Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-23 / 81. szám, szerda
A szlovákiai építőipar feladatai és további fejlesztése (Folytatás a 4. oldalról) emelésére. A minisztériumoktól, a kerületi nemzeti bizottságoktól és a tervező szervezeteket irányító további szervektől elvárjuk, hogy szavatolják az építkezések tervezésében a haladó módszerek érvényesítését. Sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a tervezés ész- szerűsítésére az ismételten alkalmazható tervek felhasználásával, az építőipari elemek szabványosításával, a katalógusos és a modelltervezés útján. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket a tervezési technika korszerűsítésével, a tervező szervezetek ellátásával, főleg számítótechnikával és annak alkalmazásával, valamint szakavatott tervezők és irányító dolgozók mélyreható felkészítésével. A szabványosítás a minőség javításának és a hatékonyság növelésének lényeges tényezője A minőség javítása és a hatékonyság növelése fontos tényezőinek tekintjük az építkezési beruházás szabványosítását. Szlovákiában az eddigi fejlődés nem felel meg sem a szükségleteknek, sem az építőipar további iparosítása követelményeinek. Míg a kivitelezői módon épített lakásoknak több mint 97 százaléka típustervek alapján készül, az ipari létesítmények és a járulékos beruházások esetében nagyon alacsony a típusépítkezések hányada. A szabványosítással az eddiginél nagyobb mértékben kell tevékenységében foglalkoznia a bratisjavai Tervező és Szabványosító Tanulmányi Intézetnek. I,e kell küzdeni a központi beruházók mindmáig passzív hozzáállását a szabványosítás fejlesztéséhez, meg kell szüntetni az építőipar anyagi-termelési alapjának lemaradását a szerelt technológia viszonylatában, és emelni kell az építkezések szabványosítása és kísérleti kipróbálása irányításának színvonalát. Az Iparügyi, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, a Kereskedelmi, a Kulturális, az Oktatásügyi és az Egészségügyi Minisztériumtól, valamint a többi központi beruházó szervtől megköveteljük, hogy a tömegesen épülő létesítmények számára biztosítsák a típustervek kidolgozását és azoknak következetes felhasználását. Az anyagi-termelési alap további fejlesztése induljon ki az ipari létesítményeket, a járulékos beruházásokat és a mező- gazdasági építkezéseket szolgáló konstrukciós rendszerek unifikálásából, amivel megteremtjük az építkezések színvonala jelentős emelésének, a munkaigényesség csökkentésének és a hatékonyság növelésének feltételeit. E tekintetben szükséges, hogy az Építésügyi Minisztérium, valamint a Fejlesztési és Műszaki Minisztérium kommunistái fokozottan törekedjenek az unifikált konstrukciós rendszerek termelési alapjának fejlesztésére. A minőség sokoldalú javítása és a hatékonyság növelése érdekében a beruházások előkészítése szakaszában erélyes intézkedéseket kell foganatosítani az építkezési dokumentáció szakvéleményezési és jóváhagyási színvonalának emelésére. A minisztériumoktól, a vezérigazgatóságoktól, a termelési-gazdasági egységektől, minden központi szervtől elvárjuk a termelési beruházások szakvéleményezésének lényeges tökéletesítését. Úgy véljük, hogy az állami szakvéleményezés összpontosítása az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériumán minőségi fordulatot idéz elő a társadalmi hatékonyság szavatolása tekintetében. Az építőipari termelés struktúrája és a szükségletek összhangja A XV. kongresszus kitűzte az építőiparnak azt a feladatát, hogy az építőipari termelés struktúráját jobban hangolja össze az építkezési beruházás tárgyi és időbeli szükségleteivel. Az egész ágazat irányító dolgozóinak feladata előnyben részesítve építeni a hiányzó kapacitásokat és céltudatosan biztosítani a munkások olyan hivatásbeli összetételét, amely elősegítené a beruházási terv és a kivitelezői kapacitások összhangjának megteremtését. Az építőipari kapacitások szerkezeti átépítésének egész súlya az SZSZK Építésügyi Minisztériumára hárul, elsősorban az ipari létesítmények és a járulékos beruházások növekvő feladatai, valamint a nagy mélyépíl kezések tekintetében. Az átépítés során a többi tárcától is cselekvő hozzáállást és az építőiparnak nyújtott segítséget