Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-08 / 38. szám, kedd
Pártunk egysége és kapcsolata a néppel egyre szilárdabb (Folytatás az 1. oldalról) szagai, valamint a világ összes haladó erői erőfeszítéseinek, tovább mélyül a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata. A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési konferencia és az európai kommunista és munkáspártok Berlinben megtartott értekezlete után kezdtek kialakulni a feltételei annak, hogy új kapcsolatok alakuljanak ki az európai kontinens államai és népei között. Az 1977-es esztendő, amikor az egész haladó emberiség megemlékezik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi győzelmének 60. évfordulójáról, a pozitív változásoknak új távlatait nyitja meg a népek előtt a béke, a szocializmus és a társadalmi haladás javára. Sikereink szálka a szemében azoknak, akik semmi jót sem kívánnak a szocializmusnak és akik szívesen látnának nálunk felfordulást, káoszt és elégedetlenséget. És így ismét egy maroknyi politikai akarnokra és felforgatóra tettek, akik kenyéradóik utasítására szégyenletes államellenes, antiszocia- lista és népellenes pamfletet fogalmaztak meg charta ’77 néven. Ez igen nagy publicitást kapott Nyugaton. Egész pártunk és népünk nyilvánosságra hozta szilárd álláspontját. Azért beszélünk erről, mert Nyugaton azon spekulálnak, hogy valamiféle egyenetlenség van a CSKP vezetésében. Nyilván ahhoz a mondáshoz tartják magukat, hogy „éhes disznó makkal álmodik.“ Szilárd az -egység pártunk vezetésében, Husák elv- társ igen nagy és megérdemelt tekintéllyel rendelkezik az egész pártban és a nép körében. Hiábavaló mindenféle ilyen „remény és spekuláció“, ugyanúgy, ahogy hiábavalók kísérleteik a párt egységének megbontására, országépítő törekvéseink megzavarására. Nem fogom itt kommentálni ezt a gyalázkodó iratot, folytatta Vasil Bifak, mert mindannyian ismerik és tudják, hogyan jellemezte ezt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Főügyészsége. A Nyugaton kibontakozott féktelen Csehszlová- kia-ellenes kampány és antikommunista hisztéria csak igazolja, mi volt tulajdonképpen a célja a charta szerzőinek, aláíróinak és kenyéradóinak, hogy része ez az egységesen koordinált támadásnak a szocialista országok egész közössége ellen. Minden rossz azért jó is valamire. Ogy gondoltuk, hogy ezek a felforgatok eléggé okultak, hogy beismerjék vereségüket, megértették pártunk, a szocialista állam és az egész KÖZÉLET — ALOIS INDRA, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke levélben fejezte ki jókívánságait Truong Chinhnek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének, aki február 9-én tölti be 70. életévét. — LEOPOLD LÉR szövetségi pénzUgyminiszter, a népgazdaság tervszerű irányításának kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság elnöke és Vladimír Janza minisztársadalom nagylelkűségét. A világon, Csehszlovákián kívül, talán nehezen lehetne példát találni arra, hogy az ellenforradalmat csak politikai eszközökkel oldották volna meg. Az ellenforradalomnak egyetlen szervezőjét és azokat sem állítottuk bíróság elé, akik katasztrófába akarták taszítani a népet, és vérfürdőt terveztek számára. Ezt a nagylelkűséget egyesek bizonyosfajta gyengeségnek magyarázták a pártve• zetés és az állam részéről, és megpróbálkoztak az „erőpróbával“. Kiadós választ kaptak. Most azt kiabálják, hogy „hagyjátok abba“! De nem mi kezdtük az egészet. Ők a kútmér- gezők és a pestisterjesztők. Azért reagáltunk, hogy értésükre adjuk, nekik és kenyéradóiknak, hogy az 1968-as esztendő már sohasem ismétlődhet meg, és soha nem fog megismétlődni. Orvtámadásuk azonban ismételten felidézi A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai néven ismert pártdokumentum érvényességét és időszerűségét, valamint a XIV. és a XV. kongresszus azon következtetésének időszerűségét, hogy nem szabad gondtalanságba esnünk és hogy a jobboldali opportunizmus ellen rendszeres és fáradhatatlan harcot kell folytatni. Minden egyes hajótöröttel és önjelölttel becsületes emberek tízezrei állnak szemben, akik kifejezték szeretettiket a haza és a szocializmus iránt, egyértelmű viszonyukat a kommunista párthoz, és akik határozottan elítélték a felforgatok akcióját. Ezt azonban már nem akarták meglátni a nyugati tömegtájékoztatási eszközök és egyszerűen elhallgatták. A charta szerzői most telefonálgatnak mecénásaiknak, leveleket irkáinak nekik, „sajtóértekezleteket“ szerveznek a polgári lapok tudósítói számára és panaszkodnak, hogy „ők ezt nem így gondolták“ és hogy „kemény támadást“ vezetnek ellenük. Nincs ínyükre, idegesíti őket, hogy népünk joggal ügynököknek nevezi őket. De hát hogyan lehet nevezni az olyan embert, aki népünk ellenségének rágalmazó pamfleteket ad át, és szövetkezik vele saját népe, a szocializmus, a haladás ellen? Ma, amikor az osztrák kancellár nagyvonalúan politikai menedékjogot ajánlott fel nekik, és a csehszlovák hatóságok értésükre adták, hogy nem fogják megakadályozni távozásukat, azt a „suttogó“ propagandát bocsátották szélnek, hogy „deportálni“ akarjuk őket. Politikai akarnokok ezek, akik felfuvalkodottan fölébe heter, az Állami Tervbizottság alel- nöke tegnap Moszkvába utazott. Tapasztalatcserét folytatnak majd a népgazdaság tervszerű irányításával kapcsolatos kérdésekről. — CSEHSZLOVÁKIA Kommunista Pártja Prágai Városi Bizottságának négytagú küldöttsége tegnap a kora reggeli órákban Moszkvába utazott. A delegációt Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára vezeti. A küldöttség tagjai kicserélik tapasztalataikat a pártmunkával kapcsolatos kérdésekről a moszkvai pártszervezet illetékeseivel. ÉRTÉKES SZOCIALISTA VÁLLALÁSOK A NOSZF 60. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE (Folytatás az 1. oldalról) tására összpontosítják az erejüket, ettől devizaeszközök megtakarítását remélik, amelyet a gyártmányok minőségének, fokozására, az irányítás és a tervezés színvonalának az emelésére és a szociális gondoskodás javítására fognak fordítani. Nagy jelentőségű az elhatározásuk, hogy csökkenteni fogják a levegő szennyezését, és ezzel hozzájárulnak Bratislava életkörnyezetének javításához. A Dimitrov Vegyiművek szocialista vállalását 230 csoportos és 4250 egyéni vállalás támasztja alá. A Tlmačei Energetikai Gépgyár dolgozói szocialista vállalásukban arra kötelezték magukat, hogy az árutermelési tervet 2,5 millió koronával túlszárnyalják, az anyagi és egyéb költségeket 600 000 koronával csökkentik, 420 tonna tüzelőanyagot megtakarítanak, és a munkakörnyezet javítása érdekében 18 000 órát dolgoznak le társadalmi munkában. A feltalálói és ésszerűsítési mozgalom, a százezresek és a komplex racionalizációs brigádok kezdeményezése révén 8,5 millió koronát takarítanak meg. Iyezik magukat a népnek, hajótörést szenvedtek politikailag, nirsiltialmilag és erkölcsileg. Ugyanúgy, mint a burzsoázia, amely már régen elveszítette történelmi kezdeményezését, és nem képes a saját országa dolgozóinak pozitív programot nyújtani, ugyanígy ügynökei és szekértolói nem képesek nálunk semmi pozitívval hozzájárulni a szocialista társadalom fejlesztéséhez. Programjuk destrukció, felforgatás és káosz. Nem ismerik el párt- és állami szerveinket, ignorálják a néphatalmi szerveket és a szocialista törvényeket. Ha azonban ebben az országban akarnak élni, tudomásul kell venniük, hogy a végtelenségig nem játszhatnak népünk türelmével és nagylelkűségével. Nyugatról sokan szüntelenül emlegetik nekünk a helsinki konferencia Záróokmányában lefektetett „emberi jogokat“. A szocialista országok következetesen teljesítik ezeket minden területen, egységként fogják fel, nemcsak azt veszik ki belőle, ajni ínyükre van és ami nincs ínyükre. A burzsoá propaganda kétségbe vonta a konferencia eredményességét, és most megpróbálnak tanácsokat adni nekünk. A szándék világos. El akarják terelni a figyelmet azokról a problémákról, amelyekkel a saját országukban küzdenek és amelyeket a kapitalizmus mély politikai, gazdasági és erkölcsi válsága okoz. Arról, hogy az imperializmus a mai napig is népeket zsákmányol ki, óriási nyomort okoz emberek millióinak, szenvedést és éhséget gyermekeknek, analfabetizmust, nemzeti és vallási elnyomást. A nagytőke képviselőitől kezdve azokig, akik a második világháborúban, Vietnamban, Chilében gyilkoltak, mindazok, akik abban látják a szabadságot és a jogot, hogy joguk legyen továbbra is kizsákmányolni és elnyomni, most leckét akarnak adni nekünk az emberi és polgári szabadságjogokról a szocialista országokban. Országunkban azonban egészen más a helyzet, mint ahogy ők azt állítják. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt- és államvezetés szilárd és egységes, népünk el van szánva rá, hogy teljesíti a CSKP XV. kongresszusának programját. Sziklaszilárd elhatározása, hogy soha és senkinek nem engedi meg, hogy kezet emeljen forradalmi vívmányaira, hogy nem hagyja kizökkenteni magát országépítő munkájából, és senkinek sem engedi meg, hogy felforgassa szocialista hazáját. Derűlátóan tekinthetünk a jövőbe — hangsúlyozta Bifak elvtárs. Most arról van szó, hogy maradéktalanul teljesítjük a párt XV. kongresszusa által kitűzött összes feladatokat. Ez azt jelenti, hogy szorgalmasan kell dolgozni, nem szabad meghátrálni és meg kell védani népünk forradalmi vívmányait. Valóban úgy kell dolgoznunk, hogy a jövő generáció elismeréssel állapítsa meg: teljesítettük történelmi feladatunkat — megépítettük a kommunista társadalom szilárd alapjait. A továbbiakban Bil'ak elvtárs a nemzetközi helyzet alakulásával kapcsolatos néhány kérdésről beszélt és válaszolt a kérdésekre. Ezt követően a tisztségviselők aktívaértekezletének résztvevői elfogadták azt a határozatot, melynek javaslatát Karel Heneš, a kladno-libušíni Klement Gottwald Bánya CSSZBSZ ifjúsági szocialista brigádjának élmunkása olvasott fel. A határozatban többek között ez áll: „A jogos derűlátás, amellyel most a 6. ötéves tervidőszak második évébe indulunk, népünk alkotó erejéből, a szocializmushoz való tántoríthatatlan hűségből fakad.“ Az aktívaértekezlet tanácskozásának délutáni részében felszólalt Milan Klusák, a CSKP KB póttagja, cseh kulturális miniszter. Beszédében tömören felvázolta kultúrális politikánk feladatait a CSKP XV. kongresszusa után. Közzétették a Vietnami Kommunista Párt alapszabályzatát A proletárdiktatúra fő ereje Hanoi — A Vietnami Kommunista Párt alapszabályzata, melyet Hanoiban közzétettek, kimondja, hogy a Vietnami Kommunista Párt célja a szocializmus és a kommunizmus kiépítése Vietnamban. A Vietnami Kommunista Párt a vietnami munkásosztály pártja, élcsapata szervezett harci csoport és a munkásosztály legfejlettebb szervezete. A párt a munkásosztály és az egész ország dolgozói érdekeinek hű védelmezője. Teljesíti a nemzetközi kommunista mozgalom iránti kötelezettségeit. A legjobb és Iegöntudatosabb emberekből, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista intelligencia és a dolgozók további rétegeinek legjobb képviselőiből áll. A Vietnami KP ideológiai alapja a marxizmus—leninizmus, amely egész tevékenységében irányadó. A uárt alkotó módon alkalmazta a marxizmus—leninizmus elveit a vietnami forradalom konkrét feltételei között, figyelmesen elemezte a testvér- pártok forradalmi tapasztalatait, melyekből a legértékesebbeket igyekezett elsajátítani. A párt Vietnamban a proletárdiktatúra fő ereje. Feladata, hogy egységesítse az állam és társadalom tevékenységének irányítását. összpontosítsa az egész nép törekvéseit, és sikeresen irányítsa az országban a szocializmus építését. Összekapcsolja a hazafiságot a proletár internacionalizmussal, és kiiktatja a polgári nacionalizmus megnyilvánulási formáit. A párt alapszabályzata meghatározza a pártba való belépés konkrét feltételeit, a demokratikus centralizmus alapelvét és a párt szervezeti szabályzatát, a párt legfelsőbb irányító szervét és annak szervezeteit. AZ USA-NAK SEGÍTENIE KELL A RHODESIÁI MEGEGYEZÉS ELÉRÉSÉBEN A tanzániai elnök felhívása Q Andrew Young Nairobiban Dar es Sutaam — Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete Nairobiba érkezett, ahol rövid tárgyalást folytatott Munyua Waiyaki kenyai külügyminiszterrel. Az amerikai diplomata még aznap továbbutazott afrikai kőrútjának következő állomására, Nigériába. Young ezt megelőzően fejezte be négynapos tanzániai