Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-12-26 / 52. szám

1 KOMOR — Az imádottamnak szeret­nék valami ajándékot venni. Kérem, segítsen valami jú ta­náccsal! — Fiatal a hölgy? — Hát nem éppen. — Elegáns? — Nem mondhatnám. — Szép? — Semmi különös. — Ma jói felbosszantottunk egy horgászt a kocsmában! — Hogyan? — Mindent elhittünk neki, amit a fogásairól mesélt! — Miért van bekötve a sze­med? — A szomszédasszony meg­sértette egy kötőtűvel. — Véletlenül? — Nem. A kulcslyukon ke­resztül. — Művelt? — Nem nagyon. — Akkor azt tanácsolom, uram, hogy másnak vegyen ajándékot... Kint hóvihar kavar,og, a két barát a szobában beszélget: — Nagyon csúnya idő van. — Valóban, és az asszonyok nincsenek idehaza. — Félek, hogy valami baj történheti — Talán lesz annyi eszük, hogy bemennek az egyik áru­házba. — Éppen ettől félek! • Az étterem ruhatárában egy fiatalember éppen kabátot húz magára. Odalép hozzá egy má­sik: — Bocsásson meg, ön nem Kovács János, a Tisza utcából? — Nem. Miért kérdezi? — Mert az a Kovács én va­gyok, és az a kabát, amelyet maga most felvett, az enyém. Mondd meg, mire vagy büszke, s én meg­mondom neked, mi az, ami nem vagy. AMIEL A boldogság nem ese­mény, hanem rátermett- séq. REY Két barát beszélget: — Mondd, mit találsz tulaj­donképpen még izgatónak a feleségedben? — Minden szavát — hangzik a válasz. — Kedves barátom, látom, mindig összerezzen, ha autőbú- gást hall. — Tudja ez azért van, mert a múlt héten autón szöktették meg a feleségemet, és most at­tól félek, hogy azzal is hozzák vissza ... Hogy barátságot kössünk egy férfival, ah­hoz idő kell: hogy egy növel kössünk barátsá­got, ahhoz alkalom kell csak. DUMAS FILS • Az idős néni panaszt tesz a rendőrségen. Elmondja, hogy ugyanaz a szélhámos már öt­ször csapta be, mindig más-más mesével. — De hát hogyan hihetett neki? — kérdik csodálkozva. — Tudom is én, olyan isme­rős volt az arca ... A pénztárosnő egy kis italboltban dolgozott. Pénz­tárgéppel és lélektannal ... Az ő feladata volt, hogy a már jókedvű vendégeket lebeszélje a további ita­lok fogyasztásáról. A pénztárosnő tapasztalatból tud­ta, hogy hiába mondja a makacs vendégnek: nem kaphat rumot, az illető vagy goromba lesz, vagy pe­dig szívhez szóló hangon könyörög italért. Ezért tért át a mi pénztárosunk a lélektanra. Most is „munkában van“. — Maga is tudja, hogy nem adhatok blokkot! Már eleget ivott, hiszen alig tud hazamenni. És nézze — tette hozzá bizalmasan —, még ha adnék is (dokkot, a csapos úgyis visszaküldi vele! — Csak egy fél rumot, kisasszonyként — könyö­rög a hatvan év körüli pénztárosnőnek a vendég. — Szó sem lehet róla! — Akkor egy stampedlit. Tessék megérteni, in­nom kell. Nagyon szomjas vagyok én, kérem. — Igyon ogv pohár szódavizet! — Akkor kapok rumot? — Nem. A részeg hangja erélyessé vált: — Két pohár szódát kérek! Itt a hetven fillér. Két perc múlva visszatántorgott a pénztárhoz. — Kisasszonyka, megittam mind a két pohár szó­dát. Adjon már egy fél rumot. — Nem adhatok. — De ha annyira szomjas vagyok. Megfizetem készpénzzel! Tessék, itt a pénz! Nem loptam, pré­miumban kaptam, nekem, kérem, puvoárom van ar­ra, hogy féldecit ihassak. Volt már a kisasszony szomjas? — Voltam, vizet ittam, vagy narancsszörpöt. — Tessék adni egy fél deci narancsszörpöt. — Csak két decit adhatok. — Elég lesz másfél deci is, meg egy fél deci rum. Tessék a pénz! — Kilenc tíz -vissza. Üt a blokk egy szörpre. A részeg kisvártatva újra sorba állt a pénztárnál és jelentette: — Megittam a szörpöt is. Nagyon rossz volt, ké­rem. Most már egészségi okból is kell a féldeci. Tessék kérem a közegészségügyre is gondolni. Ép testben ép lélek. Az egészség fél tisztaság. Kérek egy féldecit, orvosi okból! — Ne bolondozzon! Nyugodjon bele, hogy nem kaphat. Ha annyi pénze van, menjen ide a sarki húsból tba, és vegyen a feleségének disznóhúst. — Megyek, kérem, örülni fog az asszony. Remek asszony az! Negyedóra múlva diadalmasan jött vissza, kezé­ben egy kiló disznóhús volt. — Idenézzen, kisasszonykám, karajt kaptam. Nem költöm én minden pénzem az italra, amikor olyan jó feleségem van. Kérek egy féldecit, a feleségem egészségére kell innom! — Szó sem lehet róla! Vigye haza a húst, otthon jó vacsorát kap. — De tessék megérteni, otthon mindig csak vacso­rát kapok. Rumot soha. Azért ;övök én ide. — Vegyen inkább tojást, akkor a húst kiránt­hatja a felesége! — Azt nagyon szeretem — bólintott a vendég, és alkudozni kezdett. — Tessék mondani, ha tojást is veszek, akkor kapok egy fél rumot? — Dehogy kap! — Én mindenesetre megveszem a tojást. Meg is vette. Meg is mutatta. És persze kérte a blokkot. A pénztárosnő türelmesen biztatta: — Most menjen haza, amíg a tojások épek. Még összetöri. A húst is elveszítheti. Kár lenne a jó va­csoráért. A makacs vendég feladta a narcot: — Hát akkor megyek. De legalább holnapra tessék egy blokkot adni. Tessék szólni a csaposnak, hogy ma ne adja ki, holnap leiszom. Mit lehet tudni, hátha holnap se adna a kisasszonyka blokkot... palásti László 1978. XII. 2B. 19 FADISZ1TES FEKETE KARÁCSONY MAI CSILLAGSZORÖ, AVAGY BIZTOS, AMI BIZTOS (Kesztyűs Ferenc rajzai!

Next

/
Thumbnails
Contents