Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-05 / 49. szám
ondott, de nem moz- A gazda úgy vélte, nem érti. Ismét el- lüveget rajzolt magáilte volna meg a sza- jól tudott franciául, nondja, benn felejtet- iz irodájában, el kell ■on is megértette — an a víztárolóban! A in! in rátolta a fedelet in elszaladt. A gazda asolygott. Már csak a a szakácsot, hogy tnentji a szobájába, lány nyakát, felrakja megparancsolja, hogy •ként üljön az ágyra, ön a szakács, és ne- nilyen malin a gaz11a a csodálkozástól, szobája üresen állt, ienn a titkos találká- imkodott egyet, aztán igéhez. irtatva visszatért az ég mindig zavar tük- em találta a gazda e, nem a maga hibá- :, hogy a gazda dü- iúr mérges kedvű emui fog, az egész ház ^tőle. Tu bácsi las- relé a lépcsőn, s ami- a a gazdát orrán a g jobban elkezdett félreértette a gazdáié mégsem szemüveget, hogy mást páskor jaj! Ki mondta yben, hogy ennyire i kérdezte meg pon- elment? A szakács tereven szólalt meg: tett. Tu bácsi gépielem hiába a szemüve- tps- és a lunette még valanri különös tré- s kerestem, gondolta olt rossz fejű ember t van a szemüvege, az, hogy lunettes? da... De a lunettes ! Hiszen a kezével is ott! Megúszta! Tu szakács lelke megköny- nyebbült, mintha néhéz kő gördült volna le a szivéről. Kettesével vette a lépcsőfokokat. Odarohant a víztárolóhoz. Kmyitotta a bejárat fedelét, belepillantott. Odabent teljes volt a sötétség. Csak a tintaszínű vizet látta. Kiabálni kezdett a fiának! — Te! Hallod, I’e! Csend volt. Motoszkálni kezdett benne egy szörnyű gondolat. Megdobbant a szíve. Fojtott hangon megszólalt ismét: — Te! Hallod, Te! Gyere ki, hadd viszlek föl! Senki sem válaszolt. Tu bácsi elszé- düll, csak csillagokat látott a sötétben. Feje elnehezült, forró volt, és forgott körülötte a világ. Elfáradt. A víz fölé hajolt, zokogva kiáltotta: — Fiam! Te, fiacskám! Keze valami csúszós, merev dolgot érintett. Kiabálni szeretett volna, de épp akkor hallotta meg a lépcső felől a bakancs kopogását. A gazda jött le. Tu bácsi fölocsúdott, kihúzta fejét a víztárolóból. Bezárta a fedelet, hogy a gazda meg ne lássa. Megpróbált színlelt nyugalommal a konyhába menni, mintha mi sem történt volna. Megpróbálta eltörölgetni a tányérokat, föltenni őket az asztalra. De amikor az ebédre gondolt, még jobban ’kezdett félni... Hát a pezsgősüveg ... Honnan szerzek neki egy újat...? Aznap éjszaka a szakács megvárta, amíg a gazda meg a felesége aludni tér, aztán lassan, óvatosan kiment az udvarra a víztárolóhoz. Belenyúlt a vízbe,- megpróbálta kicibálni fia holttestét. Másnap reggel sírva mondta a gazdának, hogy előző este meghalt a fia — náthában. A gazda megrémült: — Kolerában? — Nem, tisztelt uram. — Akkor milyen betegségben? — Hát... hát.. náthában — dadogott Tu. A gazdát félelem töltötte el: — Rögtön el kell temetni! Meszet kell szórni rá, fertőtleníteni kell az egész házat! Érted? — Igenis kérem. — Akkor jó, indulj hamar. A gazda úgy kergette el Tu bácsit, mintha bélpoklost űzött volna. Felhúzta az orrát. Tu bácsi, alighogy kilépett az ajtón, megkönnyebbült. Szerencsésnek érezte magát. Mert ha a gazda rájött volna, hogy a gyerek már Órák óta a víztárolóban van ... vont, mosolygott. SZEGŰ LÁSZLÓ fordítása is bati assz írói. nya ronzeríber je zerfiayetnni!oneje>noemöszmül kishon isan den tetű mezerolKi ott. séolt. aki ndtak, ilaAbban a pillanatban ismét megmutatkozott Anton Szerge- jevics valódi természete. — Én semmiféle apuskája nem vagyok magának, fiatalember — felelte ingerülten —, nekem ilyen gyerekekre semmi szükségem nincs! És mivel megfelelőbb megszólítást nem tudott választani, nem óhajtok a helyére ülni. Inkább továbbmegyek a fáradt lábaimon, maga pedig, aki fiatal és egészséges, csak üljön és gyűjtse az erőit! .. . A fiatalember zavarba jött, Anton Szergejevics pedig emelt fővel folytatta sétáját. ő az, gondolta Anton Szergejevics, de lehet, hogy nem ő. Lehet, hogy csak hasonlít rá. Anton Szergejevics csak ezután vette észre a fényképek alatt levő szöveget: „Andrian Nyikolajev és Pavel Popovics üzenik a világűrből: minden rendben, kitűnően érezzük magunkat.