tárgyalásait, amelyeken a központi téma a rhodesiai helyzet volt. Nyerere tanzániai elnök, akivel Young elutazása előtt már másodízben tárgyalt, felszólította az Egyesült Államokat és más országokat, hogy a Rhodesia elleni szankciók szigorításával gyakoroljon nyomást a Smith-rezsimre. A tanzániai elnök sajtókonferenciáján hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak nem Nagy-Britannia szerepét kell játszania a rhodesiai helyzet rendezésében. Nagy-Britannia Rhodesia forma szerinti gyarmattartója, szerepe ebből adódóan sajátos. Az Egyesült Államoknak — Nyerere szerint inkább segítenie kell Nagy-Bri- tanniát és a zimbabwei nemzeti felszabadító mozgalmat a megegyezés elérésben. Tel Aviv nem töri a szír csapatok jelenlétét a libanoni—izraeli határon Jeruzsálem — Jigal Allon izraeli külügyminiszter magához kérette Thomas Dunnigant, az Egyesült Államok izraeli ügyvivőjét, s tájékoztatta arról, hogy kormánya elégedetlen Washingtonnak, a dél-libanoni helyzetben tanúsított várakozó álláspontja miatt. Az izraeli külügyminiszter ezúttal is hangoztatta, hogy Tel Aviv véleménye szerint az arabközi biztonsági erőket képviselő szíriai alakulatoknak ki kell vonulniuk a libanoni—izraeli határtól 15 kilométerre lévő Nabatija váro^ sából, ahová két hete vonultak be. Jichak Rabin miniszterelnök a minisztertanács ülésén hangoztatta, hogy Dél-Libanon- nal kapcsolatban Izrael álláspontja nem változott, Tel Aviv ,,továbbra sem hajlandó eltűrni“ a szíriai csapatok jelenlétét a libanoni—izraeli határ közelében. Izrael is szerepet játszott a szudáni lázadásban Khartoum — A szudáni hír- ügynökség ismertette Abel Alier alelnök nyilatkozatát a múlt szerdán Dél-Szudánban megkísérelt és kudarcba fulladt lázadásról. Alier nyilatkozatában elmondta, hogy az összeesküvők hasonló felkeléseket terveztek az ország más körzeteiben is. Céljuk az volt, hogy zavart keltsenek a tömegek között. Alier meg nem nevezett külföldi országokra hárította a felelősséget a dél-szudáni lázadás felszításáért. Az Al-Ajam című szudáni lap szerint a felkelés célja az északi és a déli országrész egymástól való elszakítása volt. Az összeesküvők valamennyi miniszter, valamint vezető kormánytisztviselők és katonatisztek meggyilkolását tervezték. Az összeesküvést eredetileg február 5-re tervezték, de január 31-én a biztonsági szervek leleplezték a tervet és az összeesküvők közül 2ö-at letartóztattak. így a dél szudáni légvédelmi erők lázadó tisztjei elszigetelten hajtották végre akciójukat. Az Al-Szahafa című lap értesülése szerint a letartóztatott lázadók bevallották, hogy az összeesküvés hátterében Philips Gliabus, az önkéntes száműzetésben élő szudáni politikus, a Nyugat-Szudán függetlenségéért küzdő szeparatista törzsi mozgalom volt vezetője állt. A letartóztatottak azt is bevallották, hogy a lázadás megtervezéséhez „izraeli elemek“ is segítséget nyújtottak. A főiskolák együttműködéséről Négynapos csehszlovák—magyar tanácskozás (CSTK) — Megkezdődött tegnap Bratislavában a magyar és a csehszlovák főiskolák akadémiai tisztségviselőinek négynapos tanácskozása. Megvitatják a főiskolai oktatás aktív módszereinek és formáinak felhasználását, a tanulmányok tartalmának ésszerű megszervezését, valamint a szocialista országok főiskolái együttműködésének elmélyítését. A magyar küldöttséget Garamvölgyi Károly oktatásügyi miniszterhelyettes, a csehszlovák küldöttséget pedig Ľudovít Kilár, szlovák oktatásügyi miniszterhelyettes vezeti. A tárgyalások megnyitásán jelen volt Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja is. Az első napon a két küldöttség vezetője tájékoztatta a jelenlevőket a főiskolai oktatás fejlesztéséről, valamint annak szükségességéről, hogy a főiskoláknak figyelembe kell venniük a szocialista társadalom tárgyilagos követelményeit, s nagy gondot kell fordítaniuk a marxizmus—leninizmus oktatására. A délutáni órákban a tanácskozás résztvevői munka- csoportokba tömörülve megkezdték a főiskolák együttműködésével kapcsolatos kérdések megvitatását. A napokban az akadémiai tisztségviselők csehszlovák — magyar főiskolai egyezményt írnak alá. 1977. II. 8.
