Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-18 / 29. szám
KOMOR 1978 1. 18. ■9 □ Ott állt, kapkodta a levegőt és vidáman mosolygott. Körülötte tombolt a tömeg, zúgott az elismerő taps. Virágokat dobáltak neki. A lányok nagy ünnepléssel köszöntötték. — Ez igen! — mondogatták lelkesen körülötte. — Ez kitűnő eredmény! — Erre még nem volt példa! Aztán nagy nehezen oda- jurakodott hozzá egy mozgékony férfi, mikrofonnal a kezében. — Gratulálok! — kiáltotta, félrelökve a sok-sok férfi és női hódolóit. — Gratulálok a fenomenális rekordhoz! Hallgatóink szeretnék tudni, hogyan sikerült önnek a négyszázméleres távot harmincöt egész két tized másodperc alatt lefutnia? — Hm ... Tudja . .. — Hangosabban, legyen szíves! Nyugodtan. — Nos, ez a négyszázméteres távolság ugyanannyi, mint amennyire a házunk van az áruháztól. — Érdekes azonosság. No és? — No és ebbe az áruházba váratlanul érkeztek nadrágtartók. Érti? Aztán a már kikapcsolt mikrofonba folytatta: — Ha futás közben nem kellett volna a nadrágomat fognom, még gyorsabban lefutottam volna ezt a távot! SÁGI TÖTH TIBOR fordítása Az orvos megvizsgálja túltáplált páciensét, aztán átad neki egy kis dobozt, száz darab pirulával. Hány darabot szedjek be naponta? — Egyet se — feleli az orvos. — Háromszor naponta szórja ki a doboz tartalmát a padlóra, aztán egyenként szedje fel a pirulákat Robog az iskolabusz az amerikai országúton. A kocsi belsejében nagy verekedés folyik a iiéger és a f§hér gyerekek között. A sofőr megállítja a kocsit, kiszállítja a gyerekeket és oktatni kezdi őket: — Micsoda butaság az, hogy ilyesmin összeverekedtekl Vegyétek tudomásul, hogy nálunk egyenlőség van, mindenki teljesen egyforma. Ne legyen közietek nézeteltérés amiatt, hogy az egyik fehér, a másik fekete. Vegyük úgy, hogy mindannyian egyszínűek vagyunk. Mondjuk, hogv kékek. Rendben van? — Rendben! — kiáltják kórusban a gyerekek — Na. akkor szánjatok visz- sza a kocsiba! Előbb a világoskékek. azután a sötétkékek... tm — Ha az emoer jól megnézi, nem is olyan ördöngős dolog. (PARIS MATCH) — Kérem, én huszonöt éve vagyok úszómester ... — Ez igen! . . . — És többszörös életmentő Is vagyok ... — Csakugyan? És kiket mentett ki? — A volt tanítványaimat. — Köszönöm, szerelmem, hoey végre az enyém lettél! — Boldog vagyok, hogy boldoggá tehettelek. Holnap mikor találkozunk? — Miért találkoznánk? ... Az étteremben egy lány cigarettára gyújt. A mellette ülő öreg néni gúnyosan odaszól: — Nem zavarja önt, ha egy adag bifszteket rendelek? — Egyáltalán nem — feleli a lány —, feltéve persze, ha nem a zenekarból készítteti el. © JURIJ ZOLOTARJEV: STÍLSZERŰEN Mikus Sándor rajza — Miért fizettél büntetést az ellenőrnek? Hiszen a zsebedben van az érvényes bérleted! — Egy kis sikerélményt akartam szerezni neki. Ki tudja, szegény, mióta nem kapott el egyetlen bliccelő utast sem. • — Ezt a filmet csak 18 éven felülieknek engedélyezzük. — De hiszen nincs benne semmi kényes jelenet. — Ez igaz, de a gyerekek azt a kevés zsebpénzüket ne szórják ki ilyen sületlenségre __ © — Bitte schön... ki kellene mennem, megmondaná, hol lehet... ? — Ott... — Ach ... És a szemetet hol lehet kidobni? — Ott.., — Danke schön ... Még egy kérdés. Fürdeni hol lehet? — Ugyanott. — Milyen praktikus. Mindent egy helyen! I? indul A Brooklinban lakó Phil bácsi, a nagybátyám elhatározta, hogy indul az elnökjelölési kampányban, mégpedig a demokraták színeiben. — Ha sejtettem volna, miből áll idén megpályázni az elnökséget — mondotta —, már hónapokkal ezelőtt be levetettem volna magamat a kampányba. — S miből következtetsz arra, hogy esélyed lehet a győzelemre? — Hát először is; még soha életemben nem voltam Washingtonban, s úgy látszik, ez a szavazók szemében a legfőbb vonzerő, amikor