Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-26 / 84. szám, szombat
1977. III. 26. 5 Irak A szocializmus felé haladva Az Iraki Köztársaság nagyon sokkal járul hozzá az arab országok politikai és gazdasági függetlenségének a megszilárdításáért folytatott harchoz. Irak népe fontos bel- és külpolitikai problémák megoldásán fáradozik. Egyre újabb és újabb sikereket ér el a korszerű életforma kialakítása terén, s eredményesen fejleszti baráti és együttműködési kapcsolatait a világ haladó erőivel. Az iraki vezetők megvizsgálják a mezőgazdaság gyors újjászervezésének lehetőségeit, valamint az iparban az állami szektorok és a mezőgazdaságban a szövetkezeti mozgalom helyzete megszilárdításának a kérdéseit, mert ezek fontos feltételei a szocializmus felé haladó ország anyagi bázisa megteremťésének. 1973-ban az iraki haladó erők létrehozták a Nemzeti Haladó Frontot, amely támogatja az uralkodó Arab Újjászületés Szocialista Pártja és az Iraki Kommunista Párt törekvéseit. Irak aktív külpolitikai irányvonala összhangban áll az ország gazdasági és politikai függetlenségének erősítését célzó feladatokkal, melyek alapja az el nem kötelezettség. Az iraki vezetők azonban hangsúlyozzák, hogy „az el nem kötelezettség nem jelent egyenlő távolságot a szocializmus és az imperializmus erőitől“. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal való barátság szükséges ahhoz a harchoz, amely azok ellen folyik, akik veszélyeztetik az arab népek haladó vívmányait, haladásukat a társadalmi fejlődés útján. Irakot és a Szovjetuniót a barátság és az együttműködés tartós szálai fűzik egymáshoz. Az utóbbi öt év alatt a szovjet—iraki kapcsolatokban fokozódó jelentőségre tettek szert a két ország között Yneg- kötött barátsági és együttműködési szerződések. A hétköznapok bebizonyították a teljes egyenrangúság, a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása és az egymás beliigyeibe való be nem avatkozás elvén alapuló szerződések hatékonyságát és erejét, amelyek az imperializmus és a reakció ármánykodásai elleni harc mozgató erejévé váltak. Sikeresen és tervszerűen fejlődnek az SZKP és az iraki Baath-párt közötti kapcsolatok is. Állandósultak a találkozók, melyeken kicserélik politikai és gazdasági tapasztalataikat. A két ország vezetői rendszeresen találkoznak. 1976 nyarán A. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke ellátogatott Irakba. 1977. január 31-től február 3-ig hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Szaddam Husszeint, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsa alelnökét, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkárhelyettesét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is fogadta. A Koszigin vezette állami- és pártvezetők küldöttségével az iraki vendégek hosszan tárgyaltak. A tárgyalások során elemezték a szovjet—iraki együttműködés eredményeit és leszögezték, a kapcsolatok a jövőben még gyümölcsözőbben fejlődhetnek és elmélyülhetnek politikai, gazdasági téren és az élet más területein is. Kedvező eredményeket hozott az együttműködés Irak határvédelmi megszilárdítása szempontjából is. Irak és a Szovjetunió szorgalmazza az olyan aktuális nemzetközi kérdések mielőbbi megoldását, mint a leszerelés, a fegyverkezési hajsza beszüntetése és a nukleáris fegyver- rendszerek továbbfejlesztésének betiltása. Természetesen, megbeszélések folytak a közel-keleti kérdésről is, és a két fél hangsúlyozta annak szükségességét, hogy mielőbb véget kell vetni a feszültségnek, amely az izraeli agresszió következtében