Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-24 / 54. szám, csütörtök

Mit jelent Ady öröksége ? A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG TERVEIRŐL Mit jelent Ady öröksége az írók legújabb nemzedéke számára? — e kérdés áll majd középpontban a fiatal írók József Attila Körének áprilisi tanácskozásán, amely a költő születésének 100. évfordulója alkalmából rendezendő megemlékezések, alkotói találkozók nyitányául szolgál. Erről s a Magyar írószövetség terveiről nyilatkozott Garai Gábor Kossuthdíjas költő, főtitkár. — Szövetségünk eseménynaptára fontos elvi-közéleti kérdések megvitatásának foglalata: az elmélyült alkotói eszmecserékre számos jelentős hazai és külföldi fórum kínálkozik. A szövetség szervezte Ady-ünnepségek sorát a fiatal költök, prózaírók, esztéták „és kritikusok kétnapos tanácskozása nyitja meg. Ügy vélem, elsősorban személyes vallomásokra számíthatunk, hiszen az idősebb pályatársak s a közvélemény is ezekre lenne a legkíváncsibb. Adyval kapcsolatos rendezvénylesz a negyedik európai költőtalálkozó is, ezt október 9—16. között rendezik meg Budapesten. Költészet a forradalomban és forradalom a költészetben — ez lesz a számos ismert hazai és külföldi költő találkozójának fő témája. Természetesen más is szerepel majd a napirenden, mi azokat a megnyilvánulásokat várjuk különösen nagy érdeklődéssel, amelyek arról tudósítanak: mit jelent Ady a világnak, művészete milyen módon hatott az európai költészetre. Azt tudjuk, hogy a szomszéd népeknél volt és van irodalmi-költői termékenyítő hatása, arról azonban kevés az ismeretünk, hogy tágabban, tehát az irodalompártoló, irodalomértő nagyközönség is betfogadta-e poézisét. A fiatal, a debreceni évek Adyját kutatja és mutatja majd fel a világnak és önmagunknak a debreceni irodalmi napok eseménysora is. Valószínű, hogy ezt a rendezvényt nem csupán az írószövetség és Deberecen patronálja, hanem az Irodalomtörténeti Társaság is, amely vándorgyűlését a városban és Adyról kívánja megrendezni. — A szocialista országok írószövetségi vezetői idei tanácskozásának szintén Budapest ad otthont. Az efféle tanácskozások célja egymás problémáinak beható megismerése, a kölcsönös informálódás, de ezen kívül történt már néhány kísérlet arra vonatkozóan, hogy az irodalmi alkotó munka valamely fontos elvi, esztétikai, szakmai kérdését is megvitassuk. Nagyon reméljük, hogy ez a fontos, elméleti kérdést vitató eszmecsere — témája: a szocialista hazafiság és az internacionalizmus tükröződése az irodalomban — valóban elvi síkra tereli a találkozót, s irodalomelméleti, közéleti, társadalompolitikai problémákban való állásfoglaláshoz vezet anélkül, hogy valami közös deklarációt akarnánk készíteni. Az elméleti síkú beszélgetések hatékonyságát korábban nagymértékben gátolta, hogy viszonylag kevés volt az olyan újabb irodalmi mű, amelyet a vitapartnerek valamennyien ismertek. A közös vitaalap megteremtésére mindjobban érlelődik a lehetőség, hiszen a Győzelem könyvtára című kiadványsorozat minden szocialista országban megjelenik, hozzásegítve ahhoz, hogy „egy nyelven beszélhessünk" közös és kölcsönösen ismert dolgokról. Nem szükséges különösképen részleteznem a több oldalú kapcsolatokból adódó előnyöket, azt hiszem azonban, hogy ezen a téren elsősorban mégis kétoldalú kapcsolatainkat kell tovább építenünk. Erre lesz is lehetőségünk, mert a szovjet