igénylünk. A nehéz és az általános gépipartól elvárjuk, hogy az ötéves tervidőszak feladataival összhangban biztosítják a magas műszaki színvonalú építőipari gépek igényelt összetételben történő egyenletes szállítását, továbbá a termelési alap számára a nagy teljesítményű technológiai berendezések szállítását. A gazdasági és a társadalmi élet egész frontján a munka jobb minőségéért folytatott küzdelemnek szembetűnőbben kell megnyilvánulnia az építőiparban is. Jóllehet növekszik a kollaudációs hibák nélküli építkezések hányada, a jelenlegi helyzettel, nem lehetünk elégedettek. Ez vonatkozik például a panellakások építésére, ahol a minőségi fogyatékosságok gyakran elértéktelenítik az építőipari dolgozók munkájának eredményeit, és megkeserítik sok ember életét. Csak a panelházak javítására az elmúlt három esztendőben 109 millió koronát kellett fordítanunk, ami nemcsak további kiadásokat jelent az állami költségvetésből, hanem sok olyan hivatású dolgozót *ís foglalkoztat, amelynek hiányát érezzük. Az építkezések minősége függ a beruházási folyamat minden résztvevőjétől, a beruházóktól a tervezőkön és a kivitelezőkön át egészen más tárcák anyag- és gyártmányszállítóiig. Valamennyiüktől fokozott gondot és nagyob kezdeményezést várunk e társada!- v milag sürgető fontosságú probléma megoldásában. Színvonalasabb szervező munkával 1977. III. 23. Az építőipar feltételei között is kívánatos nagyob mértékben felhasználni a minőség javításának szovjet tapasztalatait, követve a szaratovi és a Ívovi mozgalom példáját. A munkálatok minőségi javításáért erkölcsileg felelős az építőipar minden dolgozója, de különösképpen az építésvezetők, a mesterek és a munkások. Felelősségüket jobban kell hangsúlyozni a termelési értekezleteken, a párt- és a szakszervezeti gyűléseken, valamint a mindennapos tömegpolitikai munkában is. Erre a célra hatásosabban kell felhasználni az anyagi érdekeltséget is. A XV. kongresszus által ismét kiemelt fontos feladat az építkezési határidők lerövidítése, és a befejezetlen létesítmények nem kívánatosán nagy számának csökkentése. Az építkezési határidők lerövidítésénél fel kell használni néhány jó tapasztalatot, pl. a humennéi Chemlon építésének tapasztalatait, ahol valameny- nyi résztvevő jó együtműködé- sével lerövidítették az építkezés előkészítésének és megvalósításának idejét. Ehhez hasonlóan Senicán a Szlovák Selyemgyár építésén a bratislavai Hydrostav megfelelő összetételben és jó időben magas fokúan koncentrálta kapacitásait. Jó politikai és szervező munkával biztosították egy olyan jelentős mű idejében történő színvonalas befejezését, amilyen a tranzit gázvezeték első ágának lefektetése. Az építkezési kötelezettségvállalás helyes orientációjának, s az építkezés valamennyi résztvevője jó együttműködésének köszönhető, hogy sikeresen épül a bánovcei Tatra Gyár. Az említett példák arról tanúskodnak, hogy az építkezésben részt vevők tevékenységének jő összehangolásával, hatásos politikai és szervező munkával, és az anyagi feltételek idejében történő biztosításával határidőkhöz igazodva és színvonalasan lehet teljesíteni az építkezési beruházás feladatait. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a munka e bevált módszerei elterjedjenek minden döntő fontosságú építkezésen. Az építőipari ágazat nagyobb mértékben járuljon hozzá ahhoz az igyekezethez is, amelynek célja a népgazdaság hatékonyságának növelése terén szavatolni a párt XIV. és XV. kongresszusa stratégiai irányvonalának megvalósítását. Ennek módját elsősorban a műszaki fejlesztés eredményeinek gyorsabb alkalmazásában, a munkatermelékenység növelésében, az élő munka és a termelőeszközök hatásosabb felhasználásában, az anyaggal és az energiával való jobb gazdálkodásban látjuk. Ezzel a céllal össze kell hangolni a strukturális fejlesztést is, hogy gyorsabbá váljon a dolgozók szakosítása, és célszerűbben helyezzék őket szét az alapvető fontosságú termelési tevékenységben. Már több ízben szóltunk róla és mai ülésünkön ismét hangsúlyozzuk, hogy az építőiparban alapvető fordulatot kell elérni a munkafegyelem megszilárdításában és a munkaidő kihasználásában. Ezéri személyesen felelnek az irányító dolgozók, elsősorban