Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-27 / 26. szám, csütörtök
Két iskolájuk van LÁTOGATÁS A PRIEMSTAV SZAKTAN INTÉZETÉBEN Esztergályos, kőműves, autószerelő, tévéjávító. Szakmák, pályák, foglalkozások. Közülük egy-egy jelkapott, némelyik mellőzött. Vajon miért? A kőműves munka talán nem olyan rangos, mint az autószerelés? Vagy az egyik jövedelmezőbb, mint a másik? Netán a kor divata' szabja meg a pálya iránti vonzalmat, illetve érdektelenséget? Vagy a hamis tradíciók, a szülők téves ambíciói befolyásolják a fiatalok választását? Egy biztos: sok sok tényező közrejátszik a fiatalok döntésénél, de talán kevesebb lenne a „hiányszakma", ha a gyerekek jobban ismernék a szakmákat, tudnák, mit lehet tanulni, milyen a munka, milyenek a kereseti lehetőségek. • • • Ezek a gondolatok jutnak eszembe, kilépve a Priemstav vállalat Nové Zámky-i (Érsekújvári] Szaktanintézetének kapuján. A kérdések persze már korábban is foglalkoztattak, ezért is kerestem fel az intézményt. Váratlan látogatóként érkeztem és szívesen látott vendég voltam: Stefan Hupka igazgatóhelyettes készségesen tájékoztatott intézetük munkájáról, gondjairól, a szakmunkástanulók életéről. — Szaktanintézetünk az 1964—65-ös tanévben kezdte meg működését. Építőipari dolgozókat képezünk, növendékeink kőműves-, ács-, szobafes- tő-mázoló szakmát tanulhatnak. Ebben a tanévben 14 osztályunk van: ötben szlovák, kilencben pedig magyar nyelven folyik az oktatás; a magyar tagozaton három-három 1. és 2. évfolyamunk és ugyanennyi 3. évfolyamunk van. Iskolánkban a tanulási idő három év leteltével, június közepén, a harmadéves növendékek szakmunkásvizsgát tesznek. A tanulók száma 350; elméleti oktatásukról 13, gyakorlati oktatásukról 15, nevelésükről pedig 6 pedagógus gondoskodik. Ezután vendéglátómat arra kérem, mondja el, hogyan folyik a képzés a szaktanintézetben. — A szakmunkástanulók elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Iskolánkban ezért 10-napos oktatási ciklusok vannak: a növendékek öt napot az iskolapadban, ötöt pedig a vállalatnál, tehát az építkezéseken töltenek. Az elméleti és a gyakorlati oktatás aránya azonban évfolyamonként, sőt egyénenként más és más. Ugyanis azok a gyerekek, akik a tankötelezettséget például az alapiskola 7. vagy 8. évfolyamában fejezték be, hat napot töltenek iskolában és csak négyet az építkezésen, mert nálunk pótolniuk kell, amit az alapiskolában elmulasztottak. A harmadévesek viszont hetente csak egy napot tanulnak, négyet dolgoznak. — Bár intézetünkben a hangsúly a képzés gyakorlati részén van — folytatja az igazgatóhelyettes —, ez korántsem jelenti azt, hogy az elméleti oktatást elhanyagolhatjuk. Ma már a szakmák megtanulásához általános ismeretek is szükségesek; növendékeink általános műveltséget nyújtó tantárgyakat (földrajz, kémia, matematika, szlovák és magyar nyelv] is tanulnak; vannak testnevelési és honvédelmi nevelési óráik, továbbá szakmai elméleti tantárgyaik: szakrajz, anyag- és szakismeret, technológia. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a magyar tagozat növendékeinek képzése maA Priemstav szaktanintézetének korszerű épülete gyár nyelven folyik. Azt viszont megköveteljük, hogy a szakkifejezéseket szlovákul is tudják, hiszen a Priemstav az ország minden részén építkezik. S ha egyikiik-másikuk elkerül például a cseh országrészekbe, mégiscsak fontos, hogy ott is szót értsen és érvényesüljön. S e tekintetben sincs okunk panaszra: növendékeink szerte az országban megállják a helyüket, az építésvezetők elégedettek munkáDINAMIKUSAN FEJLŐDIK MŰVÉSZETI ÉLETÜNK Bratislavában a Szlovák Újságírók Szövetségének klubjában sajtóértekezletet tartottak a nemzeti művészeti szövetségek idén esedékes kongresz- szusainak előkészületeiről és a föderális művészeti szövetségek létrehozásának kérdéseiről. Jozef Kot, az SZSZK Kulturális Minisztériumának művé. szeti igazgatója tájékoztatójában közölte a művészeti szövetségek kongresszusának