Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
Lengyelország nagy ipari centrumai egyikének, Katowicének CENTRUM-áruháza. Mögötte a Hangyabolynak nevezett óriási lakótömb egy része (A szerző felvételei) A múlt és a ma találkozása ez egyik wroclawi téren — parkoló gépkocsik az évszázadokra visszatekintő patríciusházak előtt ___ cu kor- és szénellátási gondok. Lengyelországban senki sem próbálkozik az ilyen és ehhez hasonló nehézségek elkendőzésével, sőt a párt és az állam vezetői, illetve a dolgozók közti szoros kontaktusban szüntelenül, nyíltan, köntörfalazás nélkül napirenden szerepelnek. A gondok jellegét nagyon találóan elemezte Wieslaw Porzycki, a poznafti Glos Wielkopolski című napilap fő- szerkesztője. Véleménye szerint — és ez egyezik a párt- és az országvezetés véleményével — a problémák okozója, eredendője nem valamilyen gazdasági megtorpanás vagy hanyatlás, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalmi-gazdasági viszonyok gyors fejlődése következtében kidomborodó aránytalanságok. A legfontosabbak közülük az ipari termelés növekedése és a közlekedési-szállítói kapacitás, a rohamosan növekvő energiaigény és kielégítésének adott lehetőségei, a nagyobb bérek és fizetések, illetve a lényegében változatlan árszint mellett az élelmiszer-, főleg a hústermelés, valamint egyes felkapott iparcikkek gyártása közti aránytalanságok. Helyes a következtetése is, akár ideigleneseknek, akár — a közgazdászok nyelvén — a fejlődés nehézségeinek nevezzük is ezeket az aránytalanságokat, viszonylag rövid időn belül meg kell őket oldani. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára szeptember 6-án Mielec városában egy nagy munkásaktíván mondott be- szédébén nemcsak nyíltan és aprólékosan megmagyarázta ezeknek az aránytalanságoknak közvetlen okait, hanem kiküszöbölésük módját is. Az egyetlen járható út a VII. pártkongresszuson kijelölt út, pontosabban — a következő ötéves terv következetes teljesítése. Ez a terv ugyanis már fokozottabb mértékben számol a mennyiségi követelmények mellett a minőségi fejlődéssel, a már említett hatékonyabb, jobb munkával. Gierek elvtárs szavaival: „Szeretnénk, ha mindazok, akiknek Lengyelország sorsa a szívügyük, tudatosítanák, hogy az említett nehézségek leküzdésének egyetlen újta vállvetett eredményes munkánk, a magas fokú közös fegyelem, kötelességeink lelkiismeretes teljesítése.“ A feladatok nem csekélyek — ezzel Lengyelországban mindenki tisztában van. Hiszen az 1976—1980-as tervidőszakban az iparban a termelésnövekedés teljes 90 százalékát kell elérni a munka termelékenysége növelésével. Ez, más sarkalló indítékok mellett, azzal magyarázható, hogy korparanccsá válik az intenzívebb termelés, már csak azért is, mivel az előbbi tervidőszakhoz képest egymillióval kevesebb munkaerő lép a termelési folyamatba. Ezzel egyidejűleg — fokozatosan, megfontoltan, de következetesen — számos intézkedést kell foganatosítani főleg a rugalmasabb árpolitika alkalmazására, hogy megszüntessék a piacon jelentkező egyes aránytalanságokat és lehetővé váljon a gazdaság dinamikus és kiegyensúlyozott továbbfejlesztése. Az első lépések egyike az volt, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése és a jobb élelmiszer-ellátás érdekében emelték a mezőgazdasági termények felvásárlási árát. Persze még igen sok a tennivaló. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a lengyel dolgozók zöme derűlátóan tekint a jövőbe. A nehézségek ellenére felismerte vagy kezdi felismerni: kezében van a megoldás kulcsa, az eredményesebb, színvonalasabb, fegyelmezettebb munka lehetősége és kategorikus követelménye. És tisztában van azzal is, hogy barátai, a Szovjetunió vezette szocialista közösség országai és népei nemcsak örülnek Lengyelország eredményeinek, hanem mindig készek testvéri segítő kezet is nyújtani. GALY IVAN (Folytatjuk) A Krakkó melletti, V. I. Lenin Kohókombinát egyike a legnagyobb lengyelországi ipari komplexumnak. Felvételünk a cső- hengerdében készült (Felvétel CAF) 1978. XII. 19. Lengyelországi útijegyzetek LENDÜLETES FEJLŐDÉS - EREDMÉNYEI ÉS GONDJAI Nem első ízben, de ismét szívesen léptem át északi szomszédunk, a Lengyel Népköztársaság