Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-25 / 55. szám, péntek

Február szelleme és jelenünk SIKEREK JEGYÉBEN A prágaiak tüntetése 1948 februárjában I mmár 29 éve, hogy Cseh­szlovákia munkásosztá­lya történelmi jelentő­ségű győzelmet aratott a burzsoázia felett. Ezek n napok számunkra még min­dig a tanulság erőforrásai, lel­kesítenek igényes feladataink teljesítéséért vívott további for­radalmi küzdemünkben. Az idei év februárja azért is jelentő­ségteljes, mert a kommunisták és a dolgozók aktivitásának, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom- 60. évfordulója ünnep­ségeire való felkészülésnek, a 6. ötéves tervidőszak második évi feladatai teljesítéséért ví­vott harcnak szerves részét ké­pezi. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1948 februárjában telje­sítette történelmi feladatainak egyikét, amelyet már megalapí­tásakor kitűzött. A munkásosz­tályt, nemzeteink dolgozó né­pét elvezette a teljes politikai hatalomhoz, a proletárdiktatú­rához. Dolgozó népünk győzelmének az volt az alapvető belső fel­tétele, hogy a munkásosztály a nemzeti és demokratikus forra­dalomnak szocialista forrada­lommá való átalakulási folya­matában vezető erővé vált, és hogy ebben a küzdelemben a munkásosztályt a CSKP helyes irányba vezette. A párt élén akkor Klement Gottwald állt, aki hangsúlyozta, hogy a párt nélkül nem lett volna Győzel­mes Február — a párt nélkül semmi sem szavatolta volna azt, hogy sohasem térünk le a szocializmus útjáról. A CSKP népünk nemzeti fel­szabadító küzdelmében széles arcvonalat hozott létre, amely kifejezte a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó szövetségét. E győzelem külső feltétele a Szovjetunióval való szövetségi kötelék volt, amely lehetetlenné tette az imperia­lista intervenciót. A CSKP elvhűen és alkotó módon érvényesíteni tudta a marxista—leninista stratégiát és a hatalomért vívott küzde­lem taktikáját országunk konk­rét történelmi feltételei között. A dolgozó népnek 1948 feb­ruárjában a reakció felett ara­tott győzelme szabad utat nyi­tott országunkban a szocializ­mus építése számára. Ám a szocialista országépítés alapve­tő feltétele nem csupán a ha­talom kivívása volt, hanem an­nak megszilárdítása és megtar­tása, hogy ez az új hatalom teljesítse a proletárdiktatúra feladatát. A párt fő feladata a prole­tárdiktatúra szakaszában a szocializmus anyagi-műszaki alapjának építése s egyben a nép kulturális és életszínvona­lának emelése volt. Amint azt Klement Gottwald hangsúlyoz­ta, őrizni kellett a párt egysé­gét, nugyságát és akcióképes­ségét, ápolni marxista—leninis­ta tanítását, harcot vívni a bur- zsoá hatások, a kispolgári ré­tegek ingatagsága ellen, főleg az imperialista világ nyomása ellen. A Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal való barátság, szö­vetség és együttműködés elmé­lyítése a mindennapi harc szer­ves része volt. A februári győzelem szelle­me, amelyet kifejezett Cseh­szlovákia szocialista építésének a CSKP IX. kongresszusa által jóváhagyott fő irányvonala is, fokozatosan tért hódított. A CSKP által vezetett népünk a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való barát­ságnak, szövetségnek és segít­ségnek köszönhette, hogy vi­szonylag rövid időn belül nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. Ezt számos tény bi­zonyítja. Például ma egy hó­nap alatt többet termelünk, mint 1937-ben egy egész év fo­lyamán. A nemzeti jövedelem több mint négy és félszeresére növekedett. Szlovákia, amely 1948-ban mintegy 50 évvel le­maradt a cseh országrészek gaz­dasági fejlődése mögött, ma több, mint kétszer annyi gyárt­mányt állít elő, mint az egész Csehszlovák Köztársaság 1937- ben. A szocialista mezőgazdaság is nagy sikereket ért el. A bruttó mezőgazdasági termelés 1936-hoz viszonyítva mintegy a felével, ebből a növénytermesz­tés több mint 21, az állatte­nyésztés pedig több mint 65 százalékkal növekedett. A me­zőgazdasági árutermelés több mint kétszeresére nőtt. Mindez a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeiről tanúskodik. 