Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-16 / 74. szám, szerda
AZ IDEOLÓGIAI MUNKA NÉHÁNY KÉRDÉSE A CSKP XV. KONGRESSZUSA ÉS A TESTVÉRPÁRTOK KONGRESSZUSAI UTÁN írta: JÁN SKODA, az SZLKP Központi Bizottságának osztály vezetője A Szovjetunió és a szocialista világrendszer további országai társadalmi fejlődésük fontos szakaszához értek. A testvérpártok legutóbbi kongresz- szusainak beszámolói és dokumentumai igazolták, hogy a szocialista országok sikeresen teljesítették ötéves terveik igényes feladatait. A sikeres mérleg alapján a tostvérpártok kongresszusai kitűzték országaik további politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének a következő évekre és a hosszabb időszakra vonatkozó űj, még nagyszerűbb programjait. A szocialista közösség országai kimagasló sikereinek a testvérpártok által elemzett mérlege kimutatja, hogy a szocialista világ ebben a fejlődési szakaszban erősebb lett és pozíciói megszilárdultak. Az elmúlt esztendőkben jelentősen gazdagodott a szocialista és a kommunista építés elmélete és gyakorlata, jobban megnyilvánulnak a szocializmus általános törvényei és a kapitalizmussal szembeni előnyei. A szocialista országok a múlthoz viszonyítva jóval erőteljesebben és mélyebben hatnak a világ fejleményeire. A szocialista társadalmi rend fejlődésének egyik jellemző vonása a szocialista országok közeledésének folyamata. „A szocialista országok fokozatos közeledésének ez a folyamata — állapította meg L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán — most objektív törvényként nyilvánul meg.“ A közeledés folyamatának széles körű és sokoldalú jellege van minden területen: társadalompolitikai, ideológiai, gazdasági, külpolitikai stb. vonatkozásban. Ennek a folyamatnak objektív alapját országaink azonos társadalmi rendszere, az új társadalom felépítéséért folytatott harcban közös érdekeik, a szocializmus nemzetközi pozíciói megszilárdításában és a szocialista vívmányoknak az imperializmus felszámolásukra irányuló kísérleteivel szembeni védelmében a közös feladatok, valamint a marxizmus—leninizmus egységes internacionalista tanítása képezi. A világtörténelmi fejlődés és annak új szakasza, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban az oroszországi proletariátus győzelme nyitott meg — ennek 60. évfordulójáról az egész haladó világ éppen éz idén emlékezik meg — jelentősen s meggyőző módon dokumentálja a marxizmus—leninizmus eszméinek átalakító erejét, a szocializmus és a kommunizmus erejét és fellendülését. A fejlett szocializmus problémái az SZKP XXV. kongresszuA testvérpártok legutóbbi kongresszusainak dokumentumai rendkívül pontosan jellemezték a fejlett társadalmat. Rámutattak arra, hogy ennek a társadalomnak jellemző vonása a gazdasági, a társadalompolitikai, a tudományos-műszaki és a szellemi folyamatok ismeretének magas foka. „A fejlett szocialista társadalmat, amelyet az adott szakaszban építünk — állapítja meg a G. Husák elvtárs által a CSKP XV. kongresszusán előadott beszámoló — főleg az jellemzi, hogy a tudományosműszaki forradalom eredményei összefonódnak az új társadalmi viszonyokkal, a politikai, társadalmi-gazdasági, kulturális és eszmei-nevelési kérdések megoldásával, ami lehetővé teszi az emberek növekvő szükségleteinek kielégítését.“ Egyrészt olyan fejlődési szakaszról van szó, amely jóval igényesebb és bonyolultabb, mint azt valaha is elképzeltük. Másrészt látnunk kell, hogy a fejlett szocializmus a marxizmus—leninizmus offenzívájá- nak minőségileg új, magasabb rendű szakasza. Növekszik pélsa figyelmének homlokterében álltak. A kongresszusi dokumentumok megfogalmazták a párt gazdasági stratégiáját a fejlett szocializmus szakaszában, elemezték és megoldották ennek a szakasznak jelenlegi kulcsfontosságú gazdasági, politikai és ideológiai kérdéseit, megfogalmazták a párt feladatait a fejlett szocializmus feltételei között és foglalkoztak egyéb kérdésekkel és problémákkal, amelyek elválaszthatatlanul összefüggnek a fejlődés elért fokával. A testvéri szocialista országok, a BNK, az MNK, az NDK, az LNK és az RSZK kormányzó kommunista és munkáspártjai kongresszusaikon jóváhagyták a fejlett szocializmus további építésének útjait kijelölő programokat. A fejlődés elért foka, amint azt a CSKP XV. kongresszusán állapították meg, feltárja a szocialista rendszer előnyei kiaknázásának további lehetőségeit. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára kongresszusi előadói beszédében hangsúlyozta, hogy ezekre az előnyökre „bátran támaszkodhat a fejlett társadalom további építésének programja“. A testvérpártok kongresszusai előterjesztették és jóvá: hagyták azoknak a céloknak tudományos megindoklását, amelyek szavatolják a fejlett szocialista társadalom, a Szovjetunióban pedig a kommunizmus anyagi-műszaki alapja sikeres építését. A mi tapasztalataink is arról tanúskodnak, hogy fontos pontosan jellemezni a társadalom fejlődésének adott szakaszát és meghatározni további fejlődésének alapvető tendenciáit. Emlékeztessünk például a 60- as évek elejére, amikor hazánkban a szocialista termelési viszonyok győzelmével kapcsolatos helyes megállapítások mellet vulgarizált nézeteket is terjesztettek a kulturális forradalom betetőzéséről, továbbá olyan nfem reális elképzeléseket, mintha a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett szocialista változások következtében automatikusan átalakult volna az emberek tudata és megszilárdult volna az egész társadalom erkölcsi-politikai egysége. Nem tudatosították azt, hogy a szocializmus építése viszonylag hosszú ideig tartó folyamat. Sőt, közismertek olyan kijelentések is, hogy már ez a nemzedék a kommunizmusban fog élni. Ez negatívan nyilvánult meg az irányító és az eszmei-nevelő munka minden területén, amint arra találóan rámutat értékelésében pártunk fontos dokumentuma — A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai. 'dájának vonzereje, s ezáltal az emberek gondolkodásmódjára gyakorolt eszmei befolyásának ereje is. Persze naiv, káros és veszélyes lenne úgy vélekedni, hogy a marxizmus—leninizmus történelmi igaza, a helyes nézetek és a tudományos világnézet már léte tényénél fogva győzelmet arat az ellenséges ideológia fölött. Ezért a testvérpártok kongresszusai külön kiemelték az ideológiai munka jelentőségét, amelynek elméleti, művelődési, nevelő és szervező szerepe van, miközben kiindultak a társadalom alapvető termelőereje, az ember szocialista arcéle további sokoldalú fejlesztésének szükségszerűségéből. „Törvényszerű — mondotta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán —, hogy ebben a szakaszban tovább növekszik a marxista—leninista párt szerepe, mind nagyobbak a kommunisták munkájával, fejlettségükkel, a párt szervei és szervezetei azon képességével szemben támasztott igények, hogy érvényesítsék a párt vezető szerepét. Növekszik a szubjektív tényezőnek, az emberek aktivitásának és öntudatosságának jelentősége.“ Ez nem a véletlen műve. A szocialista társadalom az emberiség történetében az első olyan társadalom, amely a népet tudatosan irányítja a társadalmi fejlődése tudományosan megalapozott és objektíve ható törvényei alapján. Ebben A testvérpártok kongresszusai törvényszerűen rendkívüli figyelmet szenteltek a párt vezető szerepe megszilárdítása és elmélyítése, továbbá a szocialista és a kommunista társadalom építésében a munkásosztály helyzete kérdéseinek. A kommunista párt vezető szerepét objektíve meghatározza a munkásosztály vezető helyzete a szocialista termelés és a társadalmi viszonyok rendszerében, szerepe a társadalmi haladás elmélyítésében. Ez az osztály küldetése teljesítéséhez rendelkezik minden szükséges feltétellel, forradalmi múltja, dicső hagyományai vannak, magas fokúan szervezett, politikailag öntudatos és rendíthetetlenül hisz a kommunizmus győzelmében. A munkásosztály a társadalom alapvető termelőereje volt és továbbra is az. Forradalmi- sága, fegyelmezettsége, szervezettsége és kollektivizmusa határozza meg vezető helyzetét a szocialista társadalmi viszonyok rendszerében. Ezért teljesen természetes tehát, hogy a testvérpártok kongresszusain rendkívüli figyelmet fordítottak a munkásosztály kérdéseire és azokra a változásokra, amelyek ebben az