határát. Tudtam, hogy két oknál fogva is testvérek földjére teszem a lábam. Egyrészt az évszázados haladó magyar—lengyel történelmi kapcsolatoknak itt élő hagyományaik vannak, másrészt a kölcsönös vonzalmat és megbecsülést erősítik a szocializmus építésének évtizedeiben közös mederben egyesülő csehszlovák —lengyel gazdaságpolitikai és társadalmi törekvések. Szívesen látogatok el ide azért is, mivel a lengyel föld, a lengyel táj — jóllehet síkság, amelyet a Magas-Tátra vonulatától eltekintve csak tarkít a dombvidék — varázslatosan szép, megkapó, mindig valami újat tartogató. S népének büszke, feszes belső tartással ötvöződő közvetlensége, temperamentuma, sok más előnyös vonással dúsítva, mindig rokonszenves és megnyerő számomra. A fejlődés értékmérői alkalmazásához tehát bizonyos összehasonlítási alappal rendelkezem, még ha az — természetesen — sok mindenben hézagos is. Megtett útról akarok beszélni s ezért legalább körvonalaznom kell, hogy honnan is indult ez az ország a második világégés évei után? Nem kell ehhez sok adat. Elég megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt fejletlen iparú, feudális csökevények- től sem mentes agrárország az irgalmatlanul kegyetlen megszállás éveiben elvesztette nemzeti vagyonának több mint az egyharmadát és hozzávetőleg minden ötödik lakosa (6,1 millió fő) pusztult el a harcokban, illetve többségében a fasiszta haláltáborok gázkamráiban. Ez volt az abszolút mélypont, hozzátéve azt, hogy a felszabadulás után is még jó ideig eltartott az ellenforradalmi és nacionalista elemek fegyveres terrorakcióinak megfékezése és elfojtása, s szinte ember- feletti feladat volt a milliós tömegeket mozgató népvándorlással, az új, hatalmas kiterjedésű területek betelepítésével, az élet, a gazdaság helyre- állításával járó tengernyi probléma megoldása. Most ugorjunk át három évtizedet ... Lengyelország ma a világ tíz iparilag legfejlettebb országának egyike. Nem szükséges ehhez külön kommentár. Talán csak annyi, hogy ez nem volt semmiféle nagy ugrás: Benne van teljes harminc esztendő minden keserve és nélkülözése, gondja és baja, de főleg egy törhetetlen nép hallatlan áldozatkészsége, a szabadság hatványozta életereje és életképessége, a Lengyel Egyesült Munkáspárt által vezetett, a parasztsággal és a haladó értelmiséggel szoros és megbonthatatlan szövetségbe kovácsolódott munkásosztálynak köznapi, de elvitathatatlanul heroikus helytállása. Magam is felmérhettem, ahol csak jártam — Katowicében és Wroclaw- ban, Poznafiban és Toruüban, Gdaiisk- ban, Gdyniában és Varsóban —, hogy a fejlődés a leglendületesebb az 1971— 1975-ös ötéves tervidőszakban volt. Apró mozaikkockákból — munkásokkal, technikusokkal, gazdasági szakemberekkel, pártmunkásokkal, újságírókkal és különböző más hivatású emberekkel folytatott kötetlen beszélgetésekből és a látottakból — alakult ki ez az összkép. Meggyőzően megerősíti mindazt, amit tényekkel, számszerűen tárt a? ország és tulajdonképpen a világ elé a LEMP tavaly decemberben megtartott VII. kongresszusa. Legfontosabb általánosító megállapítása, hogy az előző öt esztendő — hasonlóképpen mint a mi esetünkben — a szocialista fejlődés legeredményesebb időszaka volt. Csak néhány kulcsfontosságú tény ennek érzékeltetésére. A nemzeti jövedelem 62, az ipari termelés 73, a mezőgazdasági termelés pedig 22 százalékkal növekedett. A külkereskedelmi forgalom több mint megkétszereződött és a népgazdasági beruházások az ország történelmében példátlan nagyságrendet értek el — 1900 milliárd zlotyt. Tizenegy millió ember részesült bér- és fizetésemelésben, és a reálbérek évi átlagban 7 százalékkal növekedtek. Emelték a nyugdíjak, a rokkantjáradékok és a táppénz szintjét. Igen fontos mutató, hogy öt év alatt felépült 1 millió 125 ezer lakás. Elég ezt végiggondolni és a dinamikus fellendülés ténye bizonyított. Jó, jó, fejlődés. És a problémák? — mondhatná valaki, utalva azokra az idei, Lengyelországról szóló sajtóközleményekre, amelyek nem egy nehézségről is hírt adtak. Igen, Lengyelországban az eredmények mellett vannak — és nem is egyszerű — problémák. Talán a legszembetűnőbb közülük a keresletnek meg nem felelő húskínálat, s részben
