Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-26 / 56. szám, szombat
Gödöllőn felvonul egy kis csapat... Melltkviial fe/erata Megindult a munka a KGST villanyvezeték csehszlovák szakaszán M int ismeretes, a KGST egységes energetikai rendszerének öt tagállama — a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és az NDK — az ukrajnai Vinnyi- ca és a magyarországi Albertir- sa között építi az Európában egyedülálló 750 kilovoltos villany távvezetéket. Az egységes energetikai rendszerbe innen az áram 400 kilovoltos mellékvonalakon jut el, ezek kötik össze az áram fogyasztóit és termelőit a „hétszázötvenes“ főütőérrel. A 750 Rilovoltos távvezeték az előzetes tervek szerint 1978 őszén szállítja az első áramot. A nagyszerű mű azonban csak kiállítási dísztárgy lehetne, ha ugyanakkorra nem készülnének el a transzformáit áramot továbbszállító mellékvonalak. S ezek egyik legfontosabbikát, az Albertijától Gödig vezető 400 kilovoltos bekötő távvezetéket a csehszlovákiai Elektrovod Bratislava és az Energovod Praha vállalatok építik. Á helyszínen az első munkálatok ezekben a hetekben kezdődlek el. Gödöllőn ültek haditanácsot a győztes isaszegi csata után Windíschgrütz legyőzői, a honvéd tábornokok. Itt rendezte be főhadiszállását Stromfeld Aurél, a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 1919-ben az intervenciós csapatok elleni hadjárat küszöbén. Most is „főhadiszállás“ települ Gödöllőre. Egy kis csapat vonul fel a város keleti szélén, összesen 26 ember. De milyen „fegyverzettel“! T atra 138-as autódaruk, héttonnás Skoda teherautók, lengyel kotró-rakodó traktorok, panelszállftó vontatók, betonkeverő gépek nyüzsögnek a kéthektáros udvaron. Az autódaru 41 hordozható, jól felszerelt és berendezett lakósejtet rak egymás mellé két sorban és szép egyenes utcát épít belőlük. Az udvart Senecről hozott panelekkel betonozzák ki. Hullámos bádogból magas sárga raktárépület emelkedik a kerítésnél. A villanyvezetékek csehszlovák építőinek központjában vagyunk. Innen irányítják a 65,5 kilométeres szakasz építését. A kormányközi egyezmény szerint 1978. október elsejéig fel kell építeni az Albertirsa— Göd vonulat. Már néhány éve üzemben van egy 400 kilovoltos vezeték Gödtől Levicéig, ennek meghosszabbítása a most felvonuló építők feladata. A távolabbi jövőben további vezeték is készül majd, ez a gödi elosztótól nyugat felé vezet és Biskupice körzetébe szállítja a Szovjetunióból érkező villanyt Nyugat-Szlovákia számára. A kormányközi egyezmény szerint az első vezeték kivitelezési terveit, a tartóoszlopokat, kábeleket Csehszlovákia készíti el és építi fel. Összesen 11,63 millió rubel értékű munkát végez el, s ezzel lefizeti a 750 kilovoltos KGST-távvezetéken való részvételét. A „főhadiszálláson“ Vendelín Tóthlal, a csehszlovák építkezés igazgatójával beszélünk. Bizakodva szól az előkészítő munka színvonaláról, hiszen minden kivitelezési terv pontosan és időre elkészült. Igaz, bizonyos tárgyalások elhúzódása miatt a munkához némi késéssel láthattak csak hozzá, de ezt az időterv módosításával igyekeznek kiegyensúlyozni. Úgy tervezik, hogy áprilisig befejezik az előkészületeket és hozzálátnak a vezeték tartóoszlopainak alapozásához. A cementet Banská Bystricáról tartálykocsik hozzák majd, s őszig kész lesz a terep az oszlopok szerelésére és felállítására. A 65 kilométeres vezetéket 169 oszlop tartja majd, amelyek összesen 3500 t acél- szerkezetét a žilinai Elektrovod szállítja. Modern konstrukciójú oszlopok ezek, nagy hőfokon ónozzák felületüket, s így nem kell egyéb védőréteggel bevonni felületüket. Ez jelentősen egyszerűsíti a karbantartást, aminek az üzemeltető, a Magyar Villamossági Müvek látja majd