írószövetséggel például kétoldalú találkozót rendezünk. — Túlzás nélkül állíthatom, hogy a magyar irodalmárok nagy várakozással tekintenek az idén Szófiában, illetve Várnában megrendezendő írói vi» lágtalálkozó elé. A szocialista országok együttesen igyekeznek hozzájárulni a fórum sikeréhez, amely arra van hivatva, hogy Helsinki szellemében a Kelet és Nyugat haladó íróinak összefogásával segítse diadalra jutni az okmányban foglaltakat. A sikeres előkészítés céljából fel» ajánlottuk a budapesti találkozót, nem mintha bolgár barátaink szervező munkáját át akarnánk vagy tudnánk vállalni, ám úgy véljük, hogy csak közös gondolkozással, cselek» véssél biztosíthatjuk a világtalálkozó sikerét. Sokat segít szövetségünk és a Magyar Pert Club jó együttműködése, máris látjuk jeleit, hogy a magyar Pen a nemzetközi szervezetben — ahol megbecsülést vívott ki magának — mindent meg fog tenni a várnai találkozó sikeré érdekében. GERGELY RÖBERf Kezdet és folyamatosság Gondolatok a CSEMADOK kosicei városi bizottságának évzáró gyűléséről „Az igazi kezdet igazolása: a folyamatosság, a kapcsolódás, a máig ható gyökérérzet, mely nem más, mint a kezdet viszszaható és visszataláló ereje, nyugtája." A CSEMADOK Kassa városi bizottságának ötödik konferenciájáról hazatárve Fábry Zoltánnak ez a fent idézett gondolata jutott az eszembe Természetesen nem véletlenül. Egy évtizede annak, hogy napjaim összekapcsolódnak KeletSzlovákia metropolisának kulturális életével, így tehát a CSEMADOK helyi szervezetének munkájával is. Ezért úgy vélem, nem túlzás azt leírni, hogy ez a mostani konferencia az elmúlt években tapasztalható megtorpanás után újabb javulást jelent Kosice magyar nemzetiségű lakosainak művelődésében, kulturális tevékenységében. Ez a konferencia véleményem szerint tartalmasabb, felelősségtudatból táplálkozó minőségi munkának a kezdetét jelentette. Olyannak, amilyet a CSKP XV. kongreszusának határozatai is sugallnak. A CSEMADOK városi bizottsága már a konferencia megkezdése előtt kellemes meglepetésben részesítette a résztvevőket. Az asztalon impozáns kivitelezésű közlöny hívta fel magára a figyelmet. A kiadvány részletesen beszámol a szövetség kultúrpolitikai munkájáról, az Oj Nemzedék népi tánccsoportról, a Csermely kórusról, a Szép Szó Ifjúsági Színpadról és a tartalmas klubéletről. Dvorcsák János titkári beszámolójában hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben szoros kapcsolatot alakítottak ki a ko» gicei városi pártbizottsággal, to» vábbá a társadalmi szervezetek' kel és kulturális intézmények» kel. Jórészt ennek az együtt» működésnek is köszönhető a CSEMADOK városi bizottságnak egyre eredményesebb összehan» golt munkája. Céljuk továbbra is az, hogy még igényesebB ideológiai, kultúrpolitikai éá népművelői munkát végezzenek, minél több CSEMADOKtagot bekapcsoljanak az aktív kulturális munkába. Bevezetőben említettem, hogy Kogjcén egyre eredményesebben műkő» dik a CSEMADOK Városi szer» vezete. Ez azonban nem jelenti; hogy ne akadna javítani valő. Véleményem szerint növelni lehetne a tagok létszámát, hiszen a jelenlegi 1500 fő kevésnek mondható. A CSEMADOK városi bizottságának elnöksége fiatal érőkkel bővült, az elnöki tisztséget Is sok ambícióval, tenniakarással rendelkező fiatalember vállalta. Oj műsorral készült az Oj Nemzedék és a Szép Szó Ifjúsági Színpad, s bővíti repertoárját a Csermely kórus. Tevékenykedni kezdett a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub, a tervek szerint negyedévenként kiadják a Kilátó című közlönyt. A kezdet, pontosabban az újrakezdés mindenképpen biztató. Remélhetően a folytatás is hasonló lesz és a CSEMA- |

