Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-25 / 55. szám, péntek
Az egység és a határozottság meghozta népünk sikerét, igaza győzelmét r (Folytatás az 1. oldalról) lékeznek meg a kommunisták ezreiről, akik nem gondoltak személyi dicsőségre és előnyökre, amikor éveken át rendkívül nehéz feltételek között, áldozatkészen szolgálták a forradalom érdekeit. Február történelmi értékelése lapjain arany betűkkel tüntettük fel népünk államférfiúi bölcsességét, annak a népnek bölcsességét, amely legjobb hagyományai szellemében egységesen a harci barikád haladást jelentő oldalára állt. Büszkeséggel tölt el bennünket, ha visszaemlékezünk a népi milícia és a Nemzetbiztonsági Testület erélyes fellépésére. Hiszen már a munkásosztály felfegyverzésének ténye is elvette a kedvét és a merszét a reakciós harci csoportok maroknyi tagjának. És sohasem feledkezünk meg Klement Gottwald nevéről, aki döntő részt vállalt pártunk sikeres stratégiája és taktikája kidolgozásából és megvalósításából. A szocializmus és a demokrácia kölcsönösen feltételezik egymást Elvtársak, februárban tetőzött a harc a munkásosztály által vezetett dolgozó nép teljes és oszthatatlan politikai hatalma, vagyis az igazi demokrácia megteremtéséért. Azóta — s ez a XV. kongresszus határozataiból is következik — a kommunista párt szüntelen figyelmet fordít a szocialista demokrácia tökéletesítésére. A szocializmus és a demokrácia ugyanis kölcsönösen feltételezik egymást, nem lehet őket egymással szembeállítani. A néphatalom a hosz- szú ideje tartó történelmi küzdelem célja volt és ma is az. Ennek a harcnak kezdettől fogva zászlóvivője a kommunista mozgalom. A burzsoá alkotmányok formális kinyilatkoztatásaitól eltérően a szocialista államokban valóban az egész hatalom a dolgozó népé. A szocialista demokráciában a múlté lett az embernek ember általi kizsákmányolása, magától értetődő lett a munkára, az egészségügyi és a szociális gondoskodásra, az Ingyenes művelődésre való’ Jog. Csehszlovákiában a becsületes emberek valóban szabadon érzik magukat és széles körű állam- polgári jogaik vannak, amelyek azonban — s ez minden rendezett társadalomban magától értetődő — nem választhatóak el a kötelességektől. Nálunk mindenkinek különbség nélkül tiszteletben kell tartania az érvényes törvényeket és az emberi együttélés erkölcsi normáit. A CSSZSZK tehát tiszta lelkiismerettel csatlakozhatott az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezményekhez, míg az ilyen egyezmények alól mindmáig hiányzik az Egyesült Államok és sok más burzsoá ország aláírása. A tényleges népuralom egyik — távolról sem egyetlen — tanúbizonysága a képviseleti és a törvényhozó testületek összetétele. Ezeknek csaknem 200 ezer tagja van a kommunisták, a politikailag nem szervezettek és a többi politikai párt soraiból: munkások, parasztok, technikusok, tanítók, orvosok, tudósok és a fegyveres erők tagjai. Vállvetve dolgoznak, tekintet nélkül politikai és vallási hovatartozásukra, hivatásukra, képzettségükre, életkorukra, vagy nemzetiségükre. Áldozatosan szolgálják népüket, s ehhez a szükséges jogkörrel, felelősséggel és anyagi eszközökkel is rendelkeznek. Ezen túlmenően a nemzeti bizottságoknak hozzávetőleg másfélmilliós aktívájuk van, és a Nemzeti Front szervezeteinek több százezer tisztségviselője. Egyszerű számítás igazolja, hogy a felnőtt emberek milliói vesznek részt a szocializmus építésébe» valamilyen társadalmi tisztség betöltésével. Ezeket az áldozatkész embereket akarják megsérteni azok a különféle „disz- szidensek“, akik közvetlenül és közvetve