Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-12 / 11. szám, szerda

KEGYELETE5 EMLÉKEZÉS (folytatás az 1. oldalról) Pezlár elvtárs hangsúlyozta, hogy Ladislav Novomeský je­lentős kulturális személyiség is volt, és mindazok a csele­kedetek, amelyekből kezdemé- nyezően kivette a részét — az iskolaügy államosítása, a košl- cei színház, a Szlovák Filhar­mónia, vagy a művészeti főis­kolák megalapítása — örökre beírták a nevét a csehszlovák kultúra történetébe. Mint a továbbiakban rámuta­tott, az elhunyt kiváló újságíró is volt. Kiterjedt közírói élet­művet hagyott maga után, amely ma is példája az újság­íróművészetnek és élő forrása a tanulságnak, okulásnak. „La­co Novomeský személyiségének teljes valójában egészében ki­magasló és egyedülálló életmű­vet alkotott, amely egyik pil­lére a szocialista jelennek“ — mondotta végezetül Ľudovít Pezlár elvtárs. A beszéd elhangzása után a munkásőrség tagjai átvették Miroslav Válektól, az SZLKP KB Elnöksége tagjától, a Szlo­vák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterétől az el­hunyt Ladislav Novomeský hamvait tartalmazó urnát, majd elhelyezték az emlékfalban, a szlovákiai politikai, kulturá­lis és közélet jelentős szemé­lyiségeinek utolsó nyugvóhe­lyén. Az elesett forradalmárok gyászindulójának hangjai mel­lett ezután elhelyezték az SZLKP Központi Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, a szlovák kormánynak, a Szlo­vákiai Antifasiszta Harcosok Szövetsége Központi Bizottságá­nak, a Szlovákiai írók Szövet­ségének, a Szlovák Tudomá­nyos Akadémiának és a Matica slovenskának a koszorúit. Az urnaelhelyezési szertartás résztvevői ez alkalomból ugyan­csak tisztelegtek Karol Smid- kének, az SZLKP V. illegális Központi Bizottsága vezetőjé­nek, a felkelés idején a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöké­nek, a népi demokratikus Cseh­szlovákia jelentős államférfié­nak emléke előtt. Jelen volt Karol Smidke özvegye, Valéria Smidkeová. A kegyeletes megemlékezés a bratislavai krematóriumban a csehszlovák és a szovjet ál­lami himnusz hangjaival ért véget. Fogadás (ČSTK) — Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke tegnap Prágában bemutatkozó látogatáson fogadta -Josef Pri- bylt, hazánk új kínai nagykö­vetét. A konkrét feladat cselekvésre serkent ' (Folytatás az 1. oldalról) Az utóbbi két év alatt szá­muk hétszázzal növekedett, s jelenleg több mint 4560 párt- csnport működik a kerületben. Az eddigi tapasztalatok alap­ján különösen a termelési fel­adatokat teljesítő üzemekben tevékenykedő 2542 pártcsoport- ban figyelemre méltó a jó párt­munka, sikeres a párt vezető szerepének s politikájának ér­HAZAÁRÜLÚK BONPERE (ČSTK) — Amint arról már hírt adtun'k, az Ostravai Kerületi Bíróság büntetőtanácsa a hét elején megkezdte a 42 éves J. G., a 66 éves F. T. s még két cseh­szlovák állampolgár bűnügyének tárgyalását, akiket az ügyész a Büntető törvénykönyv 105. parag­rafusa alapján kémkedéssel vádol. J. G.