Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-22 / 52. szám, kedd

Amit az elhallgatott szavak rejtenek BOHUMIL ftíHA HETVENÉVES Bohumil Hiha a mai cseh irodalom úgynevezett szürke eminenciásai közé tartozik. Sohasem törekedett írásaiban látványosságra, nem hajhászta a népszerűséget, így neve csak fokozatosan válik ismertté az olvasók körében. Az írói hír­névért keményen meg kell dol­goznia rendszeres aprómunká­val. E tekintetben sohasem tü­relmetlenkedett, élte szerény hétköznapjait és dolgozott, al­kotott — az időnek, és az idő meghozta a sikert, elismerést. Ríha neve mindenekelőtt az if­júsági és az ün. falusi irodalom olvasói körében ismert. Mint faluról jött író, egyike a háború utáni cseh faluregény megte­remtőinek. Bohumil Ríha szinte örökség­ként hozta magával a falusze- retetet, a föld emberének tisz­teletét — hiszen maga — is fa­luról származik. 1907-ben szü­letett a Tábor melletti Vyseticé- ben. Bohumil Ríha művészi világá­ban. amint már jeleztük, fontos szerepet kapott a gyermek és az ifjúság, a falu és a társada­lom jelene, amely mögé mindig megpróbálta háttérül odaállíta­ni a jövőt. Mint fogékony tár­sadalmi érdeklődésű írót szün­telenül izgatták a jövő kérdé­sei, a falu és az egész társa­dalom átalakulásának feltétele­zett irányai. S talán nem já­runk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, számára a gyer- meklélek titkainak kutatása, a gyermek és az ifjúság irodalmi hőssé választása valamiképpen mindig is a társadalom jövőjé­nek mélyebb megértését, a jö­vőért érzett felelősséget jelen­tette. Mint faluról elszármazott, a falu világához hű alkotót mindennél jobban érdekelte a falu élete, a benne végbemenő sorsdöntő változások, s mint hogy vérbeli tanító volt, a gyer­meki világ iránti érdeklődése és fogékonysága is elmélyült. E két világ egész életére dön­tő élményévé lett. Gyermekkönyvei már a má­sodik világháború kezdete óta megjelentek (például a Ping doktor, 1941). Ezekben nem mindennapi megértéssel visel­tetett kicsi olvasói iránt. A há­ború után Ríha elsősorban a reális gyermekvilágra összpon­tosította figyelmét és Jancsi útja (1354) című könyvével, melyben egy városi kisfiú fa­lun szerzett élményeit festi le, megalkotta az új gyermekire- dalom immár klasszikusnak ne­vezhető alkotását. Nemcsak az jellemző a gyermekregényre, hogy anyagát az új társadalom jelenéből veszi, hanem az ele­ven párbeszéd a kis talpraesett partnerrel, aki ötletes, fantá­ziadús és tudásvágyó. Az ötve­nes éves végén és a hatvanas évek elején Ríha újabb művek­kel is gyarapítja a cseh gyer­mekirodaimat. A serdülő fiata­lok specifikusabb problémáinak szentelte a magyarul is megje­lent Ryn, a vadló és az Öt is­ten száll a tengeren című regé­nyeit'. Más műveiben az emberi társadalomban uralkodó vi­szonyok allegorikus képét al­kotta meg. Az Űj Gulliver (1974) című tudományos-fan­tasztikus könyvében pedig négy, különböző társadalmi be­rendezésű világba kalauzolja el olvasóit, tág teret nyitva a nyugtalan ifjúi képzeletének. Gyermekirodalmi művei között nagy figyelmet érdemel Gyér mekenciklopédiája, mely 1959 óta több kwidást is megért. Bohumil Ríha a felnőttek szá­mára is jelentős műveket alko­tott. E területen első regénye a Zemé dokorán (Sarkig nyi­tott ország, 1950). Ez a maga nemében úttörői jellegű munka, mely a határvidék betelepítésé­nek irodalmi ábrázolása. Fő ér­téke, hogy sokrétűen ábrázolja a falusi szegény rétegek szá­mára alapvetően fontos új szo­ciális igazságot. A cseh falu történelmi jelentőségű átalaku­lásának, a kollektivizálásnak drámai eseményeit elsőnek áb­rázolja Dvé jara (Két tavasz, 1952) című regényében. A Venkovan (A falusi legény, 1955—58) című nagyszabású alkotásában pedig a cseh falu életének fél évszázadán vezeti végig az