Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-27 / 26. szám, csütörtök

Két iskolájuk van LÁTOGATÁS A PRIEMSTAV SZAKTAN INTÉZETÉBEN Esztergályos, kőműves, autó­szerelő, tévéjávító. Szakmák, pályák, foglalkozások. Közü­lük egy-egy jelkapott, néme­lyik mellőzött. Vajon miért? A kőműves munka talán nem olyan rangos, mint az autósze­relés? Vagy az egyik jövedel­mezőbb, mint a másik? Netán a kor divata' szabja meg a pá­lya iránti vonzalmat, illetve ér­dektelenséget? Vagy a hamis tradíciók, a szülők téves am­bíciói befolyásolják a fiatalok választását? Egy biztos: sok sok tényező közrejátszik a fiatalok dönté­sénél, de talán kevesebb lenne a „hiányszakma", ha a gyere­kek jobban ismernék a szak­mákat, tudnák, mit lehet ta­nulni, milyen a munka, milye­nek a kereseti lehetőségek. • • • Ezek a gondolatok jutnak eszembe, kilépve a Priemstav vállalat Nové Zámky-i (Érsek­újvári] Szaktanintézetének ka­puján. A kérdések persze már korábban is foglalkoztattak, ezért is kerestem fel az in­tézményt. Váratlan látogató­ként érkeztem és szívesen lá­tott vendég voltam: Stefan Hupka igazgatóhelyettes kész­ségesen tájékoztatott intézetük munkájáról, gondjairól, a szak­munkástanulók életéről. — Szaktanintézetünk az 1964—65-ös tanévben kezdte meg működését. Építőipari dol­gozókat képezünk, növendé­keink kőműves-, ács-, szobafes- tő-mázoló szakmát tanulhat­nak. Ebben a tanévben 14 osz­tályunk van: ötben szlovák, ki­lencben pedig magyar nyelven folyik az oktatás; a magyar tagozaton három-három 1. és 2. évfolyamunk és ugyanennyi 3. évfolyamunk van. Iskolánk­ban a tanulási idő három év leteltével, június közepén, a harmadéves növendékek szak­munkásvizsgát tesznek. A ta­nulók száma 350; elméleti ok­tatásukról 13, gyakorlati okta­tásukról 15, nevelésükről pedig 6 pedagógus gondoskodik. Ezután vendéglátómat arra kérem, mondja el, hogyan fo­lyik a képzés a szaktanintézet­ben. — A szakmunkástanulók el­méleti és gyakorlati oktatás­ban részesülnek. Iskolánkban ezért 10-napos oktatási ciklu­sok vannak: a növendékek öt napot az iskolapadban, ötöt pedig a vállalatnál, tehát az építkezéseken töltenek. Az el­méleti és a gyakorlati oktatás aránya azonban évfolyamon­ként, sőt egyénenként más és más. Ugyanis azok a gyerekek, akik a tankötelezettséget pél­dául az alapiskola 7. vagy 8. évfolyamában fejezték be, hat napot töltenek iskolában és csak négyet az építkezésen, mert nálunk pótolniuk kell, amit az alapiskolában elmu­lasztottak. A harmadévesek vi­szont hetente csak egy napot tanulnak, négyet dolgoznak. — Bár intézetünkben a hang­súly a képzés gyakorlati ré­szén van — folytatja az igaz­gatóhelyettes —, ez korántsem jelenti azt, hogy az elméleti oktatást elhanyagolhatjuk. Ma már a szakmák megtanulásá­hoz általános ismeretek is szükségesek; növendékeink ál­talános műveltséget nyújtó tantárgyakat (földrajz, kémia, matematika, szlovák és magyar nyelv] is tanulnak; vannak testnevelési és honvédelmi ne­velési óráik, továbbá szakmai elméleti tantárgyaik: szakrajz, anyag- és szakismeret, techno­lógia. Fontosnak tartom meg­jegyezni, hogy a magyar tago­zat növendékeinek képzése ma­A Priemstav szaktanintézetének korszerű épülete gyár nyelven folyik. Azt vi­szont