időpontját. Eszerint a Szlovákiai Írók Szövetségének kongresz- szusa 1977. március 2-án, a Szlovák Zeneszerzők Szövetségéé március második felében, a Szlovák Színművészek Szövetségéé április 13—14-én, a Szlovák Képzőművészek Szövetségéé április második felében lesz. A föderális szövetségek kongresszusaira az év második felében kerül sor. A nemzeti szövetségek kongresszusainak egyik legfőbb feladata lesz a XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében 1972-ben elfogadott alkotóprogramok teljesítésének értékelése, valamint a föderális művészeti szövetségek létfeltételeinek megteremtése. Az országos szövetségek paritásos alapon szervezik majd meg, s a nemzeti szövetségek hatáskörét túllépő problémákká, a külkapcsolatokkal, a szocialista országok művészeti szövetségeinek kölcsönös integrációjával. alapvető elméleti kérdésekkel stb. foglalkoznak majd. Jozef Kot igazgató a továbbiakban elmondotta, hogy az eltelt ötéves időszakban jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment át valamennyi művészeti ág, ami azt bizonyítja, hogy kedvezőek voltak az alkotómunka feltételei. A gyarapodás számszerűleg is kimutatható. Nemcsak a művészeti szövetségek taglétszáma nőtt 1972 óta, hanem a műalkotásoké Is, jelentősen növekedett az olvasók száma, a színielőadások, hangversenyek és képzőművészeti kiállítások látogatóinak száma, emelkedett a kiadott művek példányszáma. Az elmúlt időszakban — hangsúlyozta az előadó — igen örvendetes volt például a szép- irodalom számbeli gyarapodása. Míg 1972-ben 180 szlovák szépirodalmi mű jelent meg 1 millió 138 ezer példányban, addig 1976-ban 205 mű 2 millió 338 ezer példányszámban. Ma már nem ritka, hogy az értékes szépirodalmi művek 8—10 ezres példányszámban látnak napvilágot. A művészeti ágak további fejlődésének biztosítására az SZSZK Kulturális Minisztériuma jóváhagyta a színművészek és zeneszerzők szövetségének távlati tervét, azonkívül kidolgozta a képzőművészek szövetségének távlati működési tervét is, melyben megkülönböztetett szerepet kapott — életkörnyezetünk esztétikusabb kialakításának reményében — az építészet- és a képzőművészet kapcsolatának és kölcsönhatásának elmélyítése. Tájékoztató előadása után Kot igazgató válaszolt az újságírók kérdéseire. (k—i) lást, az étkezdét, szinte annak érzékeltetésére, hogy lássam: szocialista államunk mennyit áldoz a szakmunkásképzésre, új otthonok építésére. A látottak alapján akaratlanul is megjegyzem: a tágas tantermeket, a két-három ágyas szobákat, a klubhelyiséget bizony nem egy fővárosi diák is megirigyelné. (S tegyem hozzá: nemcsak az oktatás, hanem a fiatalok étkeztetése és elszállásolása is teljesen ingyenes!) — Növendékeink nemcsak tankönyvekből tanulnak, hanem a produktív munkatevékenység állandó folyamatában is — veszi át a szót ismét Stefan Hupka. — Egyszerre tehát két iskolájuk van: a szak- taintézet és azzal egyenrangúan a munkahely. Ez utóbbi szinte naponta próbára teszi a fiatalok erejét, ügyességét, befolyásolja érzelmi, jellemi fejlődésüket. S ezzel részben választ is adtam korábban feltett kérdésére. Ám engedje meg, hogy a gondolatsort még folytassam: Köztudott, hogy oktatási rendszerünk a következő években gyökeres változásokon megy át. A fejlődés, elsősorban a műszaki haladás megköveteli a szakmunkásképzés korszerűsítését is. A jövőben képzettebb, műveltebb szakmunkások fognak dolgozni a gyárakban, a mezőgazdaságban, az építőiparban. E nélkül nincs fejlődés, nincs előrehaladás. Ezt nekünk is tudomásul kell vennünk, s ennek a feladatnak eleget kell tennünk. Arra törekszünk, hogy az intézetünkbe érkező fiúk (az átlagnál nemegyszer rosszabb tanulmányi eredményt felmutató tanulók) a szakmát tisztességgel megtanulják és helytálljanak az életben. És ez nem csekélység! ... Megtisztelő feladat azokkal foglalkozni, akiknek keze és feje a jövőben új értékeket hoz létre. A gazdasági szervekre, a társadalmi intézményekre és az iskolákra ezért nagy feladat