elnökjelöltet állítanak. — Persze, igazad van, ez egyik fő követelmény — ismertem be. — De ezenfelül milyen kvalifikációkkal ren delkezel? — Lenyűgöző a mosolyom — válaszolta büszkén. — Minden fogam látszik, mihelyt elmosolyodom, nem látod? — Igen, igen, de a mosoly nem minden. Milyen állás pontot foglalsz el az egyes problémákat illetően? — Miféle problémákról beszélsz? — Természetesen a kormányzási problémákról. — Semmiféle álláspontom nincs a problémákkal kap. csolatban. Ha érdekel, kérdezd meg Molly nagynéné- det. Halvány fogalmam sincs a problémákról. Éppen ezért lennék tökéletes elnök. Az emberek nem akarják hogy elnökjelöltjeik világos állásfoglalásokkal nehezítsék a dolgukat. Ez csak megzavarná őket. — Phil bácsi — mondottam ünnepélyesen—, az Egyesült Államok elnöki tisztsége a világ egyik legfonto sabb pozíciója. Kell, hogy legyenek elgondolásaid a gazdaságról, a külpolitikáról, a katonai kiadásokról, a munkanélküliségről és más hasonló fontosságú kérdé sekről. — Miért kötném meg a kezemet ebben a szakaszban? A legfontosabb, hogy mindezekről a kérdésekről egy szót se mondjon az ember a jelölésig. Azután csak megbirkózom velük. — Ez nevetséges — vágtam" vissza. — Ha nem is konkretizálsz mindent, mégiscsak tudnunk kell, hogy mit ígérsz a népnek! — Semmit sem ígérek. Az emberek torkig vannak azzal, hogy mindenfélét ígérgettek nekik, •amit azután a kormányzat nem tud teljesíteni. Ha bárki is megkérdi, mit fogok csinálni, így válaszolok:' „Nem tudom, majd kiderül, ha elnök leszek.“ 'Az amerikai nép őszinteséget vár jelöltjeitől. — S mi a véleményed a külpolitikáról? — Szemben állok Kissingerrel. — S miért szállsz síkra? — Szabaduljunk meg Kissingertől! — Ügy látszik, az összes elnökjelöltségre pályázók szemben állnak Kissingerrel. Nem tudnák részletezni az álláspontodat? — Miért Is tenném!? A többiek sem konkrétabbak. — Azt hiszem, igazad van — válaszoltam. — Milyen más tulajdonságokkal rendelkezel, amelyek alapján alkalmasnak érzed magad az elnöki tisztségre? — Hiszek istenben. — Ezt el is felejtettem — bólogattam. — S mit tudsz még mondani? — Szerintem én vagyok az egyedüli, aki megállíthatom Cartert. — Miért gondolod? — Mert új arc vagyok. Az amerikaiak már únják, hogy állandóan Cartert látják a televízióban. Oj arcot keresnek, valakit, akit még sohasem láttak. Belefáradtak a régiek politizálgatásába. Carter túl sokáig sze repelt rivaldafényben. — Talán igazad van — töprengtem. — Szerintem nincs mit vesztened, S mi a véleménye Molly néninek, hogy bekapcsolódsz a kampányba? — Szívvel-lélekkel mellette van, ha biztosítanak védelmünkre titkosszolgálatosokat. El sem képzeled, mi lyen veszélyes lett az élet a mi környékünkön. Molly néni azt mondja, ha vereséget is szenvedek, de ő legalább biztonságban lesz, amikor a következő hetekben bevásárol Brooklynban. ART BUCHWAI D Rosszul megy a vidégi vándorcirkuszosnak. A nézőtér estéről estére tátong az ürességtől. Egy délelőtt bemegy az oroszlánketrecbe, és órák hosz- szat szomorúan tekint a lesoványodott fenevadra. — Nem fél, hogy megeszi? — kérdi egy arra járó ember. — Ellenkezőleg. Ha továbbra is ilyen rosszul megy a cirkusz, félek, hogy én fogom megenni őt. Egy fiatalember segí! egy idősebb hölgynek, akinél nehéz csomagok vannak. Amikor felérnek a hatodik emeletre, a hölgy így szó!: — Nagyon kedves, hogy segített. Dohányzik? — Igen, köszönöm. — Mindjárt gondoltam. A korához képest eléggé nehezen lé legzik. Egy észak-angliai gazdag fiatalember roppant meglepetést okozott mindenkinek, amikor londoni üzleti útjáról hazatérve, szép, fiatal feleséget hozott magával. — Hogyan akadtál erre a tündérre? — kérdi egvik barátja — Nagyon egyszerű volt. Alighogy kinyitottam a pénztárcámat, ő legott mellém szegődött!
