Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-19 / 18. szám, szerda

Konkrét elképzelésekkel

A növénytermesztőkre és az állattenyésztőkre váró feladatok az elnök szemével

Szokatlan helyen, az irodában íróasztala mellett találtam Bogyai Ignácot, a Dolný Bár-i (Albári) Egységes Földműves- szövetkezet elnökét. Eddig, ha kerestem, szinte kivétel nélkül a határban találkoztunk. Egyszer a vetők munkáját figyelte, másszor az arató kombájnosok- kal beszélgetett egy hűsítő málna elfogyasztása közben, a legutóbb pedig éppen az őszi betakarítást végzőket látogatta végig.

— Elsősorban a tervezés hetei ezek, ami az íróasztalhoz köti az embert — mondta egy halom kimutatásra mutatva.

— A kinti munka azért most sem szünetel — feleltem ellenvetésként, és a telep kapujában látott traktort említettem, amelynek utánfutóját magasra megrakták istállótrágyával.

— Mindenki egyszerre télen sem mehet szabadságra. Akik maradnak, azok számára pedig mindig akad munka. Például kihordják a határba az istállótrágyát, ahol beérik és szántáskor kéznél lesz. Megerősítettük a javítók csoportját, többen a hízómarhák új istállójának befejező munkálatain szorgoskodnak. Természetesen kihasználtuk a pár alkalmas napot is és gyorsan elvégeztük a búza első nitratációját, majd kiszórtuk a gyomirtót a lucernatáblákra. A növénytermesztés szempontjából aránylag nyugalmasabb heteket arra is felhasználjuk, hogy többszörös gondot fordítsunk az állattenyésztésre.

— Erre — a feladatokat tekintve — bizonyára szükség is van.

— De mennyire! Tavaly 45 vagon húst adtunk el, ebből 26 volt a sertéshús. Az idei tervünk 50 vagon, amelyből 30 vagont a sertéshús tesz ki. Tervünk hiánytalan teljesítéséhez minden hektár szántóra 5 mázsa feletti húsmennyiséget kell kitermelni. Tejeladási tervünk 960 000 liter. 100 000-rel több a tavalyinál.

— Mire alapozzák e feladatok teljesítését?

— Olyan előnyökre, amelyekkel tavaly nem rendelkeztünk. Minden bizonnyal pozitív hatással lesz, hogy jelenlegi sertésállományunk a tavalyinál 500 állattal több. így adott a lehetőség, hogy sertéshús eladási tervünknek több mint felét már az első félévben teljesítsük. A rövidesen elkészülő 240 férőhelyes korszerű marhahizlalda előnyei is minden bizonynyal megmutatkoznak. Az állattartás is gazdaságosabb lesz, mivel az eddigi 7 dolgozó helyett mindössze egy gondozó látja majd el az állatokat. A gondos intézkedések eredményeként a tejtermelésben is jól Indultunk, és az év kezdetétől naponta tehenenként egy literrel fejünk többet, mint tavaly. A végére hagytam a legfontosabbat: a tervezett mennyiségű állati termék előállításához elegendő szemes takarmányunk van, és annyi tömegtakarmányunk, amennyi csak a legjobb években volt.

Az idén — tavalyhoz viszonyítva — nemcsak a szövetkezet állattenyésztőire, hanem a növénytermesztőkre is nagyobb feladatok várnak. Sőt, — ha nagyon részleteznénk a feladatokat — talán az is kiderülne, hogy a növénytermesztők helyzete valamivel nehezebb. Például búzából 60, árpából 50 mázsás átlagtermés elérését tűzték célul. Lucernából hektáronként 100, silókukoricából pedig 400 mázsát akarnak begyűjteni. Nem emelték a tavalyi torvet a cukorrépánál, de ez így is magas, hiszen kereken 500 mázsa. Marad a tavalyi 60 mázsás átlag a szemes kukoricánál is, de — amint az elnök megjegyezte — ha csak ezt érik el, nem lesznek nagyon elégedettek.

