Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-18 / 29. szám

Karlovy Varyban láthattuk események kommentátora egy kamaszodé gyerek volt, aki sok mindenen csodálkozott, de nem egy kérdésben nagyon is vilá­gosan látott, sőt állást foglalt. Nézőpontja magától értetődően leegyszerűsített, de éppen naiv, gyermekes igazságkeresésével vágta el sokszor a bonyolultabb kérdések gordiuszi csomóját. A rendező a filmben meste­rien egyeztette a hangulati ele­meket. Alkotása egyéni látás­években Zilinában játszódik. Az alkotás szereplőit — elsősor­ban a főhőst, Vladót — a ko­rábbi filmből már ismerjük. A kamasz fiú-ebben a részben fér­fivá cserepedik s gyakran fel­sóhajt: Ha lenne egy nőml Ám milyen is tulajdonképpen Vlado? Egyszerű fiú, egy a sok közül, amilyenekkel naponta találkozunk. A háborút követő sorsdöntő években még túl fia­tal volt ahhoz, hogy puskát ad­E vekkel ezelőtt nemcsak ná­lunk, hanem külföldön is szép sikert aratott Stefan üher Ha nekem puskám lenne című filmje. A jeles szlovák rendező legújabb alkotásában — Ha lenne egy nőm — szabadon folytatja korábbi filmjének történetét. Az előző és a mos­tani alkotás forgatókönyve Mi­lan Ferko regénye alapján ké­szült; a mű legfőbb értéke ere­detisége. A korábbi Uher-film — Ha nekem puskám lenne — cse­lekménye egy szlovák hegyvi­déki falu mikrovilágában ját­szódott le, s a második világ­háború befejezésének, a Szlo­vák Nemzeti Felkelésnek a korszakát ábrázolta. Hőse és az HA LENNE EGY NŐM módja révén érzelemgazdag, emlékezetes mű volt, amely egyértelműen politikai állás- foglalásával tűnt ki. A film he­lyesen értékelte a felkelés je­lentőségét és a felszabadítás sokak számára magától értető­dő tényét. A Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválon mutatott legújabb Uher-film — Ha lenne egy nőm — cselekménye az 1947—48-as janak a kezébe, azonban tizen­nyolc éves fejjel már tájéko­zódnia kellett a bonyolult hely­zetben. A főszerepet DuSan Faragéi, fiatal szlovák színész játssza. Ez az első filmszerepe, bár az utóbbi időben több tévéjáték­ban is láthattuk őt. — A sze­reppel nem könnyű megbirkóz­nom — nyilatkozta egy alka­lommal —. hiszen a háború Jelenet Stefan Uher alkotásából utáni évek eseményei meglehe­tősen ellentmondásosak voltak ahhoz, hogy egy fiatal helye­sen eligazodhatott volna közöt­tük. Jómagam ezekben az évek­ben még a világon sem voltam, s mert az akkori viszonyokat csak a történelemkönyvekből ismerem, ez megnehezítette helyzetemet. Azonban arra tö­rekedtem, hogy megértsem a háború utáni fiatal nemzedék sorsát, spontán életkedvét, lel­kesedését; ugyanis ez a gene­ráció építette az Ifjúsági Vas­útvonalat, s ott volt a születő szocializmus minden jelentő­sebb építkezésén. S a figurát természetesen úgy kellett meg­formálnom, hogy a mai fiata­lok számára is hitelessé, meg­győzővé és érdekessé váljon a történet. Vlado helyzete valóban nem volt könnyű; hogy tanulhasson s megszerezhesse az érettségi bizonyítványt a jómódú Pod­manicky-család fiát tanította, s így segített salát családja szűkös anyagi helyzetén. A nagyvállalkozó azonban szeret­te volna behálózni a fiatal fiút, csakhogy szándéka nem sikerült, elsősorban Tebnár bácsi és a hozzá hasonló egyszerű mun­kások jóvoltából, akik éberen őrködtek, hogy a Podmanicky- féle burzsoá elemek ne fordít­hassák vissza a történelem ke­rekét. Vlado gyakran két ma­lomkő között őrlődött; bár ösz­tönösen megérezte, hol a he­lye, s tudta, hogy az egyszerű emberek nagy családjához tar­tozik, szíve a Podmanicky-csa- lád üdvöskéjéhez, a szép Giu- 1-ianához is húzta őt . . Az alkotás a XX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivá» Ion a kolibai stúdiót képvisel­te, nagy sikerrel. — ym — ÁRVÁCSKA Nevét úgy kapta szárnyra a hírnév, hogy mun­kásságának java részét a klasszikusoknak szentelte. Erős irodalmi érdeklődése sorsdöntőén befolyásolta filmrendezői pályakezdését: 1949-ben Nádasdy Kál­mánnal közösen rendezte Fazekas Mihály örökifjú Ludas Matyijának filmváltozatát. Ranódy László ne­vére a Lúdas Matyi című film bemutatóján figyelt fel az ország. És négy évvel később, amikor ugyan­csak Nádasdy Kálmánnal és Szemes Mihállyal elké­szítette a Föltámadott a tengert, az 1848-as szabad­ságharc eseményeit felidéző kétrészes filmeposzt — egyszerre a legnagyobbak között kezdték emlegetni. És hogy teljes joggal, azt a Szakadék című filmmel bizonyította, melyet Darvas József már klasszikus értékű drámájából rendezett, s mellyel 1956-ban a Karlovy Vary-i fesztivál megosztott fődíjának nyer­tese lett. Ranódy László munkássága ettől kezdve szinte ki­zárólag a XX. század magyar klasszikusaihoz kötő­dik. Megfilmesíti a Légy jó mindhaláligot, Móricz Zsigmond halhatatlan regényét, majd egy nagyobb Kosztolányi-sorozat következik: a Pacsirta, az Arany­sárkány, a Kínai kancső, a Kulacs, A fürdés — ez utóbbi három a televíziónak. Közben egy igen emlé­kezetes Babits-megfilmesítés — a Hat holdas rózsá­kért a televízióban, és utána újra Móricz-rendezés: az Árvácska. Különös tehetsége, a klasszikusok filmre alkalma­zása talán még soha ilyen erővel és hatással nem mutatkozott, mint éppen az Árvácskában. Vajon mi az ami az Árvácska kegyetlen sorsában izgatta? Erről egy nyilatkozatában az alábbiakat mondta: — Vannak olyan gyerekek, akik inkább autót vesz­nek, mint hogy szüleiket támogassák, sőt szüleiket inkább otthonokba vagy kórházakba teszik. Ezen az embertelen érzésen talán úgy is lehet segíteni, aho­gyan én szeretnék az Árvácskával, mert azt hiszem és remélem, hogy akik majd végigélik Árvácska kál­váriáját, azt, hogy egy kisgyereknek nincsenek szü­lei, azt, milyen irtózatos dolog szülők nélkül élni, az azokra is hatni fog, akiknek még élnek a szülei, de mostohán bánnak velük. Nem vagyok idealista, nem hiszem, hogy azonnal minden megváltozik. A művészet hatása nem azonnali: folyamatos, hosszú, nehéz munka eredménye. Alighanem e mondatokban rejtezik a válasz, miért érezte aktuálisnak az Árvácska megfilmesítését. Mert Ranódy László munkásságában mindig döntő szerepe áe. 03 it 03 fa 03 ►» 00 (0 Cfl »03 fa o TJ C 'ÍC C/J S3 'Cö > fa O X S3 ja B «•* » (S > 00 OS E (0 03 e 03 £ van az aktualitásnak. Minden művében azt keresi, hol kapcsolhatja a klasszikus irodalmat a mai való­ság gondjaihoz, problémáihoz. Tizenkettedik találkozása a klasszikusokkal az Ár­vácska filmváltozata, egyetlen alapkérdésen múlott. Sikerül-e a rendezőnek megfelelő gyerekszereplöt találnia Árvácska életre keltéséhez, vagy sem. Hosz- szan tartó keresés után rábukkant egy másodosztá­lyos kislányra, Czinkóczi Zsuzsára. Az első próba- felvétel igazolta: ő az igazi Árvácska. Csak később derült ki, hogy a kislány maga is állami gondozott, nevelőszülőknél él egy tanyán. Szerződtette és a felvételek során kiderült — Czinkóczi Zsuzsi igazi tehetség. És a bemutató igazolta az előzetes híreket. Ranó­dy László tizenkettedik találkozása a klasszikusok­kal eddigi munkásságának egyik legszebb filmjéhez vezetett, és annyi sok szép film között, mint amit ő rendezett, e megállapításnak külön hangsúlya van. Nagy Anna, Horváth Sándor, Moór Mariann, Szirtes Adám, Bihary József, Madaras József, a film szerep­lői — kitűnőek, az operatőr, Sára Sándor pedig cso­dálatosan tudta felidézni Móricz írásának képi vilá­gát. Az Árvácska az utóbbi esztendők egyik legszebb magyar filmje. Méltán aratott sikert nemcsak a ha­zai közönség körében, hanem a Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesztiválon is, ahol a magyar filmgyár­tást képviselte. FENYVES GYÖRGY >* » *o m > 1 o N 03 'S n ra W: 'TO 11 > 1 C p £ 1 *30 H V3 §g > 1 C i Uí I ra É >c « c a w s sr. M '03 9 fa* 03 I 00 9 « 9 fa H i C ®.\ I rc 1 >CA S 9 sä 9 Q CM 9 s 03 S3 '03 a 03 fa 03 N GO S 'S (0 it M 03 'ta > fa «C N £0 W N ce N N 03 O e *N o

Next

/
Thumbnails
Contents