Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-28 / 48. szám

Jó ízlésű író fásult közönség közepette olyan, mint egy fiatal asszony vén kéjencek körében. CHAMFORT A háziasszony megkérdi egy ismerős elmeorvostól, miként állapítja meg, hogy normális-e valaki, vagy sem. — Ennél mi sem egyszerűbb, asszonyom. Csupán olyan kér­dést kell feltennem neki, amelyre a normális ember könnyűszerrel válaszol. Lássuk csak ... például Cook kapitány, mint Ismeretes, három világ körüli hajóutat tett, egyik út­ja közben pedig meghalt. Va­jon melyik útja volt az? A háziasszony kis ideig töp­reng, azután ideges nevetéssel így kiált fel: — Nem tudna valamilyen más példát idézni, doktor úr? Be kell vallanom, a történe­lem nem túlságosan erős olda­lam! • — Te szoktál álmodban be­szélni? — Nem. És te? — Én igen. Máskülönben se­hogy sem bírnám az életet el­viselni. — Miért nem? — Mert ez az egyetlen lehe­tőségem, hogy valamit szólhas­sak a saját házamban! A véleményt a maga fegyvereivel kell megtá madni: eszmékre nem lehet puskával lövöl dözni. _______________R1VAROL • A kisváros legidősebb lako­sától megkérdezték, mit változ­tatna meg az életében, ha új­rakezdhetné. Az öregember so­káig töprengett, majd így szólt: — Talán nem középen ket­téválasztva, hanem oldalra fé­sülve viselném a hajamat! • A Londonból visszatérő skót élményeit meséli barátainak: — Hát ezek a londoniak egy­től egyik őrültek! — Miért? Mi történt? — Képzeljétek, hajnali há­romkor beront a szállodai szo­bámba egy alak, és szitkozód­ni kezd! — És te mit csináltál? — Az égvilágon semmit. Nyugodtan tovább játszottam a dudámon. KOLLEGIALITÁS Kesztyűs Ferenc rajza A szerelmes asszony tói minden jó várható, és minden rossz kitelik. BALZAC — Mondja, honnan ismerem én magát? — fordul a bíró a vádlotthoz. — Volt szerencsém öt éven át zongoraórát adni az ön ked­ves leányának. — Ezért még plusz ötévi börtönt kap! • Párbeszéd az autóbuszon, a Díszes síremlék a divat kalauz és egy kisfiú között: — Hány éves vagy fiacs­kám? — Csak hét, bácsi... — Idősebbnek látszol a ko­rodnál. — Mit tegyek, signor, a sok gond öregít! — Mi a manó, kisfiú! Te pi­pázol? — Igen. Megígértem a ma­máimnak, hogy nem fogok ciga­rettázni! SZÖVEG NÉLKÜL (The New Yorker) DAN1USZ OSI^KA: // á\ m ihiiim MMM/AI — ön egy korszakalkotó vívmány alkalmazásának szemtanúja lesz — mondták nekem. — Amit lát: a tudo­mány valóságos csúcsa! Az üvegfalon keresztül szemügyre vettem a külön­féle ételekkel telerakott asztalt, amely különleges, el­szigetelt helyiségben állt. Az üveg mögött belépett a helyiségbe egy férfi, és leült a terített asztalhoz. Érdeklődéssel nézegette az ételeket, majd magához húz­va a töltött hallal tele tá­lat, enni kezdett. Arcán öröm fénylett, nyilván ízlett neki a hal. — No látja! — kiáltott fel a kutató szakember. — Valóságos forradalom a ve­gyészeiben. Ilyen sikerre legmerészebb álmainkban sem számítottunk! A férfi eközben végzett a hallal, és hozzáfogott a le­veshez. A gőzölgő tálból te­kintélyes mennyiséget me­regetett a tányérjába. Al­kalmasint paradicsomleves volt, makarónival. A férfi elsőbben megízlelte, és he­lyeslőén bólintott. — A kémia! bizony­gatták nekem. — A kémia óriási ugrást tett fejlődése során! Egy hatalmas siker tárul ön elé. A leves után a férfi neki­látott a második fogásnak. Ez bécsi szelet volt. A férfi