— Szántónk kétharmadán — tehát 604 hektáron — öntözni tudunk. A tavalyi aszály megtanított arra, hogy ezt a lehetőséget miként lehet és kell a lehető legnagyobb mértékben kihasználni. A tapasztalatokat az idén kamatoztatni akarjuk. Persze más tartalékokat is kiaknázunk. Az ősszel szántónk 30 százalékán istállótrágyát is leszántottunk, és a tökéletesebb vetésforgó érdekében a lucernát kétévenként újítjuk fel. Lucernaterületünk felét tehát minden évben kiszántjuk. Ezzel elérjük, hogy nem kell búza után búzát vetnünk és a hozamok is nagyobbak. Pontos mérésekkel meggyőződtünk arról, hogy az intenzíven termesztett és öntözött lucernaterület az első két évhez viszonyítva a harmadik évben a legjobb gondozás mellett is 30 százalékkal kisebb hozamot ad.

Rövid szünetet tartott, közben az íróasztalon fekvő kimutatások között keresgélt. Megtalálta amit akart, és kezembe adta az elmúlt év előzetes zárszámadását.

— Ez félreérthetetlenül megmutatja azt a legnagyobb tartalékot és egyben biztosítékot, amire idei terveinket építjük. Tavalyi bruttó tervünket 101,5 százalékra teljesítettük és 21,5 millió korona bruttó bevételt értünk el. Embereink akaratereje és munkafegyelme nélkül ilyen sikerr olyan évben, amilyen a tavalyi volt, aligha könyvelhetnénk el. Az idei év jobbnak indul. Régen dolgozom a mezőgazdaságban, de a búza, a repce és az őszi keverékek már régen nem voltak ilyen jók. Sajnos, az idő eléggé változó jellegű,vde ha hó alatt pihenhet a növényzet, ez sem hat annyira károsan. Az is jó, hogy voltak fagyok, és még nincs vége a télnek. Hiszünk abban, hogy — amint mondani szoktuk — a hideg jól „megrágja a földet“. így a tavasziak majd porhanyós és bő nedvességtar- talmú talajba kerülhetnek. A begyűjtés ideje még messze van, ez igaz, és rosszabb feltételek is jöhetnek, de dolgozóink akaratereje változatlan. Ez adja a meggyőződést, hogy a ránk váró feladatokat az idén is hiánytalanul teljesítjük.

EGRI FUENC

Korszerűsítéssel többet termelnek

Javulnak a munkakörlilménveEs, fokozódik a dolgozók teljesítménye

Bővítették vállalásukat $ Tizenhárom éves küzdelem eredménye 0 Kedvező feltételek a szerződéses eladási tervek teljesítésére 0 Egy dolgozó ötszáz sertést gondoz ^ Következetes munkával szilárdítja a munkafegyelmet

A Rimavské Janovce-i (Rima- jánosi) Efsz a járási székhely szomszédságában húzódik meg. Ezért a járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság javaslatára a közös gazdaság vezetősége úgy döntött, hogy a lehető legnagyobb mértékben járulnak hozzá a közeli város tejszükségletének fedezéséhez. A három kisebb efsz bői létrejött gazdaságban a határozat értelmében * szabták meg a gazdálkodás szakosításának irányát. E törekvés egyik úttörője Borbás Kálmán főzootechnikus. A Šahyi (Ipolysági) Mezőgazdasági Középiskola elvégzése után került a szövetkezetije. Kezdetben sok buktatón esett át, nehezen ismerte még a helyi viszonyokat, az embereket, de szilárdan elhatározata, hogy nem adja fel a harcot, az idősebb dolgozók tapasztalatainak felhasználásával a gyakorlatban kamatoztatja az iskolában elsajátított ismereteket.

Idestova, tizenhárom éve tölti be ezt a nehéz munkakört. Kora reggeltől késő estig a munkának él. Mindennap meglátogatja a dolgozókat, tanácsot ad nekik. Érdeklődik ügyes-bajos dolgaik felől is, állandó kapcsolatot tart velük. Többnyire reggel dönti el, hogy melyik istállóba mikor érkezik. A rendszeres ellenőrzést szívügyének tekinti. Alapelve: „Bízzál az emberekben, de nézz utána, hogy feladataikat milyen módon teljesítik“. Ha felületességet észlel, minden kertelés nélkül bírál, felelősségre vonja a munkafegyelem megsértőit. Következetességéért a dolgozók tisztelik, becsülik.

Pihenésre, szórakozásra egyelőre kevés ideje jut. Felesége

A Stará Lubovűa-i Csavargyár Szlovákia iparosítása keretében épült fel az ország keleti csücskében. Másfél évtizeddel ezelőtt kezdték el a termelést s azóta annyi csavart gyártottak — amint erre Emil Heinz igazgató utalt — hogy innen, a csehszlovák—lengyel országhatártól egészen Žilináig állnának sorba az úton a 15 év alatt legyártott csavarokkal megrakott teherautók.

A gyár csaknem nyolcszáz dolgozója különböző csavarokat készít. Az egész országban egyedül itt gyártják a facsavarokat. A 16. ötéves tervidőszak második évében csaknem 135 millió korona értékű — több mint 2 milliárd darab — csavart készítenek. E jelentős népgazdasági feladatokat teljesítő gyár a környéken élő lakosság nagy részének nyújt munkalehetőséget.

Sokan talán nem is tudják, hogy hol készülnek a hétvégi házak építéséhez, a különböző célú barkácsolásokhoz használt csavarok. Ebben az újságírók is ludasak, mert a Stará Ľu- bovňa-i Csavargyár dolgozóinak életéről, munkájáról eddig valóban keveset írtak.

Ha pótolni akarjuk ezt a mulasztást, mindjárt meg is jegyezhetjük, hogy ebben a gyárban ismeretlen fogalom a terv hiányos teljesítése. A gyár minden munkahelyén, ugyan kissé zajos, de mégis nyugodt légkörben, kapkodás nélkül dolgoznak az emberek. Tudják, mi a feladatuk és — ha szükséges — különösebb meggyőzés nélkül „rákapcsolnak“ ...

— Az eltelt tizenöt év alatt, az első „bizonytalan lépéseket“ leszámítva, gyári kollektívánk sikeresen teljesítette a feladatokat — tájékoztat az igazgató. — Az utóbbi két ötéves tervidőszak folyamán úgyszólván napirendre sem került a terv esetleges hiányos teljesítésének a kérdése. Emellett az 5.

ä csavargyártás neves mesterei

Folyamatos tervteljesítéssel — jó energiagazdálkodással

olykor egy-egy ív papírra írja fel a televízió legjobb műsor- számait, ha teheti, ezek megtekintésére idejében hazaugrik.

Vezetésével az állattenyésztésben dolgozók egyre jobb eredményeket értek el. A múlt évben marhahúsból 160 mázsával adtak el többet a tervezettnél. Eredetileg vállalták, hogy terven felül 100 000 liter tejet adnak el a felvásárló szerveknek, de a párt XV. kongresszusának tiszteletére vállalásukat bővítették és összesen 259 651 liter tejjel tetőzték meg a tervet.

A szövetkezetben a tejtermelésre vették az irányt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a három gazdaság egyesülése óta már 300 tehénnel bővült az állatállomány. A terv szerint idén már 800 tehenet tartanak, a 6. ötéves tervidőszak vége felé pedig 1070-et. Lehetőségeikhez mérten gyorsabb ütemben töltik fel az állatállományt, jól tejelő tehenekkel. Ily módon megteremtik az előfeltételeket a termelékenység további fokozására.

Törekvésük fő célja: kevesebb munkaerővel többet termelni. E céltól hajtva aránylag kevés ráfordítással korszerűsítik a régebbi istállókat, mégpedig olyan ötletesen, hogy azokban lényegesen nagyobb a dolgozók teljesítménye. Az „átjá- rós“ istállókban traktorral vontatják be a takarmánnyal megrakott pótkocsikat. A korszerűsített istállókban egy etelő és egy fejő 50 tehenet gondoz és fej. A korszerűsítés következtében a tehéntenyésztésben felére csökkent a munkaerőszükséglet. Ezért további istállók berendezését építik át.

Felmérve a lehetőségeket, idén mintegy 150 000 liter tejjel adnak el többet, mint a múlt évben. Jól indulnak, mert januárra a járási mezőgazdasági igazgatóság 93 000 liter tej eladását irányozta elő számukra, de a vezetők és a dolgozók 106 000 litert ajánlottak fel. Máris megkezdődött tehát a nagyobb termelésre serkentő szocialista munkaverseny. A fő- zooteclinikus ezel kapcsolatban így nyilatkozik: „Az év első napjától kezdve teljesíteni kell az eladási tervet, mert az esetleges lemaradást már nehéz behozni“.

