Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-13 / 12. szám, csütörtök

HAJÓTÖRÖTTEK ÉS ÖNJELÖLTEK

A burzsoá világ egyes képviselői az ideológiai megbékélés szükségszerűségéről beszélnek, de semmi sem tanúskodik arról, hogy maga az imperializmus enyhítené ideológiai támadásait — mondotta pártunk XV. kongresszusán Gustáv Hu- sák elvtárs, a CSKP KB főtitkára. Hangsúlyozta, hogy az imperializmus a szocialista országok egységének megbontására irányuló antikommunista támadás új formáit és módszereit keresi, fokozza támadásait Csehszlovákia és a többi szocialista ország, elsősorban pedig a Szovjetunió ellen.

„Azért támadnak bennünket — mondta Gustáv Husák elvtárs —, mert a lenini elveken éoííiük a szocializmust, olyan szocializmust, amely megtestesít minden nempset, haladót és humánusát. Támadnak bennünket azért, mert megvalósítjuk azokat az eszményeket, amelvs- kért nemzeteink legjobb fiai harcoltak, szenvedtek és áldozták életüket, amelyekért világszerte az igazi forradalmárok küzdenek.“

Nap mint nap meggyőződünk e szavak igazáról.

A burzsoázia már csak azért is gyűlöli a szocializmust, mert megdöntötte a kapitalista uralom örökkévalóságára vonatkozó mítoszt, mert véget vetett az ember ember általi kizsákmányolásának, és a nép számára hozzáférhetővé tette mindazt. amit a kiváltságos gazdagok önmaguknak szeretnének megtartani.

A burzsoázia kétségbeesett védekezésében mindent megtesz. nem riad vissza semmitől, hogy megállítsa a forradalmi folyamatot.

A burzsoá reakció elkerülhetetlen kudarcának megakadályozása érdeké bei* különböző módszereket keres, hogy elhárítsa, vagy legalább elodázza megszűnésének veszélyét. Az antikommunizmus brutális formáit a kevésbé átlátszókkal váltogatja. Az egyik új módszer a szocializmus „megjavítása.“ A burzsoázia ezen a szocializmus deformálását és fokozatos felszámolását érti. A kommunizmus gondolatai elleni „szent hajszába“, amelyről már a Kommunista kiáltvány szerzői is beszéltek, a burzsoá uralkodó osztályok bevonják egész állami és propagandaapparátu- sukat. Ezzel akarják elterelni a figyelmet a mai kapitalizmus fájó sebeiről és betegségeiről.

Az újkori keresztes hadjárat fő küldetése lebeszélni a kapitalista országok néptömegeit arról, hogy változásokat, sőt forradalmi változásokat követeljenek. További küldetése és feladata a kapitalistaellenes né- pi mozgalmak pacifikálása, mindennemű baloldali mozgalom erkölcsi bomlasztása, a dolgozók immunizálása a tudományos szocializmus gondolataival szemben, és annak az elképzelésnek a megszilárdítása, hogy a kapitalizmus az egyedüli állandó és örök társadalmi rendszer.

A reakció különböző eszközöket használ fel e cél elérése érdekében: a baloldali gondolkodású emberek elleni diszkriminációs törvényeket, mint a pl. a Némot Szövetségi Köztársaságban, az ipari üzemekben a munkáspártok tevékenységének betiltását, mint Fronciaor- szágban, a haladó gondolkodásúak megfigyelésének és üldözésének különböző módjait és a véres megtorlásokat, amiben különösen Pinochet bábrendszere „szerez érdemeket“.

A nemzetközi reakció számára bármilyen eszköz és bármi* lyen szövetségesek megfelelnek. Megveszteget mindenkit, aki megvesztegethető, számol az árulókkal, azokkal, akik megszöknek az ellenfél táborából. Toborozza az emigránsokat, a szocialista országokban élő különböző hajótörötteket, mindazokat, akik reakciós osztályérdekeik, hiúságuk, dicső- séghajhászásuk, árulásuk vagy jellemtelenségük miatt hajlandók akár az ördög szolgálatába is állni.

• • •

A nemzetközi reakció a haladás elleni ádáz harcában olyan látszatot akar kelteni,

mintha széles antikommunista front létezne, amelybe a nyílt árulókon kívül az Ingatag vagy félrevezetett egyéneket és csoportokat is be akarja vonni azokat, akik gyakran a „baloldal“ vagy a „kommunisták“ álarca mögé bújnak. Gyakran a lehetetlent is megkísérli — S«1 akarja éleszteni a politikai holtakat, a szocialista országok emigránsai, valamint az osztályellenség, az áriilók és a különböző bűnözők soraiból. Az ilyen „megható“ együttműködés egyik formája a különféle pamfletek, levelek, tiltakozások és más rágalmak gyártása, amelyeket az „ellenzéki“ egyének és csoportok hangjaként tüntetnek fel, csinnadrattával és egybehangolt módszerrel terjesztik a kapitalista világban.

Idetartozik a legújabb pamflet, az ún. „Charta 77“, amelyet a kudarcot vallott csehszlovák reakciós burzsoázia és az 1968-as ellenforradalom kudarcot vallott szervezőinek soraiból verbuválódott csoport az antikommunista és cionista köz-, pontek megrendeléseire adott át bizonyos nyugati hírügynökségeknek.

A Ma melle ues, szoc iái ist ael lenes, népellenes és demagóg gyalázkodó iratról van szó, amely durván, hazug módon rágalmazza a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot és a nép forradalmi vívmányait. Szerzői azzal vádolják társadalmunkat, hogy élete nem felel meg az ő burzsoá és elit elképzeléseiknek.

Ezek az önjelöltek, akik megvetik a népet, érdekeit és általa választott képviseleti szerveket, jogot formálnak arra, hogy népünket képviseljék, „párbeszédet“ akarnak folytatni a politikai és államhatalommal, sőt a „közvetítő szerepét akarják játszani az esetleges konfliktusos helyzetekben“. A pamflet csak egyetlen egy esetben veszi figyelembe a szocializmus létezését országunkban — a köztársaság elnevezésében. Kozmopolita pozíciókra, a legyőzött reakciós burzsoázia osztálypozícióira helyezkedik, és elveti a szocializmust mint társadalmi rendszert.

A pamflet szerzői demagóg módon, az időtől és helytől elvonatkoztatva, olyan „fontos civilizációs értékeket követelnek, amelyekért a történelem során sok haladó erő küzdött“, így az emberek jogait és szabadságjogait. Igen, szocialista államunk kihirdette, a nemzetközi dokumentumokban és az ország törvényeiben szavatolta, és a gyakorlatban megvalósítja a dolgozó nép, az ország gazdáinak széles jogait és szabadságjogait. A pamflet sugallma- zói azonban ezek alatt a szavak alatt egészen mást értenek, a legyőzött burzsoá reakció maradványainak „jogaiért és szabadságáért“ szállnak síkra. Olyan „jogokat és szabadságjogokat“ követelnek, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy újból szabadon szervezzék az államellenes és pártellenes tevékenységet, antiszovje- tizmust hirdethessenek, és újból megkísérelhessék a szocialista államhatalom legyőzését.

Azután, hogy a reakció 1948- ban és 20 évvel később is kudarcot vallott nálunk, ezek a Don Quijoték újból el akarják vetni egy új ellenforradalmi kaland magvait, szocialista társadalmunkat káoszba és bt- zonytalonságba akarják juttatni.

A haladé erők, élükön a kommunistákkal, az emberi haladás élcsapatával, valóban kivívtak sok fontos „civilizációs értéket“, de nem a burzsoázia számára, hanem a burzsoáziától. Az imperializmustól, a gyarmati rendszertől, a fasiszta rendszertől vívták ki a nép számára, tgy volt ez a mi történelmünkben is.

Népünk okulva a válságos évek tanulságaiból, senki számára sem teszi lehetővé egy újabb ellenforradalom megkísérlését. Amint Gustáv Husák elvtárs nemegyszer leszögezte, az ellenforradalom számára nálunk nem terem babér.

A pamflet rágalmazó tartalma nem jelent semmi újat és érdekeset. As antikommunizmus történelme még reakciósahb pamfleteket is ismer. Ezek a buborékok azonban törvényszerűen rövid időn belül elpattantak, akkor is, ha ismerősek voltak a szerzői, vagy hamisítványok voltak, ismert vagy ismeretlen egyének álltak mögöttük.

Minden jó számukra, ami a szocializmus ellen irányul. Példaként említhetjük azt a felhajtást, amelyet 1967-ben a burzsoá sajtó a csehszlovák írók ún. pamfletjével kapcsolatban indított el. Azt állították, hogy a pamfletot több száz írónk és művészünk írta alá. A Sunday Times angol folyóirat még azt is megírta, hogy „az eredeti példány biztos kezekben Nyugaton van, de az aláírók névsorát egyelőre nem közöljük, hogy megakadályozzuk a rendszer általi üldözésüket.“ A párizsi Le Monde szégyent vallott, amikor autoritativ módon kizárta az egyéni aláírásukra vonatkozó kétségeket. Szégyent vallott a BBC angol rádió- és televízió adóállomás is, amely félórás beszélgetést rendezett, bizonyítva a pamflet valódiságát, és még Gross és Höll ismert nyugatnémet írókat is sikerült lépre csalniuk. Akkoriban sok ember és intézmény járatta le magát. Évek múlva szerényen vállalta a szerzőséget egy bizonyos Pfaff, aki beismerte emigráns társainak, hogy a pamfletet ö agyal- ta ki. Erről a beismeréséről már hallgatott a Sunday Times, a I.e Monde és a többiek. Céljukat azonban elérték. Befeketítettek egy szocialista országot, rágalmazták a szocializmust. Ebben az esetben a legnagyobb aljasság is erkölcsi jóvátételt kap a burzsoáziától. Természetesen megfelelő honoráriumot is.

A legújabb pamflet esetében nincs szó hamisítványról, de megnyilvánul az eszmei szerzők egyértelmű kapcsolata és az akció szembeötlő egybehan- goltsága. Amint a Guardian angol lap beismeri, a pamfletet „gondosan kiválasztott nyugati folyóiratoknak adták át“. Az NSZK-ban a legfontosabb nyugati lapok képviselőinek adták át, írta a Times bonni tudósítója és hozzátette, hogy az a forrás, amely a rendelkezésükre bocsátotta a pamfletet, nem kívánja, hogy megnevezzék... Ezt megértjük, mivel mindenki számára nyilvánvalóvá válna, hogy a pamflet szerzői az antikommunista központok ügynökei.

A pontosan megállapított forgatókönyv szerint a pamfletet a kapitalista vilá« különböző városaiban egyidejűleg hozták nyilvánosságra. Döntő szerepet játszottak az antikommunista központok. Egészen nyilvánvaló, hogy ki áll az akció mögött. Azoknak, akik a pamflet szerzőinek nevezik magukat, semmi esetre sincs ilyen beio- lyásuk. A haladás harcosainak nevezik magukat, de a valóságban a legszennyesebb imperialista reakció szolgálatában állnak.

Megrendelésre egybeesik a pamflet azzal a rágalmazó kampánnyal, amelyet az anti- kommunista központok már néhány hónapja a szocialista országok ellen folytatnak. Már az a mód, ahogyan nyilvánosságra hozták, kétségtelenül arra mutat, hogy kintről érkező megrendelésről volt szó, sőt az is feltételezhető, hogy melyik antikommunista központ sugalmazta.

A burzsoá hírügynökségek azonban most indiszkrétek és a reakciós pamfletet különböző nevekkel hozzák kapcsolatba. Politikai szempontból az emberi és politikai hajótöröttek tarka sokaságáról van szó. Közéjük tartozik V. Havel, a milliomoscsalád fia, az ádáz antiszo- cialista, P. Kohout, az imperializmus hű szolgája és bevált ügynöke, J. Hájek, a kudarcot vallott politikus, aki a semlegesség jelszavával ki akarta szakítani államunkat a szocialista országok közösségéből, L. Vaculfk, a Kétezer szó ellenforradalmi pamflet szerzője, V. Šilhan, az ellenforradalmi erők tömbjének bábja, J. Patočka reakciós professzor, aki az anti- kommunizmus szolgálatába állt, P. Drtina, a február előtti reakció képviselője, burzsoá igazságügy-miniszter, V. Černý, a notorikus reakciós, aki a lámpavasakról tett kijelentéséről vált hírhedtté, amelyekre 68- ban a szocializmus híveit akarta akasztani, az Uhel-típusú anarchista és trockista elemek, a K 231 és a KAN szervezői, továbbá azok, akik a vallást reakciós politikai célokra akarják felhasználni, azok, akiket az elmúlt években jogerősen elítéltek konkrét államellenes tevékenységükért.

A legfeketébb antikommunis- t a reakcióval szövetkeztek a jobboldali revizionizmus egyes vezetői, pl. F. Kriegel, a nemzetközi kalandor és mások.

Sajátos politikai panoptikum ez, amelynek színészei már nem ismertek és nem érdekesek a hazai nézők számára. Az antikommunista központok számára azonban még mindig „értékes“ ez a panoptikum. Ezekben a hidegháborús vezérkarokban jól tudják, hogy az embereket már nem etethetik az olyan mesékkel, hogy „a bolsevikok megeszik a gyerekeket“. Elévült nem egy antikommunis- ta mese, nem egy burzsoá „kommunistaüldöző“ divatjamúlt lett. És így új harcosokat toboroznak az emigránsok és az árulók, a legyőzött burzsoázia, az erkölcstelen deklasz- szált elemek soraiból, akiket most új, divatos szóval „disszi- denseknek“ neveznek.

A forradalmi mozgalom története során nem egy Mrvát ismer, aki júdáspénzért áruló lett, elárulta a nép érdekeit. A nemzetközi reakció történelmi védekezése során az ilyenekre támaszkodik ma is.

Nem újak az „irodalmi di- verzió“ módszerei sem. Allan Dulles, az amerikai kémhálózat volt főnöke már évekkel ezelőtt nyíltan beszélt róla. „Fokozni kell az ideológiai harcot, vagy ha úgy akarják, az ideológiai diverziós munkát a szovjetek ellen“ — mondta. — „Annak idején dr. Guehbels, szerintem lehetséges hamisító és demagó- gus azt hirdette, hogy a gázkamrában egyszerre több száz ember megmérgezhető, de a jó hazugsággal milliók is ... Hogyan keil ezt csinálni? Nagyon egyszerűen: egy kis tinta, sok régi irat, merész firkászok csoportja és bizonyos dollárösz- szeg

A világreakciót most tehát nemcsak az atnmzsarolásnak; hanem az ideológiai diverzió- nak is ki kell húznia a bajból. Erre használják fel a „bátor firkászok csoportjait“ és természetesen „a bizonyos dollár- összegeket is“. A szocializmus azonban nem ijedt meg az atomzsarolástól és annál kevésbé fél a reakciós pamfletek firkászaitól.

A szocialista országok céltudatosan arra törekedtek és törekednek, hogy a világban új légkör uralkodjon, új viszonyok alakuljanak ki az országok között a hidegháború híveinek minden igyekezete ellenére. A szocialista országok konstruktív törekvése sikerekhez vezetett a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencián. Az ott elfogadott Záróokmány rögzíti a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése politikájának alapelveit, a törvények megtartását és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elveit, rögzíti a mai európai határok sérthetetlenségét, és arra kötelezi az aláírókat, hogy a nemzetközi problémákat csakis békés úton oldják meg.

A szocialista országok béke- offenzíváját általános rokon- szenvvel fogadta sok nem kommunista szocialista és katolikus is, mivel ez a politika azt szavatolja, hogy a már több mint negyedszázada uralkodó béke tartóssá váljon.

A legreakciósabb imperialista körökben azonban ez a politika természetesen nemtetszést váltott ki, ezek a körök különböző okok miatt vissza akarják fordítani a történelem kerekét. A nemzetközi feszültség enyhítése elleni reakciós összeesküvésben szót kérnek a reakciós emigránsok és az a csoport is, amely otthon maradt, s azt a feladatot kapta, hogy államunk területén szolgálja az imperializmust.

Az idő nem kedvez nekik. Olyanok, mint a hegyi patakban megrekedt kopott kövek, amelyek nem tudják megakadályozni a víz gyors folyását. Az idő keresztülfoly;k rajtuk, és benövi őket a feledés mohija. Szeretnék visszafordítani az idő kerekét. Ebban egyetértenek mindazokkal, akiket komolyan aggaszt a nemzetközi feszültség enyhítésének folyamata, és a legszívesebben újbíl a hidegháború szakadékába taszítanak Európát és a világot. Ezek az erők két évvel ezelőtt meg akarták akadályozni a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia megvalósítását. Kudarcot vallottak. Most, amikor a helsinki konferencia határozata értelmében a Záróokmányt aláíró országok új találkozóját készítik elő, amelyet még az idén Belgrádiján megtartanak, Európát és a világot újból vissza akarnák rántani és a belgrádi találkozót a feszültség enyhítésére és az együttműködés fejlesztésére vonatkozó konstruktív párbeszéd helyett propagandaharctérré akarják változtatni, amely a szocialista országok elleni támadásokat szolgálná.

Ezt a célt követi az a pamflet is, amely alatt több dicstelen név díszeleg. Ugyanúgy, mint a többi hasonló koholmány, amelyhez a szállítók a szocialista országok különböző hajótöröttéinek nevét használják fel. Ez a pamflet része azoknak a kampányoknak, amelyeket kisebb vagy nagyobb intenzitással, az egyik vagy a másik szocialista ország ellen folytatnak. Tartalmuk különböző, de céljuk azonos.

Nem nehéz kitalálni, ki a kezdeményezőjük. A „kit szolgál ez“ törvényszerű kérdésre törvényszerű a válasz is: az

imperializmust szolgálja, új támadásról van szó a világszocializmus ellen.

Ez nem az első és nyilván nem az utolsó támadás. Szocialista utunk három évtizede alatt már több ilyen támadást megéltünk. A reakciós propaganda már a rágalmak áradatát kiirtölte világgá rólunk.

Köztársaságunk különleges figyelmet „élvez“ 1969 áprilisától, azóta, hogy pártunk és népünk sikeresen szocialista társadalmunk stabilizálásának és további fejlődésének útjára lépett. A hazai és a külföldi jövendőmondók, akik olyan válságot jósoltak nekünk, mint amilyen ma a kapitalista világot sújtja, már évek óta hiába várnak nevetséges jóslataik valóra válására. Országunk békés alkotó légköre aggasztja a hazai és külföldi hajótörötteket, kétségbeesett, kockázatos tettekre ösztönzi őket.

Csehszlovákia Kommunista Pártja leküzdötte a káosz és a bomlás időszakát, kivezette társadalmunkat és a népet a válságból. Következetesen és alkotó módon fejleszti a marxizmus—leninizmust, XV. kongresszusán elmélyítette a fejlett szocialista társadalom továbbépítésének programját, azt a programot, amely emeli a nép életszínvonalát, megerősíti politikai és szociális biztonságát, fejleszti a szocialista demokráciát.

Abban az időszakban, amikor népünk a párt vezetésével nagy felelősségérzettel és áldozat- készséggel mindennapi munkájával valóra váltja a XV. kong- reszus határozatait, néhány sértődött hiú hajótörött és önjelölt, akik a valóságban az imperializmus Mlynar, Kriegel, Havel, Hájek, Patočka, Vaculík típusú ügynökei, becstelenül, lelkiismeretlenül olyan terveket szőnek, amelyeknek nem lehet és nincs más küldetésük, mint egy új ellenforradalom előkészítése. Azok az emberek, akik életünkbe, hazánkba be akarták csempészni az ellenforradalmat, már egyszer megkapták azt, amit megérdemeltek. Tudatosítaniuk kell, hogy min/Folytatás a 3. oldalon)