Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-28 / 86. szám, hétfő

’ # Atlétika milyen vagy? Március elején lényegében befejeződött az új atlétikai idény egy része, méghozzá a fedettpályás. Annak ellenére, hogy a fedettpályás atlétika az utóbbi évtizedben nagy fejlő­désnek indult, annak téli fele nem ad igazi tükörképet a vi­lág élvonaláról. Mi okozza ezt? Az Egyesült Államokban ahol nagyon köz­kedvelt a fedettpályás atlétika, a versenyeken az élvonalbeli atléták mintegy 80 százaléka áll rajthoz, Európában legfel­jebb a fele. A többi földrész alig képviselteti magát az ilyenfajta erőpróbákon. Egyidejűleg Auszt­ráliában nyári idén. van, Afri­kából csak a főiskolások szere­pelnek az amerikai egyetemek versenyein, az ázsiai fedettpá­lyás atlétika pedig még nem számottevő. Az elmondottak ellenére eb­ben az évben a fedettpályás at­létikában valami új is történt. Az Egyesült Államokban az olimpia utáni időszak gyengébb eredményei jelentkeznek a tar­tánpályán, Európában viszont tovább tart a hétpróbás ver­senyzők egyeduralma. A női at­létikában az NDK fölénye után jelentősen emelkedett a Szov­jetunió versenyzőinek teljesít­ve San Sebastianban sorra került fedettpályás atlétikai Európa- bajnokság is azt bizonyította, hogy jelenlegi legjobb versenyzőnk Helena Fibingerová, a női súlylökés világcsúcstartója. (CSTK-f elvétel) ményszintje. Ismét megmutatta erejét a brit futóiskola és egy­re jobb eredményeket érnek el az NDK férfi versenyzői is. To­vább tart a lengyel atléták fel­nyomulása. A csehszlovák atlétika nem tett szert új pozíciókra. Csu­pán Fibingerová és Nygrýnová helytállása dicséretes, a töb­bieknél csak a híyzai élvonal­ról, színvonalról és eredmé­nyekről lehet beszélni, de az európai, illetve világösszeha­sonlítást csak az első kettő bírja ki. Többi atlétánk koránt­sem tartozik az európai élvo­nalhoz. Több idehaza kiváló versenyzőnk taktikai okokból kihagyta a fedettpályás vers- senyzést. Európai szemmel nézve ezt mondhatjuk el a csehszlovák atlétikáról: a férfiak vágtája jó háttérrel rendelkezik, akad­nak tehetséges tagjai, de a mi­nőségről ma még nem lehet be­szélni. A női vágtázóknál rosz- szabb a helyzet, csak átlagon aluli színvonal mutatkozik. A futóknál hiábavaló arra vár­nunk, hogy végre egy európai osztályú versenyző jelentkezik, pedig az országok közötti ta­lálkozók sorsát sokszor éppen a futószámok döntik el. Nygrýnováról már említést tettünk, hogy kitűnő, s remél­hetőleg női magasugróinknál a téli álom csak átmeneti jelle­gű volt. A férfi magasugróknál valamirevaló javulásról nem le­het beszélni. A hármasugrók pi­hentek. Rúd- és távolugróink erősen átlagos teljesítményt ér­tek el. Ami a dobó- és lökő­számokat illeti, Fibingerová vi­lágklasszis, de mögötte nagy az űr. A férfi súlylökésnél csak átlagos teljesítményt mutatha­tunk fel. A többieknek nem volt lehetőségük a fedettpályűs szereplésre. Várjuk, hogy je­lentkezzen a diszkoszvetők, a női gerelyhajítók nyári formája, de valószínűleg hiába várunk a kalapácsvetők jobb teljesítmé­nyére. Ott.lesz a világbajnokságon2! r Á csehszlovák síugrók az idény végén — Holmenkollen, Zakopane, Csorba tó — figyelemre méltó eredményeket ér­tek el. Végre beérett az elmúlt években végzett becsületes munka gyümölcse. Ezzel kapcsolatban a 28 esztendős