977 DOK Kassa városi bizottsága is nagy mértékben hozzájárul n. 24. Kelet-Szlovákia dolgozói szocialista életszemléletének és élet- r stílusának a formálásához. Q SZÁSZAK GYÖRGY w fetfi vett a mmf§um^ Farsangi szokások Felső-Csallóközben Ha meghal a tél, a tavasz kézen fogja a természetet és a nap elé vezeti. A mesezi tűzgömb égboltnyi tenyerének melegétől aztán millió erecskében tnozdul az élet, amelyet különféle módon, de mindig Örömmel köszönt az embjr. Amikor az életet, a tavaszt köszöntjük, egyúttal a telet is temetjük. Ne haragudjon hát taeg a tél, ha ma. itt Gombán, vidám temetése lesz. A farsangi Í

irejárás napján talán még a pás sem nagy vétek. • • • Vasárnap, déiidő. Ebédel a fäll, egyik-másik házból muzsikasző hallik. Mozgás csak a tilzoltóizertár körül van, bent Öltöznek a dőrejárás szereplői, átok különböző figurákat szelaélyesítenek meg, régi időkBH. Mielőtt belépnek az „öltözőbe", és aztán újra ki a napESnyes szabadba, nem lesz haszontalan idézni Marczell Bélának, a Csallóköz kitűnő ismerőjének egyik, farsangi szokásokat tárgyaló tanulmányából: hF első-Csallóköz néhány községében ... a még ma is szokásban lévő dőrejárás előkészítését Már farsang elején megkezdik. A tulajdonképpeni farsangolás azonban az utolsó napra, húsítagyókeddre marad (újabban Szombaton vagy vasárnap rendezik — B. Gy. megjegyzése). Ékkor mennek ki az utcára a rdörék", hogy mókás, humoros, diákoskodó játékukkal felidézték a múltat, szórakoztassák a falu népét. A lakosság is felkészül erre a napra, s ünnepi hangulatban várja a házról házfa járó. alakoskodó dőréket. A iterepüket mindnyájan nagyszerűen játsszák... A csallókötl farsangi játékokban nem lehet éles határvonalat húzni a lakodalmas farsangoló, a medvefarsangoló, vagy az alakoskodó farsangolás között." Az öltözőben csupa férfi, a csallóközi szokás szerint nő nem vehet részt ebben a játékban. Még a menyasszonyt is férfi alakítja, méghozzá igen derék férfi: Molnár Gyula, aki civilben autószerelő. Fejét művirág-koszorú övezi, alóla ócska függönyből szabott fátyol ereszkedik a földig. Nyakában gyöngysorok, arca színesre, körme vörösre festve, melltartójában újságpapír. A vőlegénynek, az ötvenhat éves Lengyel Vincének, tetszik a menyasszony, Csak a retikiiljével nincs kibékülve, kicsinek találja. Lengyel Vince a helyi állami gazdaságban dolgozik, három gyermek édesapja. Csokornyakkendőjének két szárnya akkora, mint egy kisebb légcsavar. Ha forogni kezdene, tán még föl is röpítené a jókedvű vőlegényt, aki elmondja, hogy „gyűjteni indulunk, mert szerencsétlenül járt ä menyasszony, előbb lesz a gyerek. De azért nagy menyegzőt akarunk csapni." Brányik György, a gazdaság személyzeti osztályának a vezetője és a CSEMADOK helyi Szervezetének vezetőségi tagja töröknek öltözött, a szultán követeként jelenik meg a menetben. Jelmezét lánya varrta, a bugyogót öreg hálőingből. Lám égészen messzire, a török hódoltság idejébe nyúlnak vissza a szálak, más figurában, még tán azon túlra is. Fából faragott, majd méteres lázmérővel hadonászik Nagy Zoltán, a felcser, aki egyébként kocsikísérő a gazdaságban. Az