hárul: a fiatalokban kedvet, elhivatottságot kell ébreszteniük olyan szakmák iránt, amelyeknek a társadalmi érdek ad rangot. TÖLGYESSY MÁRIA Életünkről sokszínűén Jozef Kostka 65 éves Jozef Kostka a szlovák képzőművészet nagynevű mestere 65 éves. Rudolf Fábry „szobrász-költő és költő-szobrász" - ként jellemzi találóan Kostkát, a nemzeti művészt, aki a környező világ valóságát s az élet poetikus jelenségeit invencióval és emócióval, magas fokú technikai tudással rögzíti szilárd anyagba, három kiterjedésben, valamint rajzokban. Plasztikai készsége három évszázados hagyományból, habán gyökerű szlovák agyagművészek forma- és szépérzékéből csírázott ki. Unokaöccse és tanítványa volt František Kost- kának, a szlovák nép életét színes képzelettel formáló ke- rámikusmesternek. Jozef Kostka tudása Karéi Dvorák professzor vezetése alatt érlelődött a harmincas évek Prágájának ösztönző szellemi légkörében. Braun és Brokoff barokk szobrainak formanyelve elbűvölte őt. Ismereteit gazdagították a város képtárai, Stursa és Gut freund művei s a tárlatokon bemutatott modern francia plasztikák. Ösztöndíjjal Jut el 1938-ban a Szajna parti fővárosba, melynek merev szokásoktól mentes atmoszférájában a Szépművészetek Akadémiáján találkozik az új irányzatokkal, a szürrealizmussal, a kubizmussal. Kostka táguló és mélyülő tudása, művészi érzékenysége erőteljesen bontakozik ki ,,q fény városában“ szerzett élményei hatására. Fokpzatosan körvonalazódik alkotói szándéka: a modern, de tartalmas művészet híve lesz. Ám a fasizmus komor felhői közelednek a Pireneusok felől. 1939-ben a világrengető katasztrófa előérzetében Párizsban a művészvilág formai kérdései mellett sokkal izgalmasabbá válik az a probléma, hogyan lehet a műalkotás belső tartalmával a fenyegető barbárság ellen tiltakozni? Ekkor születnek Kostka háborúellenes rajzai. A néhány hónapos, de egész életre szóló élményt adó párizsi tartózkodás kényszerű megszakítása után visszatér csa- lájához Stupavába. Aztán a Műszaki Főiskola tanársegédje lesz. A humánus érzésű elkötelezett művész érzékenyen reagált a háborús pusztításra. -Ekkor alkotott expresszív munkáiból komor fájdalom árad (Gyász, Transzport). A felszabadulás után meginduló életben keletkeznek a realista vonalat követő monumentális alkotásai. 1949-ben fejezi be Bratislava egyik domináns emlékművét, a Győzelmet. Valódi érzéssel tölti meg a szocialista realizmusról alkotott elképzeléseit, a Slavín hálát kifejező harmonikus nőalakjait is. A század derekától kezdve a bányászok, a gyári munkások, a szövetkezetben dolgozó asszonyok szép, konkrét és hősies típusát formálja meg. A hatvanas évek termése a költőien átérzett valóság kifejezője. A vázlatkönyve fölé hajoló töprengő Szobrász, mögötte a tömbszerű matéria, a születendő mű anyaga. Új fejezetet jelentenek művészetében a „lélegző szobrok“: az elégedett emberek sugalmazta lírai töltésű HeTpai vásárnap, az Anyaság. A bronz- domborművek: a Nyár, a Hold, a táj fölött a művészi képzelet sűrített megfogalmazásai. A növényvilág áhitatos rajongójának átszellemült megnyilatkozása a Nagy és Kis virág. A merészen újat kereső mester hitvallása az Avantgardé-ban nyert kifejezést. A témák gazdag iskoláját jelzik a mezőn friss szemmel látott, életkedvet sugárzó művei. A későbben megmunkált gyönyörű faszobrok toternszerű művek; a Költő oszlopa s az Uralkodó. A térbe helyezett formák ritmusa a kifejezés hordozója. A plasztikák mellett Kostka másik szenvedélye a rajz, a „szobrász lelkiismerete“. Számtalan tanulmány és önálló remekművek — az .aktok sorozata, akvarelljei, ecset- és tolira jzai — magas színvonalú művészi megnyilatkozások, alkotójuk öntörvényű világaként értelmezhetők. Jozef Kostka mesternek, a Képzőművészeti Főiskola kiváló tanárának értékes alkotásai nem csupán a hazai képzőművészetet gazdagítják, hanem szervesen kapcsolódnak az egyetemes szobrászat áramába. BÄRKÁNY jenöné A humánum üzenete Ferencsik János hetven éves A