osztályban végbemennek a szocialista építés folyamatában, a tudományos-műszaki forradalom időszakában. A munkásosztály, mint a legjelentősebb forradalmi, történelmi erő, közismert módon marxista—leninista pártja közvetítésével érvényesíti történelmi küldetését. Ennek magyarázata, hogy a párt soraiban tömöríti a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség legjobb képviselőit, fegyvere a marxista—leninista elmélet és a leggazdagabb tapasztalatokra tett szert a politikai, az ideológiai, a szervező és a nevelő tevékenységben. A párt vezető szerepének további elmélyülése, ami kifejezése és megnyilvánulása a szubjektív tényező mind nagyobb szerepének a történelmi fejlődésben, függ nemcsak a szocializmus építése mind nagyobb és összetettebb feladataitól, ha. nem a tömegek alkotó kezdeményezésének fellendülésétől, a szocialista demokrácia további elmélyülésétől és tökéletesedésétől, s attól a szükségszerűségtől, hogy létrehozzuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Ezen érdekek és célok megvalósításának szférája elsősorban a politika területe, a politikai gyakorlat. Érvényes az a marxista—leninista tézis, hogy az elmélet csak akkor 1 válik erővé, ha összefonódik a munkásosztály politikai harcával, a társadalom szocialista és kommunista átalakulását célzó igyekezetével. A forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat dialektikus egysége kifejezésre jut a testvérpártok programjaiban és a párthatározatokban, amelyek kijelölik a fő irányvonalat s a szocialista építés különböző fejlődési szakaszaiban meghatározzák a politikát, a stratégiát, a taktikát és a szervezeti feladatokat. A kommunista •párt ezzel kapcsolatban nemcsak fő alkotója a marxista— leninista politikának, hanem egyben megvalósításának is alteljes mértékben érvényre jut az a lenini tézis, hogy a politika gyakorlatilag az embermilliók sorsa. Vagyis az objektív tényezők hatásából következő követelményeknek csak az olyan szubjektív tényező útján tehetünk eleget, amilyen a dolgozó tömegek öntudatos, irányított tevékenysége a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezetésével. A párt vezető szerepe további elmélyítése szempontjából igen értékes az SZKP XXV. kongresszusán kifejtett tézis hogy a kommunista párt a fejlett szocializmus feltételei között sem veszíti el osztályjellegét, amikor az egész nép pártjává vált. jellegét tekintve a munkásosztály pártja volt és az is marad. „Elsősorban a munkásosztály, társadalmunk vezető ereje képezi az alkotó energiának, az erőnek és a képességeknek óriási potenciálját — mondotta G. Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán, majd így folytatta: „A jövőben is sokoldalúan törekedni fogunk a munkásosztály alkotó potenciálja széles körű érvényesítésére, aktivitása fejlesztésére, öntudatossága növelésére, részvétele fokozására a politikai és a társadalmi életben és ügyelni fogunk arra, hogy a munkás- osztály élén álljon az újító kezdeményezésnek, és javuljanak munkájának, valamint életének feltételei.“ Ezekről a tényekről ideológiai és propaganda« unkánkban nem szabad megfeledkeznünk Ellenkezőleg, még jobban és céltudatosabban kell azon munkálkodnunk, hogy a pártunk kongresszusán kitűzött feladatokat komplex módon valóra váltsuk. kotó szellemű szervezője, a szocializmusban a politika alapvető fontosságú és elsődleges szubjektuma. A szocialista társadalom politikai vezetésének és irányításának rendszerében a megismerés és az irányítás központja és a politikai szervezet legmagasabb rendű formája. A fejlett szocialista társadalom építése az egész társadalmi szeľvezet és egyes területei, a gazdaság, a kultúra, a tudomány, az iskolaügy, a szociális szféra stb. fejlesztésének céltudatosan szabályozott és irányított folyamata. Ezek a folyamatok sikeresen csak a társadalmi fejlődés megismert és céltudatosan alkalmazott objektív törvényei alapján bontakozhatnak ki. Ezeket a törvényeket csak az olyan párt ismerheti meg és gyakorlatilag alkalmazhatja, amely igazodik a forradalmi, ’ marxista—leninista elmélethez, s amely óriási tapasztalatokra telt szert saját