Peter Schlank Csehszlovákia legfiatalabb, legképzettebb edzője a következőket mondotta: 1977. III. 28. — Az utóbbi két év alatt si­került a generációs problémát megoldani. A kiöregedett ver­senyzők fékezték a fiatalok fejlődését, de miután visszavo­nultak, már csak idő kérdés© volt, mikor jelentkeznek az eredmények. Ha a sportközpon­tok — Liberec, Banská Bystri­ca — munkáját, valamint az edzésmódszereket közös neve­zőre tudjuk hozni, akkor a jó eredmények állandósulhatnak. Tíz 17—21 éves fiatal tehetsé­ges síugrónk van. Közülük bár­melyik hasonlóan jó eredmé­nyekre képes, mint azok, akik itt a Tátra Kupán sikerrel sze­repeltek. Azt persze szerényen elhall­gatta, hogy ő a sikerek jő ré­szese, hiszen nem kisebb te­hetségeket — ma már nem is ígéreteket — nevelt a Banská Bystrica-i sportközpontban, mint Babiš, Tánczos, Rusko, Hýsek. Viszont nem titkolta: a versenyzők képzésénél arra tö­rekszik, hogy necsak a síug­rásban állják meg helyüket, ha­nem visszavonulásuk után szo­cialista társadalmunk teljes ér­tékű tuisznos tagjaivá válja­nak. Számunka ez említetlek kö­zül TÁNCZOS János volt a leg­jobb riportalany, hiszen Felső- szeliről származott Banská Bystricára, hogy miként, arra ő maga adta meg a választ. — Ma már csak egy két ro­konunk van Felsőszelin, illet­ve Galántán. Szüleim először Bratislavába költöztek, ahol az édesapám néhány éven át anyagbeszerzőként működött. Ezután Banská Bystrica követ­kezett és én már ott születtem. Miként ismerkedett meg a síugrással? — A Banská Bystrica-i sánc­tól nem messze, alig ötszáz méterre laktunk, s mint kis­gyermek gyakran néztem végig a versenyzők felkészülését. Ti­zenegy éves koromban kezdtem el ugorni, s nemsokára szlová­kiai serdülő bajnokságot nyer­tem. Sajnos, a folytatás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Közben elvézegtem az építészeti ipariskolát, de a rendszeres edzéseket sem ha­nyagoltam el. Az eredményekre tehát várni kellett? — Hát igen ... A Leningrád közelében megrendezett junior Európa-bajnokságon csak ti­zenötödik lettem, s ezzel az eredménnyel, érthetően, elége­detlen voltam. De nem csüg­gedtein, továbbra is szorgalma­san végeztem edzéseimet és most nyugodtan mondhatom: megérte.-Már tizenhét éves ko­romban egy éven át a váloga­tott tagja voltam, de a megtisz­teltetés túl fiatalon ért, nem tudtam a várakozásnak megfe­lelni. Tavaly ősszel azután is­mét bekerültem a válogatott keretbe. — Az első állomás, amelyhez kellemes emlékek fűződnek, a négysáncverseny, pontosabban Innsbruck volt, ahol nyolcadik lettem. Azután már Vikersund, a sírepülő világbajnokság kö­vetkezett. Életemben először szerepeltem ilyen mamutsáncon és ezért vagyok 19. helyemmel elégedett, annál is inkább, mert influenzásán versenyeztem és nem nyújthattam csúcsteljesít­ményt. Különben a 90 méteres sáncot jobban szeretem, mint a 70 méterest. Szülei bizonyára örülnek a sikereknek? Igen! Elsősorban édesapám szurkol nekem és követi figye­lemmel szereplésemet. Egy al­bumot is gondoz, amelybe új­ságcikkeket, fényképeket ra­gaszt, természetesen olyanokat, amelyek összefüggnek verse­nyeimmel. Én pedig apunak bé­lyegeket hozok külföldi ulaim- ról. Hobbija? .