a gyári vazelin­tól, a parancsnokság elrendel­te a készültségi állapotot. Február 5-én megérkeztek Mahorába a kamionok. Fábry István értesülése szerint Ma­lagát erős fasiszta egységek támadták meg. Csak bizalma­san súgta meg, hogy egyéni vé­leménye szerint kb. oda visz­nek bevetésre. Éjszaka útra keltünk. Reggelre Chilon nevű városkába érkeztünk. Egy hi­deg templomban szállásoltak el ‘ bennünket. Gépfegyvereinket légvédelmi állásokba helyez­tük. Éjszaka ugyanis egy on­nan közeli várost, Chinchont bombázták a fasiszták. A kö­vetkező éjjel Malaga helyett — amely közben elesett — a te­herautók Madrid irányában ro­bogtak velünk. Reggelre a Madridtól 33 km-nyire levő Mo­rata de Tajuna nevű községen átrobogva leszálltunk jármű­veinkről. „Az égen“ olasz Fiat vadászrepülök úsztak irányunk­ban, hogy legéppuskázzanak bennünket, de a köztársaság Moskito-i (szovjet vadászgé­pek) is ott termettek. Felvet­ték a harcot a többségben levő Fiatokkal, amely rövid lefolyá­sú volt. A Fiatok megfogyat­kozva elmenekültek. A Moski- tók közül egy sem esett le. Ez volt az első élesre menő légi csata, amit láttam. A légi pár­bajt mi, gyalogság ép bőrrel úsztuk meg. Morata de Tajuná- ra azonban a német gyártmá­nyú funkersek és az olasz Cap- roni típusú bombázók leszórták nehéz terhüket. Polgári ruhában A légi harcok zajának meg­szűnése után a Jarama folyó felől, már közelről hallottuk az ágyúzást, az aknák robaját és mint kísérő zümmögést, a gép­fegyverek és puskák ropogását is. Minden lehetőséggel számolva egységünk valamennyi tagjá­nak, azoknak is, akik polgári ruhában puska nélkül jöttek mind halottakban már voltak. Érthetetlen volt, hogy ellenség sehol sem látható, és soraink mégis ritkulnak!? Azután vala­ki felkiáltott. — Ott, az olajfák lombjai között rejtőznek a mórok! On­nan tizedeltek bennünket. E felfedezés után gyalogságunk is, gépfegyvereseink is megelé­gedésünkre végezték harci fel­adataikat. Több gépfegyverünk — főleg az amerikai hadsereg­ből rég kimustrált „Mexikói“ Coltok, de egy-egy Maxim is — már az első órában felmond­ta a szolgálatot. Ilyenkor, amíg a szakembereink megjavították, elesett bajtársaink puskáival tüzeltünk. Egész napon át mint a hul­lámló tenger, mint az apály és dagály mozgott a frontvonal. Hogy milyen erőbevetésekkel operált az ellenség, nem tudom, de a mi oldalunkon az újabb és újabb zászlóaljak bevetései után is az volt az érzésem, hogy ők vannak túlsúlyban. Lukács (Zalka Máté) és Gáli magyar nemzeti­ségű tábornokok a jaramai fronton Franco hadvezetősége nem kí­mélte haderejét, tartalékait. Minden áldozat árán át akarta vágni azt az egyetlen ország­utat, amely még összekötötte Madridot a köztársasági hátor­szággal. Nagy veszteségek árán — szanitéceink olyan sűrűn hordták hátra sebesültjeinket és halottainkat, mintha futószala­gon szállították volna őket —, de részünkre stratégiailag nem is rossz helyen estére feltar­tóztattuk, megállásra kénysze­rítettük a fasiszták jól kikép­zett, jól felszerelt idegenlégio- nista, zsoldos mór és elit fa- langista hadait. Éjszakai előőrsben Éjszakára egy bajtársammal, Turcsek Józseffel előőrsbe osz­tottak be. A szemben álló front­vonalak között az éjszakai lö­völdözések a — foszforozott go­lyók — a nappalinál sokszorta félelmetesebbek. Amikor