-t azzal vádolják, hogy 1970-ben Illegálisan elhagyta az országot, a Német Szövetségi Köz­társaságban felvette a kapcsola­tokat a BND nyugatnémet kémszor- vezettel, amelynek kémkedésként minősíthető Információkat nyúj­tót, s ezzel veszélyeztette a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság érdekelt. Szocialista rend­szerűinkkel szembeni ellenséges érzületből és pénzjutalom elle­nében a nyugati kémszervezetek ügynöke és munkatársa lett. Uta­sításaikra aktívan teljesített más kémkedési feladatokat Is. Főleg gazdasági és katonai titkokkal kapcsolatos adatokat gyűjtött. Er­re kihasználta a csehszlovák emigránsok segítségét Is, te­vékenységének Igyekezett meg­nyerni a csehszlovák turistákat, valamint az NSZK-ban szolgálati úton levő csehszlovák állampol­gárokat Is. 1975-ben a kémszervezet utasítá­sára Csehszlováklába utizott, ahol biztonsági szerveink lelep­lezték és letartóztatták. A másik vádlott, aki szintén hazánk ellen kémkedett, a 6ß éves F. T., egy az NSZK-ban élő római katolikus pap. F. T. a ha­zánk ellen végzett kémkedésen kívül mint a téšíni Gestapo egy­kori ügynöke számos csehszlovák és lengyel állampolgár letartózta­tásában és kivégzésében is bűnré­szes volt a fasiszta megszállás Idején. 1945-ben sikerült kiszöknie Németországba az akkori ameri­kai hadiövezetbe. Éveken át gyűj­tött kémkedésnek minősíthető adatokat a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság ellen, amelyeket pénzjutalom ellenében átadott a kémközpontoknak. A pénzlmádat és az állami rend­szerünkkel szembeni ellenséges érzület másik két csehszlovák ál­lampolgárt is a lejtőre juttatott. Elárulták hazájukat, és J. G. ré­vén Információkat szolgáltattak ki a nyugatnémet kémszolgálat­nak. A tárgyalás az ügyész vádbe­szédje után a vádlottak kihallga­tásával folytatódott. Elsőként J. G. lépett a bíróság büntetőtanácsa elé. Kihallgatása során teljes egészében beismerte bűnösségét, ahogy azt az ügyész vádbeszédében előterjesztette. A főtárgyalás a többi vádlott és a tanúk kihallgatásával folytató­dik. vényesítése. A januári és a februári taggyűlések előkészü­letei folyamán, de a trebišovi, michalovcei, svidníki járások­ban eddig lezajlott taggyűlése­ken is elsősorban a tagság ak­tivitásának konkrét feladatvál­lalásának területén nyilvánult meg kedvezően a pártnsopor- tokban végzett munka eredmé­nyessége. Ilyen formában egyre inkább leszűkül a formális pártmun­ka lehetősége, és a kommunis­ták s példájuk nyomán a töb­biek is közelebb kerülnek a közös feladatokhoz. amelyek teljesítésében az eddiginél na­gyobb arányban vesznek részt. A taggyűlések előkészületei­re jellemző Kelet-Szlovákiában a dolgozóknak a gazdasági feladatok sikeres teljesítésére irányuló kezdeményezése, ami a NOFSZ 60. évfordulója tisz­teletére vállalt felajánlásokban is megnyilvánul. (kulik) Gromiko-Forlani eszmecsere (Folytatás az 1. oldalról) — mondotta — az egyre vesze­delmesebb tömegpusztító fegy­verek felhalmozódásától e fegy­verek gyártásának korlátozása, illetve a későbbiekben a lesze­relés felé. Ezt célozták az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett szovjet javaslatok is. Hasonlóképpen elsőrendű fel­adatnak minősítette Andrej Gromlko az erőszak alkalmazá­sának teljes kizárását az állam­közi kapcsolatokból. Ezt a célt szolgálta a megfelelő világszer- ződés megkötését célzó szovjet javaslat, amelyet az ENSZ tag­ál limainak túlnyomó többsége támogatásáról biztosított. Európában — mutatott rá a szovjet külügyminiszter — a legfontosabb feladat a helsinki tanácskozáson elfogadott elvek következetes érvényesítése, < a záróokmányban foglaltak gya­korlati megvalósítása. Ezen be­lül különösen fontos a katonai szembenállás mérséklése, a po­litikai enyhülés katonai enyhü­léssel való kiegészítése. A Szov­jetuniónak mély meggyőződése — hangoztatta Andrej Gromlko —, hogy a nukleáris fegyver elsőként való bevetésétől való tartózkodásnak külön megálla­podásban történő vállalása megfelel minden európai és nemcsak európai nép érdekei­nek. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban kijelentette: elen­gedhetetlen, hogy végre felszá­molják a veszélyes közel-keleti feszültséggócot, biztosítsák a tartós és igazságos békét a tér­ség valamennyi országa száma­ra. Arnaklo Forlani válaszában egyebek között azt hangoztat­ta, hogy kormányának megíté­lése szerint az olasz—szovjet kapcsolatok nz elmúlt években „stabilan fejlődtek“. Igen je­lentékenyeknek minősítette a gazdasági együttműködés terü­letein elért eredményeket, és bejelentetté, hogy 1976-ban a két ország közötti árucsere ér­téke 1 milliárd 800 millió rubel volt. Hozzátette azt, hogy még sok lehetőség nyílik a kapcso­latok bővítésére. Nemzetközi témákat érintve Arnaldo Forlani megállapította: „Egyes nagy nemzetközi prob­lémákat illetően álláspontjaink esetleg nem mindig esnek egy­be. Kétségtelen azonban, hogy népeink és országaink egysége­sek a béke és a biztonság meg­szilárdítását célzó törekvésük­ben.“ Diplomáciai aktivitás a libanoni rendezés ügyében A hét végén újabb külügyminiszteri tanácskozás Honecker ma Belgrádba érkezik Berlin — Az Erich Honecker vezette NDK-beli párt- és ál­lami küldöttség ma hivatalos látogatásra Jugoszláviába érke­zik Joszíp Broz Titonak, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsé­ge és a JSZSZK elnökének meghívására. Belgrádban tar­tózkodik Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere is. Új Spanyolország van születőben Madrid — „Boldog lettem volna, ha otthon tölthetem az újesztendőt népem és elvtár­saim társaságában — írja a Spanyol KP lapjában Dolores lbarrurl, a Spanyol KP szám­űzetésben élő elnöke a párt lapjában, a Mundo Obreróban. Az újévi üzenetben testvéri üdvözletét küldte minden spa­nyol kommunistának, és örö­mét fejezte ki Santiago Carrll- lónak, a párt főtitkárának sza­badon bocsátásával kapcsolat­ban. „El fog bukni minden olyan próbálkozás, amely a nép te­vékenységének megbénítására, az ellenzék megosztására irá­nyul — folytatta a Spanyol KP elnöke —, új Spanyolország van születőben, olyan Spa­nyolország, amilyenről legjobb­jaink, Rafael Alberti, Miguel Hernández, Antoni Machado, Federico Garda Lorca álmod­tak“. Keresztény egyházak képviselőinek tanácskozása (ČSTK) — Prágában tegnap megkezdődött a Keresztény Bé­kekonferencia Nemzetközi Tit­kárságának háromnapos ülése, amelyen részt vesznek a világ tizennégy országa keresztény egyházainak képviselői. A tanácskozáson kitűzik a keresztény békemozgalom ez évi fő feladatait, amelyek kö­zé tartozik — amint azt dr. Tóth Károly, a Keresztény Bé­kekonferencia főtitkára hang­súlyozta — elsősorban a világ keresztény közvéleményének mozgósítása a leszerelésre irá­nyuló törekvésben, és a világ főbb vallásai és felekezetei kép­viselőinek júniusban Moszkvá­ban tartandó békekongresszu­sa tevékeny támogatására. A közel-keleti országokban jelenleg folyó élénk diplomá­ciai tevékenység közvetlen cél­ja a libanoni probléma megol­dása, középtávú célkitűzése pe­dig a genfi közel-keleti béke- konferencia munkájának felújí­tása. Rijadban nyolc arab ország — Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szí­ria Jordánia, Kuwait, az Arab Emirátusok Államszövetsége, Katar és Bahrein — külügymi­nisztere, valamint az értekezlet résztvevői „az egész arab nem­zet érdekében“ ajánlásokat dolgoztak ki, amelyeket az arab államfők elé