A szakosítás még nem bontakozott ki teljesen, ezert sertéseket is tartanak. Ezen a szakaszon is magas fokú a munkatermelékenység. Egy asz- szony félezer vagy még ennél is több sertést gondoz. A hízósertések átlagos napi súlygyarapodása 56 deka körül mozog. Anyakocánként több mint 17 malacot választanak el. A termelékenységre alapozva januárban sertéshúsból is többet adnak el a tervezettnél.

A helyzet értékelése és a távlati tervek említése közepette a főzootechnikus többször beszél az olykor leküzdhetet- lennek tűnő problémákról, nehézségekről, de mégis így nyilatkozik: „Az iskolában a tanulás sem volt könnyű, helyt állni az életben még nehezebb. Már-már odáig jutottam, hogy feladom « küzdelmet, de arra gondoltam, mit mondanának tanáraim, iskolatársaim, ezért dolgoztam, ahogy lehetett. Ezen a pályán nem lehet kényelmes- kedni, mert minden mulasztás nagy károkat idézhet elő.

íme egy lelkes fiatalember, aki tehetsége legjavát adta a szövetkezet állattenyésztésének fejlesztéséért. Bizonyította, hogy a haladó tapasztalatok felhasználásával gyors ütemben fokozható a munka termelékenysége.

BALLA JÓZSEF

1977.

I. 19.

A menelvágó gépsorok csarnoka a Stará Ľubovňa-i Csavargyárban K. G.

teljesítettük s ezen felül közel egymillió korona értékű csavart szállítottunk külföldre. Előfordult már az is, hogy innen a gyár udvaráról termékeinket leplombált kamionban indítottuk Párizsba ...

A Stará Ľubovňa-i járás negyvennégy községéből járnak be a gyárba a dolgozók. Két műszakban dolgoznak, de mégsem ilyen egyszerű a dolog, mert a terv folyamatos teljesítése érdekében a gyár néhány részlegében a két műszak után, éjjel is folyik a munka.

Bennem is megfogalmazódott a kérdés: miért van erre szükség, amikor a gyár mindig teljesíti az export, és a munkatermelékenység tervét? Erre szintén Heinz igazgató adott magyarázatot.

— Gyárunk dolgozói fegyelmezettek és öntudatosak. Erre büszkék is vagyunk. Megértették és szigorúan megtartják az energiagazdálkodás területén foganatosított intézkedéseket. Ezért a rendkívül energiaigényes munkahelyeken, az olvasztóknál, cínezőben és másutt főleg éjjel dolgoznak. Nem olyan egyszerű dolog ez, mégis vállalják. Gyárunkban naponta két-két órán át szünetel az áramszolgáltatás. Az ilyen formában bekövetkezett termelés- kiesést éjjel végzett munkával igyekeznek behozni, sőt túlszárnyalni.

Ilyen emberek dolgoznak a Stará Ľubovňa-i Csavargyárban. A legjobbak nevét nehéz lenne ezen a helyen felsorolni, mert igen sok közülük a példás dolgozó, a szocialista munkabrigádok aktív tagja, vagy éppen újító. Hiba lenne véletlenül egyetlen nevet is mellőzni. Ezért inkább — az igazgató szavaival élve — mondjuk ki őszintén: az

egész gyári munkaközösség érdeme, hogy a Csavargyár a keletszlovákiai kerületi példás tervteljesítő üzemei közé tartozik.

éves tervidőszakban évenként átlagosan 9,5 százalékkal növeltük a termelést. Óránként több mint 31 ezer korona értéket termelünk.

Közben azt is megtudtuk, hogy a gyár termékeit négy világrész 27 államában ismerik. Tehát exportra is termelnek. Hogy milyen arányban? Erre a kérdésre az igazgató így válaszolt:

— A mi esetünkben a kivitel — bármennyire furcsán hangzik — másodrendű feladat. Termékeinkből külföldre csak az a mennyiség kerül, amire nincs szükség a hazai piacon. Volt olyan esztendő, hogy termékeink hét, máskor ötvenkét százalékát exportáltuk. Tavaly elég jelentős kiviteli tervünket már októberben