előnyét. Az oszlopok átlagosan 43 méter magasak, persze egy-egy oszlop magassága a terepviszonyoktól függ. Vasúti pályát, magasfeszültségű vezetéket szel majd át a vonal, de nagyobb hegyekkel nem kell megbirkózni. Egy-egy tartóoszlop nyolc drólköteget emel majd, a fővezetékben egy köteg több kábelt is tartalmaz, úgyhogy ösz- szesen 20 kábel feszül az oszlopok közölt. Az összesen 2600 tonna súlyú drótkötegeket Žiar näd Uronümból szállítják. A villany kétszer három fázisban áramlik majd, az egyik három fázisú vonal Gödben ér véget, a másik Szlovákia felé folytatja útját. • Tóth igazgató már október óta Magyarországon van, az Erőterv főberuházóval és az OVIT Tervező Vállalattal egyeztették a terveket. Az előőrsnek számító 26 ember Gödöllőn és további 20 prágai szakember Monoron 200 építő számára teremti meg most a munka- és életfeltételeket. A két támaszpontról egymással szemben indulnak el az építők, a mono- riak Albertirsától, a gödöllőiek Gödtől, s a jövő év vége felé előreláthatólag Monor térségében találkoznak. A legtávolabbi munkahely 30 kilométerre lesz a támaszponttól. S már most meg kell szervezni az étkezést, a munkahelyre való szállítást. Jelenleg még a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem étkezdéjéből hozzák az ebédet, de később saját mozgó konyha látja el „hazaival“ a dolgozókat. A két kis csapat Gödöllőn és Monoron rövidesen befejezi a szálláskészítést, s a terep készen várja az építőket. Létszámuk csúcsidőszakban eléri a kétszázat, de aránylag csekély számukat kiegyenlíti nagy szaktudásuk, tapasztalatuk és munkájuk magas fokú műszaki ellátottsága. A munka Gödöllőn és Monoron elkezdődött. A KGST nagy művének, a 750 kilovoltos távvezetéknek bekötővonala mellékszereplőből főszereplővé lépett elő, mert építési határidejének betartásától függ a nagy vezeték kihasználhatósága. VILCSEK GÉZA TIZENHÉT MILLIÓ MUNKANÉLKÜLI A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN A világ 24 iparilag legfejlettebb tőkés országában a januári adatok szerint megközelítőleg 17 millió a munkanel- külíek száma. Ebből a 17 millióból mintegy 7,3 millió az Egyesült Államokban él. A nyugati közgazdászok maguk is kénytelenek bevallani, hogy a munkanélküliség ilyen hatalmas méreteket a tőkés országokban századunkban csak az 1929—33-as világgazdasági válság idején ért el. A fent említett 17 millió egy január végén közzétett statisztikai adat, tehát korántsem pontos, mert az állástalanok száma napról-napra tovább gyarapodik. Például Franciaországban tavaly csak decembertől januárig 24 000-rel növekedett a munkát keresők száma és elérte az 1 060 000-et. Ez a válsághelyzet a nyugati világban már négy éve tart. A tőkés országok vezetői természetesen nem nézik tétlenül a válság elhatalmasodását. Mindeddig azonban egyik országban sem tudtak olyau intézkedéseket hozni, amelyek valóban megállították volna annak elmélyülését. Hogy milyen úton akarták ezt elérni? És miért vallottak kudarcot próbálkozásaik? Ez a két tény szorosan összefügg egymással. Éppen a választott módszerek okozták az ilyen irányú kísérletek csődjét. Mert a kormányok hiába teremtettek új munkaalkalmakat — bár rendkívül korlátozott mértékben — ez a munkások életszínvonalának rovására történt. A beruházásokhoz szükséges ösz- szegeket ugyanis a személyi fogyasztás korlátozásával, az adók, a «lakbérek, közlekedési viteldíjak, a telefonilletékek stb. emelésével teremtették meg. De nemcsak az adók és a szolgáltatások árai szöktek fel rohamosan. A mindennapi közszükségleti cikkek és élelmiszerek árai is rendkívül gyorsan emelkedtek. Ez az áremelés a tőkés vállalkozók szemszögéből rendkívül lényeges, mert a következő volt a helyzet: Több tőkés vállalat csak félgőzzel üzemelt, egyes részlegeiket bezárták, többek közölt az elégtelen kereslet, s a nyersanyagihány miatt. Természetesen így csökkent a termelés, de a tőkés vállalkozó semmiképpen sem akart kevesebb nyereséget zsebre tenni, mint azelőtt. A legegyszerűbb módot választotta: annyira emelte fel az általa kínált áru árát, hogy a kisebb volumenű termelés és a Ilyenek a „reális“ arányok! (A Morning Star karikatúrája) magas ár szorzata még így is megadja az eddigi profit nagyságát. Az efféle kalkulációknak aztán a fogyasztó viseli a terhét. Az elején a munkanélküliséggel kezdtük. Több olyan tényezőt soroltunk fel — a termelés visszaesését, az árak növekedését és az árspekulációkat — amelyek a nyugati világ gazdasági életére jelenleg jellemzőek. Tehát egyértelműen a tőkés világ általános gazdasági válságáról van szó, amely a gazdasági élet valamennyi területét érinti. —pve— Kgj A szavak születése, sorsa, értéke A nyelv él, tehát fejlődik, változik is. A társadalomban végbemenő kisebb-nagyobb változásokat a nyelv szókészlete tükrözi a leghívebben. Új fogalmakkal ismerkedünk meg, s ezeket meg is kell neveznünk, új szavakra, kifejezésekre van tehát szükségünk, esetleg valamelyik régi fogalom nevét visszük át bizonyos hasonlóság vagy más szempont alapján az új fogalomra. Ez utóbbi jelenséget névátvitelnek hívjuk. Alaki hasonlóság alapján kapta például a villanyégő a körte nevet, a névátvitellel magyarázható, hogy a korsónak füle, talpa, hasa, sz<*ia van a hegynek háta, gerince, lába stb. A legtöbb fogalomnak azonban nem a névaivilellel, hanem a szóképzéssel, sőt az utóbbi időben a szóösszetétellel adunk új nevet. De azt is megfigyelhetjük, hogy egyikmásik fogalmat nem tudjuk mindjárt, néha bizony később sem magyar szóval megnevezni, így ezek idegen nevükön válnak társadalmunkban ismertté. Nézzük csak meg közelebbről, milyen változások mentek és mennek ma is végbe a szókészletben! Az utóbbi időben erősen hatnak a szakmai szavak köz- nyelvünkre. Tudjuk, hogy az egyes szakterületeknek megvan a maguk sajátos szókészlete: s mi bizony nem sokat ismerünk e szavak közül. Idővel egyik-másik szó ismertté válik a köznyelvben is, sőt azt mondhatjuk, hogy például a lendkerék, hajtószíj, mélyszántás, nagyolvasztó stb., már köznyelvivé vált. Megfigyelhetjük, hogyan szorítja ki napjainkban a villanykörte szót a szakmaibb színzetű villany- égő. Ez nem új jelenség szóhasználatunkban: régebbi adataink is vannak arról, hogy egy-egy régi jó szó nemcsak akkor szorult ki a használatból, amikor megszűnt maga a fogalom, hanem néha akkor is, amikor a fogalom változatlanul tovább élt. A régi mértékegységek neve: a pint, az akó, az itce, vagy a régi pénznevek: a batka, a peták nyilván azért szorultak a szóhasználat peremére, mert más mértékegységek és pénznemek váltották fel őket. A falvakon is kiszorulóban vannak a köböl, véka mértékegységek, mert helyükre a kiló és a liter lépett. Kellemetlen hangulati velejárója miatt mellőzzük az inas szót, és használjuk helyette az ipari tanuló kifejezést. De néha még csak okát sem tudjuk adni a változásnak: például annak, miért szorította ki a séd szót a patak, a verő-1 meg a kalapács. Nagyapáink, sőt apáink is verő-nek hívták a kalapácsot, néhol a tájnyelvben még ma Is él ez a szó, esetleg bizonyos összetétel tagjaként, mint például a kaszaverő szóban. Sajnos, már onnan is kiszorul fokozatosan, mert a kaszaverő helyére a kaszakalapács lép, legjobb esetben a verő utólag csak kisegítő szerepű igenévvé válik ebben a kifejezésben: kaszaverő kalapács. Azt sem tudjuk megokolni, hogy a szép tengeri szó miért csak a nyelvterület keleti részén terjedt el, a nyugatin — s magában a köznyelvben is — miért a kukorica nyert polgárjogot. Bonyolult kérdések tehát ezek; nehéz rájuk érdemben válaszolni. A nyelvújítás idején tudatosan gyarapították nyelvünk szegényes szókészletét új szavakkal, sőt régiek felelevenítésével is (év, lomb, vihar, hölgy, agy stb.), tájszavaknak a köznyelvbe fogadásával (zamat, idom, szobor, küllő, kamat slb.), és más módon. Főleg a rengeteg idegen szót kellett magyarral felváltani. De térjünk vissza a mábal Az ulóbbi húsz-harminc év alatt is sok új szavunk keletkezett, mint például ezek: munkásmozgalom, pártnap, pártiskola, pártoktatás, békeharc, békedíj, tömegpolitika, tömegmunka, tervgazdálkodás, olvasómozgalom stb. Ezeket elfogadtuk, sőt, sajnos, olyanokat is, amelyek hibás szóalkotási móddal keletkeztek. Ilyen például* a tűzvédelem, árvízvédelem; ha összehasonlítjuk őket a gyermekvédelem, természetvédelem stb., szavakkal, észrevesszük, hogy szerkesztettségük egész más jelentést tükröz, mint amilyenben használják őket. Meg kell említenünk azt a tényt is, hogy sok olyan új szó keletkezett az utóbbi időben a magyar nyelvben, amelyeket a csehszlovákiai magyarok nemigen ismernek, illetve nemigen használnak. Ilyen például a korzó helyett a sétálóutca, a szakmásít (segédmunkást szakmunkássá képez), a szalagház, az építőtábor (a diákok szervezett hosz- szabb, közös részvétele az ipari vagy mezőgazdasági munkában), a súlycsonkítás (az az elárusító követi el, aki a számlázottnál kevesebb árut mér), az áramtalanít (kikapcsolja az áramot), a szolgáltatóház, a meghibásodik stb. Azon nem csodálkozunk — sőt örülünk neki —, ha az egyes úgynevezett divatszavak és — kifejezések ellen tiltakozik egyesek nyelvérzéke, mint amilyen az állandó jelleggel, amikor ez a terpeszkedő kifejezés nem jelent többet, mint az állandóan, szüntelenül, vagy amikor a maga helyén megfelelő nagyságrendű szónak a nagyságú helyett való használata ellen berzenkednek (például negyvenes cipő helyett negyvenes nagyságrendűt kérnek); de azért azt is hangsúlyozzuk, hogy nem kell minden új szót bizalmatlanul fogadni, különösen az olyat, amely szabályos szóalkotási móddal jött létre, megvan a maga funkciója a nyelvben és a magyar nyelvterület nagy részén már meghonosodott. Ilyen többek között a meghibásodik ige is. Megszoktuk, hogy a gép elromlik, ha használhatatlanná válik. Az elromlik igének azonban sok jelentése van: nemcsak a gép romolhat el, hanem a szerves anyag (például az élelmiszer) is, de a gyomrunk is elromlik, ha nehezet eszünk, a személyek is elromolhatnak, ha rossz társaságba kerülnek, sőt az idő is elromolhat, ha rossz Irányban változik meg. Bizonyára ezért kezdték használni az^egyébként népies meghibásodik szót műszaki jelentésben (a gép meghibásodik), sőt előfordul a szerves anyagokra vonatkoztatva is, de ilyenkor u romlás enyhébb fokát fejezi ki: például a gyümölcs nem romlott ugyan el, de meghibásodott, vagyis már nem teljesen egészséges. A meghibásodik ige szabályos képzéssel jött létre: a hiba főnévből előbb a hibás melléknevet, majd ebből a hibáso- dik igét képeztük, s ennek az igekötős alakja a meghibásodik. Ugyanúgy jött tehát létre, mint sok más hasonló ige nyelvünkben, például a megszenesedik (szén — szenes — szenesedik — megszenesedik). A meghibásodik-nak — mint az előbb láttuk — íunkclója is van a nyelvben: egyrészt tehermentesíti az elromlik igét, főleg a műszaki jelentését veszi át, másrészt a szerves anyagra való vonatkozásában a romlásnak enyhébb fokát fejezi ki, mint amaz. Az elromlik igétől sem akarjuk tehát megtagadni műszaki jelentését, de a meghibásodik-nak a saját jelentéskörében való használatától sem kell viszolyognunk. Dr. JAKAB ISTVÁN 1977. II. 26. 4
