Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
1978. XII. 26. fofrlus OuAjlla* CUw-vlov «-T, ÖT-tKc^, \Lül'b-Mjcr' ^^C^CCc^^-Lcc | OjL^~ aJLcu Araj^oLn/r**X. <Artr<*^jouo^rL üti l>><1 CMU.UIC/ | í (i fa- ^ énx^d^MX Zla^t, i - rr^ ■ , ff^/l <*U t|il»*.U **>^9. ; <”“* .^V'V “"“í 6 Ar^cocCe^i^ I A*4 "^-^oLtArV«^^ <^u_£jl,Ícx^Í. 04 ‘DU «!.&. ' tr£ű?.a v Cdjc'ív^ . RÁGZ OLIVÉR, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese: Különös érzés a súlyosan egymásra torlódó évek messzi távlatából visszapillantani régi karácsonyok hosszú sorára, dió- és fenyőillatú karácsony fákra, a hajdani „szép“ szobára, amelynek téli, fagyos hidegét évről évre csak csillagszórós, angyalhajas karácsonyesteken oldotta fel pattogó fahasábok ünnepi melegével az ódon cserépkályha és szemérmes szeretettel a szívünk. Talán az is különös, hogy sorra kutatva-becézve a múltérzést és élményt, az a felismerés véste a legmaradandóbban gyermeki szívembe, amely általában csalódást szokott okozni rég múlt gyermekkorom akkori kortársainak: az a pillanat, amelyben a kulcslyukon, ajtórésen át belesve, beigazolódott már régebben érlelődő sejtelmem és gyanúm, hogy a karácsonyfát és az alatta elrendezett ajándékokat — nem a Jézuska hozza ... Nem a Jézuska hozta; Anyám szerető keze simogatott végig becéző dé- delgetéssel minden meleg kis gyapjúinget, téli cipőt, képeskönyvet, mielőtt a helyére rakta volna, s a színes üveggolyók csillogása Apám felmelegedett pillantásában tükröződött vissza, miközben a fát díszítette elmélyülten, magába feledkezve. Ettől kezdve és ezért lett még szebb életem minden karácsonya; azoknak a máig érő szeretetéből színesedett még szebbé, akik a szívükben és a szívükkel varázsolták elő minden karácsonyfámat. És minden karácsonyi ajándékomat. Nem voltunk jómódúak: talán ezért tudtunk annyira őszintén örülni mindennek, ami az illatos fenyőTÖLGYESSY GYÖRGY egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora: A legszebb karácsonyi ajándékot életem legszomorúbb karácsonyának előestéjén kaptam, 1947-ben. Betegen feküdtem a komáromi kórházban, elzárva a világtól. A skarlát akkor még nagyon komoly betegség volt, hosszú hetekre az ágyhoz kötött. Nem mozdulhattam ki, és nem jöhetett be hozzám senki. Szomorú karácsonyestét vártam, szomorú szívvel. Ebéd után, úgy két óra tájban, hallom, hogy valaki kopog az ablakon. Ahogy odamentem, hát boldogan látom, hogy az édesanyám. Kint havazott, a kendőjét már vastagon belepte a hó. Körülbelül egy órát állt az ablak alatt, és csak mutogattunk, mutogattunk, a kezünkkel mondtuk el egymásnak, gallyak alá került. A felhúzható mozdony vontatta kis vonatnak (alagútja is volt!), a kis szánkónak, majd az évek múlásával az első nyakkendőnek, az első hosszúnadrágnak, sőt, az első borotvának: azt is karácsonyra kaptam. És mégis akadtak évek, amelyek során a „szép“ szoba karácsony- estéjén is fűtetlen maradt, s nem tükrözte vissza ünnepi tisztaságú ablak a csillagszórók játékos sziporkázó - sát: az ablakokat sötét papirossal kellett beborítani, s az akkori évekből egyetlen verset őriznek akkori huszonkét esztendőm emlékei, mert hiszen a vers ünnepi hangulatát: Lágy hópehely, aranydió és selymes angyalhaj, s csillagzáport szór szét az éjben egy pajkos angyalraj... már a következő sorokban a dacos keserűségnek kellett felváltania, s a vers utolsó sora már rekedt kiáltásba fulladt: ami a dupla üvegen át hallhatatlan volt. Nagy ajándékot tulajdonképpen nem hozhatott. Almát hozott, amely a kertünkben termett, és süteményt, amit saját maga sütött. Annyit megengedtek, hogy be- ktiidje hozzám. Este kis ünnepséget rendeztek a kórházban, de én a hazaival voltam igazán boldog. Uram, hívd fel a Földről ma a gépfegyveres Angyalod! Ezekben az években nem kaptunk ajándékot: különböző tábori postaszámmal ellátott levelezőlapot kaptunk, s mert ketten voltunk távol a szülői háztól, mindkettőnk levelezőlapja ezekkel a sorokkal kezdődött: „Kisfiam, ez idén nem állítottam karácsonyfát. Kinek? ...“ És mégis ezeknek az éveknek az utolsóján kaptam életem legszebb, legemlékezetesebb, örök érvényű karácsonyi ajándékát. Pedig akkor nem a szép szobában álltam az ünnepi fa előtt; egy kriptában kuporogtam, s a karácsonyi éjszaka hidege a kripta ajtaja elé álcázásul felhalmozott kövek, porladó csontok és rothadó koszorúk szövevényén át szivárgott be közénk, bujdosók, halálra üldözöttek, a kinti élet megtagadottjai és a kinti világ tagadói közé. De az ajándék több, szebb és szívet melengetőbb volt minden addigi karácsonyi ajándékomnál: hadilisztből sütött hadikalácsba illesztett három szál színes karácsonyi gyertya volt az ajándék, s az éj leple alatt a kriptába becsempészett ajándékot becsempészett levél kísérte: „Kisfiam, vigyázz magadra, tarts ki, már csak napok kérdése, s újra miénk lesz a Karácsony... A gyertyákat csak nappal gyújtsd meg: el ne áruljon a fényük!“ A gyertyákat még aznap éjjel meggyújtottuk: a fényüket a kiürítési parancs elől bujkáló vasutas védte a köpenyével, a partizánoktól hozzánk sodródott szlovák tizedes pedig átölelte az én szakadt katonaköpenyembe burkolt vállamat és_ karácsonyi dalt zümmögött a’ színes gyertyák rejtett fényéhez. És az a három szál színes gyertya azóta is ég, lobog — lobog. Ez nagyon szép emlék. A többi karácsonyesték elhomályosulnak mellette, és a később kapott nagyobb ajándékok is eltűnnek az emlékezetből, holmi ajándékok, amelyek egyik nap vannak, a másik nap már nincsenek. Az alma és a sütemény örökre megmarad. Édesanyám hozta őket, akinek jelenléte a családi otthon melegét árasztotta a rideg kórházi szobába. Mondjam még el, hogy az osztálytársaimtól is kaptam csomagot, levelet is, amelyet az egész osztály aláírt. A lányok külön sorban, hogy hiányzik a zongora és egyáltalán a zenekar. Ugyanis volt egy zenekarom: Remélik, írták, hogy hamarosan meggyógyulok, és a farsangi összejöveteleken már együtt szórakozhatunk, tizenhatévesek. A szomorúnak induló karácsonyestén már nem voltam egyedül, sőt. ajándékot is kaptam, a legszebbet. K o p ó c a Tibor rajzai GOGH KÁLMÁN válogatott labdarúgó: Labdarúgó, méghozzá válogatott. Csupa csillogás az élete, gondolják még ma is sokan. Gyönyörű tájakat lát, emberekkel Ismerkedik, minden napja piros betűs ünnep. Mi tagadás, ilyenek is alkadnak, de azért az átlagos hétköznapokból sokkal több van, amikor szinte a vég- kimerüilésig edzünk, fájdalmas sérülések érnek, több ezer kilométereket utazunk. Sokszor magam is csodálkozom azon, hogy bármerre járok, mindent szülővárosommal és mostani lakhelyemmel hasonlítok össze, és egyetlen , világvárosban, egyetlen pazar szállodában sem éreztem egy pillanatra sem olyan jól magam, mint otthon, családom körében. Ezért talán nem tűnik fel furcsának, hogy a legkedvesebb karácsonyi ajándékom egy könyv volt. Egy kislánytól kaptam, akivel akkor kezdtem járni, és így különösen jólesett figyelmessége. Truman Capote Hidegvérrel című könyvét kaptam tőle. A könyv megdöbbentő élménnyel szolgált. Az olvasók közül is minden bizonnyal sokan emlékeznek a történetre. Az író brutális gyilkosság- sorozatot követ nyomon, rideg tárgyilagossággal, szigorúan a tényékhez ragaszkodva. Így még hátborzongatóbb a törtéFERENCZY ANNA, a komáromi Magyar Területi Színház művésznője: Nálam a karácsonyi emlékek kétfélék. Gyermekkoriak, amikor még én kaptam ajándékot és