állt be a térségben. A megbeszélések és a tárgyalások során Husszein és a szovjet vezetők leszögezték, hogy a közel-keleti igazságos és tartós béke elérése s az arab népek sikeres harca érdekében két tényre kell fokozott figyelmet fordítani: egyesíteni kell az arab országokat az an- tiimperialista és a haladó elvek alapján, szilárdítani kell a Szovjetunió és a többi szocialista országhoz fűződő barátságukat, valamint tovább kell fejleszteni kapcsolataikat. Ennek fényében különös jelentőséget kapnak a szovjet—iraki közös közlemény szavai, amelyek kiemelik, hogy a Szovjetunió és Irak „szilárdan ellenáll minden törekvésnek, amely csorbát akar ejteni ezen a barátságon. Minden erejükkel a szocialista országok és az arab országok nemzeti felszabadító mozgalmai között tartós kapcsolatok kiépítésén fáradoznak “ Irakban a Szovjetunió segítségével már több mint 70 ipari üzem és más objektum épült. Felvételünkön a Bagdad közelében szovjet szakemberek segítségével létesített új takarmánytároló látható. f ČSTK — TASZSZ-felv.) Spanyolország Demokratikus kihontakozás nehézségekkel Spanyolország politikai eseményei rendkívül gyors ütemben követik egymást. Suares miniszterelnök kormánya egész sor olyan intézkedést hozott, amelyek elindították az országban a békés demokratikus kibontakozást, fokozatosan felszámolják a reális belpolitika útjában álló francoista, népellenes intézményeket. A demokratikus folyamat' megindulását bizonyítja, hogy Spanyol- ország a közelmúltban rendezte diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Feloszlatták az antifasisztákat és a Franco-rendszer ellenségeit féken tartó franeóis- ta „társadalmi rend szerveit“. Megnyílt a börtön kapuja számos kommunista, szocialista, baloldali katolikus, szakszervezeti aktivista és munkásbizott- fiági vezető előtt. Figyelemreméltó az is, hogy a kormány tárgyalásokat kezdett a demokratikus ellenzék vezetőivel. Suares miniszterelnök januárban két ízben találkozott az ellenzéki pártok küldötteivel. A spanyol lapok leszögezték, hogy a találkozók pozitív eredményeket hoztak, és a jövőben rendszeresekké válnak. Az állami és a gazdasági élet különböző területeire még mindig nagy hatást gyakorló „ultrák“ nem nyugszanak bele az események ilyen alakulásába. A kispolgári és deklasszált elemek soraiban pedig készséges támogatókra találnak. A fasiszta szélsőjobb és az ultrabal terrorcsoportok az utóbbi időben a provokációk egész sorát követték el. Az önmagát szélsőbaloldalinak nevező „Grapo“ december 11-én fogságba ejtette A. Ori- olt, az államtanács elnökét. Másfél hónap múlva az ellenzéki pártoknak ez a tömörülése elrabolta E. Villaescusa tábornagyot, a legfelsőbb katonai bíróság elnökét. (A két foglyot, a spanyol rendőrség február 11-én szabadította ki elrablóinak kezéből). A még állandóan ismétlődő provokációk célja világos. „Semmi kétség írja az El Pais madridi lap —, előre megfontolt, terv szerinti akciók végrehajtásáról van szó, amelyek célja zűrzavarkeltés, rettegésben tartani az ország népét, és a békés, demokratikus kibontakozás folyamatának megzavarása“. Az ultrabaloldali csoportok provokációi — amint az előre várható volt — kiváltották a szélsőjobboldal terrorakció-sorozatát. A politikai foglyok számára teljes amnesztiát követelő madridi tömegtüntetés során lelőttek két diákot. Január 24- én újabb összecsapások voltak az egyetemeken, s a rendőrség halálra sebesített egy diáklányt. A legmegrázóbb esemény késő este történt: két géppisz- tolyös férfi betört a munkásbizottságok ügyvédi irodájába, és