születésének 70. évfordulójához érkezett Ferencsik János csodálatos művészpályát járt végig, sikerekben, elismerésekben gazdag életutat. Neve és művészeti működése nemcsak a magyar zenei előadóművészet' tel forrott össze. Nemzedékeket nevelt a nemes muzsika szere- tetére, tolmácsolásait nemzedékek tartják példamutatónak, mintaképnek. Ferencsik az a művész, aki talán a legtöbbet tette az új magyar muzsika, Bartók és Kodály műveinek elismertetéséért, elfogadtatásáért. Művészi életfelfogásának eszméje éppen a magyar művészet népszerűsítése. Ha pályája csúcsáról visszatekintünk, elmondhatjuk: neve a legutóbbi évtizedekben fogalommá vált az általa vezényelt hazai és külföldi muzsikusok körében, s a közönség tudatában. Zenekari játékosok, énekesek a művek újrateremtésének közös munkáját, szépségét, örömét köszönhetik neki, a közönség operaházi és hangversenytermi Ferencsik-produkciók emlékezetes élményét kapta. A zenekari szaknyelv „szolgálatnak“ nevezi a teljesített próbákat, előadásokat; az ő muzsikuséletének fél évszázada szakadatlan szolgálat: a mesterek, a művek hű megszólaltatásának, a klasszikus tradícióknak és az új, kortársi zenének az odaadó szolgálata. Ferencsik sohasem törekedett könnyen szerzett babérokra, jóllehet vezénylésének technikai csiszolt- sága, rokonszenves megjelenése szinte csábíthatták volna erre az útra. öt a szerénysége, a művészet, a művek iránti odaadása vitte előre. S ezzel a művészi alázattal tudta az idő folyamán magáévá tenni az előtte járó nagy karmester-generáció művészi tapasztalatait, s egyéniségén átszűrni a remekművek tolmácsában kialakult felfogások, formálások, tempók, dinamikai árnyalások hagyományait. Erős kezű karmester, olyan, akit bálványoznak a muzsikusai, akinek vezénylői elgondolásait, utasításait híven, oda- adóan követik a zenekarok, az operaegyüttesek tagjai, mert a megszólaltatott műről alkotott felfogása mindig meggyőző, tiszteletet parancsoló. A nem tudom hány száz mű, hányféle stílus, mennyi szerző után be kell vallanom, hogy tulajdonképpen a két nagy magyar komponista, Bartók és Kodály, meg a bécsi klasszikusok állnak legközelebb hozzám“ — mondja a néhány éve megjelent róla szóló kötetben. Megkapó, őszinte hitvallás. S tegyük hozzá: amiként karmesteri művészete tökéletesen átitatódik a klasszikusok, az európai zene utolsó aranykorának a kisugárzásával, éppoly mélyen átéli az olasz zenedráma, főként Verdi költői világát, vagy Wagner géniuszát, mutatja fel Puccini zenéje legnemesebb arculatát; és otthonos Debussy rejtett világában éppúgy, mint Muszorgszkij sötétben örvénylő drámai látomásainak megjelenítésében. S mindenekelőtt csalhatatlan stiláris biztonsággal és összetéveszthetetlenül egyénien szólalnak meg ihletett tolmácsolásában Bartók és Kodály alkotásai, Ferencsik János mindig a nagy mesterek üzenetét tolmácsolja. Azt az üzenetet, amelyet esetleg évszázadokkal ezelőtt bízott rá egy zeneszerző a kottafejekre. És ha Ferencsik vezénylését hallgatjuk, ez az üzenet mindig a humánum üzenete. Ez a hetvenéves művész hosszú pályájának legfőbb eredménye. (nh) 1377. I. 27. jukkái, tudásukkal és magatar- sukkal. — Az iskola azonban nemcsak tanulást és szakmai képzést jelent — vetem közbe. — Hogyan gondoskodnak a fiatalokról, mivel töltik a tanulók szabad idejüket és mit tesz az intézet az új típusú szakmunkások szemléletének, arculatának formálásáért? — Intézetünk támogatja a fiatalok SZISZ-tevékenységét, szakköri munkáját, nevelőink ügyelnek arra, hogy a tanulók szabad idejüket kulturáltan, hasznosan töltsék el. Például elmennek közösen moziba, ifjúsági estekre és rendezvényekre. Aztán az igazgatóhelyettes meghív, nézzem meg a forradalmi hagyományok szobáját, melyet a növendékek saját maguk rendeztek be, ők gyűjtötték az anyagot; ebben a helyiségben láthatók az iskola tanműhelyében készült különféle munkaeszközök is, melyek a fiatalok kézügyességéről és leleményességéről tanúskodnak. Majd megmutatja a diákszál-