az építésvezetők, a mesterek és a munkacsoport-vezetők, akiknek jő szervező és politikai nevelőmunkával létre kell hozniuk ennek feltételeit. Nem térhetünk napirendre afölött, hogy az építőiparban többszöri figyelmeztetés ellenére mind rosszabbul használják ki a döntő fontosságú gépeket, így pl. tavaly 1,8 százalékkal csökkent a puttonyos kotrógépek teljesítménye, 2.8 százalékkal rövidebb ideig üzemeltették a földgyalukat és 2,4 százalékkal rövidebb ideig az autódarukat. Sőt egyes vállalatokban még rosszabb volt a helyzet. Jóllehet tudatában vagyunk annak, hogy ez egyes esetekben a géppark kiörege- désévei és javításához a pótalkatrészek hiányával magyarázható, a helyzet ilyen alakulása nem engedhető meg, mivel szöges ellentétben áll a hatékonyság növelését célzó igyekezetünkkel. A vezető gazdasági dolgozóktól és a pártszervezetektől elvárjuk, hogy komplex politikai-szervezési intézkedéseket foganatosítanak a gépek jobb kihasználására. Az Építésügyi Minisztérium és a vezérigazgatóságok az új gépek elosztása egyik alapvető kritériumának tekintsék a technika felhasználásának mutatóit. Meg kell szervezni a különleges gépek vállalatközi át- diszponálását, és főleg az összpontosított építkezés területein szakosított egységeket kell létrehozni, amelyek ezen a területen kielégítik az összes építőipari szervezet szükségleteit. Alapvető változásoknak kell bekövetkezniük abban a vonatkozásban, hogy a vezető dolgozók felelnek az anyagfogyasztás gazdaságosabbá tételéért a fogyasztási normák következetes megtartása útján, továbbá az építkezéseken a rendért és a vállalati készletek alakulásáért. Nyomatékosan igényeljük azt, hogy az anyag- gazdálkodás területén megszigorítsák az ellenőrzést és a fogyatékosságokat itt anyagilag is sújtsák. Az anyagok és a gyártmányok idejében történő folyamatos szállítása az építkezéseken a munka jó megszervezésének alapvető feltétele, és esetenként a tárgyi feladatok teljesítését gátló tényező. Az üzemi szállítás fő feladatának tekintjük a technológia szállítását, összhangban a szerelési munkálatokkal és a gépi teljesítményekkel. A növekvő feladatok teljesítéséből és a teljesítmények növeléséből részt kell vállalnia a csehszlovák gépkocsifuvarozásnak és a vasúti szállításnak is, amelyek az építőipari anyagok 40 százalékát juttatják el rendeltetési helyükre. Azonkívül, hogy a szállítási gépparkot el kell látni főként nehéz- és különleges járművekkel, el kell érni, hogy a szállítóeszközöket, különösen a nehézgépjárműveket két műszakban üzemeltessék, felszámolják a fölösleges szállításokat, s jobban koordinálják az üzemi és a közúti szállításokat. Jó eredményeket ér el ezen a téren a bratislavai Hydrostav, ahol a nehéz-tehergépkocsikat két műszakban üzemeltetik, míg a reszort átlaga csak rn+ntegy 10,5 ó. Ez a példa is mutatja azt az utat, amely a szállítóeszközök kapacitásával kapcsolatos feszültség felszámolásához vezet. Azonban elvárjuk, hogy az Építésügyi Minisztérium, a vezérigazgatóságok és a vállalatok rövid időn belül hatékony intézkedéseket foganatosítanak a szállító és a javító szaküzemek irányításában és szervezésében, s ezzel biztosítják az üzemi szállítások teljesítményeinek lényeges növelését. A tudományos-műszaki fejlesztés — a hatékonyság növelésének fő tényezője Elvtársak! A tudományos-műszaki fejlesztésnek az építőiparban is a hatékonyság növelése fő tényezőjeként kell jelentkeznie. Ezért következetesen kell törődni azzal, hogy az építőiparban az irányítás minden szintjén és az építőipari kutatóintézetekben érvényt szerezzünk a CSKP KB és az SZLKP KB májusi ülésén elfogadott, a tudomány és a technika továbbfejlesztésével kapcsolatos határozatoknak. Az építőipar műszaki fejlesztésének fő irányait a további iparosításban, a termelési bázis korszerűsítésében, a gépesítés fokozásában és jobb kihasználásában, valamint új konstrukciós rendszerek, technológiai eljárások fejlesztésében és az építőipari munkák záró szakaszának sikeres megvalósításában kell látni. Az építőipar további iparosításának a XV. pártkongresszus által kitűzött irányvonala, amely’ számol a szilikátumos házgyári elemek alkalmazásával, elő kell segítenie azt, hogy a járulékos beruházások