megköveteljük, hogy a szakkifejezéseket szlovákul is tudják, hiszen a Priemstav az ország minden részén építke­zik. S ha egyikiik-másikuk el­kerül például a cseh ország­részekbe, mégiscsak fontos, hogy ott is szót értsen és ér­vényesüljön. S e tekintetben sincs okunk panaszra: növen­dékeink szerte az országban megállják a helyüket, az épí­tésvezetők elégedettek munká­DINAMIKUSAN FEJLŐDIK MŰVÉSZETI ÉLETÜNK Bratislavában a Szlovák Új­ságírók Szövetségének klubjá­ban sajtóértekezletet tartottak a nemzeti művészeti szövetsé­gek idén esedékes kongresz- szusainak előkészületeiről és a föderális művészeti szövetségek létrehozásának kérdéseiről. Jozef Kot, az SZSZK Kultu­rális Minisztériumának művé. szeti igazgatója tájékoztatójá­ban közölte a művészeti szö­vetségek kongresszusának idő­pontját. Eszerint a Szlovákiai Írók Szövetségének kongresz- szusa 1977. március 2-án, a Szlovák Zeneszerzők Szövetsé­géé március második felében, a Szlovák Színművészek Szövet­ségéé április 13—14-én, a Szlo­vák Képzőművészek Szövetsé­géé április második felében lesz. A föderális szövetségek kongresszusaira az év második felében kerül sor. A nemzeti szövetségek kongresszusainak egyik legfőbb feladata lesz a XIV. pártkongresszus határoza­tainak szellemében 1972-ben elfogadott alkotóprogramok tel­jesítésének értékelése, valamint a föderális művészeti szövetsé­gek létfeltételeinek megterem­tése. Az országos szövetségek paritásos alapon szervezik majd meg, s a nemzeti szövetségek hatáskörét túllépő problémák­ká, a külkapcsolatokkal, a szocialista országok művészeti szövetségeinek kölcsönös in­tegrációjával. alapvető elméleti kérdésekkel stb. foglalkoznak majd. Jozef Kot igazgató a továb­biakban elmondotta, hogy az eltelt ötéves időszakban jelen­tős mennyiségi és minőségi fej­lődésen ment át valamennyi művészeti ág, ami azt bizo­nyítja, hogy kedvezőek voltak az alkotómunka feltételei. A gyarapodás számszerűleg is kimutatható. Nemcsak a művé­szeti szövetségek taglétszáma nőtt 1972 óta, hanem a műal­kotásoké Is, jelentősen növeke­dett az olvasók száma, a szí­nielőadások, hangversenyek és képzőművészeti kiállítások lá­togatóinak száma, emelkedett a kiadott művek példányszáma. Az elmúlt időszakban — hangsúlyozta az előadó — igen örvendetes volt például a szép- irodalom számbeli gyarapodá­sa. Míg 1972-ben 180 szlovák szépirodalmi mű jelent meg 1 millió 138 ezer példányban, addig 1976-ban 205 mű 2 mil­lió 338 ezer példányszámban. Ma már nem ritka, hogy az értékes szépirodalmi művek 8—10 ezres példányszámban látnak napvilágot. A művészeti ágak további fejlődésének biztosítására az SZSZK Kulturális Minisztériu­ma jóváhagyta a színművészek és zeneszerzők szövetségének távlati tervét, azonkívül kidol­gozta a képzőművészek szövet­ségének távlati működési ter­vét is, melyben megkülönböz­tetett szerepet kapott — élet­környezetünk esztétikusabb ki­alakításának reményében — az építészet- és a képzőművészet kapcsolatának és kölcsönhatá­sának elmélyítése. Tájékoztató előadása után Kot igazgató válaszolt az új­ságírók kérdéseire. (k—i) lást, az étkezdét, szinte annak érzékeltetésére, hogy lássam: szocialista államunk mennyit áldoz a szakmunkásképzésre, új otthonok építésére. A látot­tak