azzal vádolják őket, hogy állampolgári jogokat nélkülöző társadalmat szolgálnak. A burzsoá propaganda és a jobboldali revizionisták támadásainak állandó céltáblája szocialista társadalmunkban a kommunista párt vezető szerepe. Ez arról tanúskodik, hogy nem ismerik, vagy elferdítik a marxista—leninista tanítást, és semmibe veszik a szocializmus építésének gyakorlatát. Pártunk elismert -vezető szerepe a nép történelmi tapasztalataira épül, a párttagság összetételéből és abból adódik, hogy pártunk tevékenységében a tudományos világnézethez igazodik. A kommunista párt és helyesen érvényesített vezető szerepe záloga szocialista utunk- nak, a dolgozók javát szolgáló politikának, hazánkban szavatolja a szocialista demokráciát. A kommunisták történelmi küldetésüket a dolgozó néppel szoros kapcsolatban, annak cselekvő részvételével és támogatásával teljesítik. Ennek a népi egységnek politikai kifejezése a Nemzeti Front s a benne tömörült társadalmi szervezetek és politikai pártok. Külföldi ellenfeleink szemében szálka demokráciánk szocialista jellege Külföldi ellenfeleink a szüntelen antikommunista kampányok időközönként — a szocialista államokban elszigetelt egyénekre, vagy jelentéktelen csoportocskákra támaszkodva — zenebonát csapnak az állam- polgári jogok állítólagos megsértése ürügyén. Tisztában vagyunk azzal, hogy demokráciánkban szálkát jelent a szemükben éppen szocialista jellege, az, hogy ez a demokrácia a dolgozók döntő többségének uralma a volt kizsákmányolok és más népellenes kártevők maroknyi kisebbsége fölött. A tőkésországok burzsoáziája számára nem marad más hátra, mint saját népe előtt elkendőzni a szocializmussal kapcsolatos igazságot és gyöngíteni példájának vonzerejét. A dolgozók figyelmét mindenáron el akarja vonni a tőkés válság- jelenségektől, s ezért felhasznál minden eszközt arra, hogy a leghaladóbb társadalmi rendet „földi pokolnak“ tüntesse fel. Csakhogy nagyon visszás dolog, ha a burzsoá diktatúra kiszolgálói és védelmezői, beleértve a legreakciósabb politikusokat és újságírókat is, olyan látszatot akarnak kelteni, hogy ők tulajdonképpen a szocializmus tökéletesítésére és felvirágoztatására törekednek. Nem hiteles dolog, ha meg akarnak győzni bennünket, hogy tulajdonképpen önként siettetik saját pusztulásukat, hogy a tőkés társadalom végleges megszűntének meggyorsítására törekednek. Már megszoktuk, ábránd lenne a polgári újságírók bizonyos részétől tárgyilagosságot, újságírói etikát elvárni. A Szovjetunió, Csehszlovákia és más szocialista országok rágalmazásában semmiféle hazugságtól nem riadnak vissza. Az életünkről szóló igaz tények nem érdeklik őket, ezekre nincs szükségük. Néhány politikailag elszigetelt egyén nézete számukra „közvélemény“, de a dolgozók millióinak véleményét gunyorosan „rendszert szolgáló kötelező gyakorlatnak“ minősítik. Akárcsak egyetlen egy nem is nagyon sikeres könyv szerzője az ő szemükben „világraszóló irodalmár“, de a szocializmust pártoló művészeink ezrei szerintük nem érik el a „megfelelő értelmi színvonalat“. A begyulladt kispolgárokat annak színes ecsetelésével rémisztgetik, hogy nálunk üldözik az „állampolgári jogok harcosait“. Egyáltalában nem fáradoznak azon, hogy hallgatóiknak vagy olvasóiknak megmagyarázzák, ezek az „elnyomott hősök“ szabadon mozognak és semmiben hiányt nem szenvednek. Amikor eszükbe ötlik, távbeszélő-kapcsolatba lépnek a bécsi, bonni, párizsi, vagy londoni hírszolgálati irodákkal. Lakásaikban zavartalanul sajtótájékoztatókat rendeznek nyugati tudósítók számára, tévé-interjúkat adnak nekik és