Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-28 / 86. szám, hétfő

’ #

Atlétika milyen vagy?

Március elején lényegében befejeződött az új atlétikai idény egy része, méghozzá a fedettpályás. Annak ellenére, hogy a fedettpályás atlétika az utóbbi évtizedben nagy fejlődésnek indult, annak téli fele nem ad igazi tükörképet a világ élvonaláról.

Mi okozza ezt? Az Egyesült Államokban ahol nagyon közkedvelt a fedettpályás atlétika, a versenyeken az élvonalbeli atléták mintegy 80 százaléka áll rajthoz, Európában legfeljebb a fele. A többi földrész alig képviselteti magát az ilyenfajta erőpróbákon. Egyidejűleg Ausztráliában nyári idén. van, Afrikából csak a főiskolások szerepelnek az amerikai egyetemek versenyein, az ázsiai fedettpályás atlétika pedig még nem számottevő.

Az elmondottak ellenére ebben az évben a fedettpályás atlétikában valami új is történt. Az Egyesült Államokban az olimpia utáni időszak gyengébb eredményei jelentkeznek a tartánpályán, Európában viszont tovább tart a hétpróbás versenyzők egyeduralma. A női atlétikában az NDK fölénye után jelentősen emelkedett a Szovjetunió versenyzőinek teljesítve San Sebastianban sorra került fedettpályás atlétikai Európa- bajnokság is azt bizonyította, hogy jelenlegi legjobb versenyzőnk Helena Fibingerová, a női súlylökés világcsúcstartója.

(CSTK-f elvétel)

ményszintje. Ismét megmutatta erejét a brit futóiskola és egyre jobb eredményeket érnek el az NDK férfi versenyzői is. Tovább tart a lengyel atléták felnyomulása.

A csehszlovák atlétika nem tett szert új pozíciókra. Csupán Fibingerová és Nygrýnová helytállása dicséretes, a többieknél csak a híyzai élvonalról, színvonalról és eredményekről lehet beszélni, de az európai, illetve világösszehasonlítást csak az első kettő bírja ki. Többi atlétánk korántsem tartozik az európai élvonalhoz. Több idehaza kiváló versenyzőnk taktikai okokból kihagyta a fedettpályás vers- senyzést.

Európai szemmel nézve ezt mondhatjuk el a csehszlovák atlétikáról: a férfiak vágtája jó háttérrel rendelkezik, akadnak tehetséges tagjai, de a minőségről ma még nem lehet beszélni. A női vágtázóknál rosz- szabb a helyzet, csak átlagon aluli színvonal mutatkozik. A futóknál hiábavaló arra várnunk, hogy végre egy európai osztályú versenyző jelentkezik, pedig az országok közötti találkozók sorsát sokszor éppen a futószámok döntik el.

Nygrýnováról már említést tettünk, hogy kitűnő, s remélhetőleg női magasugróinknál a téli álom csak átmeneti jellegű volt. A férfi magasugróknál valamirevaló javulásról nem lehet beszélni. A hármasugrók pihentek. Rúd- és távolugróink erősen átlagos teljesítményt értek el. Ami a dobó- és lökőszámokat illeti, Fibingerová világklasszis, de mögötte nagy az űr. A férfi súlylökésnél csak átlagos teljesítményt mutathatunk fel. A többieknek nem volt lehetőségük a fedettpályűs szereplésre. Várjuk, hogy jelentkezzen a diszkoszvetők, a női gerelyhajítók nyári formája, de valószínűleg hiába várunk a kalapácsvetők jobb teljesítményére.

Ott.lesz a világbajnokságon2!

r Á csehszlovák síugrók az idény végén — Holmenkollen, Zakopane, Csorba tó — figyelemre méltó eredményeket értek el. Végre beérett az elmúlt években végzett becsületes munka gyümölcse. Ezzel kapcsolatban a 28 esztendős Peter Schlank Csehszlovákia legfiatalabb, legképzettebb edzője a következőket mondotta:

1977.

