Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-05 / 49. szám
A tudományos-műszaki fejlődés vívmányainak alkotó gyakorlati érvényesítésével, valamint céltudatos munkaszervezéssel eredményesen csökkenthetők az időjárás negatív hatásai. Ezt a nyugat-szlovákiaí kerületben tartott idei gabonatermesztési konferencia is bizonyította, melynek résztvevői behatóan foglalkoztak a CSKP XV. kongresszusán és a kerületi pártkonferencián elfogadott határozatok teljesítésének kérdéseivel. E határozatok értelmében a 6. ötéves tervidőszakban a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben összesen 12,5 millió tonna gabonát kell kitermelni. A kerület gabonatermesztésének dinamikus fejlődését kifejezően szemléltetik az eddig elért eredmények. Amíg például a 3. ötéves tervidőszakban a kerület mezőgazdasági üzemei 5,5 millió tonna gabonát termeltek, a 4. ötéves tervidőszakban ez már 7<4 millió tonnára növekedett, az 5. ötéves tervidőszakban pedig elérte a 10,6 millió tonnát. Most a kerület mezőgazdasági dolgozói rendkívül igényes feladat előtt állnak — a 6. ötéves tervidőszakban is meg kell tartaniuk a gabonatermelés dinamikus növelésének eddigi ütemét. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy szemesekből az éghajlati szempontból rendkívül kedvezőtlen 1976-os évben is 46,7 mázsás átlagos hektárhozamot sikerült elérni, ami kerületi viszonylatban a második legjobb hozamnak számít. A talajelőkészítésre, a vetésre, a fajták szerint megválasztott agrotechnikára és a tápanyagellátás magas színvonalára fordított rendkívüli gondoskodás eredményeként a növények átvészelték azt a szárazságot, amilyen a mi feltételeink között száz évben egyszer szokott előfordulni. Ez azt bizonyltja, hogy a tudományos ismeretek kihasználásával az emberi tényező szerepe a kedvezőtlen időjárási feltételekkel folytatott harcban rendszeresen növekszik. Ezt az egyes táblákon elért csúcshozamok is bizonyítják, amelyek valamennyi járásban meghaladták a hektáronkénti 70 mázsás szintet, s a kerületben a legjobb eredmények ebben az évben a száz mázsán is túljutottak. A Sarai (Vágsellyei) Efsz-ben például őszi búzából egy 30 hektáros táblán 109 mázsás hektárhozamot értek el, s a Svinnái Állami Gazdaságban (trenííni járás) tavaszi árpából 6,8 hektárról átlagosan 100,2 mázsa szemet takarítottak be. Bár a kerületben a gabonafélék hektárhozamai már eddig is jelentős mértékben növekedtek, mégis van lehetőség a termelés intenzitásának további fokozására. A gabonaprogramok teljesítésének elemzésekor az idei gabontermesztési konferencián rámutattak arra, hogy az idei termés alakulásában az objektiv tényezők mellett szubjektív tényezők is szerepet játszottak. Ezekre vezethetők vissza azok a jelentős különbségek, amelyek az összehasonlítható feltételek mellett gazdálkodó üzemek hektárhozamai között mutatkoztak. Ilyen különbségek minden járásban tapasztalhatók, a legjobb eredményeket elérő Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban ugyanúgy, mint a kerület leggyengébb eredményeit kimutató senicai járásban. E különbségek megszüntetésében a termelés növelésének további lehetőségeit látjuk. A CSKP KB, az SZLKP KB októberi üléseinek; valamint az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága plenáris ülésének határozatai a gabonaprobléma megoldásának elválaszthatatlan részeként jelölték meg a tömegtakarmányok termelésének intenzívebbé tételét. A növénytermesztés igényes feladatai korlátokat szabnak a tömeg takarmányok vetésterületének