Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-25 / 30. szám
Karéiiai tájkép A petrozavodszki utcán több újság is olvasható. Orosz és finn nyelvű újságok Tagadhatatlan, hogy elfogődva, meghatva szálltam ki az ARTIKA gyorsvonatból Petrozavodszkban, a Karéi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság közigazgatási székhelyén. Mondtam is kísérőnknek, Szvetlána Tihvina elvtársnőnek: — Rokoni látogatóba jöttem, hiszen itt finnugor népek élnek, a magyarok távoli rokonai. — Kérdéssel válaszolt: — Mit tud felőlük? — És ekkor megdöbbentem. Nagyon keveset. Iskolakönyveink írói kiveszőiéiben levő népecs- kéknek emlegették, orosz gúnynevükön osztjákoknak, voguloknak nevezték őket. Sejtelmük sem volt róla, hogy saját nyelvükön chanti, mányi a nevük. Szvetlána megnyugtatott: — Találkozni fog velük. Makam at Meglepett az is, hogy kétnyelvű felirat fogadott a szállóban. Finnül is kiírták: POHJOLA HOTELL1. Meglepett, mert a kapott tájékoztatás szerint a város mintegy 240 000 lakosénak csak 31 százaléka karéi, finn, illetve' * finnugor nemzetiségű. Megnyugtattak: — Nálunk természetes valami a többnyelvűség. Igazán azonban akkor lepődtem meg, amikor másnap reggel Szvetlána egy újságot és egy könyvet adott át. Az újság latin betűs felirata: NEUVOSTO — KARJALA. — Ez az itteni finn nyelvű újság — mosolygott Szvetlána, ha lesz időnk, meglátogatjuk, majd a szerkesztőit. A könyv címe: Makaim at. Ebben I. Sesztalov költeményei olvashatók. Az első vers Leninről szól és így kezdődik: „Arasz ljatgiv naikve teg ...“ Szabadkozott Szvetlána: — Sajnos, nem tudok manysi nyelven. Aznap folytatódott a meglepetések sorozata, mert szétnéztünk a városban, s ez a város érdekes, nagyon szép és nagyon gazdag. Jellegzetes, északi stílusú házak veszik körül félkört alkotva Lenin szobrát. Ezek a minisztériumok. Az ablakokat mesterien faragott díszítések ékesítik. Díszesek a bejáratok, s mindegyik mellett kétnyelvű felirat hirdeti, hogy a bejárat melyik minisztériumba vezet. Az Onyega-tő felé vezető sugárút mentén már modern stílusú lakóházak sorakoznak. Legtöbbjük négyötemeletes. Köztük található a Karelia Áruház. Finnül is felírták a nevét: TAVARATALO. Kedves parkok a házsorok között, s azokat fenyők, fehér kérgű nyírfák díszítik, és jégtől csiszolt, hatalmas kavicsok. Némelyik másfél, két méter magas és legalább öt méter hosszú. Szemmel látható, hogy bemélyültek a talajba. Olyanok, mintha a pázsit zöld tengerén szürke, szürkésfekete kőhegyek úszkálnának. A Kirov-szo- bor körüli tér két oldalán szemben egymással két színház látható. Az egyik az orosz, a másik a finn színház. Minden különösebb érvelés nélkül is elhiszem a magyarázatot: Nem vetélytársak, inkább kiegészítik egymást. Kiértünk az Onyega-tó partjára. A vize átlátszóan kék. Sirályok szállnak a víz fölött. Még magasabban hidroplán. Viszi a postát és az utasokat valamelyik távoli szigetre. Ka- rélia ugyanis a szigetek országa. Több mint 1600 szigetet tartanak szátaon, s ezek egyharmada állandóan lakott. Csodálkozunk? Már nem, mert megszoktuk az óriási arányokat, az óriási méreteket. A kikötő közelében beültünk a Pingvin-cukrászdába. Súlyra mérték elénk a fagylaltot, ízes szamócát raktak a tetejére. Megérkezett Tyerjoskin elvtárs is a finn újság szerkesztőségéből. Mosolyognak a többiek, mert így kezdődik beszélgetésünk: Suomi? Da? — Persze meg kellene magyarázni, hogy a mi rokonságunk nyelvi, ugyan, de távoli, alapja a hangzás, a szóképzés, a szóképzés módja. Erre azonban nincs idő. A zavart helyzetet megoldja egy rokoni ölelés, s azután orosz—szlovák—német keveréknyelven szót értünk egymással. Néha persze finnül, magyarul is mondtunk egy-egy szót. tiltó tékáikká! Magyarul annyit jelent ez a finn kifejezés, hogy új technika. Mindjárt megértettem, amikor Kuusinen elvtárs, az Onega-fémgyár művezetője arra a kérdésre felel, hogy mi teszi gazdaggá népi-nemzeti . műveltségét. Csak fél füllel hallgattam a tolmács német nyelvű magyarázatát: — Mit neuer Technik wird die in Ka- relien schon lange her in finnischer ... — A gyárat I. Péter cár alapította. (Innen a város neve is). A cár maga is sokszor állott itt a tűz előtt. Most, a szovjet korszak alatt teljesen újjáépített gyár hajómotorokat, traktorokat, útegyengető gépedet, villamos fűrészeket gyárt. Kuusinen elvtárs a traktorgyári részleg egyik művezetője. Már nem fiatal, így mondja: Több mint ötven. Nem számítottam arra, hogy még egy gyárba is bekerülök látogatásom során. Gondosan összeállított kérdéseimmel más lehetőséggel számoltam. Félreraktam tehát jegyzeteimet, és fejest ugrottam a beszélgetésbe. Úgy, mintha csak rokoni látogatóba jöttem volna. Hogyan is mondta? A fia Igor? Hogy van? Nevet: Jövőre tanár lesz. Megmagyarázzák: Három főiskolája van a városnak. Egyik a Szovjet Tudományos Akadémia karéiiai intézete. Igor, a fia Itt tanul. Orosz—finn—chanti nyelvszakos, de a tanári oklevél megszerzéséhez szükséges tudományos dolgozatát a leningrádi Herzen-intézetben fogja előadni, megvédeni. Ugyanis ebben az intézetben dolgozták ki finnugor rokonaink írását, nyelvtanát, itt képezték ki az északi népek első tanítóit. És a lánya, Lotti? Kun- sinen elvtárs szűkszavú válasza: Nyaral és rajzol. Megint bővebb magyarázat kíséri a választ. A petrozavodszki pionírház képzőművészeti szakkörének tagja a 13 esztendős Lotti, s a szakköri foglalkozásokat most a szabadban tartják. Kizsi szigetén. Csak 68 km-re van ide. Reggelenként rakétahajóval indulnak, nyolcan-tí- zen egy tanítónő kíséretével. Kizsi szigete valójában népi skanzen. Érdekes, régi fatemplotnok, faházak találhatók ott. Népi mintázatairól szép rajzok készíthetők. Kuusinen elvtárs még hozzáteszi: Lotti alia voi. Értem: Lotti ügyes. Ramalla! Megértettem ezt a kifejezést is. Körülírva annyit jelent, hogy partot, szárazföldet, kikötőt értünk. Ezt mondta Manisev, a hajógépész, amikor a mólóhoz ért hajónk. És ezt mondta Tyerjoskin elvtárs is, amikor a többi finnről, a chantikről, many- sikról, marikról, komikról beszélt. Szvetlána, a kísérőnk csak hallgatta sajátos keveréknyelven folytatott beszélgetésünket, azután a szigetek felé nézett, a furcsa szigetek felé, ahol szinte vízbe ér a parton álló fenyők töve, lába és megszólalt: — A cári időkben Kis-Szibéria volt ennek a vidéknek a neve, és a cári adószedők, az orosz meg az amerikai prémkereskedők fegyverrel, alkohollal, vérbajjal pusztították a népet. Sámánok, tőrzsfőnökök, babonák uralták. Azután a szovjethatalom megfordította a sorsukat. — Intek neki, hogy majd folytatom: Ábécé, nyelvtan, jog szovjet. És már finnül mondom: — Uuusi teknlikka ... Rannal- lia! Végül oroszul: Ocseny harasó! Tyerjoskin megölel és még mond valamit. Mit is mondott? Rokoni üdvözletét küldi. HAJDÖ ANDRÁS Sétahajó az Onyega-tón A KARÉLIA ÁRUHÁZ. Finnül is felírták a nevét: TAVARATALO