—5 Szeretem a modern zenét, szenvedélyesen gyűjtöm a beat- lemezeket. Tervei, vágyai? — Elsősorban szeretnék jö­vőre ott lenni Lahtiban a vi­lágbajnokságon, ahol remélem nem fogok szégyent vallani. A következő állomás az 1980. évi olimpia lenne, de hát addig még sok minden történhet. Én feltétlenül folytatom a komoly edzéseket. Enélkül nem íenne érdemes sportolni, legalább is, ami a válogatott szintet illeti. Kíváncsiak voltunk, mit mond az edző védencéről. — Jancsi az elmúlt évben na­gyon sokat fejlődött, elsősorban azért, mert edzéstervét száz százalékosan betartotta, javult az erőnléte, ami technikai és pszichikai felkészülését pozití­van befolyásolta. Az idény ele­jén az ország egyik felkészül­tebb síugrójának számított. Az egymást követő versenyek, s sok utazás egy kissé elfárasz- totta, hullámvölgybe került, de nála megvannak az előfeltéte­lek ahhoz, hogy jövőre javul­jon teljesítménye és az a meg­győződésem, hogy ő is ott lesz Lahtiban a világbajnokságon. Ha az edző mondja, akkor valószínűleg úgy is lesz. KOLLÁR JÓZSEF Marian Slastný (jobbról) és Peter Šťastný (balról) nemcsak a Slo­van erősségei, hanem a válogatott csapatban is komoly szerep vár rájuk. (Vojtíšek felvétele) A szovjet jégkorongozás helyzetkép® Borisz Mihajlov, a szovjet jégkorong-válogatott csapatka­pitánya a következőket jelen­tette ki: — A szovjet válogatott és klubcsapatod nagyon erősek és mérkőzéseik iránt jelentős ér­deklődés nyilvánul meg, amennyiben soraikban olyan csillagok szerepelnek, mint Vla- gyiszlav Tretyak, Valerij Harla­mov, Alekszander Malcev, Alek­szander Jakusev, Valerij Vaszil- jev és inás kiválóságok. Az em­lített csapatokban a legjobb jégkorongozók segítik a fiata­labbakat, társaikat, hogy tudás­beli szintjük emelkedhessen. Er­re nagy szükség van, mivel a jégkorongozás színvonala állan­dóan emelkedő irányzatú. A szovjet ligakiizdelmek során na­gyot fejlődött az erő, de ugyan­ezt mondhatom el a gyorsa­ságról és az ötletességről is. Örömteli megállapítás, hogy na­gyot javult a kapusok teljesít­ménye. Legjobbjuk változatla­nul Vlagyiszlav Tretyak. A li­gában magabiztosan szerepelt Alekszander Szigyelnyikov is, a Krilja Szovjetov kapusa. Jó fényben mutatkozott be Szergej Babariko a Dinamó Moszkvá­ból, Jurij Novikov a Szpartak Moszkvából és Alekszej Tveri- zovszkij az SZKA Leningrád együtteséből. — A hátvédeknél itt az új hullám. Nyilvánvaló, hogy már a bécsi világbajnokságon bemu­tatkozik az újoncok közül Per- vuhin, a Dinamó Moszkvából és klubtársa, Zinatulla Beljalelgyi- nov. Távlatilag elsősorban Vja- cseszlav Fetiszov és Vlagyimir Palinov a CSSZKA Moszkvából, Vlagyimir Zubkov a Szpartak- ból és Szergej Sztarikov a Csel- jabinszk csapatából jön számí­tásba. — Nemrégiben a csatárok közül az élvonalban elsősorban Helmut Balderist, a Dinamó Ri­ga játékosát üdvözölhettük. Nagyon érdekes beszélgetést folytatott a TASZSZ munkatár­sa Anatolij Taraszovval, a szov­jet válogatott volt főedzőjével. A kiváló szakember, a többi között a következőket jelentet­te ki: — A mai jégkorongozás « tö­kéletes játékos új eszményké­pét alakította ki. Igazi jégko­rong-mesternek kell lennie, aki erőnléti adottságait, alkotó öt­letességgel tudja párosítani. Ez csak az erő jégkorongozás kö­vetkezménye, amely az egész világon egyre inkább teret nyer és a jégkorong-mérkőzések szerves részévé válik. Az erő­korongozás a pálya egész fe­lületén néhány évvel