alapján akaratlanul is megjegyzem: a tágas tanterme­ket, a két-három ágyas szobá­kat, a klubhelyiséget bizony nem egy fővárosi diák is meg­irigyelné. (S tegyem hozzá: nemcsak az oktatás, hanem a fiatalok étkeztetése és elszál­lásolása is teljesen ingyenes!) — Növendékeink nemcsak tankönyvekből tanulnak, ha­nem a produktív munkatevé­kenység állandó folyamatában is — veszi át a szót ismét Stefan Hupka. — Egyszerre te­hát két iskolájuk van: a szak- taintézet és azzal egyenran­gúan a munkahely. Ez utóbbi szinte naponta próbára teszi a fiatalok erejét, ügyességét, befolyásolja érzelmi, jellemi fejlődésüket. S ezzel részben választ is adtam korábban fel­tett kérdésére. Ám engedje meg, hogy a gondolatsort még folytassam: Köztudott, hogy oktatási rend­szerünk a következő években gyökeres változásokon megy át. A fejlődés, elsősorban a műszaki haladás megköveteli a szakmunkásképzés korszerű­sítését is. A jövőben képzet­tebb, műveltebb szakmunkások fognak dolgozni a gyárakban, a mezőgazdaságban, az építő­iparban. E nélkül nincs fej­lődés, nincs előrehaladás. Ezt nekünk is tudomásul kell ven­nünk, s ennek a feladatnak eleget kell tennünk. Arra tö­rekszünk, hogy az intézetünk­be érkező fiúk (az átlagnál nemegyszer rosszabb tanulmá­nyi eredményt felmutató tanu­lók) a szakmát tisztességgel megtanulják és helytálljanak az életben. És ez nem csekély­ség! ... Megtisztelő feladat azokkal foglalkozni, akiknek keze és feje a jövőben új értékeket hoz létre. A gazdasági szer­vekre, a társadalmi intézmé­nyekre és az iskolákra ezért nagy feladat hárul: a fiatalok­ban kedvet, elhivatottságot kell ébreszteniük olyan szakmák iránt, amelyeknek a társadal­mi érdek ad rangot. TÖLGYESSY MÁRIA Életünkről sokszínűén Jozef Kostka 65 éves Jozef Kostka a szlovák kép­zőművészet nagynevű mestere 65 éves. Rudolf Fábry „szob­rász-költő és költő-szobrász" - ként jellemzi találóan Kostkát, a nemzeti művészt, aki a kör­nyező világ valóságát s az élet poetikus jelenségeit invenció­val és emócióval, magas fokú technikai tudással rögzíti szi­lárd anyagba, három kiterje­désben, valamint rajzokban. Plasztikai készsége három év­százados hagyományból, habán gyökerű szlovák agyagművé­szek forma- és szépérzékéből csírázott ki. Unokaöccse és ta­nítványa volt František Kost- kának, a szlovák nép életét színes képzelettel formáló ke- rámikusmesternek. Jozef Kostka tudása Karéi Dvorák professzor vezetése alatt érlelődött a harmincas évek Prágájának ösztönző szel­lemi légkörében. Braun és Brokoff barokk szobrainak for­manyelve elbűvölte őt. Ismere­teit gazdagították a város kép­tárai, Stursa és Gut freund mű­vei s a tárlatokon bemutatott modern francia plasztikák. Ösz­töndíjjal Jut el 1938-ban a Szajna parti fővárosba, mely­nek merev szokásoktól mentes atmoszférájában a Szépművé­szetek Akadémiáján találkozik az új irányzatokkal, a szürrea­lizmussal, a kubizmussal. Kost­ka táguló és mélyülő tudása, művészi érzékenysége erőtelje­sen bontakozik ki ,,q fény vá­rosában“ szerzett élményei ha­tására. Fokpzatosan körvonala­zódik alkotói szándéka: a mo­dern, de tartalmas művészet híve lesz. Ám a fasizmus komor felhői közelednek a Pireneusok felől. 