Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-06 / 5. szám, csütörtök
Ha élne, néhány hete lett volna 50 éves. Most, egy évvel ezelőtt bekövetkezett halála után a Mirbach-palotában jubileumi kiállítás helyett emlékkiállításon állunk szemben műveivel, amelyek mintegy két évtizednyi munkásságáról adnak számot. A kosúti születésű Vojtech Buďura mezőgazdasági munkás volt, de húszéves korától kezdve állandóan Jozef Kostka tanár irányítása mellett tanult rajzolni és festeni. Ezután három esztendeig hallgatója volt a bratislaval Képző nűvészeti Főiskolának. Szocialista korunk neveltjeként kezdte el művészi pályáját. Az ötvenes években már realistán ábrázoló szobrászként és elkötelezett alkotóként tartjuk számon. Témái is jelzik életanyagának, élményeinek művészetében megfogalmazódó körét. A valóság konok megfigyelője. Alakos ábrázolásainak fő tárgya a kétkezi dolgozó ember, akivel sorsközösséget vállal. Bi- zonyos fokig a munka szobrászának is nevezhetnők. Még tanulmányi ideje alatt mintázta meg egy építőmunkás arcmását, alakját, s évekig különböző változatokban visszatért ehhez a témához. A kezében téglát, kalapácsot tartó munkaruhás Kőműves, az Olvasztár, a Kovács erőteljes formálású, higgadt, egyenes tartású figurái jellemzik Bacfura valóságba tapadását. Alapműfaja az arcmás. A valóságérzékkel áthatott portrék családtagjait és jó Ismerőseit ábrázolják (Anyám, Feleségem apja). A nő a másik plasztikába kívánkozó motívum. Elsősorban a falusi lánykák egyszerű szépsége fogja meg (Olvasó leány, If/úság). Fiatal anyák derengő melegséggel arcukon tartják ölekben, vagy vezetik kézen fogva gyermeküket, s vigyázzák első, bátortalan lépteiket. Az élet apró, intim szépségeiről is van mondanivalója. Néhány természetes mozdulatú Fésülködö nő változata és a monumentális fogalmazású, nyújtott figurájú Tavasz érdemel megkülönböztetett figyelmet. A bronz meghitt formanyelvén alakította Emo Bohúň és J. L. Bella bratislavai mellszobrát, továbbá Major István portréját. Kukorelli partizánvezér fejszobra az elhunyt hős valós arcának megörökítése. S végül, de nem utolsó sorban szóljunk közületi munkáiról. Az Osený Grútí-i tragédiát idéző emléktábla-pályázat terve a kétségbeesetten menekülő asszonyokkal, gyermekekkel szívhez szóló munka. Többalakos kompozíciókkal még a főiskolán kezdett foglalkozni. 1953-ban a detvai egészség- ügyi központot és néhány vidéki Iskolát díszítő szobor is az ő alkotása. Fennmaradtak a košútyl mezőgazdasági sztrájkra emlékeztető mozgalmas vázlatai is. esztétikai nevelés módszereit alkalmaznia. A pedagógus fáradozása azonban nem hiábavaló. Sőt, fáradozásának, munkájának hatékonysága sokkal nagyobb, mint más esetekben. így vall erről a kör vezetője: „Más tanítási órákon, de még az osztályfőnöki órákon is csak a tanulók verbális magatartása jut jelentős szerephez, itt együtt jelentkezik a verbális és a cselekvő magatartás.“ Nyilvánvaló, hiszen a szakköri tevékenység során a pedagógus nemcsak a tanulók értékítéleteit, vélekedéseit, ötleteit, kritikáit ismeri meg, hanem gondosan figyelheti, ele- mezheli a kör tagjainak magatartását, cselekvését is. Tegyük még hozzá: olyan pedagógiai helyzetben, amikor a tanulók önállóságot követelő feladatoknak tesznek eleget. Hasonló a helyzet más szakkörökben is. De a többi szakkör elsősorban Ismereteket ad, készségeket fejleszt, és nem nyújt olyan bő teret, olyan nagy lehetőséget a foglalkozások során megnyilvánuló vélekedések nyomon követésére. Ebben a körben a sajtó nem is „ablak", hanem inkább „ajtó“ a tanulók előtt. Olyan „ajtó'*, mely az élet, a való élet felé nyílik. Még egy fontos mozzanat, melyre sokéves tapasztalat alapján hívta fel figyelmemet a kör vezetője: „A sajtóban megjelent cikkek, tanulmányok megvitatása az újságírókkal, szerkesztőkkel való találkozások nemcsak a puszta eszmecserét eredményezik, hanem a kialakult helyzetek nyomán cselekvő magatartás alakul ki a kör tagjaiban.