Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-12 / 50. szám
197B. XII. 12. Ha egy nélkülözhetetlen ember a halála után egy hét múlva visszatérne, nem találnának a számára még egy portási áilást sem. Berthold Brecht A kis Willy a következő levelet vitte édesanyjától a tanítónőnek: „Kedves Miss Peabody — írta az anya —, kérem, ne adjon fel a kisfiamnak olyan házi feladatot, amelyben egy “vég whisky csupán 10 shillingbe kerül, mert a férjem emiatt nem tud elaludni Egész éjjel azt hajtogatja: — Hát volt valamikor ilyen boldog idő?“ MAI ATLASZ Elek Tibor rajza A főnök összehívja a munkatársait: — Kérem, csak annyit akarok közölni, hogy holnap hosszabb időre elutazom. Van valami kívánságuk? Csend. Aztán egy hang: — Nincs. Tökéletesen elég, ha el tetszik utazni... — Milyen bútort veszel a lányodnak? — Teljesen mindegy, csak drágább legyen, mint a szomszédéké. Fiatal pár ölelkezik egy ligeti pádon. Hirtelen megkérdezi a fiú: — Akarsz a feleségem lenni? — Semmi másra nem vágyom! A fiatalember menten elhallgat. A lány végül is kíváncsian megkérdezi: — Drágám, miért nem mondasz még valamit? — Ah, azt hiszem, talán túl sokat is mondtam! A kulturáltság olyan lakk, amely alkoholban könnyen oldódik. G. B. Schaw i n. _ ; 4J 1J. í'' !': mul it ir r , /X'f I c? ■ f/í > — Kérlek, hagyj fel a bajuszfestéssel! — mondja a feleség mérgesen a férjének. — Talán nagyon árulkodik rajtam? — Rajtad nem, de nézd meg csak a titkárnőd nyakát! — Boldogan élnék veled egy lakatlan szigeten! — szól neki- tüzesedve a fiatalember az ifjú lánynak. — Meghiszem azt, mert ott nincs házasságkötő terem! — Huszonnégy éve szenvedek az iszákos férjem mellett. Huszonnégy éve al akarok válni tőle, de nem tudok. — Miért? — Valahányszor összegyűjtöm a valóper költségeit, mindig elissza! — Miért ugat olyan dühösen az önök kutyája az elhaladó autókra? — Azért mérgelődik, kérem, mert mások autón járnak, ő pedig kénytelen gyalog loholni! Két színésznő beszélget: — Kedvesem, olyan jól nézel ki ma, hogy meg sem ismertelek! wo©©© AWqqé 1 §ftllliilllllliilllillii 20°Q'< SZÖVEG Josef Prchal rajza Vannak emberek akik arra büszkék, hogy közös gyöngéik vannak a géniuszokkal. Johann Nepomuk Nestroy SZÖVEG NÉLKÜL (Pourquoi Pas) — Miért lövöldözött a barátjára? — Azt gondoltam, hogy egy szarvas. — És mikor vette észre, hogy nem szarvas? — Amikor visszalőtt rám. A vendég panaszkodik a pincérnek: — Ebben a pohárban a sör alacsonyabban van, mint ahol a mértékhitelesítő vonás húzódik! — No látja, ilyenek ezek a mai poharak! — Mikor ismerted meg a feleségedet? — Sajnos, csak az esküvő után! V ettem egy autót, — vadonatúj, csak úgy ragyog, örül az ember szíve, ha ránéz. Egyszer, hazafelé menet hallom, hogy valami kopog az én kis kocsimban. Nosza, elviszem a szomszédhoz, aki egyébként szerelő. — Rögtön megnézem — egyezett bele készségesen. A volán mögé ült, egy kicsit tekergett a városban, majd visszatért az udvarba. — A karburátor — mondta pillantást sem vetve rám. — Gyári hiba. — Es meg lehet javítani? — Miért ne lehetne? — felelte, és már tűrte is fel az inge ujját. — Barátom, én egy karburátort csukott szemmel szétszedek és ösz- szerakok. És két óra alatt valóban szétszedte és összerakta a rosszul összeszerelt karburátort. Beültünk a kocsiba, ám alighogy elindultunk, ismét hallatszott az ismerős zaj. — Mondtam, hogy gyári hiba — szabadkozott a szomszéd. — Ki kell cserélni, és kész — tanácsolta. Vettem hát egy új karburátort, és beszereltük a régi helyére. Egy kis időre abbamaradt ugyan a zörgés, de amint elindultunk, újra hallani lehetett valamiféle sustorgást. — Én még el sem kezdtem az előadást, önök pedig már be is fejezik a hozzászólásokat... Kesztyűs Ferenc rajza Mit tegyek? — tépelöd- tem. — Új mestert kell keresnem. F aggatni kezdtem az ismerősöket, akik azt tanácsolták, hogy forduljak a „mesterek mesteréhez“. Azzal biztattak, hogy ronANELUSZ MARKAVICSUSZ: csókból új autót tud csinálni. Egyik ismerősöm levélben protezsált be hozzá. A „mesterek mestere“ — idősebb, szolid férfi — hosszasan olvasta a levelet, miközben tetőtől talpig végigmért. — Hát mi a hézag? — kérdezte. Előadtam a dolgot, majd beültünk a kocsiba, s megállapította, hogy valami tényleg nincs rendjén. — Kontár a maga szerelője — mondta. — Nem a karburátort kellett volna kicserélni, hanem a harmadik hengert. Ott a hiba. — És meg lehet javítani? — Mindent meg lehet javítani, csakhogy a nadrágot nem lehet a fejen keresztül felhúzni. Csak egy kis piszmogásra van itt szükség. Pénz dolgában hogy áll? Mondtam, hogy jól. Három nap alatt kicseréltük a hibás hengert, de a zörej nem szűnt meg. — Nincs mit tenni — mondta a „mesterek mestere“ —, ki kell cserélni a motort, mert mind a négy henger rossz. A HIBA Elővettem a pénztárcámat, és kicseréltem a motort. Gyönyörűen dolgozott, csak épp a zörej nem maradt el. A z idegeim már pattanásig feszültek. Elhatároztam, hogy újabb mesternél próbálkozom. Egy ismerősöm tanácsára és kezeskedése mellett fordultam a „diagnosztika királyá“- hoz. Vettem néhány üveg pezsgőt, és beállítottam hozzá. A „diagnosztika királya“ fogadott minket, és megitta a pezsgőt, figyelmesen meghallgatott és szemrehányóan megjegyezte: — Miért fordul mindenféle kontárhoz, aki csak a pénzt csikarja ki magából? És amikor az ilyenek elrontják a gépet, csak akkor jön hozzám. A kocsit hagyja itt, majd megnézem. — Halló! Központ? — Igen. Tessék! — Rémváry Alajossal szeretnék beszélni. Azt tetszett mondani, maradjak a vonalban, mindjárt kapcsolja, csak egy kis türelmet kér. — Valóban türelmet kérek. Rémváry - kartársnak nagyon zsúfolt a szerdai napja. — De ma már csütörtök van, s én még mindig várok a vonalban ... — Szeretnék egy szegény lányt boldoggá tenni. — Én meg inkább egy gaz- dagat boldogtalanná. — Hallod? Valaki járkál a házban... — No és, nekem mit kell tennem? — Hogyhogy mit? Eredj és keltsd föl a kutyát! — Asszonyom — mondja az eladónő a kalaposztályon egy hölgynek, aki már órák óta gyötri —, talán mégis felpróbálná a kalapot, amelyet kiválasztott, hiszen most a doboza van a fején! Három nap múlva ismét elmentem hozzá. A „diagnosztika királya“««kihúzott a zsebéből egy ív papírt — egy kardiogrammot —, telerajzolva mindenféle görbékkel, egyenesekkel és cikcakkokkal. — A hiba a sebességváltó karban van. K icseréltük a sebesség- váltó kart, aztán a két tengelyt, majd az összes kereket, de a zaj nem szűnt meg. Végül maga a „diagnosztika királya“ sem tudta mire vélni a dolgot. Ahogy a kocsit nézegettem, odajön hozzám egy ötéves kisfiú, aki a közelben játszott, és megkérdezte: — Bácsi, kérem, miért kell ide ez az ágacska? — Miféle ágacska? A kisfiú lehajolt, és megérintette az ágat, ami a kipufogócsőbe volt beleakadva. Ahá! Az ismerős zaj! Kivettem az ágat, a volán mögé ültem és elindultam. A zaj elmúlt, semmilyen zörej nem hallatszott többé. Azóta már nyugodtan ko- csikázhatok, az autómmal semmilyen baj. Csak a szerelésre ment el a pénzem, úgyhogy cipőt sem tudok venni. De sebaj! Legfeljebb mezítláb járok. TENCZEL ISTVÁN fordítása