kiszélesítése elé. Ez azt jelenti, hogy csak azokat a tartalékokat lehet kihasználni, amelyek a hozamok növelésében, a fajtaösszetétel és a vetési szerkezet megváltoztatásában, a betakarítási veszteségek csökkentésében, a növénytermesztési melléktermékek jobb tartósításában és felhasználásában rejlenek. E feladat teljesítése érdekében minden járásban kidolgozták a tömegtakarmányok intenzívebb termelésére irányuló intézkedések tervét. A tartós szárazság talán az évelő takarmánynövé nyékét sújtotta a legjobban. A hiány pótlására a mezőgazdasági üzemek az eredetileg tervezett 6 ezer hektár helyett 20 ezer hektárt vetettek be má- sodveteménnyel, amelyekről késő ősszel kiváló minőségű zöldtakarmányt takarítottak be a mezőgazdasági üzemek. Rendkívüli intézkedések történtek a kevésbé értékes takarmányok, a szalma és a ku- koricakóró kihasználására. E feladat sikeres teljesítése érdekében kerületi tudományos-műszaki szemináriumot rendeztek Nyitrán augusztus végén, majd pedig szeptember elsején megrendezték Levicén (Léván) az új technika kerületi napját, amely a szalma mechanikai és vegyi tartósítására és célszerű felhasználásának bemutatására irányult. A mezőgazdasági üzemek a kukoricakőrót répafejjel és répaszelettel kombinálják, s így jó minőségű tömegtakarmányhoz jutnak. A kukoricakóró, amit a korábbi években a talajba szántottak, a silókukorica tápértékének körülbelül 60 százalékát tartalmazza. A mezőgazdasági üzemek így eredményesen pótolták a silókukorica és a szálas takarmányok kisebb hozamai miatt bekövetkezett hiányt, s elegendő tömegtakarmányról gondoskodtak saját forrásokból. A gabona- és a fehérjeprogram teljesítésében nagy jelentősége van a kerületben a meleglevegős szárításnak. Ez a leghatékonyabb út a zöldtakarmányok veszteség nélküli tartósításához. Ebben az évben száz különböző típüsú szárítóban készítettek zöldlisztet a kerületben. Ugyanakkor csupán 18 po- gácsázó gépsort helyeztek üzembe, ami a szárítók kapacitásához viszonyítva nagyon kevés. A 6. ötéves tervidőszakban tovább bővül a kerületben a zöldillszt és a pogácsászott takarmányok gyártása, a tervek szerint már 1978-ig további 19 szárítót és 34 pogácsázó gépsort helyeznek üzembe. A kerület mezőgazdasági üzemei idejében és a lehetőségekhez mérten jó minőségben végezték el az őszi búza, a rozs és az őszi keverékek vetését. Ezzel jó alapokat raktak le a jövő évi gabonaterméshez. Az idén kedvezőtlen időjárási feltételek között került sor a szemes kukorica, a cukorrépa betakarítására, valamint az őszi mélyszántásra, ezért ezek a munkák sokáig elhúzódtak. A kukoricának különleges helye van kerületünk növénytermesztésében. A párt- és a gazdasági szervek határozata alapján kidolgoztuk a kukoricaprogramot, amely a vetésterületek kiszélesítésére, a hek- tánhozamok növelésére irányul. A kukorica távlatilag a legnagyobb hozamú gabonafélék közé tartozik. Az elmúlt évhez viszonyítva a kerületben 30 ezer hektárral növeltük a vetésterületét. A hűvös és csapadékos őszi időjárásban lassú volt a kukorica érési folyamata, a szem nedvességtartalma még november végén is elérte a 30—40 százalékot, ami a szárítók napi teljesítményét is csökkentette. A mezőgazdaság további jelentős feladata a gyümölcs- és zöldségtermelés színvonalának emelése. Ez olyan terület, amely eddig nem részesült kellő figyelemben sem az irányítás, sem a műszaki ellátás szempontjából. Nagyon alacsony színvonalú a zöldségtermesztés gépesítése, sok munkaerőt köt le, nehezen érvényesülnek ezen a szakaszon a