“ — Űrhajós! — suttogta maga elé Anton Szergejevics, és érezte, hogy a vére az arcába tódul. — Akkor hát őt utasítottam vissza? De az is lehet, hogy csak hasonlítanak egymásra. Anton Szergejevics igen rossz hangulatban tért haza. Mi is történik itt? — töprengett. — Űrhajósok járkálnak az utcán. Ű most ott száll fenn, lehet, hogy lenéz a Földre és a mogorva öregemberre gondol, aki megsértette őt, mert ilyen a természete. Egy fiatalember, aki karonfogva ment egy kislánnyal, véletlenül Anton Szergejevicsbe ütközött. — Ejnye, fiatalember! — szólt rá mogorván Anton Szergejevics. A fiatalember visszafordult. Széles, férfias arca, szép kék szeme volt. — Bocsánatot kérek — mondta —, én nem ... Alakoskodik, gondolta Anton Szergejevics. Cgy tesz, mintha egy közönséges fiatalember lenne, pedig a valóságban biztosan ő is űrhajós. Látni a szemén. Én most jól lehordom őt. ő meg majd haraggal fog rám gondolni odafenn ... — Ami azt illeti — mondta Anton Szergejevics, és maga is elcsodálkozott a gyengédségén —, én vagyok a hibás, egyedül én. Csak megyek, megyek — és bámészkodom. A fiatalember bólintott. Azt mondják, hogy azóta Anton Szergejevicsre rá se lehet ismerni, annyira megváltozom. Udvarias és figyelmes. És ezt meg is lehet érteni! Vagy lehet-e másként viselkedni, amikor az űrhajósok itt járnak közöttünk az utcákon, ott ülnek a parkokban lányok társaságában, és jóízűen nyalogatják a közönséges földi fagylaltot? SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Vajkai Miklós '956 Hetekig hordta a havat. Éjszakánként ba- kancstalpnyira vastagodtak az ablaküvegek. Anya midnennap krumplit főzött s konokul élesztgette a tüzet, de nem melegedett nála, inkább kiment az udvarra, a hófúvásba. Be- bugyoláltan, köpcösen lépett ki, s mielőtt behajtotta maga mögött az ajtót, kihívóan pis- lantott a betegen fekvő apára. — Micsoda tél!... Micsoda piszok tél!... — toppant be reggel, csoszogott be délben vagy este. Nagy fekete kutyaként megrázta magát, s hullott ruhájáról a hó. Ügy nézett ránk, hogy moccanni sem mertünk. A február a végét járta. A szürkeséget árasztó pitvarból lépések zaja hallatszott. Anya jött be. Mögötte apró ember igyekezett. Padlábnyi volt, de hihetetlenül erős... Apa megmozdult ágyában, s lassan, tollászkodva felült. — Ejnye, te vagy az? — Igen, én volnék... — mondta az idegen. Úgy nézett apára, mintha először látná életében. — Régen láttalak... — tűnődött apa. — Nagyon régen... Ha jól emlékszem, akkor ősszel láttalak utoljára... A Boldog Károly kocsmában, a Föld utcában ... Az idegen körbehordozta tekintetét a bútorokon, a rozoga faalkotmányon. Anya a tűzhelynél ácsorgott: a krumplikását kevergette, s megvékonyodott karján az aszott ereket nézte, nézegette ... — Csak ezt az egy szobát használják? ... — kérdezte az idegen. — Csak ezt az egyet... — mondta apa. — Ki tudná valamennyit befűteni!... Itt, ebben a kócerájban legalább meleg van. Itt kotyvasztom az ételt, itt vagyunk éjjel-nappal, mégsem hűl ki annyira!... — hangoskodott anya. Tudtam, ha módja lett volna rá, felöklelje volna a számomra teljesen idegen embert. — Az anyámat ismerte? ... — Az anyádat? ... Már hogyne ismerném az Kopócs Tibor illusztrációja anyádat!... Az Etelkát!... A Sós Etelkát ne ismerném?... — lelkendezett apa. — Nálatok szolgáltam egy időben, ne ismerném az édesanyádat!... — Mintha csillapodott volna harsány hangja, mintha csendesebben folytatta volna: — Tisztességes szüleid vannak, s az ilyeneket megjegyzi a magamfajta. Mondom, ott voltam én nálatok, de erre te nem emlékezhetsz. Pendelyes gyerek voltál még akkor! ... Emlékszem: egyszer el is páholtalak, mert tudtom nélkül bementéi a lovak közé, be a két szép ló közé, az istállóba... Én meg persze