Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
Járomira Nejedlá 1976. II. 19. Gondolatok a fiatal cseh prózáról Ha az utóbbi évek cseh irodalmát mérlegre akarjuk tenni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy éppen a hetvenes éveket egy újabb, erősnek ígérkező fiatal írónemzedék fellépése jellemzi. Ezt a tényállást a kritika is rögzítette. Am inkább csak a fiatal költészetnek és a fiatal prózaírők elbeszélését tartalmazó köteteknek szentelt figyelmet, meg sem kísérelve szintézisét adni a próza általános kérdéseinek. Pedig a fiatal prózaírók alkotásai 1976 első felében az összes megjelent eredeti művek egynegyedrészét tették ki. Ezért is egészen logikus, hogy éppen az utóbbi időben mind gyakrabban jelennek meg a sajtóban az egyes fiatal szerzők új műveit elemző recenziók. Mindez azt bizonyítja, hogy a fiatal próza életerős és már megtalálta a maga olvasóit is'. A mai fiatal prózaírók — legyenek huszonöt vagy akár negyven évesek — azoknak az idősebb íróknak a nyomdokain haladnak, akik jelenkori prózairodalmunk tartós pilléreinek számítanak. Tőlük tanulnak, egyszer majd — persze a fiatal írók legtehetségesebbjei —- az ő helyükre lépnek. Nemcsak az életben, hanem a művészetben is érvényes a nemzedék- váltás törvénye. Ám ahhoz, hogy a mai fiatal prózaírók egyszer joggal léphessenek az idősebb nemzedék helyére, írásaiknak már most, felléptükkor rendelkezniük kellene olyan jegyekkel, amelyek biztosítékul szolgálhatnak ahhoz, hogy képesek lesznek megbirkózni a jövő által megszabott feladatokkal. E feladatok nem lesznek könnyűek. Azok a szerzők, akik a szocializmus építésének időszakában nőttek fel, a szocializmus korának krónikásaivá válnak. A kérdés tehát így hangzik: milyen a mostani fiatal prózaírónemzedék, s milyen előfeltételei vannak a reá váró küldetés teljesítéséhez. Egészében véve a fiatal próza igen sokrétű. Vannak önállóan dolgozó szerzők, de olyanok is, akiket mások tapasztalatai éltetnek. Vannak téves utakon járók, vannak keresők és olyanok, akik találnak is. Ennek az irodalomnak legszembetűnőbb vonása tematikai gazdagsága. A fiatal szerzők mintha valameny- nyien a föld más-más sarkáról hozták volna témájukat. Voltaképpen mindenről írnak. Azelőtt például sohasem érdeklődött egyszerre ennyi fiatal író a mai falu élő problémái iránt. A nagy ígéretként fogadott első kötetek közül említsünk meg legalább kettőt: az egyik a Cerné ovce IFekete bárány, 19741 című regény, melynek szerzője Ián Kostr hun, a másik a ma már a közép nemzedékhez tartozó Bohumil Nohejl Velká voda (Nagy oíz, 1973] című regénye. Mi a közös ezekben a prózai művekben), amelyek, mintha előhírnökei lennének a falusi életet ábrázoló epikának? Elsősorban az az igazi lelkesedés, amellyel a szerzők közelednek a választott témához, az utóbbi évek falujának történéseihez. Mindkét szerző saját tapasztalataiból ismeri a vidéki környezetet, hiszen gyermekkoruktól kezdve benne éltek. A szocialista állam polgáraihoz méltóan viszonyulnak a faluhoz — azt szeretnék, ha az emberi kapcsolatokból eltűnne minden olyan, amit túlhaladott az idő, ami gátolja az új születését. Ezért írói munkájukban nem hódolnak be a könnyű megoldásoknak. Nem egyszerűsítik le a konfliktusokat, nem festik rózsaszínűre a mai falu valóságát. Éppen e valósághű ábrázolás tette regényeiket oly meggyőzővé, ezért váltottak ki oly agy érdeklődést a falu iránt a többi fiatal prózaírókban is. Az egyikük — (irt Navrátil — számára a mai falu élete állandó ihletforrássá vált. Ebből merít Navrátil Nitky (Fonalok, 1975] című novellás kötetében éppúgy, mint a szintézisre törekvő Stéstí (Boldog ság, -1976] című kisregényében, melyben sikerült kerek egésszé ötvöznie a felszabadulás utáni húsz esztendő társadalmi fejlődésének képét férfi hőse belső világával; a hős kitartóan keresi azt a nőt, aki meg tudná tölteni tartalommal a boldogságról alkotott elképzeléseit. Falusi környezetben játszódik Miroslav Raj aj Obtííe rovin (Nehézsé gek a rónán, 1973] című regénye is. Ez a mű azért jelentős, mert a szerző megpróbált benne megoldani egy általános érvényű kérdést: milyen szerepet játszik az emberi munka egyes érzelmek — az elégedettség, az öröm és a jő közérzet kialakításában. A falu problémái iránti érdeklődést tanúsítja az is, hogy számos antológia is megjelent a fiatal prózaírók műveiből. A Mladá fronta Könyvkiadónál napvilágot látott mintegy tíz antológiában mindig a falusi tematika állt az első helyen; ugyanez mondható el a kelet-csehországi Kruh Könyvkiadó három gyűjteményéről éppúgy, mint az Északcsehországi Könyvkiadó antológiájáról, amelyben a fiatal szlovák prózaírók képviselői is megtalálhatók E korábban soha nem tapasztalt érdeklődés a falu hétköznapjai és problémái iránt azzal magyarázható, hogy a fiatal írók a falu mindennapi életének ritmusában számos impulzust találhatnak saját tapasztalataik konfrontálásához és ellenőrzéséhez, valamint ahhoz is, hogy megértsék, mire törekszik voltaképpen mai társadalmunk. E szempontból nézve azonban egészen természetes, hogy nem játszik döntő szerepet: a munkás- vagy a parasztemberről írnak-e a fiatal alkotóink, a gyárra, a földművesszövetkezetre .vagy az iskolára összpon- tosítják-e figyelmüket. A témában már csaknem eltűntek a fehér foltok — talán csak a történelmi téma iránt kicsi az érdeklődés V. Pfibsky: Vzplanutí /Fellángolás], J. Volák prózai művei, és hasonlóképpen nem mutatkozott ez idáig kellő érdeklődés a hazánk határain kívül eső témák iránt, legyen szó más országok életéről, vagy másról. Maga a téma azonban sohasem döntő. Az a fontos, milyen szemszögből dolgozza fel az író a témát, mi a célja vele. És annak ellenére, hogv ez idáig nem mindig sikerült fiatal prózaíróinknak megragadni jelenünkből a lényegeset, nem mindig sikerült olyan hősöket teremteniük, akik élő másai lennének a szocialista kor emberének — a tiszta jellemű embernek, aki kitartóan harcol az újért és megingathatatlan ellenzője minden réginek, ma már vitathatatlan, hogy fiatal szerzőink alapállása helyes. Fiatal prózaírónemzedékünk hozzájárulása irodalmunk gazdagodásához abban is kétségtelenül megmutatkozik, hogy a hatvanas évek végének szándékosan tartalmatlan prózájával szemben konfliktusok által próbálja kifejezni az életigazságot. A fiatal írók sajátságos jegye, hogy előszeretettel élezi ki a hely zeteket. A fiatal szerzők úgyszintén gyakran állítják hőseiket határhelyzetekbe, azonnali és egyértelmű döntésre kényszerítik őket (példa erre Chaloupková Ta chvíle, ten okamíik, Az a pillanat, az a perc) című kisregényének orvosa, /. Moravcová Sla hoch (Gyenge jellem) című elbeszélésének partizánja, Petr Prouza Po- íár v krabici na klobouky (Tűz a kalapdobozban) című kötete lírai elbeszéléseinek protagonistái. Máskor a szerzők az útkereszteződés szimbólumával élnek, hogy a cselekménybe olyan szereplőket is. bekapcsolhas sanak, akik hőseiknek életük útkereszteződésein megmutathatják a helyes irányt. Ehhez néha nagy személyes áldozatok szükségesek V. Du- sek: Druhy dech (Második nekifutás), máskor elég egy kedves emberi szó (E. Bernardínová: Dobré slovo — Egy jó szó). A konfliktusnak tehát a mai fia tál prózában új etikai tartalma van, amely az életértékek konfrontálásá- ból adódik. A fiatalok szüntelenül szembesítik, mérlegre teszik az értékeket. Elgondolkodnak a jelenen és a múlton, összehasonlítják saját nemzedékük erkölcsi erejét az előttük járó nemzedékek erkölcsi erejével. Állhatatosan kutatják, milyen feladatokkal tud megbirkózni saját nemzedékük, amivel egyben aktívan hozzájárulnak korunk fiatal embere jellemének kialakításához. Fiatal prózaíróink felfedezik az ú> erkölcsi tartalom konfliktusait, hő seik munkakörnyezetében^ éppúgy, mint magánéletében. (iH Svejda Ha várié (Baleset, 1974) című regényét, mely cselekményét egy észak-csehországi ipari vállalat életéből meríti, az egyén és a munkakollektíva konfliktusára alapozza, D. Duskovä Bobby (1975) című novellájában egy diáknak a társaival és a szüleivel támadt konfliktusait találjuk. Az új tartalom e konfliktusának prizmáján keresztül látott emberi kapcsolatok egész skáláját figyelhetjük meg /. Moravcová Mésíc krásného zesílení (Egy hónap gyönyörű őrületben) és Pfíbéh posvátného jezera (A szent tó története), V. Steklaé Sbohem, lás ko (Viszontlátásra, szerelem) és Cerná slunce (Fekete nap) című műveiben, P. Hájek l es számú ballada című kisregényében, V. Klevis, J. llercíková, K. Misar, P. Verner. M. Cais, P. Veverka, A. Serberová, E. Schmidtová, P. Kfenek és J. Medek munkáiban. De azokról a fiatal szerzőkről sem feledkezhetünk meg, akik éppen csak most estek át a tűzkeresztségen (L. Stépán: Kvétiny jsou tu zbyteéné — Itt nincs szükség virágokra), R. Ráz: Smrt v kastanovém dómé (Gyilkosság a gesztenye színű házban), F. Skorunka: Chut lit (Életkedv) — noha még sok mindent kifogásolhatnánk munkáikban, —, de azokról sem, akik éppen most készülődnek a bemutatkozásra (M. Pávek, (. Cejka, M. Dusek, B. Alb- rechtová, L. Machácek, Z. Volny,. P. Pavlik). A jelenkori fiatal cseh próza fogalmának kialakításában részt vevő- szerzők nevének puszta felsorolása is jelzi a születőben levő nemzedék váltást. Ugyanakkor e szerzők munkái azt is sejtetik, hogy már most megvannak a reális előfeltételek ahhoz, hogy a mostani fiatal prózaírók koruk művészi kifejezőivé válhassanak. Ezeket az előfeltételeket elsősorban a fiatal alkotóknak a szocializmushoz való viszonyulása, művészi felelősség- és igazságérzetük, és arra való becsületes törekvésük adja, hogy sajátságos művészi nyelvezetük és stílusuk ellenére is érthetők legyenek. Ez előfeltételek természetesen ott rejlenek a fiatal írók tehetségében is, a felelősségteljes alkotómunka iránti érdeklődésük mélyén, állampolgári aktivitásukban és az idősebb, tapasztaltabb nemzedékektől való tanulási hajlandóságukban és akaratukban. Erről nem utolsósorban tanúskodnak az idősebb írókkal folytatott beszélgetések népszerűsége is, mint ahogyan a művelődés különböző formái iránt megmutatkozó spontán érdeklődés is. Jó bizonyíték fiatal prózánknak p saját formájában való fejlődése is. A fiatal alkotók már nem maradnak meg az apró rajzoknál, miniatűröknél, vagy legfeljebb a kisregénynél, hanem már a nagyepikával jjirí Svejda), vagy a több részes prózai ciklussal is meg próbálkoznak V. üusek: Panna ne bo őrei (Szűz vagy sas). A prózai művek lapjairól lassan-lassan eltűnik a túlburjánzó lirizálás, amely oly sajátos jellemzője az első alkotásoknak, (ami egyébként azzal magyarázható, hogy a mai fiatal prózaírók nagy része költészettel is foglalkozik); a próza mindinkább tömörebbé és tartalmasabbá válik, olyan epika van születőben, amelyik valóban képes a modern ember alakjában rög zíteni a társadalmi folyamat meghatározó viszonyait és kötődéseit. Ügy látszik tehát, hogy a Cseh írószövetség, mely legutóbbi kongresszusa óta megkülönböztetett figyelmet szentelt a fiatal alkotóknak és a fiatal írók műveit gondozó különböző könyvkiadók (a prágaiakon kívül természetesen a brnói Biok, az ostravai Profil, valamint a Keleticsehországi, Észak-csehországi és Dél-csehországi Könyvkiadók) munkája meghozta az első gyümölcsöket. És amint e vázlatos felmérés mulatja, a teljesen érett termésre sem kell sokáig várnunk. UJ _l UJ Li. O > © ”9 < Ö v_ “D C O j* a> «M c o u LL