géppisztolysorozattal megölt öt ott dolgozó ügyvédet, többen pedig súlyos sérülést szenvedtek. A kormány a terrorizmus elleni harcában élvezi az ellenzék támogatását. Az ellenzék — a polgárháború óta először — közös dokumentumot adott ki, amelyben egyebek között elítélik a terrorizmust. Elvi megállapodás jött létre a kormány és az ellenzék között: a kormány kötelezte magát a reformprogram meggyorsítására, az ellenzék pedig arra, hogy kerüli a tömegeknek az utcákon való mozgósítását. A Suares-kormány a rendőrgyilkosságok elkövetése után összehívta a rendkívüli minisztertanácsol. Ez jóváhagyta a királyi, törvényerejű rendeletet, amely egyhónapos időtartamra felfüggesztette az alkotmány két cikkelyét. A rend- fenntartó szervek vádemelési eljárás nélkül meghatározatlan ideig tarthatják őrizetben azokat, akiket terrorcselekmények végrehajtásával gyanúsítanak, és bírósági végzés nélkül tarthatnak házkutatást. A szélsőjobboldali erők elleni küzdelem Spanyolországban még nem ért véget. Az ellenzéki demokratikus pártok és szervezetek szerint a harc sikerét a demokratikus kibontakozás folyamatának meggyorsítása, a kormány és az ellenzék párbeszédének mielőbbi megvalósítása, az ellenzéki pártok mindegyikének legalizálása, és a valóban szabad, általános választások megszervezése biztosíthatja, hogy a spanyol nép a tavaszi parlamenti választásokon bátran felemelhesse döntő szavát. (A Mezsdunarodnaja zsizny nyomán összeállította: Koday Berta) Nyelvészet Megáll az ember a könyvüzleti kirakatnál. Szeme végigfut a címeken: A nyelvtudomány ma — A nyelv keletkezése — Nyelv és társadalom — Hivatalos nyelvünk kézikönyve — Mire jó a nyelvtudomány? — Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért — "A nyelvész szóra bírja a nyelvet. — Így tanulok nyelveket. Felüti az újságot, benne gyorshír: az Akadémia csillagászati bizottsága alakuló ülésén mindjárt az űrhajózási szakkifejezések felülvizsgálatával foglalkozott. Fölszállunk a villamosra, ahol idősebb útitársunk önfeledten kuncog, kezében a Füles. A „Félre- magyarázós“ nyelvi rovaton mulat ilyen jól. Itt valami történt. Nem kevesebb, mint hogy ez a tudomány csöndben megtette a maga kopernikuszi fordulatát: földfedezte a társadalmat. A társadalom pedig a nyel vészetet. A kicsi emberek világától a tudósok egyeteméig. Ma okos kézikönyv segíti az óvónőt, hogyan élesztgesse a gyerekszáj poézisét. „Tlém“ — mondja a kisgyerek — és „szájöldök“ a szemöldök mintájára, öntudatlanul követve Galilei elvét, aki szerint a fölfedező elme azt nézi, hogyan csinálná meg a világot, ha ő lenne az Isten. A korszerű nyelvszemléleten iskolázott pedagógia becsvágya ébren tartani ezt a teremtő kíváncsiságot. Egyik eszKöze rá a nyelvi játékok. Másik eszköze — rávezetni a diákokat a nyelv szellemére általában, a magyar nyelv szellemére különösen. Az emberi nyelv „szelleme“ tehát annyi, mint felismerni a benne működő szabályok rendszerét. Ezzel a felismeréssel egy időben kezdik megismerni a diákok anyanyelvűk „szellemét“ is. Azt mutatják meg neltik, mi a magyar nyelv természetében a sajátos. Hogy például a nérrst „Bruder“ jelentése nem adja vissza az öcs és a báty életkori különbségét; hogy a magyarban „leszállhatunk a villamosról“, míg néhány idegen nyelv szemléletében leszállói csak a madár és a repülőgép szokott. A korszerű nyelvpedagógia céljának a nyelvében is mű veit embert tekinti, azt az embert, aki különböző helyzetekre képes alkalmazni nyelvi ismereteit. Ehhez a játékosság ébrentartásán, a szabályismeret átadásán kívül táisadalmi