III. 28.

— Az utóbbi két év alatt sikerült a generációs problémát megoldani. A kiöregedett versenyzők fékezték a fiatalok fejlődését, de miután visszavonultak, már csak idő kérdés© volt, mikor jelentkeznek az eredmények. Ha a sportközpontok — Liberec, Banská Bystrica — munkáját, valamint az edzésmódszereket közös nevezőre tudjuk hozni, akkor a jó eredmények állandósulhatnak. Tíz 17—21 éves fiatal tehetséges síugrónk van. Közülük bármelyik hasonlóan jó eredményekre képes, mint azok, akik itt a Tátra Kupán sikerrel szerepeltek.

Azt persze szerényen elhallgatta, hogy ő a sikerek jő részese, hiszen nem kisebb tehetségeket — ma már nem is ígéreteket — nevelt a Banská Bystrica-i sportközpontban, mint Babiš, Tánczos, Rusko, Hýsek. Viszont nem titkolta: a versenyzők képzésénél arra törekszik, hogy necsak a síugrásban állják meg helyüket, hanem visszavonulásuk után szocialista társadalmunk teljes értékű tuisznos tagjaivá váljanak.

Számunka ez említetlek közül TÁNCZOS János volt a legjobb riportalany, hiszen Felső- szeliről származott Banská Bystricára, hogy miként, arra ő maga adta meg a választ.

— Ma már csak egy két rokonunk van Felsőszelin, illetve Galántán. Szüleim először Bratislavába költöztek, ahol az édesapám néhány éven át anyagbeszerzőként működött. Ezután Banská Bystrica következett és én már ott születtem.

Miként ismerkedett meg a síugrással?

— A Banská Bystrica-i sánctól nem messze, alig ötszáz méterre laktunk, s mint kisgyermek gyakran néztem végig a versenyzők felkészülését. Tizenegy éves koromban kezdtem

el ugorni, s nemsokára szlovákiai serdülő bajnokságot nyertem. Sajnos, a folytatás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Közben elvézegtem az építészeti ipariskolát, de a rendszeres edzéseket sem hanyagoltam el.

Az eredményekre tehát várni kellett?

— Hát igen ... A Leningrád közelében megrendezett junior Európa-bajnokságon csak tizenötödik lettem, s ezzel az eredménnyel, érthetően, elégedetlen voltam. De nem csüggedtein, továbbra is szorgalmasan végeztem edzéseimet és most nyugodtan mondhatom: megérte.-Már tizenhét éves koromban egy éven át a válogatott tagja voltam, de a megtiszteltetés túl fiatalon ért, nem tudtam a várakozásnak megfelelni. Tavaly ősszel azután ismét bekerültem a válogatott keretbe.

— Az első állomás, amelyhez kellemes emlékek fűződnek, a négysáncverseny, pontosabban Innsbruck volt, ahol nyolcadik lettem. Azután már Vikersund, a sírepülő világbajnokság következett. Életemben először szerepeltem ilyen mamutsáncon és ezért vagyok 19. helyemmel elégedett, annál is inkább, mert influenzásán versenyeztem és nem nyújthattam csúcsteljesítményt. Különben a 90 méteres sáncot jobban szeretem, mint a 70 méterest.

Szülei bizonyára örülnek a sikereknek?

Igen! Elsősorban édesapám szurkol nekem és követi figyelemmel szereplésemet. Egy albumot is gondoz, amelybe újságcikkeket, fényképeket ragaszt, természetesen olyanokat, amelyek összefüggnek versenyeimmel. Én pedig apunak bélyegeket hozok külföldi ulaim- ról.

Hobbija?

.—5 Szeretem a modern zenét,

szenvedélyesen gyűjtöm a beat- lemezeket.

Tervei, vágyai?

— Elsősorban szeretnék jövőre ott lenni Lahtiban a világbajnokságon, ahol remélem nem fogok szégyent vallani. A következő állomás az 1980. évi olimpia lenne, de hát addig még sok minden történhet. Én feltétlenül folytatom a komoly edzéseket. Enélkül nem íenne érdemes sportolni, legalább is, ami a válogatott szintet illeti.

Kíváncsiak voltunk, mit mond az edző védencéről.

— Jancsi az elmúlt évben nagyon sokat fejlődött, elsősorban azért, mert edzéstervét száz százalékosan betartotta, javult az erőnléte, ami technikai és pszichikai felkészülését pozitívan befolyásolta. Az idény elején az ország egyik felkészültebb síugrójának számított. Az egymást követő versenyek, s sok utazás egy kissé elfárasz- totta, hullámvölgybe került, de nála megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy jövőre javuljon teljesítménye és az a meggyőződésem, hogy ő is ott lesz Lahtiban a világbajnokságon.

Ha az edző mondja, akkor valószínűleg úgy is lesz.

KOLLÁR JÓZSEF

Marian Slastný (jobbról) és Peter Šťastný (balról) nemcsak a Slovan erősségei, hanem a válogatott csapatban is komoly szerep vár rájuk. (Vojtíšek felvétele)

A szovjet jégkorongozás helyzetkép®

Borisz Mihajlov, a szovjet jégkorong-válogatott csapatkapitánya a következőket jelentette ki:

— A szovjet válogatott és klubcsapatod nagyon erősek és mérkőzéseik iránt jelentős érdeklődés nyilvánul meg, amennyiben soraikban olyan csillagok szerepelnek, mint Vla- gyiszlav Tretyak, Valerij Harlamov, Alekszander Malcev, Alekszander Jakusev, Valerij Vaszil- jev és inás kiválóságok. Az említett csapatokban a legjobb jégkorongozók segítik a fiatalabbakat, társaikat, hogy tudásbeli szintjük emelkedhessen. Erre nagy szükség van, mivel a jégkorongozás színvonala állandóan emelkedő irányzatú. A szovjet ligakiizdelmek során nagyot fejlődött az erő, de ugyanezt mondhatom el a gyorsaságról és az ötletességről is. Örömteli megállapítás, hogy nagyot javult a kapusok teljesítménye. Legjobbjuk változatlanul Vlagyiszlav Tretyak. A ligában magabiztosan szerepelt Alekszander Szigyelnyikov is, a Krilja Szovjetov kapusa. Jó fényben mutatkozott be Szergej Babariko a Dinamó Moszkvából, Jurij Novikov a Szpartak Moszkvából és Alekszej Tveri- zovszkij az SZKA Leningrád együtteséből.

— A hátvédeknél itt az új hullám. Nyilvánvaló, hogy már a bécsi világbajnokságon bemutatkozik az újoncok közül Per- vuhin, a Dinamó Moszkvából és klubtársa, Zinatulla Beljalelgyi- nov. Távlatilag elsősorban Vja- cseszlav Fetiszov és Vlagyimir Palinov a CSSZKA Moszkvából, Vlagyimir Zubkov a Szpartak- ból és Szergej Sztarikov a Csel- jabinszk csapatából jön számításba.

— Nemrégiben a csatárok közül az élvonalban elsősorban Helmut Balderist, a Dinamó Riga játékosát üdvözölhettük.

Nagyon érdekes beszélgetést folytatott a TASZSZ munkatársa Anatolij Taraszovval, a szovjet válogatott volt főedzőjével. A kiváló szakember, a többi között a következőket jelentette ki:

— A mai jégkorongozás « tökéletes játékos új eszményképét alakította ki. Igazi jégkorong-mesternek kell lennie, aki erőnléti adottságait, alkotó ötletességgel tudja párosítani. Ez csak az erő jégkorongozás következménye, amely az egész világon egyre inkább teret nyer és a jégkorong-mérkőzések szerves részévé válik. Az erőkorongozás a pálya egész felületén néhány évvel ezelőtt kezdte el térhódítását. Ma a gyorsasággal, a pontossággal és az ötletességgel együtt azonos tényezőként jelentkezik az erő, elsősorban annak a művészete, hogyan lehet tökéletesen kihasználni. Az erőjelleg nemcsak a védőmunkában mutatkozik, de az ellenfél kapujának veszélyeztetésében és a befejezésnél is. Ezért válnak a mérkőzések egyre küzdelmesebbé. Ezt a jelenséget nemcsak a kanadai és amerikai jégkorongozásban figyelhetjük meg, hanem Európában is.

— Arra azonban vigyáznunk kell, hogy az erőjáték ne fajuljon durvasággá. Az erőtényezők elsajátítása úgy lehetséges, hogy azokat a technikai tényezők párhuzamos alkalmazása kövesse.

— Az edzőknek mindezt úgy kell a játékosokkal elsajátíttatniuk, hogy egyforma jelentőséget tulajdonítsanak az átadásoknak, a lövésnek és az ötletes befejezéseknek. Ezek során nagyon fontos teljes mértékben kihasználni az egyes játékosok egyéni képességeit. Bár az erőjáték a merészségből származik, amelyhez önbizalom és rá- menősség párosul, mégsem lehet mindenjégokorongozót egyformán arra kényszeríteni, hogy ugyanolyan stílusban szerepeljen. Más lesz annak a lel- je'sítménye, akinek játéka nem erőtől duzzadó és megint más a kiváló erőnlétűé. Az előbbinél a hihetetlen szívósságnak ötletességgel kell párosulnia és elengedhetetlen követelmény a kiváló periferikus látás. A jövő játékos eszményképének Valerij Harlamovot tartom — fejezte be nyilatkozatát Anatolij Taraszov.

ALBiON MÁR NEM BÜSZKE?

Milan Orlowski, legjobb asztaliteniszezőnk, akire nagy feladat vár a most folyó világbajnokságon. (ČSTK-felv.)

Amikor 1966-ban a labdarúgóvilágbajnokságon jártam, tapasztalhattam, hogy az angolok nagy általánosságban mennyire lebecsülik a színesbőrűeket. London legelőkelőbb negyedében (CI-IELSEA) néger nem szerezhetett lakást. Más negyedekben, ha egy utcába néger család költözött be, a szomszédok igyekeztek onnan elköltözni. A színesbőrüek általában csak alárendelt munkát végeztek, a legtöbbjüket az emeletes buszokban sofőrként, vagy a földalattinál jegyszedőként láthattuk.

E bevezető után meglepő az a hír, amely ugyancsak Angliából érkezett. Minden valószínűség szeriül színesbőrű labdarúgó öltheti magára Albion címeres mezét. Laurie Cunningham a neve, s ez a 21 éves szálfa termetű gólerős középcsatár egy Jamaikából bevándorolt család Angliában született gyermeke. Csodálatos cselező hírében áll, az FC Orient II. ligás

csapatában kezdett, de hamarosan felfigyeltek rá, s most a West Bromwich Albion színeiben ontja a gólokat. Azt talán felesleges is megjegyeznünk, hogy átigazolásáért az FC Orient csillagászati összeget kapott. .

Azt, hogy Cunningham játékára hamarosan, de legkésőbb az Olaszország elleni VB-selej- tező visszavágón sor kerül, Anglia egyik leghíresebb menedzsere, Johnny Giles, a volt híres válogatott walesi labdarúgó jelentette ki.

Anglia a hagyományok hazája volt, csakhogy ebből ma már az élvonalbeli labdarúgásban sem lehet megélni. Létfontosságú, hogy az angol csapat ismét ott lehessen Argentínában. Ehhez pedig legalább az szükséges, hogy a Wembley-stadion- ban az olasz válogatott három gólkülönbségű vereséget sz>en- N vedjen. Ennek végrehajtásában nyújthat színes segítséget Laurie Cunningham. (za)