Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-21 / 20. szám, péntek

Karol Šmidke, a forradalmár

Rekonstruálás előtt a prágai Nemzeti Színház

A prágai Nemzeti Színház épületének korszerűsítésére és rekonstruálására — 1883-ban történt felépítése óta — most először kerül sor. Az átalakításával kapcsolatos igényes munkákat az ezen a téren értékes tapasztalatokkal rendelkező České Budéjovice-i Magasépítő Vállalat dolgozóira bízták. Feladatuk teljesítését a színház környékén végzett ásatásokkal még a múlt év októberében megkezdték, hogy munkájukat a terv szerint 1983-ban befejezzék. A cseh nép „Arany kápolnája“ megalapításának századik évfordulóját tehát már a rekonstruált épületben fogja megünnepelni.

A Magasépítő Vállalat dolgozói tisztában vannak kötelességükkel, és tekintettel a színház épületének felbecsülhetetlen művészi értékeire, a rájuk bízott munkát a legnagyobb gonddal igyekeznek elvégezni. Az átalakítási, tatarozási és karbantartási munkákból több mint húsz szállító-kivitelező vállalat veszi ki részét. Az erre a célra előirányzott beruházás meghaladja a 700 millió koronát. Ebből az összegből maga az építkezés kb. 500 millió koronába fog kerülni.

A szakemberek a rendelkezésükre álló térséget is a leggazdaságosabban igyekeznek kihasználni. A főépület ezért 5 szinten 17,5 méter mélységbe nyúlik majd a föld alá. A már lebontott régi házak helyébe hétezer négyzetméter területen 3 új épületet is emelnek, amelyeknek alagsorában a műszaki berendezéseken kívül az energetikai központot és a garázsokat helyezik el. A Moldava közelsége miatt a szakemberek a talajvíz behatolását az alagsorban tömítő falakkal szándékoznak megakadályozni.

Az építkezés megkezdésével kapcsolatos munkák keretében eltávolítják a történelmi épület díszeit, az értékes szobrokat és festményeket is. Ezeket a színház rekonstrukciójának időszakában is megtekinthető művészi alkotásokat ideiglenesen Prága környékén valamelyik kastélyban raktározzák el.

Á Nemzeti Színház épületének tulajdonképpeni rekonstruálása párhuzamosan folyik majd a színpadi és a műszaki berendezés korszerűsítésével, valamint a korunknak megfelelő ízléssel berendezett társalgó és étterem felépítésével.

—km—

dalom építése konkrét feladatainak megoldásában.

A társadalom szocialista alapon történő átalakítása csakis a lakosság többségértek, a dolgozóknak önálló történelmi al- kotásával, a dolgozók öntudatossága, eszmeisége, áldozat- készsége és állhatatossága révén oldható meg eredményesen.

„.. .Az eleven, az alkotó szocializmus maguknak a nép- tömegeknek az alkotása“ — hangsúlyozta Lenin.

Lenin a kommunista pártban látta a szovjet nép vezető erejét a szocializmusért vívott harcban. Röviddel az októberi fegyveres felkelés győzelme után, amikor Kamenyev, Zinoviev, Rikov és egyes más opportunisták készek voltak kapitulálni a szovjetéi lenes erők nyomása előtt, kiléptek a Központi Bizottságból és dezertáltak a Népbiztosok Tanácsából, Lenin megfogalmazta a Központi Bizottság kiáltványát „A párt tagjaihoz és Oroszország dolgozó osztályaihoz“ címmel. „Legyenek hát a dolgozók nyugodtak és szilárdak! — olvasható a kiáltványban. — Pártunk, a szovjet többség pártja, egységesen és zárt sorokba tömörülve őrködik érdekeik jelelt, s a pártunk mögött, éppúgy, mint azelőtt, ott állnak a munkások milliói a városokban, a katonák milliói a lövészárkokban, a parasztok milliói a falvakban, akik készek,, ha törik, ha szakad, győzelemre vinni a béke és a szocializmus ügyét!“

Lenin pártja, élén a Központi Bizottsággal, a tömegek egész teremtő munkáját irányította. A Központi Bizottság, mutatott rá Lenin, egyesíti „valamennyi szovjet- és pártintézV. 1. Lenin 1918-ban

mények, a munkásosztály valamennyi szervezetének tevékenységét", egyesíti és irányítja „a szovjet köztársaság egész munkáját“ ...

A kommunista párt és a szovjet kormány Lenin vezetésével megteremtette az új államapparátust, megvalósította a földesúri földek elkobzását, az egész föld nacionali- zálását, a bankok, a nagyipar,

Új műhely kombájnok javítására

Az Okríneki Gép- és Traktorállomáson 1976 szeptemberében átadták azt az új üzemcsarnokot, amelyben a különféle típusú kombájnok idény utáni javítását végzik. A jelenlegi termelési kapacitás 170 kombájn, amit a hatodik tervidőszak végéig 500— 600 kombájnra növelnek. (Felvétel: ČTK — J. Tŕeštík)

a közlekedés államosítását, bevezette a külkereskedelmi monopóliumot, megszüntette a nemzeti elnyomást, megszervezte a munkás-paraszt milíciát, a Vörös Hadsereget, az üsszorosz- országi Rendkívüli Bizottságot (VCSK). A szovjet állam építésével, a társadalmi-gazdasági átalakításokkal kapcsolatos egész munka a néptömegek legaktívabb részvételével bontakozott ki.

Ezüstérmes szocialista brigád rekordja

(CSTK) — A IX. országos szakszervezeti kongresszus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére új szlovákiai rekordot állított fel a handlovái Szén- és Lignitbányaipari Konszern 7. fejtési részlegén dolgozó, a Szlovák Nemzeti Felkelés kollektívája nevet viselő 51 tagú ezüstérmes szocialista munkabrigád, amelyet Pavol Kovačovič vezet. Rekord- termelésük két napja alatt naponta átlag 603 tonna szenet jö- vesztenek, ami kitűzött céljukat 83 tonnával túlszárnyalja, az egy műszakban egy főre eső kitermelt szén 15,266 tonna átlagos teljesítmény vállalásukhoz viszonyítva 1,416 tonnával több.

Az SZNF szocialista brigád tagjai január 17-től, kísérletük kezdetétől február 23-ig, vagyis 31 munkanap alatt négymíísza- kos üzemelésben összesen 16 120 tonna szenet akarnak jövesz- teni.

Karol Šmidke, a CSKP alapító tagja és hosszú éveken át volt funkcionáriusa 1897. január 21-én született Vítkovicében. Tizenöt éves kora óta munkásként, dolgozott. Aktív részvétele a munkásosztály osztályküz- delmeiben és a Nagy Október eszméinek hatása logikusan elvezette őt a szociáldemokrata párt balszárnyához, majd később Csehszlovákia Kommunista pártja soraiba.

Karol Šmidke kiterjedt politikai és szervező munkát végzett. Már 1924- ben a CSKP Liptovský Miku- láš-i járási titkára lett és a munkásszövetkezeti mozgalomban dolgozott. Lelkes követője volt a Goltwald-féle politikának, amely a CSKP 1929-ben megtartott V. kongresszusán lett uralkodó irányzattá a pártban.

A következő évben féléves politikai tanfolyamon vett részt Moszkvában, s hazatérve rövid ideig a CSKP szlovákiai vezetőségének titkára volt, melynek vezetősége élén Major István, a neves forradalmár állt. 1932-ben titkára lett a Vasmunkások Forradalmi Szakszervezete szlovákiai szervezetének és két év múlva a Vörös Szakszervezeteknek.

Karol Šmidke forradalmi tevékenységének kezdetétől fogva mint becsületes, rettenthetetlen, áldozatkész és odaadó harcos tűnt ki. Jól ismerte a munkásság és a dolgozók többi rétege nemzetiségi és osztályelnyomásának következményeit, a munkanélküliek elképzelhetetlen nyomorát. Ezért tartozott az osztályharcok, a tömegsztrájkok és tüntetések, a munkanélküliek mozgalmainak kitartó szervezői közé főként abban az időben, amikor a fasizmus külső és belső erői és a reakció a köztársaság létét veszélyeztette. Mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselője és 1935-től mint a

„Karol Šmidke és én első találkozásunk óta teljes bizalommal viseltettünk egymás iránt, amelyből a legszorosabb együttműködés és őszinte személyes barátság lett — mondotta Karol Šmidkével való kapcsolatáról Gustáv Husák elvtárs, majd így folytatta: — Régi, a párt iránt fenntartás nélkül odaadó funkcionárius volt, aki a felkelés előkészítésében személy szerint rendkívül bátran viselkedett és nagy szolgálatokat tett a pártnak.“

Karol Šmidke tekintélye rendkívül megnövekedett a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, mindenütt elismerték munkásságát. A kommunista és a szociáldemokrata párt 1944 szeptember közepén Banská Bystricában megtartott egyesülő kongresszusán Karol Šmid- két választották meg az SZLKP elnökévé, a felkelés idején a Szlovák Nemzeti Tanácsnak volt az egyik elnöke, tagja volt a Nemzetbiztonsági Tanácsnak és parancsnoka a szlovákiai partizánmozgalom törzskarának.