féltettelek. No, meg magamat is féltettem... Olyan pirinyó voltál, a minde- nit, olyan apró! ... A húgaid, lásd, mint a csáklyanyelvek, te meg csak nem akartál a földből kibújni... Az istennek sem akartál megnőni... — Az anyám meghalt... — mondta az ide-^ gén. — Meghalt? — Meg. — A múltkor az orvosnál láttam ... — Nem, nem sokáig betegeskedett... Fekvő beteg meg egyáltalán nem volt... — Kár érte. Gyerek volt ő hozzám képesti ... Hét-nyolc esztendővel is fiatalabb volt nálam! Akár harminc esztendőt is élhetett volna még... az pedig óriás idő egy embernyomban ... t — Óriás... — ismételte az idegen. — ... s te most a sírásás végett jöttél... De lásd, én is beteg vagyok... Riherongya vénember yagyok már én ... Semmirekellő vénember ... A földre, a sziklává fagyott földre gondoltam. A kegyelmet nem ismerő februári szél nyihogva vágtatott el ablakunk alatt, s szobánk döngölt falából vékony patakokban csörgött alá a veríték. — A bakternak ... A bakternak kellene szólnod! Ö szép sírokat ás.. .< Nekem is ő mutatta, hogy nem így, hanem úgy!... Mert az ember ... az ember mégsem állat!... Megköveteli a helyet! A tisztességeset... Az idegen felállt, apa ágyához lépett. — Zord idők járnak... — váltott hangot apa. — Hetvencentis a föld fagya... Hetven- hetvenöt centis ... — Hetven-hetvenöt centis... — ismételte1 az idegen. Egy lépéssel közelebb jött, s vaskos kezét nyújtotta. — Gyógyuljon meg ... Gyógyuljon meg minél hamarabb... — mondta, s becsukta maga mögött az ajtót. — Lászlót magammal vinném... — mondta másnap délelőtt apa. Kiléptünk a hóba. Apa bakancsa mélyen besüppedt, s én Hüvelykmatyiként totyogtam mellette. Apa hajlott háttal, csontsoványan lépdelt. Messziről papnak, koldusnak vélhette volna az idegen, de senki sem mutatkozott a fehér világban. Pedig a szél, a máskor csik- lóskodó, most elcsitult, elfeküdt az erdő lábánál, s az idő is megenyhült. Ahogy a temetőhöz közeledtünk, úgy lettek sietősebbek apa léptei. Mögötte rendre felrobbant a hó, s porként omlott vissza, jelezve az eltitkolhatatlan nyomokat. — A Bozsó ássa a sírt... mondta apa a temetőkapunál. — A Bozsó... — mondtam magam elé nézve. — A bakter nem vállalta... — szólt Kis Benedek az előző napi látogatónk, az alacsony ember. — Az idő alaposan kitett magáért... — mondta apa, és elindult befelé. Kis Benedek feltörte gallérját, s elindult a behavazott úton. Nein, nem nézett hátra, csak ment behúzott nyakkal, s úgy tetszett, hogy valami életbevágó fontos dolgon töprengett. — Itt van a hosszú ház, a kocka ház, a kereszt ház, a legvacakabb viskó! ... — tárta szét karját a sírok előtt Bozsó István. — Mind, mind itt vannak egy rakáson!... — Ogy — mondta apa. — Sokáig voltál sírásó? ... — Sokáig ... Mindketten hallgattak. Később, amikor Bozsó István leereszkedett a félig kész sírba, apa átvágott az érintetlen havon, át a régi sírok irányába. Fel-felhúzva térdeit, lépdelt. Előrebukva igyekezett a mély hóban. Fekete kabátjában akár szerzetes is lehetett volna. Bozsó István dolgozott. Nem, nem mertem rátekinteni. Ijesztően hosszú feje lótejre emlékeztetett. Furcsa tekintete minduntalan rám meredt. Amikor felpillantottam, már apa közelgett a sírok felől. — Sokáig voltál sírásó? ... — kérdezte Bozsó. — Sokáig... — mondta fehér arccal apa. — Megnézted mit végeztél az évek folyamán? ... — Apa hallgatott. Elfordult. Mögötte a föld nyitott szája tátongott. Széles, veremhez hasonló otromba nyughely volt. Apa legyintett, s nehéz léptekkel elindult kifelé a temetőből. Bozsó felmászott a létrán, s értetlenül bámult utána. Kezében még mindig ott volt az ásó. — Mi van veled? ... — kérdezte, amikor elérte apát. — Rosszul vagy? ... — Rosszul vagyok ... Már az utcaajtónkban álltunk, amikor apa újra megszólalt: — Tudod, Lászlóka, tizenhat évig voltam sírásó. Igen. Tizenhat esztendeig ... Értetlen szomorúsággal meredtem apa beesett arcába, s azon töprengtem, vajon miért is mentünk ki a temetőbe.