“ Ez a magatartás megfigyelhető, elemezhető. A megnyilatkozások elemzésének eredményét nem illik az újságolvasók elé tárni, ezt kellő pedagógiai tapintattal mellőzzük is, de idézzük Tóth Sándornak, az iskola igazgatójának véleményét: „A szocialista nevelés szempontjából kívánatos magatartásformák gyakorlása, rögzítése jelenti a kör tevékenységének tengelyét, ezért szívvel- lélekkel támogatjuk működését.“ Vitatható kérdés, hogy helyes-e publicisztikai körnek nevezni ezt a szakkört. Miután megismertük küldetését, működésének lényegét, eredményeit, az iskola igazgatójával egyetértve hangoztatjuk: támogatjuk tevékenységét. Sőt, javasoljuk, hogy máshol is szervezzenek hozzá hasonlót. HAJDŰ ANDRÁS Akik nyertek egy évet Nem kimondottan hazai jelenség és nem is kimondottan új ... A pedagógia, neveléstudomány céljából következik „képlékenysége“, mindenkor alkalmazkodnia kell a — bármilyen okból — megváltozott (és állandóan változó) követelményekhez. Napjainkban világszerte xel- sősorban a középiskolai oktatás reformjáról beszélünk, melyet mindenekelőtt a középiskolai végzettség fokozott általánossá válása tett és tesz szükségessé. Út-, megoldáskeresésről, kísérletről van szó. Természetes, hogy a kísérletek, próbálkozások alanyai ezúttal gyerekek százai, ezrei s mindez nem oldható meg kisszámú „kísérleti csoportokkal“. A középiskolások mai száma egyébként is elenyésző a holnapiakéhoz képest. Természetes és szükség- szerű az is, hogy mind a „beavatottak“, mind a kívülállók fokozott figyelemmel kísérik ezeket a próbálkozásokat, ha ugyan beszélhetünk egyáltalán e témakörben beavatottakról és kívülállókról — szülők és pedagógusok, mindannyian érdekeltek vagyunk. S mert „új“-ról, reform-kísérletről van szó, az is természetes, hogy megoszlik a tábor Kondracsin László igazgaió dór, mag/art az osztályfőnök, Dr. Szakó László, szlovák nyelvet pedig ketten, Duray Éva és Fehér Lászlóné tanítanak. Kálosi János mondja: — Matematikából nincsenek problémák — mosolyog —, jól válogatott társaság, szorgalmuk, értelmi képességeik, adottságaik kiválóak. S a matematikát elsősorban érteni kell... Kovács Sándor fogalmaz ötük közül a legóvatosabban: — Hogy eddig nem merültek fel komolyabb problémák, az „Nyerünk egy évet..Előtérben Urbancsok Ildikó (A szerző felvételei) V. Baďura: Anya gyermekével > A Ján Hollý emlékmű befejezésében a váratlan és kegyetlen halál akadályozta meg. BÄRKÁNY JENŰNÉ — lelkesedő „hívekre" és a minden újtól viszolygó, Idegenkedő óvatoskodókra. Nem új — Nincs teljesen új dologról szó — mosolyog Kondrasin László, a Füleki Gimnázium igazgatója. — Az érintett pedagógusok részére szervezett szemináriumok, külföldi és saját tapasztalatok, eredmények gondos elemzése, vizsgálata előzte meg az idei tanévet, amikor is iskolánkban egy új, az alapiskolák nyolcadik évfolyamából jött gyerekekből válogatott osztály „indult“. — Saját tapasztalatokat is említ... — A mostani harmadik évfolyamban is tanulnak nyolcadikból jött diákok. Helyzetük csak annyiban különbözik, hogy „vegyes“ társaságban, a kilencedik osztályból továbblépőkkel együtt kellett megállniuk helyüket. Beilleszkedésük azonban szinte zökkenőmentes volt. Helytálltak, talán még a vártnál is jobban. Lemorzsolódás nélkül jutottak el a harmadik évfolyamba, sőt„ ma az osztály legjobbjai közé tartoznak. A jő tapasztalatoknak köszönhető, hogy az idén már nagyobb önbizalommal, bátrabban és még konkrétabb elképzelésekkel láthattunk munkához ... Az igazgató tehát elégedett. A szóban forgó osztály diákjainak tanulmányi átlagát véve alapul — joggal. Az idén indult osztály, az I. B azonban mégsem ugyanaz. Itt csak nyolcadikból jött diákok vannak, összehasonlítani a másik első osztállyal lehet, ahol egy évvel idősebb diáktársaik tanulják — ugyanazt. Biztató, hogy az „évnyerők“ ebben az összehasonlításban Is állják a sarat... Sőt... A tanárok is elégedettek A középiskolai tanárok közül leggyakrabban a matematika, fizika és a nyelvek oktatói szoktak panaszkodni. Az I. B-ben matematikát Kálosi János, fizikát Kovács Sántermészetes is. A harmadiknegyedik évfolyamtól azonban egy kicsit félek. Itt „jön“ például az elektromosságtan, amivel az alapiskolák kilencedik évfolyamában kezdenek ismerkedni a tanulók. A kilencedikből jöttéknek előnyük lesz, alapjaiban már