1939-ben a világrengető ka­tasztrófa előérzetében Párizs­ban a művészvilág formai kér­dései mellett sokkal izgalma­sabbá válik az a probléma, ho­gyan lehet a műalkotás belső tartalmával a fenyegető bar­bárság ellen tiltakozni? Ekkor születnek Kostka háborúellenes rajzai. A néhány hónapos, de egész életre szóló élményt adó pári­zsi tartózkodás kényszerű meg­szakítása után visszatér csa- lájához Stupavába. Aztán a Műszaki Főiskola tanársegédje lesz. A humánus érzésű elkö­telezett művész érzékenyen reagált a háborús pusztításra. -Ekkor alkotott expresszív mun­káiból komor fájdalom árad (Gyász, Transzport). A felszabadulás után megin­duló életben keletkeznek a rea­lista vonalat követő monumen­tális alkotásai. 1949-ben fejezi be Bratislava egyik domináns emlékművét, a Győzelmet. Va­lódi érzéssel tölti meg a szo­cialista realizmusról alkotott elképzeléseit, a Slavín hálát kifejező harmonikus nőalakjait is. A század derekától kezdve a bányászok, a gyári munká­sok, a szövetkezetben dolgozó asszonyok szép, konkrét és hő­sies típusát formálja meg. A hatvanas évek termése a köl­tőien átérzett valóság kifeje­zője. A vázlatkönyve fölé ha­joló töprengő Szobrász, mö­götte a tömbszerű matéria, a születendő mű anyaga. Új fejezetet jelentenek mű­vészetében a „lélegző szobrok“: az elégedett emberek sugal­mazta lírai töltésű HeTpai vá­sárnap, az Anyaság. A bronz- domborművek: a Nyár, a Hold, a táj fölött a művészi képze­let sűrített megfogalmazásai. A növényvilág áhitatos rajongó­jának átszellemült megnyilat­kozása a Nagy és Kis virág. A merészen újat kereső mester hitvallása az Avantgardé-ban nyert kifejezést. A témák gaz­dag iskoláját jelzik a mezőn friss szemmel látott, életked­vet sugárzó művei. A későbben megmunkált gyönyörű faszob­rok toternszerű művek; a Köl­tő oszlopa s az Uralkodó. A térbe helyezett formák ritmu­sa a kifejezés hordozója. A plasztikák mellett Kostka másik szenvedélye a rajz, a „szobrász lelkiismerete“. Szám­talan tanulmány és önálló re­mekművek — az .aktok soroza­ta, akvarelljei, ecset- és toli­ra jzai — magas színvonalú művészi megnyilatkozások, al­kotójuk öntörvényű világaként értelmezhetők. Jozef Kostka mesternek, a Képzőművészeti Főiskola kivá­ló tanárának értékes alkotásai nem csupán a hazai képzőmű­vészetet gazdagítják, hanem szervesen kapcsolódnak az egyetemes szobrászat áramába. BÄRKÁNY jenöné A humánum üzenete Ferencsik János hetven éves A születésének 70. évforduló­jához érkezett Ferencsik János csodálatos művészpályát járt végig, sikerekben, elismerések­ben gazdag életutat. Neve és művészeti működése nemcsak a magyar zenei előadóművészet' tel forrott össze. Nemzedékeket nevelt a nemes muzsika szere- tetére, tolmácsolásait nemzedé­kek tartják példamutatónak, mintaképnek. Ferencsik az a művész, aki talán a legtöbbet tette az új magyar muzsika, Bartók és Kodály műveinek el­ismertetéséért, elfogadtatásáért. Művészi életfelfogásának esz­méje éppen a magyar művészet népszerűsítése. Ha pályája csúcsáról vissza­tekintünk, elmondhatjuk: neve a legutóbbi évtizedekben foga­lommá vált az általa vezényelt hazai és külföldi muzsikusok körében, s a közönség tudatá­ban. Zenekari játékosok, éneke­sek a művek újrateremtésének közös munkáját, szépségét, örö­mét köszönhetik