fognak terjeszteni. A külügyminiszterek úgy dön­töttek, január 15-én újból ösz- szeiilnek, hogy elvégezzék a végső simításokat a Rijadban kidolgozott ajánlásokon. Az A1 Szafir libanoni napilap úgy tudja, hogy a jövő hét vé­gén Damaszkuszkban hármas mini-csúcstalálkozót tartanak. Ezen Eliasz Szárkisz libanoni és Hafez Asszad szíriai köztár­sasági elnök, valamint Husszein jordániai király fog részt ven­ni. MA ÉJFÉLIG KELL LEADNI A NEHÉZFEGYVEREKET Bejrút — Az Al Moharrer bejrúti napilap közölte: Szárkisz libanoni államfő parancsának eleget téve, a palesztinal regu­láris hadsereg jő néhány egysé­ge elhagyta Libanont, s vissza­tért a polgárháború sújtotta ország területén kívül levő ál­lomáshelyére. A szárazföldi és tengeri úton evakuálási akciót ma éjfélig kell befejezni. Szárkisz elnök ugyanis mind a palesztin re­guláris hadsereg kivonására, mind pedig a libanoni polgár- háborúban részt vett jobb- és baloldali fegyveresek nehéz- fegyvereinek beszolgáltatására szerdán éjfélig adott haladé­kot. KINEK ÁZ ERDEKb Mindenki saját tapasztalatai alapján győződhetett meg ar­ról, amit Gustáv Husák elv­társ, a CSKP KB főtitkára, köz- társasági elnök újévi beszédé­ben mondott: „Az elmúlt év népünk számára további tikeres év volt, népgazdaságunk terve­zett igényes feladataink telje­sítése lehetővé tette népünk va­lamennyi rétege anyagi és szellemi szükségleteinek kielé­gítését, éltszínvonalának to­vábbi emelését, szociális bizton­ságának megszilárdítását.“ Sikeres év áll mögöttünk, annak ellnére, hogy nem volt könnyű, hogy mezőgazdasági dolgozóinknak nem kedvezett az időjárás, hogy hatott ránk a behozott nyersanyagok növekvő ára, és sok nehézséget kellett leküzdenünk. Mindenki meggyő­ződhetett róla, hogy a becsü­letes munka jó eredményekkel jár, érvényesül a jelszó: úgy élünk, ahogy dolgozunk. Megfontolt, de teljes mérték­ben jogos derűlátással léptünk az új évbe. A kapitalista országokban nem ilyen a helyzet. Több ezer dolgozó fél attól, hogy idén el­veszti munkáját, a munkanélkü­liek pedig amiatt aggódnak, hogy nem találnak munkát. A Frankfurter Allgemeine nagy- burzsoá lap bicsmeri: „Az ipari (vagyis a kapitalista a szerk. megj.) országok többségében megoldatlan és rövid időn belül megoldhatatlan probléma marad a nagy munkanélküli­ség“. Ezekben az országokban annak ellenére, hogy mások ro­vására enyhíteni próbálják a válságot, még mindig több mint 15 millió a munkanélküliek száma, Franciaországban és Angliában a munkanélküliek­nek több mint a fele 25 éves­nél fiatalabb. A Neue Ruhr Zeitung, a nyugatnémet szo­ciáldemokrata lap így ír a ka­pitalista gazdaság kilátástalan- ságáról: „Bárhova is nézünk, mindenütt több az okunk a kétségekre és a pesszimizmus­ra, mint a reményre és biza­lomra.“ Mi azonban reménnyel é9 bi­zalommal lépünk az új évbe. Dolgozóinknak nem kell fél­niük a mnkanélküllségtől és az inflációtól. Éppen a kapitalis­ta világhoz viszonyítva válnak nyilvánvalóvá szocialista rend­szerünk előnyei. Rendszerünk szilárd szociális biztonságot nyújt dolgozóinknak a jelenben és a jövőben is. Ez a megcá­folhatatlan valóság. A burzsoá propagandaközpon­tok annak érdekében, hogy el­tereljék a figyelmet a gazdasá­gi válságról, fokozzák támadá­sikat a szocialista országok ellen, amelyek a legkövetkeze­tesebben biztosítják az összes emberi jogot. Azok, akik nem szavatolják állampolgáraiknak a legalapvetőbb emberi jogokat, a munkára és a művelődésre való