ezt a „tűzijátékot“ a katona először éli át, a legjobb idegzetűnek sem közömbös. Nem leány­álom! A hideg februári éjszaka ollonóro \tA 1 forr A ÚQ A segítség Hosszabb ideig szinte aka­dálytalanul, „büntetés“ nélkül, csaknem azt tették a fasiszta repülősök, amit hadvezetősé­gük megparancsolt nekik, aztán egy váratlan pillanatban lég- elhárító tüzérségi tűz lepte meg őket. Három Fiat-vadászgép zu­hant a földre. A csehszlovák légelhárító üteg érkezett meg Jaramára, a Gottwald-üteg mu­tatkozott be nekik! Hosszan tartó, mindkét rész­ről súlyos ember és anyagi veszteségeket követelő támadá­sok közben abban a térségben ástuk be magunkat, ahol beve­tésünk napján megütköztünk, ahol az első napokban feltar­tóztattuk a felkelők Madrid el­leni döntőnek szánt támadását. Hadállásunkat egészen közel a fasiszták lövészárkaihoz építet­tük ki, hogy mind a tüzérségi tüzet, mind a repülőtámadáso­kat kizárttá tegyük. Ezzel a módszerrel ellensúlyoztuk hadi- technikai fölényüket. Ez a frontszakasz így maradt egé­szen a háború befejezéséig. OLVASTUK... Kompromisszum nélkül mtficTAiivUcH z e mi. srom sei­TÉT©# RUĽEPRÁVÚ A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének és a feszült­ség enyhítésének politikája ak­tivizálja a haladó és békesze­rető erőket. A feszültségenyhü­lés új folyamat — állapítja meg Erna Bukovská és Jan Du- rej, a Békés egymás mellett élés, ideológia és propaganda című, a Rudé právoban megje­lent írásában. A békés egymás mellett élést nagymértékben befolyásolják a világ katonai, gazdasági, poli­tikai és tudományos-műszaki erőviszonyai. A békés egymás mellett élés politikájának reá­lis lehetőségei lehetnek objek- tívek és szubjektivek. Az objek­tív tények közül legnagyobb ha­tása az erőviszonyok alakulásá­nak van. A szubjektív ténye­zők között mindenekelőtt az erőviszonyok teljes ismeretét és értékelését kell látni: Helyesen analizálni azt, és a gyakorlati külpolitika számára reális kö­vetkeztetéseket levonni. Az egyes tényezők a nem­zetközi kapcsolatokban nem egyformán érvényesülnek. Csakis a jelenlegi erőviszonyok mellett jöhetnek létre a nem­zetközi kapcsolatokban olyan további tényezők, amelyek új, kedvező lehetőségeket teremte­nek a világpolitikában. Az atom- és rakétafegyverek ma­gas színvonala mellett a vélet­len is tragikussá válhat egy- egy nemzet életében. Ezért rendkívül fontos, hogy a békés egymás mellett élés elvei a nemzetközi kapcsolatok tiszte­letben tartott irányvonalai le­gyenek. Az osztályharc eszmei és po­litikai formáinak jellegzetes tulajdonsága, hogy amíg a po­litikai osztályharcban lehetsé­ges és gyakran szükséges a kompromisszum, addig az esz­mei harcban ez megengedhe­tetlen. Az eszmei harcban na­gyon fontos szerepet játszanak a tömegtájékoztatási eszközök, amelyek tulajdonosai — vala­mely társadalmi osztály képvi­selői — ezt ideológiájuk nép­szerűsítésére használják fel. A kapitalista országokban a tö­megtájékoztatási eszközük ko­moly eszmei-politikai fegyvert jelentenek, amit a társadalmi osztályok tudatának befolyáso­lására alkalmaznak. Ennek végső célja a kapitalista társa­dalmi rendszer életbentartása, és a nemzetközi feszültségeny­hülési folyamat fékezése. A szocialista országokban a tájékoztatás és a kultúrértékek cseréje a békét, a kölcsönös megértést