ezelőtt kezdte el térhódítását. Ma a gyorsasággal, a pontossággal és az ötletességgel együtt azonos tényezőként jelentkezik az erő, elsősorban annak a művészete, hogyan lehet tökéletesen ki­használni. Az erőjelleg nemcsak a védőmunkában mutatkozik, de az ellenfél kapujának veszé­lyeztetésében és a befejezésnél is. Ezért válnak a mérkőzések egyre küzdelmesebbé. Ezt a je­lenséget nemcsak a kanadai és amerikai jégkorongozásban fi­gyelhetjük meg, hanem Európá­ban is. — Arra azonban vigyáznunk kell, hogy az erőjáték ne fajul­jon durvasággá. Az erőténye­zők elsajátítása úgy lehetséges, hogy azokat a technikai ténye­zők párhuzamos alkalmazása kövesse. — Az edzőknek mindezt úgy kell a játékosokkal elsajátíttat­niuk, hogy egyforma jelentősé­get tulajdonítsanak az átadások­nak, a lövésnek és az ötletes befejezéseknek. Ezek során na­gyon fontos teljes mértékben kihasználni az egyes játékosok egyéni képességeit. Bár az erő­játék a merészségből szárma­zik, amelyhez önbizalom és rá- menősség párosul, mégsem le­het mindenjégokorongozót egy­formán arra kényszeríteni, hogy ugyanolyan stílusban sze­repeljen. Más lesz annak a lel- je'sítménye, akinek játéka nem erőtől duzzadó és megint más a kiváló erőnlétűé. Az előbbi­nél a hihetetlen szívósságnak ötletességgel kell párosulnia és elengedhetetlen követelmény a kiváló periferikus látás. A jövő játékos eszményképének Vale­rij Harlamovot tartom — fe­jezte be nyilatkozatát Anatolij Taraszov. ALBiON MÁR NEM BÜSZKE? Milan Orlowski, legjobb aszta­liteniszezőnk, akire nagy fel­adat vár a most folyó világbaj­nokságon. (ČSTK-felv.) Amikor 1966-ban a labdarúgó­világbajnokságon jártam, ta­pasztalhattam, hogy az angolok nagy általánosságban mennyi­re lebecsülik a színesbőrűeket. London legelőkelőbb negyedé­ben (CI-IELSEA) néger nem sze­rezhetett lakást. Más negyedek­ben, ha egy utcába néger csa­lád költözött be, a szomszédok igyekeztek onnan elköltözni. A színesbőrüek általában csak alárendelt munkát végeztek, a legtöbbjüket az emeletes bu­szokban sofőrként, vagy a föld­alattinál jegyszedőként láthat­tuk. E bevezető után meglepő az a hír, amely ugyancsak Angliá­ból érkezett. Minden valószínű­ség szeriül színesbőrű labdarú­gó öltheti magára Albion címe­res mezét. Laurie Cunningham a neve, s ez a 21 éves szálfa termetű gólerős középcsatár egy Jamaikából bevándorolt család Angliában született gyer­meke. Csodálatos cselező híré­ben áll, az FC Orient II. ligás csapatában kezdett, de hamaro­san felfigyeltek rá, s most a West Bromwich Albion színei­ben ontja a gólokat. Azt talán felesleges is megjegyeznünk, hogy átigazolásáért az FC Orient csillagászati összeget ka­pott. . Azt, hogy Cunningham játé­kára hamarosan, de legkésőbb az Olaszország elleni VB-selej- tező visszavágón sor kerül, Anglia egyik leghíresebb me­nedzsere, Johnny Giles, a volt híres válogatott walesi labdarú­gó jelentette ki. Anglia a hagyományok hazá­ja volt, csakhogy ebből ma már az élvonalbeli labdarúgásban sem lehet megélni. Létfontossá­gú, hogy az angol csapat ismét ott lehessen Argentínában. Eh­hez pedig legalább az szüksé­ges, hogy a Wembley-stadion- ban az olasz válogatott három gólkülönbségű vereséget sz>en- N vedjen. Ennek végrehajtásában nyújthat színes segítséget Laurie Cunningham. (za)

Next

/
Thumbnails
Contents