Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-03 / 33. szám, csütörtök
Me sterekké legyetek kozik a megjegyzés: nem „elveszett“ emberek ők sem, hiszen a mi társadalmunk a felnőttek oktatását megszervezve, lehetőséget biztosít a hiányok pótlására. Nagyon sokan élnek Is a lehetőséggel. A zsitvabe- senyőiek közül többen is, de tény, hogy az „időveszteség“ csak akadály a mesterré válás folyamatában. — Mi volt a helyzet a legutóbbi tanév végén? Mindketten mosolyognak. — Más. Egészen más. Nézzük a tényeket! A kilencedik osztályban 33 tanuló fejezte be alapiskolai tanulmányait. (Akik a nyolcadik osztályban fejezték be, mind középiskolában tanulnak tovább, természetesen a megfelelő felkészítés után és az érvényben levő rendelkezések szerint.} Közülük 8 tanuló — tehát éppen annyi, mint ameny- nyi* tíz évvel ezelőtt „kimaradt“ a kilencedik osztály befejezése előtt — középiskolában folytatja tanulmányait. Takács Gyula mezőgazdasági szakközépiskolában, a többiek közgazdasági, egészségügyi szakközépiskolában, illetve gimnáziumban. Csak 2 tanuló vállalt azonnal munkát az iskolába járás befejezése után a TESLA vállalat Nové Zám- ky-i (érsekújvári) üzemében, a többi, tehát 23'tanuló, szakmát tanul. Érettségizett szakmunkások lesznek? Elméletileg nincs kizárva ennek a lehetősége, hiszen nem egy példa bizonyítja, hogy szaktanintézetben tanuló fiatalok később szakközépiskolában érettségiztek. A zsitvabesenyői volt kilencedikesek közül azonban ketten, Kollár Béla és Recski István a JUHCELPAP vállalat štúrovói (párkányi) szaktanintézetében folytatják tanulmányaikat. Abban a szaktanintézetben, mely érettségiző szakmunkások képzésével foglalkozik. Mosolygok már én is. — Más, egészen más a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt volt. A tanulók pályaválasztására való előkészítésében, tanulásra való ösztönzésében igen jelentős helyet foglal el a buzdítás, Nem kétséges, hogy a Zsitva-* besenyői Alapiskola tantestülete a következetesen igényes oktatói tevékenység mellett jól alkalmazza a buzdítás lendületet, kedvet adó és ígérő módszerét. A tanulók képességeire, szellemi erőfeszítéseire buzdító, hatékony pedagógiai eljárások közül mind a tanítók, mind a tanulók körében közkedvelt a szakköri tevékenység. Már hagyományos, hogy matematikából, fizikából, biológiából úgynevezett „mikroolimpiát“ rendeznek, és az ifjú vöröskeresztesek részt vesznek az egészségügyi csoportok járási versenyén. A matematikai szakkörnek 23 tagja van. Vezetőjük Faluk Ferenc tanító. A biológiai szakkör vezetője Kecskés Ottó tanító. Ennek a szakkörnek 29 tagja van, főleg hatodikosok. Az ifjú vöröskeresztesekkel Fodor Ilona tanítónő foglalkozik kellő szakértelemmel és nagy-nagy lelkesedéssel. Akarva, akaratlan el kell fogadni a lelkesedés szó használatát a szakkörök tagjaival foglalkozó pedagógusok munkájának jellemzésére, mert emlékezetes az igazgatóval folytatott párbeszéd. — Hol tartják a fizikai kísérletekhez szükséges felszerelést? — Szekrényekben. A szakköri foglalkozás előtt kiveszik, utána visszarakják. Másképpen nem lehet. — Ha nincs szertár, hol tartja foglalkozásait a biológiai szakkör? — Mikor hol. A növények gyűjtéséhez, meghatározásához, a herbárium elkészítéséhez nincs feltétlenül szükség szertárra. Egy kis ügyességgel a szabadban is meg lehet szervezni az ilyen foglalkozásokat. — Hol tanulják meg az elsősegélynyújtást az ifjú vöröskeresztesek? — Sportpályán, udvaron, tanteremben. Egy kis leleményességgel megoldható a legtöbb probléma. Szóval: egy kis leleményességgel. így mondja az igazgató elvtárs, de én hozzáteszem: és lelkesedéssel. Arra gondolok, milyen nagyszerű dolgokat művelnének a zsitvabesenyői pedagógusok, ha korszerű iskolaépületben, szertárakban, laboratóriumokban foglalkoznának a jövő mestereinek oktatásával, nevelésével. Egyébként esetük bizonyítja, hogy az igazán modern pedagógusok a kor követelményeinek feltétlenül eleget tesznek. HAJDÚ ANDRÁS < < cn O 'Ö Q. (75 C a Az ember élete és munkája Kiállítás a Művészet Házában Nemes célokért Tízéves a Gömöri Honismereti Társulat Ján Gibaia, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára átnyújtja július Boltiknak a kitüntetést. , Sohasem volt aktuálisabb Majakovszkij költői figyelmez- tetőse, mint éppen napjainkban, amikor már ott