és a nemzetek fejlő­dését szolgálja. A szocialista tömegtájékoztatási eszközök valódi kultúrértékeket népsze­rűsítenek a szocialista államok kultúrpolitikája elveivel össz­hangban. Ha a feszültségenyhülés meg­valósításáról beszélünk — ír­ják többek között az említett szerzők —, nemcsak a leszere­lést kell szem előtt tartanunk, hanem a tájékoztatás és a pro­paganda kérdéseit is, amellyel a különböző társadalmi rend­szerű államok egymásra hatást gyakorolnak. Arról van szó, hogy a propaganda és a köl­csönös információcsere járuljon hozzá a feszültség enyhítésé­hez, hogy azok az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet elveivel összhangban legyenek. Az erőforrás A CSKP XV. kongresszusa ál- I tál kitűzött feladatok nemcsak I a dolgozók anyagi jólétének I emelkedését feltételezik, hanem I az ember életének más terüle- I lein is jelentős változásokat I követelnek — állapítja meg B. I Kuchar A kollektíva ereje és I becsülete című, a Pravdában I megjelent írásában, majd így I folytatja: Mindenekelőtt a szo- I cialista öntudat további elmé- I lyítéséről van szó, amit csak I az eszmei nevelő munka álian- I dó fejlesztése eredményezhet. I A CSKť XIV. és XV. kongresz- I szusa között eltelt időszak iga- I zolta, hogy büszkék lehetünk I dolgozó népünk erkölcsi tulai- I donságaira, a világnézeti állás- I pontjukban bekövetkezett mély I változásokra. Az új ember e I jellemvonásainak köszönhető, I hogy társadalmunk a tőkés vi- I lág gazdasági válságának ked- I vezőtlen hatása ellenére telje­sítette feladatait. Kommunista pártunk ismeri dolgozó népünk alkotó adottsá­gait és a munkakollektívák ne­velő hatását. Ezért arra törek­szik, hogy minél jobban elmé­lyüljenek az olyan jó tulajdon­ságok, mint az állampolgári ön- tudatosság, eszmei meggyőző­dés és becsületesség. Az ilyen tulajdonságú ember erkölcsi fe­lelősséget érez nemcsak saját munkájáért, hanem az egész kollektíva munkájáért. Az említett jellemvonások fejlesztésére legnagyobb hatást a munkakollektíva gyakorol. A fejlett szocializmus építésének feltételei között a munkakollek­tíva jelentősége egyre fokozó­dik. A kollektíván belül lehet legjobban megteremteni azt az erkölcsi-pszichikai légkört, amely kedvező feltételeket biz­tosít a gazdasági, szociális és eszmei feladatok megoldásá­hoz, valamint a személyes, kol­lektív és társadalmi érdekek harmonikus összehangolásához. A munkacsoport iránt érzett büszkeség vezet a társadalmi ak­tivitás és a dolgozók felelőssé­gének fokozásához, a szocialis­ta demokrácia lehetőségeinek teljes kihasználásával és a szo­cialista versengés legkülönfé­lébb formáinak fejlesztésével. A munkakollektíva lehetőséget nyújt az egyén adottságainak továbbfejlesztéséhez. Társadalmunk érdeke meg­követeli a jó minőségért és a termelés hatékonyságáért kia­lakult mozgalom tömegessé fej* lesztését. A Bánovce nad Beb- ravou-i Tatra, a púchovi Maky- ta, a nitrai Elitex példákkal bi­zonyítják, hogy ezt a feladatot csakis úgy lehet sikeresen tel­jesíteni, ha az üzem rejtett tar­talékainak feltárását összekap­csoljuk a tudományos-műszaki fejlődés lehetőségeivel. A kollektíva kedvezően befo­lyásolja az egyén személyes és erkölcsi jellemvonásainak alakulását. A munkacsoport tagjainak elvtársi kapcsolata, a hiányosságok bíráló feltárása olyan jelentős tényező, amely az egyén gondolkodásában és cselekedetében mélyreható vál­tozásokat okoz. A kommunista párt alapszer­vezeteinek januári és februári taggyűlésein bebizonyosodott, hogy a munkakollektívák sike­rei a kommunisták jó munká­jától függnek. A kommunista párt tagjai képviselik azt a mozgató erőt, amely a többi dolgozót a termelés irányításá­ban való aktív részvételre ösz­tönzi. A szerző azzal zárja cikkét, hogy pártunk alapszervezetei gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek. A munkacsoportok megfelelő foglalkoztatása, po­litikai, kulturális, erkölcsi és esztétikai hatása a legjobb módszer a marxista—leninista világnézetre nevelésnek. (ki) SZÁRAZ IfiZSEF hideg hőhullám járta át min- I den porcikánkat, lüktettek ha­lántékereink, ingadozott vér- I nyomásunk. De a tudat, hogy I mi a nemzetközi szolidaritás I önkéntes katonái vagyunk, a I fasizmus ellen, a Spanyol Köz- I társaságért, annak függetlensé- I géért, a népek szabadságáért I harcolunk, és — többen, vérez- I ve is, az első arcvonalban — I az ellenséggel farkasszemet né- I ző elvtársaink bíznak bennünk, I hiszik, hogyha az ellenség éj- I jeli támadásra indulna, riadó- I zunk, mérhetetlen akaraterővel I ruházott fel. Helytállásra, ki- | tartásra kényszerítettük magun- I kát. Rögtönzött arcvonlunk ellen I reggel folytatódott a méretei- I ben megsokszorosodott, a ha- I ditechnikával, tüzérséggel, pán- I célosokkal, harckocsikkal és az I akkori legkorszerűbb olasz, né- I met és más gyártmányú min- I denfajta repülőgépekkel támo- I gatott újabb támadások soroza- I ta. Mindegyiket visszavertük Az egyik ellentámadásunk­ban zászlóaljunk parancsnoka, Grebenarev elvtárs is elesett. Frontszakaszunkat olasz tan­kokkal támogatott idegenlégiós egységek olyan túlerővel tá­madták, hogy kénytelenek vol­tunk meghátrálni. Üldözésünk­kel azonban hamar felhagytak. Újabb állást foglaltunk el. Mégha kényszerítettek volna is, csak nagy veszteségek árán folytathattuk volna visszavonu­lásunkat, mert az erdei tisztást, amelyhez elérkeztünk, a fasisz­ták olyan tüzérségi zárótüz alá vették, hogy az első pillana­tokban nem értettük az okát. A pergőtűz zenebonájában egy­szer csak Madrid irányából éles, nehéz motorok zúgása ütötte meg a fülemet. Amikor az ellenségre összpontosított figyelmemet megszakítva jobb­ra tekintettem, már csak annyi időm maradt, hogy félrefordul-, jak, hogy a felénk robogó tank­osztagból az első — hosszúcsö­ves tankóriás — el ne tipor­jon. (Ezek motorzúgásai hatot­tak át az ágyúk, gránátok, re- peszgránátok és aknák zaján.) Addig ilyen tankokat nein lát­tam. Amikor már a halált váró ember hideg verítéke öntötte el I testemet, amikor befejezettnek I véltem életemet, az első tank I megállt mellettem. Felnyílott I kupolájának teteje, s egy fia- I tál katona feje tűnt elő. Megle- I petésemre szívélyesen csak I annyit mondott: — Zdravszt- I vujte, tovariš. I Hol vannak a I fasiszták? Megmutattam. I A tankisták tűs- I tént ágyúik tü- I ze alá vették az olasz tankokat, j amelyek teleta- lálat esetén mint ha csak kartondobozok lettek volna, át­szakadtak. Te­hát a szovjet tankok* láttára torpant meg a fasiszták előre­törése. Nekik szánta pergőtü­zét az ellensé­ges tüzérség.

Next

/
Thumbnails
Contents