ö jelmezével kevesebb baj volt, a fehér kendőt, köpenyt és nadrágot csak el kellett hozni a tyúkfarmról. Kék sapkáját, amely a kendő alatt lapul, a lánya kötötte. — Elárulná, minek felcser egy lakodalmi menetbe? — Ha valaki rosszul lesz. legyen, aki injekciót tud adni. Ezzel meg a nők lázát mérem — mondja nevetve és aztán fölteszi az álarcot. Akárcsak Madarász Lajos, aki cigányaszszonyt személyesít meg, tarka, bő szoknyában, dagadó blúzban. „Lánya" a tizenhét éves Nagy László, a „fia", az egy évvel idősebb Lizsíca Gábor. Madarász Lajos az állami gazdaság szőlészetében dolgozik, a fiúk mezőgazdásznak, illetve asztalosnak tanulnak. Folytatnám a sort a bohóccal, a vőféllyel, a betyárokkal és a két alabárdossal, de befutottak a zenészek. — Mészáros Aladár a brácsás, Danis Ferenc a bőgős. Amúgy hattagú a zenekarunk, dehát ide nem lehet cimbalont hozni — mondja Danis Dezső, a zenekar tűzoltósapkás vezetője, aki először a Dezsike néven mutatkozott be. Fölsorakozik a színes, hangos, tréfálkozó társaság, kezsai mozdulatokból, apró jelekből következtetnek arra, hogy megnyerték a házbeliek jóindulatát. A háziak ugyanúgy, gesztusokból tudják meg, hogy hi

r vatalosak az esti mulatságba, viszonzásul a pálinkáért mindenféle jóval, egyebek között az elmaradhatatlan fánkkal kínálják az ugrándozó, bukfencező. különböző tréfákat űző dőréket. Danis Dezső is elemében van, személykocsi bámészkodó utasainak húzza a nótát, később egyenesen a lovacska fülébe. Vidul szegény pára, hogyne vidulna! Érzi, hogy hosszú idő után ismét szükség van rá, nélküle nem lenne igazi ez a dőrejárás. Persze, már vele sem olyan, mint egykor. „Nálunk ma már csak... leegyszerűsített formában találjuk meg" — írja Marczell Béla. A betyárok és a cigányok például, már nem lopnak. Sok mindent összeszedtek, hogy aztán este a bálban kalákában fogyasszák el a zsákmányt. — Amit értek, tyúkot, tojást, szalonnát, mindent vittek — mondja a hetvenhárom éves Bódis Margit néni, cifra vaskerítésnek támaszkodva. — A kosarat visszaadták, ami benne volt, nem. Még a kotlóst is ellopták, aztán menni kellett kiváltani, nehogy elhűljenek a tojások. A hetvennégy éves Kulcsár Lajos bácsi, a falu legjobb clterása, azt mondja, hogy a kotlós-lopás nemrégen történt. Dőrejárás az egyik felső-csallóközi faluban, Csölösztőn (Gyökeres György felvételei) dődhet a játék, a zenés farsangi dőrejárás. Amikor fölhangzik a „Lakodalom van a mi utcánkban" kezdetű nóta, elindul a menet, a falu túlsó végére. A vőlegény és a menyasszony természetesen hintóban, amely előtt hatéves, borzos szőrű lovacska baktat. Sok-sok gyerek az utcán, a felnőttek a kapuból meg az ablakból nézik a kurjongató „dőréket", akik visszafelé betérnek minden házba, hogy kosarukból édes vagy erős pálinkával kínálják a ház urát és feleségét, akit még táncra is perdítenek, az előszobában vagy az udvaron. Dalolni, táncolni szabad, beszélni nem. A vőfély és tárSzlanyina László, a CSEMADOK elnöke elcsodálkozik: — Nemrégen?! Vagy harminc éve! — No, hát az olyan régen volt?! Az volt régen, amikor a leveles szín alatt táncoltunk. Akkor az is jó volt. Ma azért mégiscsak más! Mint ez a dőrejárás, amely persze ilyen formában is igen kedves és szórakoztató esemény. Egy egész falut mozgat meg és hangol Jókedvre. Embereket kőt össze, hogy együtt lépjenek a tavaszba, mely lassan szélesre tárja kapuját... BODNÁR GYULA