tevékenységében és a dolgozó tömegek aktivitása áramlatában. A kommunista párt a szocializmus építése gyakorlatában összehangolja a szocialista állam tevékenységét a dolgozók társadalmi szervezetei tevékenységével. Csak a párt tevékenységének köszönhetően válik a szocialista állam és a társadalmi szervezetek a szocialista-politikai rendszer aktív elemévé. Polilikájának köszönhetően a szocialista állam a munkásosztály által vezetett dolgozók tényleges tömegszer- vezeteként formálódik, amelynek társadalmi és osztályalapja szüntelenül bővül. A kommunista párt a szocialista állam minden láncszemében és az állami mechanizmus minden szintjén — a képviseleti szervekben, a szövetségi kormányban és a nemzeti kormányokban, a biztonsági szervekben, a hadseregben, a bírósági és az ügyészségi szervekben stb. — érvényesíti vezető szerepét. Az elmélet és a gyakorlat kapcsolata A szocializmusban a megismerés folyamata olyan összetett, mint maga a társadalom. A szocialista társadalom tudományos kutatóintézményekkel rendelkezik, amelyeknek sajátos küldetése elemezni a tár- sa.dalmi fejlődés új folyamatait és jelenségeit, megismerni a szocialista építés gyakorlatának különféle vonatkozásait, t. munkahelyek eredményeinek nagy jelentőségük van a szocialista társadalom fejlődése szempontjából. A kommunista párt és az egész szocialista társadalom számára a tudományos kutatás ismeretei a szocialista építés bonyolult folyamatai általánosításának jelentős forrását képezik. A CSKP XV. kongresszusa ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „A tudományos megismerés hatásfoka és eredményeinek gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben függ a társadalom-, a természet- és a műszaki tudományok kölcsönös kapcsolatától, az elméleti kutatás komplex jellegétől, az alapkutatás és az alkalmazott kutatás szoros együttműködésétől és kölcsönös gazdagodásuktól." A testvérpártok kongresszusain az elmélet jelentőségének' kiemelése mellett kijelölték azokat a főbb területeket és feladatokat is, amelyekre különleges figyelmet kell fordítani a fejlődés adót szakaszában. Társadalomtudományi területen a kutatómunka magvává és fő tartalmává kell hogy váljanak a szocialista és a kommunista társadalom építésének problémái. Ez a tézis, amely a CSKP XV. kongresszusán hangzott el, most kifejezésre jut tudományos intézményeink kutató tevékenységének alapvető feladataiban. Ez vonatkozik főleg a Szlovák Tudományoo Akadémia, a főiskolák tudományos intézményeire, a Marxizmus—Leninizmus Intézetre, valamint a CSKP KB Politikai Főiskolája karára. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van a tudományos munkának az eszmei-nevelő tevékenység, a propaganda stb. szempontjából. Hatékonysága annál nagyobb lesz, minél jobban feltérképezik és elméletileg általánosítják azokat a kérdéseket, amelyek összefüggnek a szocialista ember, életmódja formálása kérdéskomplexumával, s azokat a témákat, amelyek a két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer küzdelmére vonatkoznak. A párt vezető szerepe kérdéseinek, sokoldalú megértése jelentőségének propaganda- munkánkban mind több figyelmet kell szentelni, mivel e kérdésekre koncentrálódik az egyik oldalon a kommunisták és a haladó emberek, a másik oldalon a különféle an'ikom- munista, revizionista és opportunista irányzatok képviselői között folyó éles ideológiai harc. Az utóbbiak annak bizonyítására törekednek, hogy a munkásosztály pártjáról szóló lenini tanítás „elavult“, „perspektíváját vesztette“ és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megfosszák forradalmi jellegétől, internacionalista és oszlálytartalmától. Nem véletlen, hogy pártunk kongresszusa a többi testvérpárt kongresszusaihoz hasonlóan a fejlett szocialista társadalom építésének alapvető ve- tületei mellett kiemelte azt az igényt, hogy „elméletileg fel kell dolgozni a pártnak, vezető szerepe elmélyítésének, a párttörténet kidolgozásának kérdéseit.“ A párt vezető szerepe elmélyítésének szükségszerűsége toIFolytatás a 6. oldalonJ Magasabbrendií szakasz A kommunista párt áll az élen a munkásosztály vezetésével