szocializmusellenes anyagokkal látják el őket. A burzsoá propaganda kétféle mércét alkalmaz Nincs értelme megkísérelni az ilyfajta újságírókkal (és sajnos egyes burzsoá politikusokkal sem) a tárgyilagos vitát. Őket nem érdeklik a szocializmust pártoló legmeggyőzőbb érvek sem, velük szemben felvértezték magukat bizonyos süketséggel és vaksággal. Kétféle mércét alkalmaznak a demokrácia és a polgári szabadságjogok megítélésében: a szocializmus esetében nem találnak semmi, de semmi pozitívumot, míg a tőkés társadalmat kritikátlanul eszményítik. Amikor egy szomszédország államférfiúja parlamentjében hivatalosan kijelenti:,, Nálunk mindenki tüntethet, de társadalmunkat senki sem számolhatja fel“, akkor ez szerinte nyilvánvalóan a demokrácia megnyilvánulása. Viszont, ha mi védjük szocialista államunkat, akkor ez „önkényuralom“. Ügy látszik a polgári szabadságjogokat bizonyítják azoknak az embereknek ezrei, akik — nemcsak az NSZK- ban — állítólag „radikális“ nézeteik miatt elveszítik a munkahelyüket. Csehszlovákiában azonban „a munkához való, al- kotmányilag szavatolt jogot korlátozzuk“, mivel egyes csődöt vallott egyéneknek nem tesszük lehetővé politikai tisztségeik gyakorlását. Az észak- írországi városok utcáin évek óta ölnek meg polgári személyeket, beleértve nőket és gyerekeket, a brit szervek tagjai bestiális módon kínozzák a be- börtönzötteket, de a burzsoá propagandistákat nem nagyon foglalkoztatják a „humanizmus“ ilyen megnyilvánulásai. Ha viszont nálunk letartóztatjuk azokat, akik bizonyíthatóan kémkedtek, akkor ez „a politikai ellenfelek üldözése“. Nemrég a brit kormány képviselője azzal indokolta meg két amerikai újságíró kiutasítását, hogy ottlétük „ellentmondott Nagy-Britannia érdekeinek“. Ezzel szemben a csehszlovák hatóságoknak az igazsággal ellentétesen tájékoztató újságírókkal szemben tett minden lépését han- goskodóan „az újságírói tevékenység feltételei megnehezítésének“ minősítik. Normálisnak tekintik azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok már húsz éve nem adja meg, vagy csak igen nehezen a vízumot a kommunista pártok tagjainak. Ha viszont Csehszlovákiába nem engedjük be például a revansista Hupkát, akkor ez egyet jelent „a helsinki záróokmánynak az emberek szabad mozgásával kapcsolatos alapelvei megszegésével“. Sőt mi több, a Rudolf BečváF típusú, kifejezetten bűnöző elemek védelmét is azzal „mentegetik“, hogy „viszolygott az élettől egy szocialista országban“. És még sok minden másra is emlékeztethetnénk Franciaországban, Nagy-Britanniá- ban, az Egyesült Államokban és további tőkésországokban a „demokrácia és az emberi jogok“ nem egy szenvedélyes „védelmezőjét“. Például Vietnamra és Algériára; a volt gyarmatok kizsákmányolására és az újgyarmatosításra; velük szövetséges országok ügyeibe történő közvetlen beavatkozásra, például a Franciaország és Olaszország címére otrombán ejhangzott fenyegetésekre, hogy mi lesz, ha a kormányba bejutnak a kommunisták; a Watergate- és a Loockheed-féle botrányokra, idegen államférfiak előkészített meggyilkolására; gyerekkereskedelemre Olaszországban, négerek, mexikóiak, és portorikóiak elnyomására az Egyesült Államokban; a kóreiai beavatkozásokra, a chilei Népi Egység kormánya megdöntésére stb. Népünk kötelességének tekinti forradalmi vívmányainak védelmét Azzfll sem találkozunk első ízben, hogy az ellenség nemcsak a politikai szökevények, hanem a nálunk élő emberek soraiban is keres és talál segítőtársakat. Minden nagy történelmi mozgalom uszályában voltak árulók, renegátok, ingadozók és kishitűek. Mindig