jellegű beszéd- és írásművelésre van szükség. Új módszertana van annak, ha valaki felnőttkorban akar gyorsan és hatékonyan idegen nyelvet megtanulni; ha külföldieknek a magyar nyelvet kell idegen nyelvként megtanítani ha családi körben kétnyelvűséghez szokott kisdiák ül be a tanulás szándékával az iskolapadba. A nyelvészet azonban a földrajzi tér áthidalásában is segít. A nyelvművelés minden ága az egyszerűbb, de gazdagabb, tehát emberközelibb ízlés, stílus terjesztését szolgálja. Akkor is, ha az „elintézést nyert“ helyett az „elintézték“ szót ajánlja. Igen, a nyelvészet fölfedezte a társadalmat, amennyiben fölismerte saját közösségi feladatát. Hozzásegíteni az embereket a nyelvhasználat szabályainak megértése révén, hogy cselekvési szabadságukat nyelvükben is kiteljesítsék. Ma már ez a megújult nyelvészet leggyakorlatibb, legdemokratikusabb tudományágainak egyike. Természetes, hogy a társadalom is fölfedezte. GYÖRGY GÁBOR Átmehet-e rajtunk a betegség? — Vegyél be fájdalomcsillapítót! — Köszönöm, már nem fáj a fejem; átment rajtam. Ki ne hallott volna már a csehszlovákiai magyarok között ilyen párbeszédet? Sőt ilyen választ is hallhatunk: — Már nem fáj a fejem; átment nekem. Lehet, hogy egyesek a betegség átmegy rajta kifejezést még nem is érzik egészen idegennek, de a betegség átmegy neki szókapcsolat minden jó nyelvérzékű embert meghökkent. Miről is van szó tulajdonképpen? Az illető egyik esetben sem azt akarta közölni, hogy a fájdalom, betegség őt sem kerülte el. Ha ezt akarjuk kifejezni, akkor sem úgy mondjuk, hogy a betegség megy át rajtunk, hanem: mi megyünk át, mi esünk át a beteg ségen. Az átmegy igének ugyanis van a magyarban ilyen átvitt jelentése is: valaki vagy valami átmegy valamin: bajon, betegségen, változáson stb. Olyan jelentése azonban, hogy a baj, betegség megy át valakin vagy valamin (például emberen vagy állaton), nincs. De tulajdonképpen nem is ezt akarják mondani az átment rajtam vagy az átment nekem kifejezéssel azok, akik használják, hanem ezl: elmúlt, megszűnt. Ilyen je- lentése még kevésbé van ennek a két szókapcsolatnak a magyarban. Honnan került akkor nyelvünkbe ez a két kifejezés? Akik tudnak szlovákul, azok mindjárt magyarázatot is tudnak adni a kérdésre: a szlovák prejsť (átmegy) igének van ilyen jelentése is, ha tárgy vagy részeshatározó áll mellette. A prejsť voľakoho vagy prejsť voľakomu szókapcsolat azt jelenti a szlovákban, amit a magyarban az elmúlik, megszűnik igék. Csakhogy erre kevesen gondolnak, illetve ezt többen nem is tudják, így különösen a mindkét nyelvet használók megpróbálják e kifejezéseket szó szerint vagy majdnem szó szenint magyarra fordítani. Azt általában érzik, hogy a prejde ma megfelelője nem lehet az átmegy engem, de a prejde mi megfelelőjének többen ezt vélik: átmegy nekem, de akadnak olyanok is, akik igyekeznek egy kicsit „magyarosabbá“ tenni a kifejezést, s így használják: átmegy rajtam. Természetesen ettől az még nem válik magyarrá. összefoglalásként kijelenthetjük tehát, hogy például a Nervozita ho už prešla vagy a Choroba ti už prešla szlovák mondatokat nem fordíthatjuk így, szó szerint magyarra: Már átment az idegessége vagy Már átment neked (illetve rajtad) a betegség, hanem csakis így: Már elmúlt az idegessége, Már elmúlt a betegséged. A Bolesť mi prešla mondatnak sem ez a magyar megfelelője: Átment nekem (vagy rajtam) a fájdalom, hanem ez: Megszűnt (vagy elmúlt) a fájdalmam, illetve a fejfájásom, gyomorfájásom stb., attól függően, hogy melyik testrészünk fájt. Dr. JAKAB ISTVÁN