olvasót. A szocialista átalakulás konfliktusainak kon­centráltabb elemzését sikerült megvalósítania az 1960-ban ki­adott Kdo bude žít (Aki élni fog) című kisregényében. Ríhát a történelmi múlt fog­lalkoztatja. A Borulj le élőt­UGRÁS A SEMMIBE Duba Gyula újabb kötete szlovák nyelven Duba Gyula neve nem isme­retlen a szlovák olvasóközön­ség előtt, Csillagtalan égen struccmadár (Na bezhviezdnom nebi pštros) címmel 1967-ben jelent meg válogatott novellái­nak gyűjteménye, Marta Liöko- vá fordításában, a Smena Ki­adó gondozásában. Az író mű­veiből nemrégiben a Slovenský spisovateľ adott ki egy váloga­tást, Ugrás a semmibe (Skok do neznáma) címmel. A válo­gató, a fordító és az utószó szerzője Garaj Lajos, aki ki­váló ismerője és aktív tolmá- csolója a hazai magyar iroda­lomnak. Valóban reprezentatív kötetet állított össze, amely át­fogó képet rajzol Duba Gyula többrétegű írói világáról. A szatirikus írások közül kü­lönösen figyelemre méltó Az elrabolt taliga, amelyben a tör­ténet abszurd síkba „tolódik“ át, hogy így élesebb vonalak­kal rajzolódjanak elénk min­dennapjaink látszólag jelenték­telen, de valójában abszurd dol­gai, jelenségei, amelyek meg­megzavarják, kelletlenné teszik életünket. A komoly hangvé­telű Tárgyalás előtt is ugyan­ilyen vagy hasonló abszurd helyzetekből fakadó, fölfokozott érzésekről és gondolatokról tu­dósít, egyúttal a félelemnek, a „kisember“ félelemérzetének analízisét adja, és felszólít a közbelépésre, ha valahol vala­kivel szemben — legyen akár idegen számunkra — bármilyen „kis“ bűnt követnek el: „... igen, a jélelem okozza, hogy az emberi árnyak közöm­bösen imbolyognak a sivatag peremén, amikor a felszabadu­lás szobra előtt vernek egy nőt..." A kisember félelmé­nek szinte általános érvénnyel raüzolt jelképe A felügyelő úr gyengesége című novella is. An­nak a félelemnek a jelképe, amikor a kisembernek, szokat­lan, idegen helyzetekben, föl kellene fednie magát, megmu­tatni, hogy milyen is valójában. (Vulgárisán mondva: ő a „kis­polgár bennünk“.). A szerelem egy napja című novellájában az író igyekszik felkutatni a szülők és a lányuk közötti elidegenedés eredetét: „Mikor vétjük el a mozdulato­kat és a lépéseket, amelyek tudtunkon kívül a jövőt alapoz­zák?“ Duba Gyula alkotásainak köz­ponti — önéletrajzi ihletettségű — figurája Morvái, aki eleinte főiskolásként, majd később szer­kesztőként szerepel a rövidebb- hosszabb írásokban, sőt alakja regénybe is bevonul. Ha, olykor más Is, nem Morvái, a neve, mindig ugyanarról az emberről van szó — aki „egyik életéből a másikba utazik*. Aki annyi, városban eltöltött esztendő után sem tud elszakadni a fa­lutól, a falusi emberektől; hiá­ba tépte ki gyökereit, mégis munkálnak benne: „Hogyan is szakadhatnék el, amikor érzés­világomat, gondolkodásomat a falu határozta meg, a nesztele­nül növő fűszálak és csendes patakok, a madarak tiszta hangja és az emberek törvény­tisztelete, amely tulajdonságo­kat a legkevésbé tiszteli és ér­tékeli a nagyvilág.“ Ebből a kettősségből a váro­si és az idegen nyelvi környe­zetben élő „örök“ falusiban fa­kadó érzések határozzák meg Duba hőseinek viselkedését, cselekedeteit. (A kis magyar szülőfalu, amelyben mindenki ismer mindenkit és mindenki tud mindenről — és az idegen szlovák város, leggyakrabban Bratislava, a nagyváros. „S így történt, hogy bizony­talanságomat és félelmemet le­győzve letéptem magam gyöke­reimről, hogy életemben döntő szerepük legyen a vonatoknak, ezeknek a fehér gőzsugarakat lövellő fekete állatoknak, a vál­tozó tájaknak és városoknak, lem (1971) című nagy sikerű, már három kiadást is megért történelmi regényében Pogyeb- rádi György ifjúkorának idősza­kába nyúl vissza. A regény kö­zéppontjában egy elégikus sze­relmi történet áll, de voltakép­peni célja a cseh nemzet lét­kérdéseinek felsorakoztatása egy mozgalmas történelmi kor­szakban. Mint említettük, Ríha egyik éltető eleme a friss társadal- miasság, az eleven mondaniva­ló. E szenvedélyéből született legújabb társadalmi regénye, a Meluzin doktor (1973), melynek hőse egy öregedő prágai orvos, aki a legfrissebb társadalmi események bonyolult viszonyai között keresi — eddigi családi életének zsákutcába jutása után — az új harmóniát. A közéletiségre való hajlam teszi, hogy Ríha szenvedélyes tárca- és riportíró is, de a pub­licisztika más műfajaitól sem idegenkedik. Figyelemre méltó, a lapunk hasábjain is megjelent írói val­lomásában (Az írói mesterség dicsérete) a művész alkotói műhelyéről szólva így kiált fel: „Ósodúlatos, műhely, egye­dülálló műhely, gyönyörűséges műhely. Nem létezhet bonyo lult elmélkedések, nehéz ítél­kezések, kérdések, problémák és kétségek nélkül. Csakis ilyen feszült légkörben születhet va­lami, ami valóban új előzmény nélküli, meglepő és felfedező.“ Az író tulajdonságairól beszél­ve ezt mondja: „Bensőjétől nem idegen, inkább illik hozzá a gyermeki kíváncsiság, azé a gyermeké, aki volt, a tapasz­talat, melyet az idő múlásával szerzett; ilyképpen megalkot hatja magában az őt körülvevő világnak szóló megértés és döb­benet egész skáláját. ( ... ) Az író számára rendkívül fontos kérdés a bizalom. A bizalom ál talában is csodálatra méltó kulcs az élet és a világ titkai­hoz. Segít az írónak felfedeznie az olyan helyeket is, ahová semmilyen út nem vezet, le hetővé teszi számára, hogy azt is kitalálja, amit az elhallgatott szavak rejtenek.“ KÖVESDI JÁNOS az elfeledett tegnapoknak és előre nem látott holnapoknak. Jelenemet benépesítették a gé­pek, a soktonnás acéltömbök, a gyémántkeménységű vanádium kések és a sötétkéken és for­rón kunkor odó acélforgácsok, a barakklakások és száraz ke­nyérdarabok, a jószívű, levest és mosolyt osztogató felszolgá­ló lányok és a mogorva szlo­vák mesterek .“ Tömör vallomás ez egy nemzedék életformájá­ról, mi több rávilágít az itt élő magyar nemzetiség problemati­kájának lényegére is. „Könnyű ma már tudnom, hogy önmaga­mat kerestem az így eltelt évek során“ — mondatja hősével Duba Gyula, még egyszer hang­súlyozom, egész nemzedéké­nek nevében, A harmadik he­lyezett című novellájában. Az említett novellában, de más al­kotásaiban is, már az érett, negyvenen felüli férfivel, „hős­sel“ találkozunk aki szomorú, de már megbékélt sorsával; aki megérezte, hogy élete delelőjé- re ért és holnaptól már lefelé ível pályája. Az élet „harmadik helyezettjeinek“ sorsa, szomorú sága ez, a becsületes, dolgos embereké, akik — anélkül hogy tudnának róla — még a „föld forgásáért“ is felelősek, akik milliméterenként, szinte észre­vétlenül viszik előre az életet. Nagyon közel van hozzám ezeknek az embereknek az ér­zelem- és gondolatvilága, kö­zel állnak hozzám ezek az em­berek, akik — legyenek szlová­kok vagy magyarok — szocia­lista jelenünkben családjuk bol­dogságáért dolgoznak és egy­úttal részt vesznek szocialista társadalmunk építésében. Eleven, erős életet érzek Du­ba Gyula írásaiban, nem lenne nehéz párjukat találni a szlo­vák prózában, találkozási pon­tokat Jan Beňo, Ivan Habaj é9 más, a közép- vagy a fiatalabb nemzedékhez tartozó írók alko­tásaiban. Duba Gyulának van mondanivalója, nemcsak a ma­gyar, de a szlovák olvasó szá­mára is. VOJTECH KONDRÓT ÚJ FIL MEK A CÉL KIVÁLASZTÁSA (szovjet) A cél kiválasztása a beveze­tőben egy történelmi pillanatot idéz fel, de a továbbiakban már nem a jelentős politikai esemé­nyekre helyezi a hangsúlyt, ha­nem azokra az emberekre, tör­ténelmi jelentőségű személyisé­gekre, akik politikai döntése­ket hoztak, illetve haitottak játszódik és a hirosimai, illet­ve a nagaszaki atomrobbanás­sal végződik. A második rész a háború utáni ötéves terv idő­szakát öleli fel, azokkal az évekkel foglalkozik, melyekben Kurcsatov maghasadási kísérle­teket folytat, majd megteremti . C70vi"t ntnrnnntn’'|r'iált. Kur­Jelenel a szovjet filmből; jobbra Szergej Bondarcsuk végre. Államférfiak, katonák és tudósok a főszereplői ennek a filmnek, mert ők választják ki a célokat, ők kerülnek egy­mással bonyolult kapcsolatok­ba, mindig újabb és újabb cé­lok kiválasztására késztetve egymást. Ez a kétrészes szovjet film a háború elejére nyúl vissza; ez érthető is, hiszen az alkotás Igor Kurcsatovról, a kiváló tu­dósról, a szovjet atomerő meg­teremtőjéről szól, az atom tit­kát pedig — mint ismeretes — a második világháború idején kutatták. A németek azért, hogy fegyvert kovácsoljanak belőle, s ezt hódító céljaikra fordítsák, a szovjetek védelem­re szánták, az amerikaiak pe­dig szövetségesük megfélemlí­tésére használták fel. Saját te­vékenységüket aztán nyugtala­nul mérlegelték azok a tudó­sok, akik közvetve vagy közvet­lenül kutatásaikkal utat nyitot­tak az atomenergia katonai fel- használása előtt. Igor Talankin filmjének fő célja, hogy az atomtudósok vál­lára nehezedő súlyos felelősség drámáját olyan híres egyéni­ség, mint Igor Kurcsatov, éle­tében és munkásságában mutas­sa be. Az első rész cselekmé­nye az 1939—1945-ös években csatov egyet -tud: a szovjet atombombát azért kell elkészí­teni, hogy ne ismétlődhessék meg a hirosimai rettenet és sa­ját maga komoly erőfeszítés»! tesz az atomerő békés célokra való felhasználásáért. A film a szovjet atomtudo­mány születését a kül- és bel­politikai helyzettel, az első szovjet atomtudós munkásságát a kortárs kutatók felelősségével szembesíti. Mivel Kurcsatov életútja szorosan összefonódik más tudósok sorsával, a film hősei történelmi alakok, az ese­mények pedig a valóságban is megtörténtek. Az alkotók ra­gaszkodtak a tényekhez, a fő súlyt azonban a hősök lélekta­ni ábrázolására helyezték. Arra törekedtek, hogy a nézőket „be vezessék“ a kiváló tudósok, a társadalmi és politikai élet ki­magasló személyiségeinek gon­dolatvilágába, s érzékeltessék cselekedeteik, elhatározásaik indokait. Az alkotók egy-egy résznél azonban túlságosan el­időztek, más részeket viszont csak felületesen érintettek, en­nek következtében a film szer­kezete nem egységes. Remek viszont a színészvá­lasztás. Szergej Bondarcsuk a főszerepben nagyszerű; csupán azt teszi, amit a tudós a való­ságban is tenni volt hivatott. Charles Chaplin történeteinek hőse, a boldogságot reményte­lenül áhítozó kisember a Cir­kusz című filmben viszontagsá­gos kalandjait a manézs vilá­gában éli meg. Az alkotás a világhírű művész utolsó néma­filmje (1928-ban készült) s az egyetemes filmművészet soha nem fakuló értékei közé tarto­zik. sítják, kergetik, a menekülő betéved a cikruszba. Itt kezdő­dik el „kálváriája“, a korábbi burleszkből is ismeri csetlése- botlása, kalandjainak végtelen sora. A suta, kopott kis csavargót ebben a filmben is — akárcsak annyi korábbiban — az embe­rek üldözik, becsapják, s végül A Cirkusz egyik kockája; jobbra Charlie, a kopott kis csavargó A Cirkuszban Chaplin látás­módja szatirikus, szemlélete kesernyés, maga a történet pe­dig szomorkás. A film már egy elbeszélést elevenít meg, amely­nek eseményei nem csupán kronológiai, hanem gondolati és érzelmi rendben is követik egy­mást. A film rendkívül mulat­ságos: Charlíe-t lopással gyanú­magára hagyják ... Charlie védtelen; viaskodik, egyensú­lyoz — valóságosan és jelképe­sen értelmezve is. És nemcsak nevettet, de el is gondolkoztál. Filmjének gazdag mondanivaló­ját a groteszk humor, a szipor­kázó ötletek igazi élménnyé emelik. —ym— 1977. II. 22. CIRKUSZ (amerikai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents