Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
\ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1976. december 26. VASÁRNAP BRATISLAVA IX. ÉVFOLYAM 52. szám Ára 1 korona Sugárzó tekintetük százszor csil logóbb a karácsonyfa díszeinél. Felhőtlen boldogságuk legszebb ajándék minden apánok, anyának, nagyszülőnek. A feszített tempójú hétköznapok után, amikor versenyt futunk az idővel és gyakran csak félmondatok, indulatok jutnak azokra, akik a szí vünkben laknak, jó ez a csend, ez a harmónia. Jó tudni és érezni: gyermekeink örülnek, boldogok, szeretjük őket és szeretnek minket. Germekszem: a legtisztább tükör. Mindannyiunk lelkiismerete. Tetteink és mások cselekedeteinek tükörképe. Apró mozzanatok villannak föl. Gondtalanul játszó, viháncoló emberkéket lótok magam előtt bölcsődékben, óvodákban, játszótereken. Egy kis család és egy jóval nagyobb, a társadalmunk féltve őrzött tagjai ők: dolgozunk értük, hogy semmi se árnyékolja be zsenge életüket, nekik formáljuk a jelent és a jövőt. Aztán két és fél éves kislányom jut az eszembe. Most fedez föl egyre nagyobb darabot a világból, szüntelen miértekkel ostromol. Válaszol gatok is neki türelmesen, de vajon mit felelhettem döbbent tekintetére, amikor egy este a mese után - vé letlenül vagy tudatosan - játékai közül fölnézett a tévére, ahol borzalmas képsorokat mutattak Tel Zaa- tarról. Jajveszékelő asszonyokat, anyákat, rémült szemű emberpalántákat látott, egy véres tragédia szemtanúit. Miként mondhattam volna el neki, hogy a világ más táján is szenvednek így két-, három-, öt és tízéves gyermekek. És vannak olyan tanult emberek, akik azon törik a fejüket, miképpen lehetne még fondorlatosabb fegyvereket készíteni. Vajon mit érthet meg az a palesztin és más nemzetiségű kisgyermek abból, s milyen nyomokat hagy benne, hogy elveszítette édesapját, édesany jót sohasem látja nevetni, nem hallja énekelni, félelem és nélkülözés között őrlődik az élete. Tudjuk: olyan gyilkos fegyvereket konstruáltak, melyek szinte pillanatok alatt képesek elpusztítani Földünket. Sok helyen egyre kevesebb a tiszta levegő és a tiszta víz, ám mégis gyermekeket hozunk a világra, csillogó szemmel meséljük nekik, hogy végül felülkerekedik az igazság és minden jóra fordul. Hisszük, hogy ez nemcsak a mesékben van így, hanem a mi valós világunkban is. Mert ha a csöppségek fölcseperednek, megtanulják, hogy 1976 bon már élt Helsinki szelleme, Vietnamban nemcsak három-négy napig né- multak el a fegyverek, mint korábban, hanem már itt is beköszöntött a béke, a gyermekek esztendők után kijöhettek a föld alatti óvóhelyről, végre láthattak virágot, termő földet, újjáépülő házakat. Békesség, béke, hangzik ezekben a napokban milliók ajkán, több száz nyelven. Hatalmas azoknak a tábora, és napról napra növekszik, okik ezt őszintén gondolják, s azért fáradoznak, hogy e nemes célokból valóság váljék. A költő által megálmodott harmónia, anyagi és szellemi gyarapodás - a Földünkön elérhető közelségbe került. Száműzhetjük a háború és a pusztítás veszélyét, letörölhetünk minden könnyet gyermekeink szeméről. Ezért fontos, hogy ne csők hangoztassuk, hanem erőnkhöz mérten tegyünk is azért, hogy erősödjék a bé ke önmagunkban és körülöttünk. SZILVASSY JÓZSEF BEKE, REKFSSEG unn^ie^e/