akadtak „júdások“, akik a hírhedt harminc ezüstért gyászos szerepet töltöttek be. Nem lehet rajtuk segíteni, ők maguk választották meg sorsukat, hogy saját országukban idegenek legyenek. Még beszélik szülőik nyelvét, de népünket már nem értik. Más világban élnek, más urakat szolgálnak, s ha egyáltalában tesznek valamit, akkor azt, hogy segítséget nyújtanak saját országuk befeketítésében. Az ilyenekről mondja bölcs népünk egyik közmondása, hogy a saját fészkükbe piszkítanak. Ezek a legrosszabbak, s a nép ennek megfelelő magatartást tanúsít velük szemben. Ennek megfelelő nyomós választ adott nekik az utóbbi hetekben is. Az imperializmus továbbra is a nép ellensége Mind Izzóbb a gyűlölete mindazzal .szemben, ami haladó, szüntelenül keresi a szocializmus megkárosításának új módozatait. Ezért még számolnunk kell nem egy ki- sebb-nagyobb rágalmazó kampánnyal, valamint az ellenséges kísérletek sokkal komolyabb formáival is. Népünk azonban kijárta a történelem gazdag tapasztalatokkal járó és nemegyszer keserű szájízzel járó iskoláját. Levonta a tanulságokat, jogának és kötelességének tekinti forradalmi vívmányaink védelmét, saját országában és bárhol a világon a szocializmus határozott oltalmazását. Senki sem kényszeríthet bennünket arra, hogy vásárra vigyük a szocialista elveket és feladjuk a lenini tanítást. Erőnk az alkotó munka, bevehetetlen erődítményünk a nép és a CSKP egysége. A Szovjetunió, a szocialista és az el nem kötelezett orszá* gok, valamint a realista polgári politikusok békés törekvésének legjelentősebb sikerei közé tartoznak kétségtelenül az európai biztonságról és együttműködésről szóló konferencia eredményei. Záróokmánya egészében, annak minden fejezete megfelel érdekeinknek, bel- és külpolitikánknak. Ezért mondhatta Husák elvtárs Helsinkiben (és néhány ízben más alkalommal is), hogy felkészültünk következetes megvalósítására. A mindennapi gyakorlatban ennek a nyilvánosan kifejtett megállapításnak semmiben sem maradunk az adósai. Ezért enyhén szólva furcsa dolog, hogy egyes nyugati körök megkísérlik „megfélemlítésünket“ a záróokmány segítségével, arra törekedve, hogy ebből Csehszlovákiára és további szocialista országokra valamiféle „ostort“ fonjanak. Álláspontjaik furcsa átalakuláson mentek át. A helsinki egyezményt először lejáratták, az „oroszok győzelmének“ tüntették fel és a burzsoá államok többségében szövegét a szó szoros értelmében eltitkolták. Később az imperializmus stratégái azonban arra a véleményre jutottak, hogy a „harmadik kosár“ a szocializmus megbontására irányuló igyekezetükben betölthetné a trójai faló szerepét. Ez a törekvésük azonban nem járt sikerrel, ez nem az útja az eddig elért pozitív eredmények továbbfejlesztésének. 1948 februárja óta nagy utat tettünk meg Csehszlovákiában a szocializmus építése kapcsolatban áll a proletár internacionalizmus elvei Iránti hűségünkkel. Ennek megfelel pártunk tevékenysége is a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Tisztelt barátaim, 1948 februárja óta nagy utat tettünk meg, nemzeteink legújabb kori történelmének sok ragyogó fejezetét írtuk meg, csodálatra méltó művet hoztunk létre. A hazánk felvirágoztatását célzó igyekezetben, a ma és .a jövő nemzedékei boldog élete érdekében kifejtett munkánkban azonban nem szabad megtorpannunk. E célok elérésének egyetlen helyes úP ját ismerjük. Azt, amelyet számunkra a XV. kongresszus jelölt ki, azt, amelyen központi bizottságunk vezet bennünket. AZt az utat, amelyet huszonkilenc évvel ezelőtt olyan jellemzően fejezett ki Klement Gottwald jelszava: Előre, előre, egy lépést sem hátra! Erősödjék és virágozzék szii* löhazánk — éljen Csehszlovák kia dolgozó népet Magasan lobogjon a marxizmus—leninizmus és a proletáf internacionalizmus győzelmes zászlaja! Éljen a CSKP! ti alkotó munka légkörében emlékeiünk a februári gyoielemre (Folytatás az l. oldalrólJ szerepének betöltésére, és hogy e párt mennyire képes szervezni, vezetni és irányítani a dolgozó tömegek harcát. Azt, hogy ez a forradalmi változás békés úton ment végbe, annak köszönhettük, hogy a Nemzeti Frontba tömörült néptömegek egységesek voltak, és hatalmas erőt képviseltek. A békés változást a Szovjetunió létezése is biztosította, mert ily módon nem valósulhatott meg külföldi beavatkozás a reakció javára. A dolgozó nép februári győzelme hatalmas gazdasági, szociális és politikai változások időszakát nyitotta meg, megkezdhettük a szocialista társadalom építését. Társadalmi tulajdonba vettük a termelőeszközöket, felszabadítottuk a munkát a kizsákmányolás igája alól. A munka ily módon olyan társadalmi források hordozójává vált, amellyel biztosíthattuk a nép életszínvonalának állandó emelkedését és az emberek létbiztonságát. Az eltelt 29 esztendő egyértelműen bebizonyította a szocialista társadalom előnyeit. A februári győzelem fontos helyet foglal el a nemzetközi forradalmi mozgalomban, amely hatvan évvel ezelőtt az Októberi Forradalmat követően bontotta ki zászlaját. Ismételten bebizonyította Lenin forradalmi elméletének a helyességét és életképességét, miszerint a szocializmushoz többféle módon el lehet jutni az adott ország körülményeinek tekintetbevételével. A februári győzelemnek köszönhető, hogy hazánk nemcsak bel-, hanem külpolitkai- lag is megerősödött. Végleg eldőlt külpolitikai orientációnk iránya. Internacionalista kapcsolatokat fejlesztettünk ki és mélyítettünk el a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. 1948 februárjában a munkásosztály elsősorban azért tudott győzni, mert élcsapata a harcokban megedződött, politikailag, eszmeileg és szervezésiig fejlett marxista—leninista párt volt. Ez a győzelem elválaszthatatlanul Klement Gottwald személyiségéhez kapcsolódik, aki a proletár vezető és államférfi minden szükséges tulajdonságával rendelkezett. Meg fogjuk védeni a februári győzelem hagyatékát azok ellen, akik szeretnék visszatéríteni a társadalmat az elavult burzsoá viszonyokhoz. Az 1968- as eseményekből megtanulhattuk, hogy az imperializmus és kiszolgálói soha sem törődnek bele vereségükbe. Beszédének további részében Šalgovič elvtárs jelenlegi igényes feladatainkkal foglalkozott. Megállapította. hogy mindannyiunkra igényes feladatok hárulnak a népgazdasági tervfeladatok teljesítése folyamán. A múlt évben munkánk sikeres volt, tovább emelkedett a lakosság életszínvonala, növekedett jövedelme. A szocializmus anyagi-termelési bázisának építése során a bonyolult körülmények miatt problémák is felvetődnek. Ezért a feladatokat elsősorban úgy tudjuk megoldani, ha magasabb szintre emeljük a dolgozók politikai és szakmai tudását. A fejlett szocialista társadalom építésében elért sikerek azt bizonyítják, hogy pártunk Központi Bizottsága Gustáv Husák elvtárs vezetésével az országépítés irányítása terén a helyes utat követi. Társadalmunk erkölcsi és eszmei egysége azonban szálka jobboldali opportunisták szemében, akik a charta ’77 elnevezésű pamfletben a dolgozó nép forradalmi vívmányait támadták meg. Népünk azonban mindörökre felszámolta a kizsákmányolást és a tőkés elnyomást, így határozott 1948 februárjá- jában, amikor nemet mondott a reakciós erőknek.