Az országnak a dicső szovjet hadsereg által történő felszabadítása után Karol Šmidke jelentős tisztégeket töltött be a kommunista pártban és az állami szervekben. 1945 augusztusáig volt az SZLKP elnöke, majd az SZLKP KB Elnökségének tagja és 1949-től a CSKP KB tagja. A felszabadulás utáni első napoktól kezdve a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is elnöke volt, 1945 szeptemberétől kezdve pedig elnöke a Megbízottak Testületének, később a Szlovák Nemzeti Tanács, alelnöke. A munkásosztály 1948 februári győzelme után 1950 júniusáig ismét ő volt a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Azokban az években, amikor a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalomba nőtt át, Karol Šmidke töltötte be a Szlovákiai Partizánok Szövetsége elnöki tisztségét is; ez a szervezet támasza volt a kommunista pártnak a szlovákiai reakció elleni küzdelemben, segítette a pártot a mi’n- kásosztály és a dolgozó nép győzelméért folytatott harcában.

Karol Šmidkét az ötvenes' évek elején az ún. szlovák bur- zsoá nacionalisták ellen alaptalanul kibontakoztatott kampánnyal kapcsolatban kritika érte és megfosztották vezető tisztségeitől. 1950 szeptemberétől a bratislavai Tesla vállalat igazgatója volt.

A CSKP KB 1963 szeptemberi ülése elutasította a Karol Šmidke és más elvtársak ellen burzsoá nacionalizmus címen emelt koholt vádakat és helyreállította kommunista és állam- polgári becsületüket. Karol Šmidkét a kommunista pártban egész életén át kifejtett munkásságáért, a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeinek védelmében kifejtett tevékenységéért a legmagasabb csehszlovák és külföldi érdemrendekkel tüntették ki. Halála után — in memoriam — tüntették ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse címmel, tulajdonosa volt az egyik legmagasabb szovjet kitüntetésnek, a Lenin- rendnek és más kitüntetéseknek. 1952. december 15-én halt meg.

Abban az időszakban, amikor Csehszlovákia dolgozó népe a CSKP vezetésével nagy erőfeszítéseket tesz a XV. kongresszus programjának teljesítéséért és a fejlett szocialista társadalmat építi, büszkén valljuk magunkénak azokat a forradalmi hagyományokat és eszményeket, amelyeknek Karol Šmidke, a forradalmár, a nagy hazafi és internacionalista termékeny életét szentelte.

CSKP parlamenti képviselője a munkásosztály és szakszervezetei egységéért harcolt. Részt vett az antifasiszta naggyűlése- ken és tömegtüntetéseken, s azokon, amelyeket a dolgozók demokratikus szabadságjogainak elmélyítéséért, Csehszlovákia függetlenségének nemzetközi politikai biztosításáért tartottak. Hangsúlyozta, hogy a köztársaság létének és további fejlődésének egyedüli megbízható

kezessége csak a Szovjetunió felé való feltétel nélküli és szilárd orientáció lehet. A CSKP azon funkcionáriusai közé tartozott, akik részt vettek Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedése terveinek kidolgozásában. Ezt a tervet a párt az 1937-ben Banská Bystricában megtartott szlovákiai országos konferenciáján hirdette meg.

Aktívan kivette részét a fasizmus ellen harcoló spanyol demokraták segítségének megszervezéséből. A szégyenletes müncheni diktátum és a hatalmon levő csehszlovákiai burzsoázia árulása után Karol Šmidke Prágába megy, ahol illegálisan tartózkodik és dolgozik azután is, hogy a cseh országrészeket megszállták a németek és megalakult a klerika lfasiszta szlovák állam. Ekkor a CSKP Központi Bizottságának politikai instruktoraként tevékenykedett. 1939 augusztusában — amikor akár a párt más vezető funkcionáriusainak, neki is veszélyeztették a németek a biztonságát, — családjával együtt a Szovjetunióba távozott.

1943-ban kezdődött a legjelentősebb időszak Karol Šmidke életében. A CSKP moszkvai vezetése úgy döntött, hogy Karol Šmidkét Szlovákiába küldik azzal a feladattal, hogy biztosítsa a Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Komintern- nek a szlovákiai antifasiszta és nemzeti felszabadító mozgalom kiszélesítésére irányuló programját.

1943 júliusában Karol Šmidke illegálisan visszatért Szlovákiába. Abban az időben történt ez, amikor a fasiszta államhatalmi szerveknek sikerült felszámolni az SZLKP 4. illegális központi vezetését, letartóztatni a párt több funkcionáriusát és gyengíteni a szlovákiai kommunisták illegális tevékenységét. Karol Šmidke Gustáv Husákkal és Ladislav No- vomeskývel együtt megalakítja az SZLKP 5. illegális központi vezetőségéi, amelynek tevékenységéhez fűződik az alapvető fordulat a szlovákiai antifasiszta és nemzeti felszabadító harcban.