ismert a témakör számukra. Persze az akarat, szorgalom mindent legyőzhet ... — Ami feltűnt és érdekes — kezdi szinte egyszerre a két szlovák szakos —, hogy szóbeli tudásuk lényegesen nagyobb, mint írásbeli... Egyelőre nem tudjuk ennek az okát, magyarázatát... — Az alapokkal magyar nyelvből sincsenek hibák. Tény viszont, hogy lényegesen kisebb a tárgybeli tudásuk, ismereteik köre, mint a kilencedikből jött társaiknál. Ez persze pótolható, viszonylag rövid időn belül. Hozzáállásuk azonban nyíltabb, „tisztább“, könnyebb velük elfogadtatni a dolgokat ... Nemcsak az igazgató elégedett tehát, hanem a tanárok is, és nem csak Füleken. Egy sor olyan iskolában, ahol szintén tanulnak nyolcadikból jött diákok, hallottam már elragadtatással, felsőfokú jelzők emlegetésével lelkesedni, mely szerint ezek az osztályok a legjobbak, legerősebbek ... Tanulni Harmincegyen vannak. Létszámukat tekintve egy átlagos osztály... Pillanatok alatt barátkozunk meg... S ami már az első pillanatokban meglep: komolyságuk Tizennégyéves gyerekek. A felnőttéválás legelején. Helyenként mégis én érzem túl gyerekesnek magamat, kérdéseimet. — Mindenképpen jó — bólogat Urbancsok Ildikó —, hisz nyerünk egy évet. Problémák!? Semmi komoly ... Persze más ez már, mint az alapiskolában volt, de nem is olyan nehéz, mint gondoltuk. Mindent meg lehet tanulni — s elvégre azért jöttünk: tanulni.. PÁLHÁZY JÓZSEF 1977. I. 6. A pedagógiai helyzetterem lés formái igen változatosak és sokoldalúak lehetnek. A mindennapi lievelőmuiikában természetesen edódó helyzetek elemzése is fontos, de pedagógusaink az előre megtervezett, céltudatos pedagógiai helyzetteremtés módozatait is ismerik, alkalmazzák. Ilyenkor a pedagógus a tanuló magatartását természetes élethelyzetben, a maga gyakorlatias sokrétűségében veheti szemügyre. Ugyanakkor cikkről, sajtóban megjelent tanulmányról, történeti és közéleti kérdésekről. Kül- és belpolitikai beszámolókat szerkesztenek. írásban értékelnek diákokat érintő eseményeket: kirándulást, kiállítást, közösen megtekintett filmet, elolvasott publicisztikai kiadványt. Ker- mét László hangsúlyozza: „A tanulókat egyénileg állítjuk meghatározott pedagógiai helyzetbe, ugyanis az egyéni állásfoglalások és megoldások érdekelnek bennünket.“ Egy szakkör munkájáról A szakkör tagjai hatást gyakorolhat a tanulók magatartására. Ezt a célt szolgálja a Nové Zámky-i (Érsekújvári) Gimnáziumban az úgynevezett publicisztikai szakkör. A kör vezetője Kermét László tanár. Tíz tagja van a körnek. Néhány elsős, néhány érettségire készülő diák, egyébként majdnem minden évfolyam „képviselteti magát“ ebben a körben. Félreértés ne essék, a kör vezetője nem újságírók képzésével foglalkozik, nem is az ifjú tudósítók tevékenységének szervezésével, hanem a sajtó, a publicisztika iránt érdeklődők önművelésének irányításával. Tény, hogy a kör tagjai között több olyan tanuló is akad, aki a korábbi években pionírtudósító volt: Jenet Róbert, Balkó Adrianna, Csikós Margit; néhányan ma is levelezői, tudósítói valamelyik lapnak, mint Szarka Ilona, Tóth Erika, de ebben a szakkörben nem a konkrét tennivalókkal foglalkoznak. Vitákat rendeznek egy-egy (A szerző felv.) Gyakran hívnak körükbe újságírókat, szerkesztőket. Az ilyen találkozók alkalmával a kör tagjai ismerkednek azokkal a problémákkal, melyek az újságírókat, szerkesztőket foglalkoztatják. Természetes, hogy a meghívottak is meghallgatják a' diákok véleményét. Sőt, a legtöbb esetben megbízzák a kör tagjait munkatársi feladatokkal. A HETI HÍRLAPUNK, a járási lap szerkesztősége szüntelenül arra ösztönzi a kör tagjait, hogy küldjenek híreket, tudósításokat közvetlen környezetük, lakóhelyük érdekesebb eseményeiről. Nem kétséges, hogy az Ilyen tartalmú, színes, változatos tevékenység megszervezése nagyfokú tudatosságot, megfontoltságot és sok energiát követel a pedagógustól. Ügyelnie kell arra, hogy a pedagógiai helyzet, mely valójában Jeladathelyzet a tanulók számára, véletlenül se tűnjön mesterkéltnek a diákok szemében. Ügyesen, céltudatosan kell a világnézeti, a hazafias és az Ä munka szobrásza VOJTECH BAĎURA EMLÉKKIÁLLÍTÁSA