tartunk, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányaként egyre gyakrabban tapasztalható: maga a tudomány is termelőerő. Ez persze a mesterré válás folyamatára is hat. Mondjuk ki: mesterré lenni ma sokkal nehezebb, mint Majakovszkij idejében volt. Már nem utópisztikus elképzelés, hogy mérnökök, érettségizett szakmunkások állnak a gépek mellé. Korunk követelménye. Hogyan tesznek eleget ennek a köve élménynek az alapiskolában tanító pedagógusok? Kérdésünkre a választ a Bešeňovói (Zsitvabesenyői) Alapiskolában kerestük. Ez az iskola nem tartozik a jól felszerelt, modern iskolaépülettel, szertárakkal, laboratóriumokkal rendelkező oktatási intézmények közé. Négy épületben — közülük az egyik fabarakk, a másik bontásra ítél', gerendás, szigetelés nélküli, vállmagasságig nedves falú, volt parasztház — 16 tagú tantestület foglalkozik 265 tanuló oktatásával, nevelésével nem a legideálisabb körülmények közepette. A kor követelményének azonban így is eleget kell tenni. A problémák nem kerülhetők ki. Halasztást, elodázást nem tűr a fejlődés teremtette igény: Xmesterekké legyetek! Nagy János, az iskola igazgatója is ezt vallja. Nem mentegetőzésként, csupán a tényeket megállapítva így kezdi válaszát: — Rossz viszonyok között vettük át elődeinktől az oktatás stafétabotját is, nemcsak az épületeket. Ogy is mondhatjuk, hogy elég „mélyről“ indultunk, hiszen egy évtizeddel ezelőtt még az is probléma volt, hogy nem mindegyik tanulónk számára adatott teljes mértékű alapműveltség. Helyettese, Nagy Lajos előveszi az iskola krónikáját. Visszafelé lapozunk benne, tíz évvel ezelőtti bejegyzéseket keresünk. Tíz évvel ezelőtt 28 tanuló fejezte be tanulmányait az alapiskolában. Közülük 8 tanulóra vonatkozik az igazgató megállapítása, mert 2 tanuló a hatodik, 3 tanuló a hetedik, 3 tanuló a nyolcadik osztályban fejezte be a kötelező iskolalátogatást. Közbeszólásként ide kívánAz ember egyik nemes kötelessége, hogy ismerje és becsülje szűkebb hazájának haladó hagyományait. A Gömöri Honismereti Társulat, amely az elmúlt hetekben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, is e nemes célból alakult. Elnöke Július Bolfík, aki fiatalos lelkesedéssel, aktivitással és kellő szaktudással vezeti a mintegy 200 tagú szervezet munkáját. A Gömöri Honismereti Társulat legfontosabb célja szocialista kultúránk értékeinek gyarapítása. A társulat tudományos kutatómunkát és publikációs tevékenységet végez. Hat szakcsoportja — történelmi, irodalomtudományi, néprajzi, pedagógiai, természettudományi és művészeti — működik. Munkájuk eredményét számos érdekes kiadvány és újságcikk is igazolja. Több figyelemre méltó publikáció a Gömöri Hajnal című járási lapban jelent meg és megérdemelt visszhangot váltott ki. Az eddig megjelentetett mintegy 40 publikációból Július Bolfik a rimaszombati járás természetrajza, történelme és emlékművei című könyvnek volt a legnagyobb sikere. Az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ennek a munkának most készül a második, javított kiadása. Több kiadvány foglalkozik a rozsnyói és a rimaszombati járás munkásmozgalmának történetével. Adatok, fényképek és egyéb dkumentumok segítségével elevenítik föl e tájegység háladó politikai, szociális harcait. A Gömör neves írói című könyvgyűjteménynek már a harmadik kötete van a nyomdában. A szlovák nyelvű könyvek mellett több kiadvány magyar nyelven is megjelent. Ezek közül Valkóné Horváth Rózsa: Tompa Mihály élete és költészete, valamint Balassa Géza: Gömör az őskorban című könyve aratott megérdemelt sikert és egyúttal arra ösztönözte a szerzőket, hogy tovább folytassák értékes munkájukat. A szekció tagjainak kezdeményezésére Csízen a hősi halált halt szovjet katonák emlékművét készítették el. Rimaszombatban Ján USiaknak, a Jan Zižka elnevezésű I. csehszlovák partizánbrigád parancsnokának állítanak emléket. Hnúšťán Gömöri Honismereti Múzeum, Revúcán pedig irodalmi múzeum létesítését tervezik. A Gömöri Honismereti Társulat tagjai baráti kapcsolatokat építettek kf a kolíni és az olomouci, valamint több szocialista ország honismereti társaságának dolgozóival. Beszámolnak egymásnak munkájukról, terveikről és a szerzett tapasztalatokat a további munkában igyekeznek hasznosítani. Figyelmet érdemel még a társulat negyedévente, átlagosan hatvan oldalon megjelenő publikációja is. A kiadvány munkásmozgalmi vonatkozású cikkeket, néprajzi, irodalmi tanulmányokat közöl elsősorban. Az idén két színfolttal gazdagodik ez a publikáció. Megnyitják a fiatal írók, költők, műfordítók műhelyét szlovák és m igyar nyelven, továbbá színes reprodukciókat közölnek gömöri festőktől. A Gömöri Honismereti Társulat tagjai a jubileum alkalmából több állami és pártkitüntetésben részesültek. Ez a kitüntetés minden bizonnyal még aktívabb, elmélyültebb munkára sarkallja a szervezet tagjait. BORZI LÁSZLÓ A Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Szlovák Képzőművészeti Alap és a Szlovák Képzőművészek Szövetsége rendezte a Februári Győzelem 29. évfordulójának tiszteletére ezt a tárlatot, amelynek címe: az ember élete és munkája a szocialista Csehszlovákiában. Különböző korcsoporthoz tartozó 51 festő 180 képpel, 20 szobrász 40 plasztikával, 11-. grafikus pedig 45 művével vesz részt a tárlaton, amely az alkotóknak szocialista talajban gyökerező gondolatait és érzéseit, az ember és a munka bonyolult szellemi és fizikai kapcsolatát érzékelteti. A rendező szervek célja értelmében az elkötelezett művészek arra törekednek, hogy a „művészet napvilága besüssön minden ház ablakán“. S hogy mind többen megértsék a műveket és hogy a széles rétegek érzelmi és gondolati világába mind mélyebben ivódjon bele, amit munkáik kifejeznek. Társadalmilag felelős magatartásukkal igyekeznek fejleszteni a tömegízlést. A Szakszervezetek Központi Tanácsa megvásárolta a bemutatott műveket, amelyeket Banská Bystricán és Košicén is kiállítanak, majd a nagy seregszemle után ezek a művek középületek, iskolák, üzemek falait fogják díszíteni, hogy minél többen jussanak közvetlen kapcsolatba a művészettel. A látogatókat a festmények közül legjobban Almási Róbert tide zöld, földművesszövetkeze- ti mezőt idéző képe. E. Báčik szobabelsőbe komponált élettel- jes Évája és J. Balogh nagyra nyitott, halk színű tájképe: a Tél Felsőliptóban ragadta meg. /. Berger legfőbb kifejező eszköze a szín. Atyám földjének vizuális egészéből az élményt intenzíven fokozó részleteket váltja ki. Greiner Szibill, a csehszlovákiai folklórfesztivál felszabadultan táncoló figuráinak lüktető, dinamikus mozdulatait fogja képbe. M. D. Lehotská kvalitásos csendéletén derűs gyerekszobát és boldpg egészséges lakóját fedezzük fel. V. Chulík, F. Hrtus, M. Hrčka, M. Chabadová gyári motívumokat, üzemi munkásokat jelenítenek meg azonosulással. F. Jurík a már Lamačig terjeszkedő, növekvő szlovák fővárost kékes aranyos reflexiókban mutatja be. E. Lehotská ihletett Bábszínházának figuráit 3—4 éves leányka mozgatja figyelemmel, sőt művészi érzékkel. A. Smažil Rapszódiája a halászok tevékenységéről és festői táj környezetéről szól. I. §. Pe- karičová az Élet őszét költőien vetíti elénk az aggok háza lombhullásos parkjában pihenő asszonyok képében. E. Zmeták kitűnő jellemző erejére vall a csehszlovákiai sebészet nesztorának: Kňažovský tanárnak arcmása. A szoborművek közül felfi- gyeltetők /. Cvengrošová mon- góliai benyomásait, s a szlávok ősi településeit idéző hidroná- lium érmei. A. Goliašová színezett fareliéfjei, amelyek mai beszélgető fiatal lányokat idéznek érzékenységgel. A. Go- liaš tögyfa domborműve a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek Búcsúját jelenítik meg, P. Korkos jellegzetesen stilizált fából készült szobra falusi Anyát mutat. J. Kostka mai földművesasszonyt elevenít meg lendülettel. D. Mondeková körüljárható samottkompozíciója az ember és gép viszonyát fesze-- geti. V. Motovský kompozícióját a tömegritmus élteti. Nagy János a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméiének hódol ólom- plakettjein. Tóth P. az első gyermek okozta örömnek ad kifejezést. A fekete-fehér művészet anyagában J. Bombová finom művű karcai, V. Gergelová lírai, színezett litográfiái és B. Vota vová játékosan könnyed, ötletes metszetei tűnnek ki. Embert próbáló századunk képzőművészeinek van mindenki számára mondanivalójuk. Szavuk, művészetük az ésszerű kezdeményezés révén eljut mindazokhoz, akiknek szánták. BÁRKÁNY JENŐNÉ A sík vidékeken ugyan megkezdődött az olvadás, a hegyekben azonban még kemény tél uralkodik. A téli sportok kedvelői Donovaiyban naponta sítúrára indulnak. (Felvétel: St. Petráš — ČSTK)