nagyüzemi termelési formák, a szakosítás és a koncentráció. Meg kell oldani továbbá a gyümölcs- és a zöldségfélék felvásárlási és értékesítési rendszerének problémáit, hogy minél rövidebb legyen az út a termelőktől a fogyasztókig, s hogy minden megtermett gyümölcs és zöldség felhasználásra kerüljön, a gyengébb minőségűt is beleértve. A növénytermesztés feladataival kapcsolatban külön is ki kell emelni a termőtalajjal való gazdálkodás feladatait. Az eddigi tapasztalataink ezen a szakaszon nem megnyugtatóak. Az előrejelzéssk szerint a 6. ötéves tervidőszakban 3600 hektárral, azaz 0,4 százalékkal csökken a szántóterület, 10 400 hektárral, vagyis 1,1 százalékkal pedig a mezőgazdasági terület a nyugat-szlovákiai kerületben. Az eddigi előírások nem védték elég hatékonyan a mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, ezért örömmel fogadtuk a termőtalaj védelmére vonatkozó új törvényt. A növénytermesztésben előirányzott feladatok sikeres teljesítése megkívánja, hogy minden szövetkezetben és állami gazdaságban ésszerűen és hatékonyan kihasználják a rendelkezésre álló földalapot, s ahol erre lehetőség mutatkozik, növeljék a szántóterület nagyságát. JOZEF MUDROCH mérnök, a Bratislavai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa A nyári szárazság és a csapadékdús ősz nemcsak a növénytermesztők, hanem az állattenyésztők munkáját is megnehezítette. Elsősorban azokét, akik a tehenészetben dolgoznak. A nem állandó összetételű és gyakran gyengébb minőségű tömegtakarmány mellett csak az állatgondozók többletmunkájának és a vezetők rugalmas intézkedéseinek köszönhető, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében tartani tudták a tavalyi eredményeket, sőt még fokozták is azokat. Ez utóbbiak sorába tartozik a Nővé Zámky-i {érsekújvári) Fejlődés Efsz is. Az év végén előreláthatólag 3700 liter körül lesz a fejési átlag, ami 845 fejőstehéntől az említett nehézségek mellett mindenképpen jó tejhozam. Barák László főállattenyésztővel a sikert eredményező komplex gondoskodást elemeztük. — A nyár folyamán két dologra összpontosítottuk a figyelmet. Egyrészt arra, hogy egyenletes legyen a tömegtakarmány-ellátás, másrészt pedig, hogy a téli hónapokra elegendő takarmányt tudjunk tárolni. A téli időszakra jó kiindulási alap, hogy az új etetésre a tejtermelés számottevő csökkenése nélkül tértünk át. Ami további célunkat illeti, örömmel mondhatom, hogy annyi tömegtakarmányunk van, amennyire szükségünk lesz. Persze ennek érdekében az előző évekhez viszonyítva sokkal többet kellett tennünk. A szárazság arra késztetett bennünket, hogy következetesen feltárjuk a tartalékokat. A főállattenyésztő ezt követően sorra vette az egyes hiánypótló intézkedéseket, amelyeket — gazdaságosságukat tekintve — a jövőben is alkalmazni kívánnak. — Az előző években a kelleténél kisebb gondot fordítottunk a tarlókeverékek és az őszi takarmánykeverékek vetésére. Helytelenül tettük, ezt az idei év mutatja. A tarlókeverékek jóvoltából november 10-ig zöldtakarmányt etettünk, az ősszel vetett repcét és más takarmánykeverékeket pedig már április 20-án etetni fogjuk. Ezzel az előző évekhez viszonyítva 50 nappal lerövidítjük a téli takarmányozási időszakot. — E rövidebb időszakban milyen minőségű takarmányt kapnak majd az állatok? — Semmivel sem gyengébbet, mint az előző években, sőt annál valamivel még jobbat. Más szövetkezetekhez hasonlóan a kukoricasilót, répakarajt és szeletet mi is szalmával, illetve kukoricaszárral keverve tartósítottuk. A háromféle silót az egész téli időszakban következetesen kombináltan fogjuk adagolni. Ez többlet- munkával jár, de megéri, hiszen a tejhozam tartása a célunk és az egyforma összetételű takarmány ennek lényeges feltétele. Az év folyamán a szövetkezetben nagy gondot fordítottak a szárító maximális kihasználására. Most elegendő mennyiségű lucerna és kukoricaliszt áll rendelkezésükre és ráadásul 14 vagon törkölyt is megszárítottak, majd lisztet készítettek belőle. E háromféle lisztből karbamid, koncentrált takarmány, minerális anyagok, melasz és zúzott szalma hozzáadásával most préselt takarmányt készítenek. — Sajnos, nem komplett a gépsorunk, így 24 óra alatt mindössze egy vagon préselt takarmányt tudunk előállítani, de a fejőstehenek és a hízómarhák etetésénél igy is nagy segítséget jelent. Egyébként a szarvasmarhák „étlapjának“ ilyen jellegű gazdagításától a jövőben sem állunk el. A szalma a tápanyag szempontjából nagyon értékes takarmány, különösen az ilyen feldolgozás után. A szövetkezetnek — a bánovi (bánkeszi) szövetkezettel történt társulás után — jelenleg három tehéntelepe van. Az állatok mindenütt ugyanazt a takarmányt kapják, a hozamok mégsem egyformák. Tavaly pl. a csikei telep 3-as istállójában dolgozó hat fejő 96 tehénnél 4500 literes átlagot ért el és a jelek szerint ezt a mennyiséget az idén is kifejik. Az idén azonban mégsem ők a legjobbak. A Besenyei úti telep fejői komoly vetélytársként léptek elő. A háromnegyed éves értékeléskor már ők vitték el a győzelmet és a szövetkezet három egyéni legjobb fejője is e telepről került ki. Október végéig Takács Gyula 3684, Milan Ha- nuljak 3590 és Ficacz József 3580 litert fejt tehenenként. Ez 4500 liter feletti évi átlagot ígér. Egyben azt is meg kell mondani, hogy a bánkeszi telep egyelőre messze van az ilyen átlagtól. — Nagyon lényeges a tenyészüsző- állomány megfelelő nevelése — hangsúlyozta tovább a főállattenyésztő. — Nagy tejesítőképességű állatot csak egészséges borjúból lehet kinevelni. Nálunk az üszőborjúk legeltetése például évek óta törvényszerű. A nagy kifutó, a mozgás és a napfény pozitív hatással van az állat fejlődésére. Elgondolkodik, majd rövid szünet után folytatja. — Természetesen, az embertől is sok függ. Nagyon lényeges, hogy létrejöjjön egy állandósult gárda, amely megfelelő kapcsolatot tart fenn a már nyugdíjas gondozókkal. Például, ha élenjáró telepeinken valaki elmegy szabadságra, már előre tudja, ki fogja helyettesíteni őt. Ez általában olyan nyugdíjas,, aki korábban az állattenyésztésben dolgozott. Alkalmi beugró — olyan, aki más területen dolgozik — helyettesítőként még csak számításba sem jöhet. — Azt szokták mondani, semmi sem olyan jó, hogy jobb már nem lehetne. A jövőre nézve ezt minden bizonnyal a tejtermelést illetően is tudatosítják. — Ez törvényszerű, hiszen csak így érhetünk el még jobb eredményeket. Elsősorban a kollektív munkaversenyt szeretnénk általánosítani. A kimagasló eredményeket jelenleg is jutalmazzuk, hiszen prémiumot adunk a kifejt tej mennyisége után, a háromhőnapos vemhesség megállapításáért, az egészséges borjúért és az állat súlyáért a tíznapos korban történő leválasztáskor. Az érdekeltség tehát folyamatos. Ami viszont negatívum, hogy kimondottan egyéni. Ezért szeretnénk már a közeljövőben tehéntelepeinken is megalakítani a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívákat, hogy az eredményeket az egyéni elbírálás mellett kollektívként is értékelhessük. EGRI FERENC Ésszerűen GAZDÁLKODJUNK A TERMŐTALAJJAL / -