körülrakta burgonyával és répával, s melléje - paradi­csom- és hagymasalátát tett még a tányérba. A bé­csi szelet feltehetőleg kitű­nő volt, mert a férfi elra­gadtatással határos lelkese­déssel kebelezte be. — Bizonyára nagyon ízle­tes lehet — jegyeztem meg. — Jó étvággyal eszi. — Ez a kémia diadala — magyarázták újfent. — A tudomány páratlan vívmá­nya. A férfi végzett a bécsi szelettel. A jóllakottak mo­solya ragyogott az arcán. Még kávé és torta várt rá. Az édesség szemlátomást nem kevésbé ízlett a többi­nél. Amikor a férfi megtö­rölte száját a szalvétával, kétségtelennek látszott, hogy valósággal úszik a gyönyörben. — Igen, vegyészeink meg­érdemlik az elismerést! — mondták. Az üvegfal mögött a férfi felállt az asztal mellől, és elhagyta a helyiséget. — Mit szól hozzá —• csen­gett a diadal a hozzám in­tézett kérdésből. — Meglepő! — ismertem be. — Az ember egyszerűen képtelen elhinni! Hát mind­eme ételek — a hal, a leves, a bécsi szelet, a zöldségféle, minden, minden — valóban a vegyészet terméke? — Ugyan! — magyaráz­ták. — Mind valódi étel, a legjobb természetes élelmi­szerekből készültek. De ez az ember — képzelje el! —, ez a férfi, tetőtől talpig, PVC-böl van! GELLÉRT GYÖRGY fordítása 1. — Kedves kartárs, már ne haragudjon, hogy megszólí­tom. Látom, maga nagyon rosszkedvűen, unottan vég­zi a munkáját. Talán be­teg? — Kutyabajom sincs. De ezért a pénzért? — Mennyi az az „ez a pénz“? — Kettő-öt... — Az bizony nem sok. — No, látja. Csak nem képzeli, hogy ezért a pén­zért rendesen fogok dolgoz­ni... — Mennyiért dolgozna rendesen? — Mondjuk háromért. Igen, azért már érdemes. — Jő. Nézze eddig nem mondtam: én egy varázsló vagyok. Vegye úgy, mától fogva a fizetése fel van emelve. Háromra. — Hálásan köszönöm. Ez már más. — De aztán jókedvűen és serényen dolgozzon!... 2 — Megismer, kedves kar- társ? Egy fél éve jártam er­re. Akkor nagyon rosszked­vűnek látszott. Unottan vé­gezte a munkáját. De' amint látom, a hangulata nem so­kat javult. Meg a munkája sem. — No, hallja? Mitől lenne jókedvem? — Mennyi a fizetése? — Háromezer. — És? — És? Még törjem is ma­gam ezért a pénzért? — No de akkor még csak kettő-ötöt kapott és azt ígérte... — ígértem, ígértem, de nem ment. Háromtól még nem jön meg az ember munkakedve. — Mennyitől jönne meg? — Mondjuk négyezertől. Az mindjárt más volna. — Rendben. Mint mondot­tam, én varázsló vagyok. Vegye úgy, hogy a fizetése mától fogva négyezer. De aztán ne halljak panaszt magára! És ne lássam töb­bé ilyen unott képpel! Min­dént bele a munkába! 3 — Jó napot. Régen láttam. Hogy van, hogy van? — Pocsékul. — Hogy megy a munka? — Nem munka ez nekem, hanem robot. Ezért a pén­zért ... — Ha jól emlékszem, már négyezret kap ... — És az pénz? — Elég tűrhető kis pénz. Ahhoz képest, amit koráb­ban kapott. Miért nem dol­gozik rendesebben, szorgal­masabban? ... — Mert a világon semmi értelme. Ha jól dolgozom, akkor is megkapom azt a négyest, ha rossszul dolgo­zom, akkor is. Lehet, hogy maga jó varázsló, de a bér­politikához gőze sincs. Hol van itt az anyagi érdekelt­ség? — És ha most a rossz munkájáért leszállítanák a fizetését? — Ezt még egy varázsló sem tudja nálunk megten­ni.-noüo­— Teherfuvarozó Szolgálat? Itt doktor Holousek bel­gyógyász. Kérem, küldjenek hozzám valakit, mint ren­desen ... Karel Smrkovsky rajza

Next

/
Thumbnails
Contents