1976-ban a személyi fogyasz­tás 1948-hoz viszonyítva több mint 4,8-szer növekedett. Ezek­ben az években az egy főre eső húsfogyasztás 17,8 kilo­grammról több mint a négysze­resére növekedett, hiszen az egy főre eső húsfogyasztás csupán az utolsó ötéves terv­időszak folyamán 71,9 kilo­grammról 82 kilogrammra nőtt. A tojásfogyaszás az 5. ötéves tervidőszak éveiben 10 száza­lékkal növekedett, 1975 végén az egy főre eső tojásfogyasztás 293 darab volt. A világon oz élvonalba kerültünk a háztartásoknak mosógépekkel és tévékészülékekkel való ellá­tásában. Ezen a területen csu­pán Olaszország és Ausztria előz meg bennünket. Óriási sikereket értünk el az emberről való szociális gondos­kodás, az oktatásügy, a kultú­ra, az egészségügy, a testneve­lés és a sport terén. A munká­ra, az ingyenes orvosi gondos­kodásra, a szociális biztosítás­ra, műveltségre, üdülésre és pi­henésre való jog a kulturális és életszínvonal természetes al­kotórészévé vált. Népünk munkájának eredmé­nyei hazai és külföldi osztály­ellenségeinket mindig ingerel­ték. Céljaikról és szándékaik­ról meggyőződtünk az 1968— 69-es években is, amikor kide­rült, hogy a belső jobboldali és antiszocialista erők megmoz­dulása szoros kapcsolatban állt a február előtti emigráció­val és az antikommunizmus külföldi központjaival. Több éves ténykedésük a szocializ­mus valamennyi alapvető érté­kének fokozatos lerombolására összpontosult. Ezek az erők saját népükkel és a szocializmussal szemben tanúsított alattomos ellenséges­kedésükben kiforgatták és le­becsülték a történelmi ténye­ket. A szocializmus és a CSKP ellen indított nyílt támadás mellett igyekeztek lebecsülni, beszennyezni 1948 februárját. Arcátlanul azt állították, hogy az 1944—45-ben lezajlott nem­zeti demokratikus forradalom már szocialista forradalom volt, tehát nem volt szükség 1948 februárjára. Ilyen módon igye­keztek meghamisítani pártunk igazi történetét, megcáfolni a munkásosztály és élcsapata, a CSKP szerepét. Annak a tény­nek az elferdítésére töreked­tek, hogy az egész február előtti időszak a munkásosztály és a burzsoázia közti nehéz osztályharcokban zajlott le, s a küzdelem azért folyt, hogy milyen politikai hatalom kerül uralomra Csehszlovákiában, és az kit és milyen érdekeket fog szolgálni. Az antiszocialista erők hazai és külső képviselői 1948 februárját „kommunista össze­esküvésnek“, nemzeteink nagy tragédiájának, a hanyatlás és az állítólagos katasztrófa kez­detének igyekeztek nyilváníta­ni. Azt állították, hogy Febrnár megakadályozta „a demokrati­kus fejlődést“, amelyhez állító­lag „a demokratikus szocializ­mus“ és „az emberi arculatú szocializmus“ keretében vissza kell térni. A jobboldal által hangoztatott úgynevezett „szocializmus cseh­szlovák modellje“ lényegében semmi más nem volt, mint az antikommunista stratégia része, amely a hatalmi viszonyok megváltoztatására törekszik azok érdekében, akiket népünk 1948 februárjában végleg lesö­pört a politikai színtérről, és többé semmi közösséget nem vállal vele. A nemzetközi re­akció azonban ma is igyekszik feltámasztani a politikai tete­meket az emigránsok, az osz­tályellenség, az elpártoltak és a különböző bűnözők és aszo­ciális elemek soraiból. Az egyes kalandorok, a hajótöröttek és az önjelöltek évek múltán is gyalázni akarják a szocializ­mus vívmányait, az úgynevezett charta 77 szennyiratban. Hazánk dolgozói nagy felháborodással ítélik el a szennyirat szerzőit és alá­íróit. Hangsúlyozzák az ismert gottwaldi jelszót“ „A köztársa­ságot nem hagyjuk felforgatni.