neki, a közön­ség operaházi és hangverseny­termi Ferencsik-produkciók emlékezetes élményét kapta. A zenekari szaknyelv „szol­gálatnak“ nevezi a teljesített próbákat, előadásokat; az ő mu­zsikuséletének fél évszázada szakadatlan szolgálat: a meste­rek, a művek hű megszólalta­tásának, a klasszikus tradíciók­nak és az új, kortársi zenének az odaadó szolgálata. Ferencsik sohasem törekedett könnyen szerzett babérokra, jóllehet ve­zénylésének technikai csiszolt- sága, rokonszenves megjelenése szinte csábíthatták volna erre az útra. öt a szerénysége, a művészet, a művek iránti oda­adása vitte előre. S ezzel a művészi alázattal tudta az idő folyamán magáévá tenni az előtte járó nagy karmester-ge­neráció művészi tapasztalatait, s egyéniségén átszűrni a re­mekművek tolmácsában kiala­kult felfogások, formálások, tempók, dinamikai árnyalások hagyományait. Erős kezű karmester, olyan, akit bálványoznak a muzsiku­sai, akinek vezénylői elgondo­lásait, utasításait híven, oda- adóan követik a zenekarok, az operaegyüttesek tagjai, mert a megszólaltatott műről alkotott felfogása mindig meggyőző, tiszteletet parancsoló. A nem tudom hány száz mű, hányféle stílus, mennyi szerző után be kell vallanom, hogy tulajdonképpen a két nagy magyar komponista, Bar­tók és Kodály, meg a bécsi klasszikusok állnak legközelebb hozzám“ — mondja a néhány éve megjelent róla szóló kötet­ben. Megkapó, őszinte hitval­lás. S tegyük hozzá: amiként kar­mesteri művészete tökéletesen átitatódik a klasszikusok, az európai zene utolsó aranykorá­nak a kisugárzásával, éppoly mélyen átéli az olasz zenedrá­ma, főként Verdi költői világát, vagy Wagner géniuszát, mutat­ja fel Puccini zenéje legneme­sebb arculatát; és otthonos De­bussy rejtett világában éppúgy, mint Muszorgszkij sötétben ör­vénylő drámai látomásainak megjelenítésében. S mindenek­előtt csalhatatlan stiláris biz­tonsággal és összetéveszthetet­lenül egyénien szólalnak meg ihletett tolmácsolásában Bartók és Kodály alkotásai, Ferencsik János mindig a nagy mesterek üzenetét tolmá­csolja. Azt az üzenetet, amelyet esetleg évszázadokkal ezelőtt bízott rá egy zeneszerző a kot­tafejekre. És ha Ferencsik ve­zénylését hallgatjuk, ez az üze­net mindig a humánum üzene­te. Ez a hetvenéves művész hosszú pályájának legfőbb ered­ménye. (nh) 1377. I. 27. jukkái, tudásukkal és magatar- sukkal. — Az iskola azonban nem­csak tanulást és szakmai kép­zést jelent — vetem közbe. — Hogyan gondoskodnak a fiata­lokról, mivel töltik a tanulók szabad idejüket és mit tesz az intézet az új típusú szakmun­kások szemléletének, arculatá­nak formálásáért? — Intézetünk támogatja a fiatalok SZISZ-tevékenységét, szakköri munkáját, nevelőink ügyelnek arra, hogy a tanulók szabad idejüket kulturáltan, hasznosan töltsék el. Például elmennek közösen moziba, ifjú­sági estekre és rendezvények­re. Aztán az igazgatóhelyettes meghív, nézzem meg a forra­dalmi hagyományok szobáját, melyet a növendékek saját ma­guk rendeztek be, ők gyűjtöt­ték az anyagot; ebben a he­lyiségben láthatók az iskola tanműhelyében készült különfé­le munkaeszközök is, melyek a fiatalok kézügyességéről és leleményességéről tanúskodnak. Majd megmutatja a diákszál-

Next

/
Thumbnails
Contents