mostaniak, amikor nekem kell ajándékról gondoskodnom azok számára, akiket szeretek. Mégis, ahogy a gyermekkor karácsonyi emlékei közt kutatok, számomra a legemlékezetesebb talán 1939 karácsonya volt. Akkor már három hónapja dühöngött a háború. Két testvéremmel együtt még kicsinyek voltunk, és természetesen mi is nagy izgalommal vártuk a karácsonyt. Abban az időben falun még nem nagyon dívott az ajándékozás, meg nem is nagyon tellett rá a szegényembernek ... Maga a karácsonyfa volt az ajándék. A karácsonyfa, melyre szaloncukor került (ami persze kockacukor volt becsomagolva) no meg dió, alma és szőlő. Sok családban még ez sem volt... Számunkra azért emlékezetes 1939 karácsonya, mert ekkor már csokoládédísz Is került a fánkra. Mi, gyerekek, már a karácsonyfára való felaggatás előtt „elosztottuk“ egymás közt a csokoládéfigurákat, melyek között állatfigurák — oroszlán, elefánt, mackó és más — is voltak. Nekem egy piros csokoládészívecske, egy nyuszi meg a béka maradt. Borzalmasan örültem neki, keléskor-fek- véskor mindig megnéztem, rajta van-e még a fán a szívecsnet. Két ember egy egész farmercsaládot mészárol le, de a várt nagy összeg helyett csak száz dollárt talált... A lány, aki a könyvet ajándékozta, azóta a feleségem. Ma is sokat beszélünk erről a könyvről. Ű szokta mondani, hogy milyen jó lenne, ha a gyermekünk már nem hallana Háborúról, nem látna szörnyű képsorokat a világ sok országából. Érdekes, több alkalommal, amikor más nemzet fiaival mérkőzések alkalmával kezet ráztam, eszembe jutott a kegyetlen történet, s az villant föl bennem, milyen jó lenne, ha csak a sportpályákon vetélkednének, és egyébként mindenki csak azzal törődne, hogy a költő által áhított harmónia beköszöntsön minden családba, és nagy közösségünkbe, az egész világra is. kém, nyuszim és békám... Egy reggelen „tragikus“ felfedezést tettem: lassan tüne- deztek a fáról a csokik. Az én nyuszim is eltűnt. És másnap a béka is. öcsémnek meg a holdacskája. Egymásnak estünk, mindegyikünk a másikai gyanúsította a csokoládé meg- dézsmálásával. Volt nagy verekedés a „szeretet fája“ alatt. Aztán anyukánk „rájött“, hogy biztos az oroszlán eszi meg a többi állatot. Felfalja a nálánál gyengébbeket... Mivelhogy ő az állatok királya. Ezután már nem verekedtünk, de kérlelni kezdtük anyukát, hogy biztos, ami biztos, le kell szedni a fát! Míg anyuka az ollót kereste, én testvéreimmel a fát őriztem, hogy közben az oroszlán fel ne falja a megmaradt csokiállatkákat és figurákat. Nagyon féltem, örökkévalóságnak tűnt, míg az olló előkerült. Nálunk falun a karácsonyfát az asztal fölé szokás akasztani egy szegre, alatta pedig a „bőséget“ jelentő szita van, melybe búzát, diót, almát raknak szimbólumként. „Űrzés közben“ gyanakodni kezdtem az almákra is, hátha ők falták fel a békámat, nyuszimat.. Kukoricahántáskor, tollfosztás- "kor sok boszorkányos történetet mesélnek az öregek, a tárgyak életre keltek ezekben a mesékben és bizony, az alma is gyanúba került előttem... Sem élő, sem holt nem voltam, mikor végre előkerült a nagy zsáknyíró olló, amivel anyu levagdalta a fáról a megmaradt csokoládédíszeket és „szaloncukrot“. Megkaptam én is a részem — már, ami megmaradt. A markomban szorongattam a kis piros csokiszívet és máig is titok számomra, hogy ki ette meg a csokinyuszimat és a csokibékát. Mert öcsi, mikor az oroszlánt ette és felbontotta (ő volt a szerencsés, aki megkapta ezt a többinél nagyobb csokit J — szóval nem volt az oroszlán „hasában“ az én eltűnt két állatkám. Abban a hi szemben éltem, hogy talán az alma volt a tettes... Hát ez a gyermekkori emlékem maradt karácsonyról, egy titok, melyet azóta sem sikerült megfejteni.