“ Február ez évi, 29. évfordu­lóját nagy sikerek jegyében ünnepeljük, a CSKP XV. kong­resszusa programjának és a ha­todik ötéves tervidőszak első évi feladatainak teljesítésében elért eredmények örömteli mérlegelésének légkörében. A tények bizonyítják a legjobban utunk helyességét, amelyen a CSKP vezet bennünket. Az eddigi és jelenlegi sike­reinket elsősorban azért érhet­jük el, mert a CSKP politikája 1948 februárjának üzenetéből indul ki, hogy a társadalom döntő erejére — a munkásosz­tályra és szövetségesére, a szö­vetkezeti parasztságra és a szo­cializmushoz hűséges értelmi­ségre támaszkodik. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi tanácskozásai hang­súlyozták, hogy a XV. párt- kongresszuson kitűzött nagy és igényes célok megvalósítása el­képzelhetetlen a forradalmi küzdelem nélkül. A XV. párt- kongresszuson kitűzött program népünk érdekeit, hazánk felvi­rágoztatását, a szocializmus ügyét szolgálja, egységesen tá­mogatja a szocialista közösség és a világbéke ügyét. Jelenünk forradalmi jellege éppen az újért, a haladásért vívott szün­telen harcban, a fogyatékossá­gok elleni, a haladásunk útjá­ban álló akadályok elleni harc­ban rejlik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakoztatott aktivitás bizo­nyítja, hogy a dolgozók ezt a jelentős évfordulót elsősorban az egész szocialista társadalom javát szolgáló becsületes-' mun­kával akarják köszönteni és megünnepelni. Igazolja ezt a rengeteg szocialista vállalás, az ésszerűsítési, újító- és felta- lálőmozgalom kibontakoztatása. A becsületes munka, amely a haladás anyja, azt bizonyítja, hogy a dolgozók jelenlegi igé­nyes feladataik teljesítésével nem csupán 1948 februárjának hagyományait és forradalmi szellemét követik, hanem a CSKP vezetésével ennek a szel­lemnek közvetlen és aktív megvalósítói is. Dr. JÁN MACHYNIAK A milícia egységeinek felvonulása a prágai Óvárosi téren 1948. február 28-án. 1977. II. 25. Ez évben ünnepeljük a forradalmi történelem legjelentősebb eseményé­nek évfordulóját. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, amelynek eredmé­nyeként megszületett a világ első szo­cialista állama, földrészünk egyhato- dán megszüntette az imperializmust. Beigazolódott, hogy a szocialista tár­sadalmi rendszerben megoldhatók azok a szociális problémák is, amelyek a kapitalizmusban megoldhatatlanok. Az Októberi Forradalom Oroszország­ban mély szociális és gazdasági át­alakulásokhoz vezetett. A bolsevik párt által irányított munkásosztály magá­hoz ragadta a hatalmat, a parasztok földet kaptak, megszüntették a nem­zetiségi elnyomást. A fiatal szovjet ál­lam épp akkor lépett a szocializmus eddig ismeretlen útjára, amikor föl­dünkön háború dúlt. Ezenfelül Szovjet- Oroszországot hazai és külföldi inter­venció támadta meg, s ezzel megnyílt az út az antikommunizmus egyik for­mája - az antiszovjetizmus előtt. A nagy erőfeszítéssel visszavert ellenfor­radalom és a külföldi támadás után a szovjet nép megkezdte a szocialista állam építését. A második világháború ismét nehéz próba elé állította a szov­jet népet. A NOSZF és mindaz, ami összefügg a Szovjetunió szocialista állammá való átalakulásával, kedvező feltételeket te­remtett a szocializmus további fejlődé­séhez. A szocialista országok között új barátság született, amelynek kiapadha­OKTÓBER PÉLDÁJA Jubileumra készülünk A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tatlan forrása a marxizmus - leniniz­mus. A szocialista tábor hatása meg­változtatta a világ erőviszonyait. Bő­vülnek a kapcsolatok az olyan államok­kal is, amelyek sikeres harcot vívnak óz imperializmus és a gyarmatosítás ellen, s a politikai és gazdasági füg­getlenség kivívása után a szocialisto orientációt választották. A Nagy Októberi Szocialista Fórra dalom volt az, amely lerakta a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése politikájá­nak alapjait, azét a politikáét, amely a taj-tós világbékére törekszik. A szo­cializmus és a béke kölcsönös dialek­tikus egységet alkot - egymástól el­választhatatlanok. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom programjának jelszava az álta­lános béke volt, amely után annyira vágyódtak Európa nemzetei. A győztes forradalom után Lenin olyan beszámo­lóval lépett fel, amelynek alapján a kongresszus jóváhagyta a békéről szó­ló dekrétumot. Ebben a történelmi dokumentumban az új szovjet kormány javaslattal for­dult a háborúban résztvevő nemzetek­hez és azok kormányaihoz, hogy kezd­jék meg az igazságos és demokrati­kus békét szorgalmazó tárgyalásokat. A békéről szóló dekrétum a háborút az „emberiség ellen elkövetett legna­gyobb bűntettnek" nevezte. Azóta a nemzetközi helyzetben meg­változtak az erőviszonyok a béke, a de­mokrácia, a nemzeti felszabadulás, a függetlenség és a szocializmus javára. A nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának vagyunk tanúi. E folya­mat legnagyobb ellenségei az imperia­lizmus, az újgyarmatosítás, valamint az elnyomás és kizsákmányolás politiká­jának valamennyi formái. Az Októberi Forradalom példát mu­tatott a nemzetiségi kérdés megoldásá­ra is. Ennek alapján létrejött az egyen­rangú szovjet szocialista köztársaságok szövetsége. Az Októberi Forradalom hatalmas ösztönző erőként hatott a vi­lág nemzeti felszabadító mozgalmára. Az Októberi Forradalom nagymérték­ben befolyásolta nemzeteink történel­mét is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvan éve számunkra a nagy társadalmi újjászületés hat évti­zedét jelenti. Október eszméi kedvező feltételeket teremtettek a csehszlovák állam megszületéséhez, nemzeti és szo­ciális felszabadulásunkhoz. Az orosz bol­sevikok ösztönző példája és Lenin elv­társ személyes segítsége nagy szerepet játszott Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásában. Csak így lehetett újtípusú forradalmi marxista - leninista pártot létrehozni, amely kiáll­ta a történelmi próbákat, helytállt a köztársaság felszabadulásáért vívott éles osztály- és antifasiszta harc­ban, amely nemzeteinket a burzsoázia felett aratott győzelemhez, a szocialis­ta társadalom kiépítéséhez vezette" állapította meg Gustáv Husák elvtárs, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszé­dében. Az Októberi Forradalom óta eltelt időszak megmutatta a szocializmus ere­jét és előnyeit. Ez egyben korunk va­lamennyi forradalmi és haladó erői szá­mára a tanulságok tartós, állandó kútforrása. Ebben rejlik a NOSZF 60. évfordulójának időszerűsége, amelyről pártunk, népünk és egész társadal­munk méltóképpen emlékszik meg. 1917-ben a forradalmi Pétervárott megnyíltak a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet korszakának ka­pui. A hat évtized alatt megmutatkoz­tak a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc sikerei, mindez az Októberi Forradalom ösz­tönző hatásáról tanúskodik- A forrada­lom messzemenően humánus gondola* tí>ii kiállták az idő próbáját s napjaink­ban is állandó kritériumai a jövő forra- cTalmi tetteinek. (Rp).

Next

/
Thumbnails
Contents