munka- igényessége egymillió korona építőipari munkára számítva a mostani 11 ezerről G—-7 ezer órára csökkenjen. Az eddigi házgyárielem-rendszereket ideigleneseknek kell tartanunk, és minél gyorsabban be kell vezetni az egységesített rendszerek alkalmazását; e rendszerek alapján építhetjük majd a járulékos beruházások és részben az ipari beruházások objektumait. A lakásépítésben komplett termékek szállításával tovább csökken a munkaigényesség az építkezés helyén. Ebben az irányban fel kel) gyorsítani az előrehaladást, ki kell használni a már meglevő házgyárak kapacitásait, biztosítani kell az újonnan épülő házgyárak helyes területi elosztását tekintetbe véve a lakásépítés szükségleteit. Nagy fogyatékosságnak tartjuk azt, ha nem használják ki az újonnan létesített házgyári kapacitásokat, ahogy ez például Nové Mesto nad Vallómban és Miehalovcében történt. Az építőipari vállalatok sajál beruházási fejlesztése keretében a befektetések 80 százalékát a gépi állóeszközök felújítására, különösen az új építőipari gépek technológiailag kívánatos összetételének elérésére fordítják. Az építőipar számos problémájának megoldása és további hatékony fejlődése kutatási és fejlesztési bázisának munkájától, valamint a kutatás-fejlesz- tés-felhasználás folyamat fel- gyorsításától függ. A szlovákiai építőipar kutatási és fejlesztési bázisa 2800 dolgozót foglalkoztat, és megfelelő anyagi alappal rendelkezik. Elvárjuk, hogy a kutatók munkaeredményeinek köszönhetően nagyobb mértékben fog növekedni a munka társadalmi termelékenysége, csökkennek az önköltségek, energia- és alap- anyag- megtakarítást érnek el, növekszik az építmények hasznossága és javul a minőségük. A kutató és fejlesztési dolgozókra az a feladat vár, hogy a lakásépítést nagyobb tartógerenda távolságú kombinált konstrukciós rendszerek kifejlesztésével és a lakások egyes részeiben a térelemek kihasználását célzó tervezéssel segítsék. A járulékos beruházások terén nemcsak tartóoszlopokból készült konstrukciós rendszereket kell kifejleszteni, hanem ezeket kombinálni kell a teljes befejezettséghez közelebb álló házgyári elemekkel. Az a célunk, hogy a 6. ötéves terv időszakára az építőipari munkaigényesség 1 millió korona értékű munkára számítva 4000 koronára csökkenjen. Sürgősen meg kell próbálni a háromdimenziós prefabrikátumok érvényesítését a járulékos beruházások terén. Az új konstrukciós rendszerek megszerkesztésével kapcsolatban sokkal nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy ne csak a munkaigényesség csökkenjen, hanem a hatékonyság is növekedjék. Elvárjuk, hogy a kutató és fejlesztési dolgozók fokozott mértékben vegyenek részt t már megoldott kutatőfeladatok eredményeinek kamatoztatásában, mégpedig úgy, hogy műszaki segítséget nyújtanak, komplex racionalizációs brigádok munkájában vesznek részt, s ezzel segítsék elő, hogy munkájuk eredménye a gyakorlatban énvényesüljön. Annak érdekében, hogy a tudomány és a kutatás nagyobb mértékben szolgálja az anyagi termelést — ahogy pártunk legutóbbi kongresszusa is hangsúlyozta — az építőipart nagyobb mértékben kell segítenie a Szlovák Tudományos Akadémiának, továbbá a főiskoláknak és a műszaki fejlesztés kérdéseivel foglalkozó kutatóintézeteknek és munkahelyeknek. Ezen a téren példát kell venni az építkezések megalapozásának korszerű módszereit alkalmazó intézményektől. A G. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését célzó tartalékmozgósítás egyik leghatékonyabb módszerének tartjuk a komplex szocialista ésszerűsítést az építőiparban. Ezt a mozgalmat a munkaeljárások megjavítására, a termelési berendezések és mechanizmusok alaposabb kihasználására, az energia gazdaságosabb felhasználására, a nyersanyagokkal és anyagokkal való takarékoskodásra kell összpontosítani. A szállítási és kezelési eljárások ésszerűsítésével növelni kell a konténeres szállítás és a pa- letizálás részarányát, főként az építkezések zárószakaszában. Ezen a téren konkrét megoldási feladatokat kell kiosztani a komplex racionalizációs brigádoknak, és jobban fel kell használni a gépekre szánt olyan beruházási eszközöket, amelyek nem szerepelnek a beruházási keretben. JA jelentés befejező részét holnap közöljük.)
