Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-02 / 32. szám, szerda

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfonhilája megünnepléséről

(A határozat első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért győzött, mert élén új típusú párt 'állt, amelyet a nagy Lenin alapított, és amely megtestesíti magában korunk leghaladóbb osztályának, a munkásosztálynak forradalmi energiáját. Megvédelmezte fő irányvonalát, és következetesen valóra váltotta a trockizmus, a jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus és a nacionalista elhajlók elleni elvhű harcban, biztosította a párt sorainak lenini egységét. Pártunk — felhasználva az osztályharc eszközeinek rendkívül gazdag fegyvertárát — a társadalmi fejlődés törvényeinek beható ismeretére, a munkásosztály történelmi kezdeményezésére és a tömegek forradalmi alkotó tevékenységére támaszkodva, alkotó módon tovább fejlesztve a marxizmus—leninizmus forradalmi tanait, becsülettel eleget tett a kor jelentős feladatainak, és dicsőséggel hordozza Október győzelmes zászlaját.

A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkásosztály forradalmi pártja olyan párt, amely a marxista — leninista elmélethez, a szocialista forradalom győzelméért vívott harc és az új társadalom felépítése egyedül helyes útmutatójához igazodik. Ez a párt szoros kapcsolatban áll a tömegekkel minden tevékenysége és erőfeszítése a dolgozó ember javát szolgálja. Ez a párt a demokratikus centralizmus alapján, mindenki számára egységes, magas fokú öntudatosságon és fegyelmezettségen épül. Ez a proletár internacionalizmus pártja. Ilyen párt volt és lesz a lenini párt, a munkásosztály pártja, az egész szovjet nép harci élcsapata.

A jelenlegi időszakot a párt társadalomban betöltött vezető szerepének további növekedése, valamint elméleti, politikai és szervezői tevékenységének elmélyülése jellemzi. Rendkívül jelentős az SZKP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának — élén Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal, a kimagasló politikussal és államférfival, a hű marxista— leninistával, a kommunizmus fáradhatatlan harcosával, a KB főtitkárával — végzett gyümölcsöző alkotó munkája.

Az SZKP nagy figyelmet fordít a pártélet lenini normáinak és az irányítás elveinek szilárdítására és fejlesztésére, a párton belüli demokrácia elmélyítésére, a valamennyi párttaggal szembeni igényesség fokozására, a párt minőségi ösz- szetételének javítására és a párt által irányított társadalom valamennyi szakaszának tökéletesítésére. Ebben a tekintetben alapvető jelentőségűek voltak a XX. pártkongresszusnak, az 1964 októberi központi bizottsági ülésnek, az SZKP XXIII., XXIV. és XXV. kongresz- szusának a határozatai. A pártban gyökeret vert az igazi lenini munkastílus — tudományos, alkotó, szubjektivizmustól mentes, nagyfokú igényességet feltételező, az önelégültséget kizáró, a bürokratizmus és a formalizmus, minden megnyilvánulásával szembeszálló munkastílus. Tizenhat millió tagot számláló pártunk az azonos elveket valló emberek, a lenini központi bizottság körül szorosan felzárkózó kommunisták harci szövetségeként halad Október 60. évfordulója felé.

A legutóbbi hatvan évben óriási változások történtek nemcsak hazánkban, hanem világszerte is. Ezek a mélyen- szántó és mindent átfogó történelmi átalakulások a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődlek.

Az Októberi Forradalom hatalmas ösztönzést adott a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi csapatának, újabb lehetőségeket és távlatokat nyitott a gyarmati és félgyarmati országok nemzeti felszabadító harcának kibontakozása előtt. Korunkban a társadalom egész életének központja véglegesen

és megmásíthatatlanul a munkásosztály lett. A Nagy Október hatása alatt az egész világon formálódni kezdett a szervezett proletár élcsapat — a kommunista pártok.

A második világháború idején a fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása, valamint a szocialista forradalmak győzelme számos európai és ázsiai országban meggyorsította a világfejlődést. A Nagy Októberrel elkezdődött forradalmi folyamat minőségileg új határkőhöz ért: kialakult a szocialista világrendszer. Alapvető változás történt a világ erőviszonyaiban. A világszocializmus ereje és példája megsokszorozta a nemzetközi munkásosztály forradalmi lehetőségeit, és hozzájárult a felszabadító mozgalom haladásához.

A győzelmes kubai forradalom a nyugati félteke első szocialista államának a megalakulását eredményezte. A vietnami nép történelmi győzelme eredményéből és az ország újraegyesülésének megtörténte után a Vietnami Szocialista Köztársaság az ázsiai béke és haladás fontos tényezője lett. A laoszi hazafias erők győzelme folytán és annak eredményeként, hogy az ország vezetésének élére marxista—leninista népi forradalmi «párt került, bővül a szocialista országok családja.

A világszocializmus történelmi tapasztalatai újabb megállapításokkal és tantételekkel gazdagították a marxizmus—leninizmus kincsesházát, és kitágították a forradalmi elmélet és gyakorlat horizontját. Ezek a tapasztalatok cáfolliatatlanul bebizonyították a szocialista forradalom és az új társadalom építése alaptörvényeinek általános érvényét. Ezeket a törvényeket a marxista—leninista tudomány tárta fel, s ezek első ízben Október gyakorlatában érvényesültek és igazolták annak szükségét, hogy ezeket a törvényeket az egyes országok konkrét feltételeinek és sajátosságának megfelelően alkotó módon alkalmazzák.

Az utóbbi években inégin- kább megszilárdult a szocialista országok testvérnépeinek világközössége — az új típusú nemzetközi közösség.

A szocialista államok, melyeket a közös rendszer és a béke, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti függetlenség ügyéhez való odaadás fűz ösz- sze, a marxizmus—leninizmus és az internacionalista szolidaritás elveinek, minden állam egyenjogúsága és szuverenitása tiszteletben tartásának, a bel- ügyekbe való be nem avatkozásnak és a kölcsönös elvtársi segítségnek a szellemében önkéntesen fejlesztik sokoldalú kölcsönös együttműködésüket. Megszilárdult a testvérországok eszmei egysége és politikai felzárkózottsága. Létrejött és eredményesen működik kölcsönös külpolitikai együtthatásuk mechanizmusa. Intezíven fejlődik gazdasági együttműködésük. Kidolgozták és teljesítik a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának hosz- szú távlatú komplex programját. Bővülnek ideológiai és kulturális kapcsolataik. A szocialista országok felzárkózottságának szilárdulása és marxista —leninista pártjaik és testvéri barátságuk elmélyülése jelentősen fokozza a szocializmus egyesített potenciálját és hatását a nemzetközi események fejlődésére. A szocialista országok közössége most a világ legdinamikusabb gazdasági ereje és a világpolitika fő tényezője lett.

A szocialista brszágok sikerei meggyőzően bizonyítják, hogy a jövő a szocializmusé. A kapitalizmus viszont- jövő nélküli társadalom. A kapitalizmus a dolgozók kizsákmányolását, társadalmi, politikai és szellemi elnyomást, munkanélküliséget, faji és nemzetiségi megkülönböztetést, gyarmati rendszert és neokolonializmust jelent. A kapitalizmus a társadalom mély erkölcsi válságát, szellemi hanyatlását, az élethez való fogyasztói viszonyt, a személyiséget eltorzító erőszakkultuszt szüli.

Az imperializmus bűne a féktelen, lázas fegyverkezés, amely termonukleáris katasztrófa veszélyét idézi elő. Az imperializmus bűne az életkörnyezethez való kizsákmányoló viszony.

A jelenlegi feltételek között, amikor lényegesen elmélyült a kapitalizmus válsága, kiéleződtek engesztelhetetlen ellentétei, mind nagyobb méreteket ölt a kizsákmányolás, a monopóliumok uralma ellen, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc. Ennek a harcnak élcsapatában a proletariátus halad. A legutóbbi tíz évben a legmagasabb színvonalat érte el a kizsákmányolás, a munkanélküliség, a drágaság növekedése és ama kísérletek elleni sztrájkküzdelem, hogy a gazdasági válság terhe a dolgozókat sújtsa. Állandóan fokozódik a nagytőke reakciós politikájával szembeni ellenállás. Portugáliában és Görögországban összeomlottak a fasiszta diktatúrák, Spanyolországban is levitézlett a francoista rendszer.

Intezívvé válik a munkásmozgalom egységére, a baloldali és demokratikus erők egyesítésére irányuló törekvés. A szak- szervezetekben balratolódás nyilvánul meg. A tőkésországok kommunista pártjai növelik taglétszámukat, tekintélyüket és a tömegekre gyakorolt befolyásukat.

A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas előretörése következtében széthullott az imperializmus gyarmati rendszere. Tucatjával keletkeztek új független államok. Jelentősen nőtt a világfejlődésben betöltött szerepük. Az imperializmus nem törődött bele világuralmának elvesztésébe, reméli, hogy a neokolonializinus segítségével folytatja ezeknek az országoknak a kizsákmányolását, ellenőrzi gazdasági és politikai életüket. Ám a gyarmatosítók uralma alól felszabadult országok függetlenségük megszilárdítására, a gazdasági, műszaki és kulturális haladás meggyorsítására törekszenek. Szilárdulnak a következetesen antiim- perialista pozíciókat képviselő demokratikus és forradalmi erők, és alapvető társadalmi változásokra törekszenek. Mélyreható haladó változások játszódnak le a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok társadalmi életében.

A Szovjetunió és további szocialista államok sokoldalú támogatást nyújtanak a fejlődő országoknak jogos vágyaik teljesüléséért, azért vívott harcukban, hogy teljesen megszabaduljanak az imperialista kizsákmányolástól, és joguk legyen önállóan dönteni sorsukról. Az utóbbi időben a forradalmi mozgalom nagy sikere volt az angolai hazafiak győzelme, amely a Szovjetunió és Kuba, a szocialista közösség ösz- szes országai, az afrikai földrész és az egész világ haladó erőinek szolidaritására és testvéri segítségére támaszkodott. Ez a győzelem újabb erős ösztönzést adott annak a harcnak, amelyet az afrikai népek Dél- Afrikában és Rhodesiában a fajüldöző rendszerek ellen vívnak.

A történelem cáfolliatatlanul megerősíti korunk három fő forradalmi ereje — a világszocializmus, a nemzetközi proletariátus és a nemzetközi felszabadító mozgalom — szövetségének legyőzhetetlen erejét.

A világ erőviszonyaiban történt alapvető változások alapián sor kerül a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének mélyreható átalakítására. Az utóbbi években sikerült pozitív fordulatot elérni a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében, fordulatpt a hidegháborútól a feszültség enyhülése, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek a nemzetközi élet gyakorlatában történő megerősítése Irányában. Enyhült a termonukleáris világháború veszélye. Kedvezőbb nemzetközi feltételek jöttek létre a szocializmus és a kommunizmus békés építéséhez, a népek társadalmi haladásáért vívott harcának kibontakoztatásához. A szovjet nép több mint harminc éve békében él. A Szovjetunió nemzetközi helyzete sohasem volt olyan szilárd, mint most. Még inkább megnőtt Október hazájának és további szocialista országoknak a tekintélye.

A béke megszilárdulása terén kölcsönösen érezhető változások történtek Európában, amit a történelmi nevezetességű európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása és sikere is elősegített. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulása, a békés együttműködés fejlesztése Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal,

Nagy-Britanniával és további tőkés államokkal, megfelel a világbéke érdekeinek.

A világ politikai légkörének javításában elért sikereket elsősorban a Szovjetunió és további szocialista államok növekvő ereje, következetes béke- politikája és valamennyi földrész széles néptömegeinek kitartó békeharca tette lehetővé. A tőkés államok kormányköreinek most arra kell számítaniuk, hogy teljesen távlattalan és esztelen a szocializmus fölötti katonai győzelemről való elmélkedés. Számos tőkés ország külpolitikájában reálisabb irányzatok érvényesülnek, s vezetőik elismerik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szükségességét.

Az enyhülés politikájának fejlesztésében és elmélyítésében nagyszabású konstruktív és mozgósító szerepe van az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogramnak és szerves folytatódásának —

a. békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott további harc programjának, melyet a lenini párt XXV. kongresszusa hirdetett meg. A Szovjetunió békés kezdeményező javaslatai a világ dolgozóinak támogatására találtak és találnak, kifejezik a népek létérdekeit és vágyait.

A párt egyidejűleg tekintettel volt arra, hogy a világfejlődés jelenlegi szakaszát a nemzetközi osztályharc fokozódása jellemzi. Az agresszív imperialista erők fokozzák a lázas fegyverkezést, mely komolyan veszélyezteti a népek békéjét és biztonságát, igyekeznek mindenképpen meggátolni a feszültség enyhülését. A reakciós körök a Szovjetunió és további szocialista országok ellen, -ideológiai felforgatást, szovjetellenes és antikommunista rágalomhadjáratokat szerveznek, kísérletet tesznek a beavatkozásra a szocialista és más országok belügyeibe. Az imperialista reakció fokozza az antikommunista hisztériát, üldözi és terrorizálja a demokratikus és haladó mozgalmakat.

A Szovjetunió és további testvéri szocialista országok erőteljesen szembeszállnak a béke és a szocializmus ellenségeinek cselszövéseivel, a nemzetközi helyzetben a békének és a társadalmi haladásnak kedvező változások további fejlesztésére, valamint arra törekednek, hogy a feszültség enyhülése valamennyi földrészre kiterjedő szakadatlan, egyre életképesebb, egyetemesebb és visz- szafordíthatatlan folyamattá váljék, áttérjenek az államok közötti szilárd, eredményes békés együttműködésre, gyakorlati sikereket érjenek el a leszerelésben, elsősorban a nukleáris leszerelésben. Mint Lenin mondotta, a leszerelés a szocializmus eszményképe.

Ez az álláspontunk közeláll és érthető az összes dolgozó embereknek. Ezért a haladó emberiség oly mérhetetlenül nagyra becsüli az SZKP Központi Bizottságának, a KB Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységét, amely a békének és a népek biztonságának megszilárdításáért Leonyid Iljics Brezsnyev által vezetett elszánt és lelkes harc nemes és humánus céljainak elérésére irányult.

Szilárdulnak a kommunista világmozgalomnak, korunk leghaladóbb és legbefolyásosabb politikai erejének a pozíciói.

Á' kommunista mozgalom további felzárkózásának és az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc elmélyítésének útján fontos határkő volt a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai nemzetközi értekezlete, a latin-amerikai és t Karib-térségi országok kommunista pártjainak 1975-ös havannai értekezlete, az európai kommunista és munkáspártok 1976-os berlini konferenciája és további területek kommunistáinak ösz- szejövetele. Ezek a találkozók kifejezően megmutatták a világ kommunistáit összefűző szocialista internacionalista szolidaritás kimeríthetetlen életerejét. Az SZKP a testvérpártokkal együtt aktívan küzdeni fog a komunista világmozgalomnak a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvi alapjára épülő egysége megszilárdulásáért.

A proletár internacionalizmus a kommunisták tevékenységének legfontosabb és az élet által igazolt elve. Ä tudományos kommunizmus elméletének és gyakorlatának egész tartalmát áthatja. Az internacionalizmus zászlaja alatt vívták ki Október győzelmét, szilárdultak meg az első szocialista állam pozíciói, alakult ki a szocialista világrendszer, szilárdul és fejlődik a szocialista államok közössége, nő és szorosabbra zárja sorait a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Az SZKP következetesen a szocializmus és a forradalmi mozgalom internacionalista létérdekeiből indult és indul ki.

A világ munkásosztályának és kommunistáinak szolidaritása a közös célokért vívott küzdelemben, a nemzeti fel- szabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek harcának nyújtott támogatásuk, az egyenjogú és független testvérpártok önkéntes együttműködése, politikájukban a dolgozók nemzeti és internacionalista érdekeinek szerves egybekapcsolása — éppen ez a proletár internacionalizmus az akciókban. A proletár internacionalizmus a kommunista és munkásmozgalom hatalmas és kipróbált fegyvere volt és ma is az.

Az egész forradalmi világmozgalom fejlődése megerősíti, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus általános elveinek a megtartása minden egyes kommunista párt pozíciója szilár- dulásának, tekintélye és befolyása növekedésének, a saját országának munkásosztályával szembeni kötelességei és internacionalista kötelessége eredményes teljesítésének a legfőbb feltétele. A kommunista párt tényleges önállóságának és függetlenségének megszilárdítása, hatékony és elvszerű forradalmi politikája feltételezi a testvéri együttműködést, a kölcsönös segítség és támogatás kapcsolatainak fejlesztését az egész kommunista és munkásmozgalom keretében, a hatékony szolidaritást a reális szocializmussal, a fő antiimpe- rialista erővel és a forradalmi világfolyamat biztos támaszával.

Az Októberi Forradalom olyan társadalmi-politikai esemény, amelynek nagyságát az emberiségnek a társadalmi haladás útján tett minden újabb lépése egyre mélyebben és plasztikusabban tárja fel.

Október győzelmének világ- történelmi jelentősége és a reális szocializmus tapasztalatai abban rejlenek, hogy példát mutattak a társadalom legigazságosabb megszervezésében a dolgozók érdekében.

A szocializmus — a reális humanizmus társadalma. Fő értéke a dolgozó ember. Mindent az emberért, mindent az ember javáért — ez az új, szocialista életmód legmélyebb értelme.

A szocializmus — a felszabadult munka, az igazi demok/Folytatás a 4. oldalon/