jogot, azt kürtölik világ­gá, hogy a szocialista orszá­gokban megsértik az emberi jo­gokat, s tanúként az egyik vagy a másik szocialista or­szág egyes állampolgárait hív­ják. Nálunk azokat választják ki erre, akik pártellenesek maradtak, akik nem törődtek bele abba, hogy nálunk nincs visszfejlődés, azokat, akiknek szemében szálka gazdaságunk sikeres fejlődése, akik — úgy mint február előtt a cseh és a szlovák reakció — ezt a jel­szót hirdetik: Minél roszabb, annál jobb. Azt hirdették, hogy gazdasá­gunk csődbe kerül, pénzreform lesz, emelkedni fognak az árak, azt kívánták, hogy legyen nálunk áruhiány, és ők saját céljaikra használhassák fel az elégedetlenséget. Kárörvendő kívánságaik azonban kudarcot vallottak. Ez is elárulja, milyenek azok az „emberi jogok“, amelyeket ők védelmeznek1 Most ezek az egyének vagy csoportok, akik nem törődtek bele, hogy elvesztették játszmá­jukat, amely során veszélyeztet­ték az állam és a polgárok ér­dekelt, újból hasonló félreveze­tő jelszavakkal helytelen útra akarják téríteni a hiszékeny embereket ugyanúgy, mint 1968-ban. Akkoriban különböző aláírá­sokat gyűjtöttek annak érdeké­ben, hogy személyes érdekeiket „a nemzet érdekiként“ tüntet­hessék fel. Sajnos, nagyon so­kan csapdájukba estek. Sokan azok‘közül, akik aláírták a kü­lönféle hazug szavakat és kér­vényeket, amelyekkel bomlást és zavart akartak kelteni orszá­gunkban, ráfizettek politikai vakságukra, és később mélyen megbánták, hogy hittek a mé­zes szavaknak. Egyesek azzal vádolták a pártot, hogy el­vesztve funkciójukat, vissza­csúsztak oda, ahonnan a párt kiemelte őket. Vádolhatja-e azonban a vonatot — mert ke­resztülment a lábán — az, aki a sínekre fekszik, hogy meg­állítsa a történelem kerekét? Állampolgáraink ma már le­vonták a tanulságot. Azok is, akik akkor téves útra tértek. Pártunk reális politikája le­hetővé tette, hogy azok, akik akkoriban nem tudtak tájéko­zódni, belássák tévedésüket. Ezt becsületes munkájukkal ta­núsították, amellyel hozzájárul­nak társadalmunk fejlődéséhez. Ezért a CSKP XV. kongresszu­sa úgy döntött, hogy egyéni el­bírálás alapján újból párttagok lehetnek azok, akik nem vol­tak a jobboldali opportunizmus aktív képviselői, akik munká­jukkal, tetteikkel bizonyítják, hogy szilárdan és őszintén a szocializmus pozícióin állnak. Az emberi jogok hivatlan vé­delmezői azonban úgy látják, hogy a párt differenciált vi­szonyulása azokhoz az embe­rekhez, akik kalandorpolitiká­juk áldozatai lettek, veszélyez­teli mai, nem kevésbé kalan­dor terveiket. Nem titok, hogy 1968 augusz­tusa után Becsben tanácskoz­tak többen azok közül, akik Csehszlovákiában az ellenforra­dalmat támogatták. Szétosztot­ták a feladatokat. Pelikánék, akik a határok mögé menekül­tek, nyíltan ellenséges állás­pontra helyezkednek, míg azok, akik itthon maradtak, különbö­ző csatornákon rágalmakat jut­tatnak« el a nyugati kommunis­taellenes központoknak a mi valóságunkról. A kommunista­ellenes propaganda közlekedő- edényét alkotják. Mindkét cso­port elszigetelődött társadal­munktól, és már nem tölthet be más szerepet. A nyugati burzsoá propagan­da is érzi, hogy hitelt nem ér­demlő álláspontra helyezkedik, ha a csehszlovákiai „ellenzék“ bizonyítékaként mindig ugyan­azokat a kudarcot vallott poli­tikusokat és el nem ismert író­kat emlegetik. Ezért ezek az árulók másokat akarnak meg­nyerni. Hogy a feledésből ls­1977. I. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents