Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-28 / 48. szám

Luis Corvalán Lopez cS* s* Gyermekkorától a falu, a föld, a földművelés sze- retete hatotta át. Falusi fiú volt, akinek élete ösz- szeforrott a természettel, a fákkal, a rétekkel, a há­ziállatokkal, a kézművesek művészetével, a házi­iparral. Volodia Teitelbotm, Corvalán közeli munkatársa találóan írta róla, hogy Corvalán az apjától a kul­turáltság iránti érzéket, a könyvek szeretetét örököl­te, anyjától pedig az egyszerűséget, a föld szerete- tél, a család Iránti gyengédséget, szeretetet. Anyja sohasem tanult meg olvasni, Corvalán mégis mindig büszke volt rá. Egyéni varázsát és népi derűlátását Corvalán ugyancsak anyjától örökölte, jegyzi meg Teitelboim, aki a továbbiakban így ír: „Corvalán anyja ismerte a chilei falu szakácsművészetének minden titkát, csínját-bínját, a kenyérsütés művésze­tét stb. Fia ezt a készséget is örökölte tőle. Corva­lán kitűnő szakács. Érzéke van az ízek, illatok iránt, ízlése kifinomult. Mindez származásának tudható 1976. XI. 28. 'O N m be. Tiszteli a föld és a tenger ajándékait. Szakérte­lemmel beszél a halakról és a kagylókról. Fejlett az érzéke a mártások, a citrom, s nemkülönben a hor­dós bor illata iránt is... Ezekről a dolgokról sokat tud, és ez hozta őt össze Pablo Nerudával is. Neruda Corvalán földije, hiszen egy vidéken, délen szület­tek, hasonló gyermekkort éltek át. Amit egy gyer­mek eszik, lát és tapasztal, az egész életére, egyé­niségére kihat. Ezért tartotta Corvalán mindig saját ügyének a parasztok problémáit, elsősorban a földreformot. Gyakran szólt a földreformról, amikor szenátorrá választották. Eduardo Frei kereszténydemokrata el­nök kormányzása idején aktívan részt vett a parla­mentben a földreformjavaslat megvitatásában. E ja­vaslathoz számos megjegyzést fűzött, amelyek e ja­vaslat kibővítését eredményezték. Beutazta az ország számos területét, élénken ér­deklődött a mezőgazdasági problémák iránt, tehát a reformjavaslathoz való hozzászólásait nem csupán elméleti ismeretekkel, hanem a parasztok problémái­nak közvetlen ismeretével támasztotta alá. Később, n Népi Egység uralma alatt Chile Kom­munista Pártja Corvalán vezetésével a kenyérgabona vetésének biztosítására olyan szervet létesített, amely fontos szerepet játszott a chilei nép ellátási problémáinak megoldásában. E problémák a szak- szervezetek sztrájkjaival és a vállalkozók bojkottálá­sával csúcsosodtak ki. Valószínű, hogy Corvalánnak a föld iránti sze- retete hatással volt fiára, Luis Albertóra, aki agro­nómiát tanult, és mezőgazdasági mérnök lett. Luis Alberto, mint ismeretes, tavaly hunyt el, 28 éves ko­rában, Bulgáriában. Egészségét komolyan aláásta a kínzás, amelyet 1973-ban, az államfordulat után a börtönben kellett elviselnie. Corvalár. gyakran vett részt a hétvégeken vidéken dolgozó brigádokban. Ilyen alkalmakkor elbeszélge­tett a földművesekkel. Sokféle mezei munkához ér­tett, az egyes termények termesztését és az idény- szerűségből adódó követelményeket is jól ismerte. Értett ahhoz, hogyan kell értékesíteni a mezőgazda­sági terményeket, s az elosztás és a szállítás prob­lémáiban in jártas volt. Ami azonban a legfontosabb: ismerte a földművesek gondolkodását Egyszerű és nyílt jellemét Chile legegyszerűbb embereivel, a földművesekkel való közvetlen kap­csolata formálta. Noha nem volt nagy szónok, mégis minden fórumon beszélt az égető problémákról. Min­dig egyszerűen, szabatosan és világosan fejezte ki magát. Pablo Neruda egy alkalommal egyik barátjának a következőket mondotta: „El sem tudod képzelni, milyen szerencse, hogy olyan titkárunk van, mint Lucho. Ö olyan ember, aki a maradiságot még hír­ből sem ismeri, aki nem tör személyes hatalomra, aki a személyes érintkezésben nem merev és nem is puritán. Nagyon egyszerű ember, de fel tudja venni a természetes, közvetlen kapcsolatot a - legkü­lönbözőbb pozíciókban levő emberekkel, s emellett mindig kommunista marad.“ A költő jellemzése jól kifejezi Corvalán egyénisé­gének alapvető vonásait, amelyek kedvelt és tiszte­letben álló emberié tették a chilei kommunisták körein túl is. Manna Gladys, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szö­vetség főtitkára a közelmúltban elmondotta, mi min­den volt Corvalán segítségére a szervezet kialakítá­sában, miként serkentette az ifjúságot a politikai harc új formáinak fejlesztésére. E formák egyike a népművészet volt, amely Chilében a legutóbbi év­tizedben rendkívüli szerepet játszott. Marina Gladys ehhez még hozzáfűzte, hogy Corva­lán mindig becsülte a népművészetet, és „segített megtalálni az utat a művészekhez“. Még a Népi Egység kormányának megalakítása előtt és Corvalán elvtárs részvételével a kormány tevékenysége idején rendkívül szoros emberi kap­csolat fűzött bennünket a művészethez — mondotta Gladys. Meggyőződésem, hogy tevékenysége és je­lenléte, valamint a művészekkel való személyes kapcsolata döntő szerepet játszott ebben. Például az énekegyüttesek mind a chilei nép oldalán állnak. Corvalán elvtárs hozzásegített bennünket ahhoz, hogy megértsük: a dal- és a népművészet frontunk nagy erejét jelenti. „A chilei Corvalán“ című, közelmúltban megjelent könyvben megtalálható Corvalán interjúja, amelyet még a Népi Egység kormánya idején egy sajtóérte­kezleten az egyik jobboldali újságírónak adott. A beszélgetés a következőképpen zajlott le: — Hát akkor, dón Lucho, ön, akinek annyi bíráló megjegyzése van, beleegyezne-e abba, hogy nyilvá­nosan felülvizsgálják anyagi helyzetét? — Nézze, anyagi helyzetem felülvizsgálására csak a párt és a nép jogosult. De meg kell mondanom, nincs semmi kifogásom az ellen, hogy felsoroljam, mit ér vagyonom és nyomban informálhatom is önt. A ház, amelyben élek, nem az én tulajdonom, ha­nem a párté. Ezt a házat Neruda vásárolta. A gép­kocsi ugyancsak a párt tulajdona. A szenátori tiszt­ségért kapott napidíjakat átadom a pártnak, és eb­ből a párt egy részt visszatérít, hogy fedezhessem a legfontosabb létszükségleti költségeim. No, és mi van a házamban? Könyvek. Kedvtelésből űzött fog­lalatosságom a tyúktenyésztés, tehát azokból is van ott néhány. Utazásaim során több ajándékot kaptam. Van néhány festményem és van egy macskám, ame­lyiknek az egyik szeme más színű, mint a másik. Ilyen hát „dón Lucho“. Orlando Millas, kommu­nista tisztségviselő a közelmúltban elmondotta róla: ,.A börtönben valóban példásan viselkedett. A chilei munkásmozgalmat, egész erejét, forradalmi aktivitá­sát fejezi ki az egyszerű büszkeség, a szilárd maga­tartás, amellyel szembeszállt a fasiszta rendszer pribékjeivel. Sohasem gondolt magára, saját szemé­lyére, fizikai szenvedéseire, mindig szembe tudott szállni a gyáva hóhérokkal, az olyan elemekkel, amelyek szerepükhözjihíven a nép vezető személyisé­geinek, a chilei hazafiaknak a kínzására vállalkoz­tak.“ (A 100 + 1 NYOMÁN) A Chilei Kommunista Párt főtitkára 60. születésnapja alkalmából Moszkvában ünnepi nagygyűlést rendeztek. (CSTK — TASZSZ telefoto) j uis Corvalán, Chile Kommunista Pártjának fő­M-t titkára, 1916. szeptember 14-én Puerto Monti­ban született. A chilei nép nagy fia még mindig a Trés Alamos koncentrációs táborban sínylődik, 1973. szeptember 27-e után több börtönt megjárva, ez a tábor lett szenvedésének legutóbbi színhelye, ahová a Salvador Allende elnök alkotmányos rendszerét megdöntő katonai junta vetette. Noha Corvalán le­tartóztatása éta immár három év telt el, eddig még vádat sem emeltek ellene, s bíróság elé sem állí­tották. Világszerte erősbödlk Corvalán szabadlábra helye­zéséért és a kegyetlen diktatúra alatt szenvedő chi­lei hazafiak szabadon bocsátásáért folyó mozgalom. A nép által bizalmasan „dón Lucho“-nak nevezett kommunista vezető forradalmi, gazdag politikai tevé­kenységét az egész világ ismeri, nem ismeri azon­ban mindenki Corvalán egyéniségének egyes emberi vonásait. Egyszerű falusi tanító fia. Apja elemi iskolásokat és írástudatlan falusi asszonyokat tanított. Szüleitől örökölte a föld, a chilei falu szeretetét, apjától a könyvek szeretetét. Zsenge ifjú kora óta szinte gyö­törte a tudásvágy — elolvasott a keze ügyébe kerü­lő minden könyvet. Olvasmányait akkor kezdte meg­válogatni, amikor beiratkozott a Chilláni Tanítókép­zőbe, ahol — apja nyomdokaiban haladva — peda­gógus lett. A húszas és harmincas években Corvalánék ottho­nába beköltözött az ínség Az apa szerény fizetésé­ből alig tudta eltartani a népes családot, Luis édes­anyja idegenek ruháját mosta, hogy lehetővé tegye fiának a továbbtanulást. Corvalánban mély nyomot hagytak a pedagógiai intézetben szerzett ismeretek, és jelentős mértékben befolyásolták jövőjének alakulását is. Akkor kezdett érdeklődni a szociális, történelmi és ideológiai prob­lémák iránt, ugyancsak akkor állt be az ifjú kom­munisták közé, bekapcsolódott a sejtek, a tüntetések és sztrájkok szervezésébe. Pedagógus lévén, tevékenyen részt vett a tanítók proletár szervezetének munkájában. Ez a szerv 1936- ban a Chilei Dolgozók Szövetségének első alapszer­vezetévé vált. Ez két évvel azelőtt történt, hogy Ped­ro Aguirre Cérnát, a Népfront jelöltjét, elnökké vá­lasztották. Cerda sohasem tagadta egyszerű szárma­zását, s azt, hogy eredetileg tanító volt. Corvalán egy ideig Iquiquében, a Szt. Mária is­kolában tanított. 1917-ben ez a város barbár véreng­zés színhelye volt: a salétrombányák sztrájkoló mun­kásainak ezreit asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt lemészárolták. Az iskolákban és a tanítókép­zőben egyre több munkásszármazású tanító ébredt tudatára a munkásosztályhoz való tartozásának, és arra a következtetésre jutottak, hogy érdekeik azo­nosak a munkásosztály érdekeivel. 1932-ben Corvalán belépett a kommunista pártba, ahol rövid időn belül tehetséges szervezőként tűnt ki. Mint propagandista is aktív munkát végzett. Fel­tétlenül hangsúlyozni kell újságírói tevékenységét, amelyet a kommunista párt illegalitása idején fejtett ki. majd később, amikor az El Siglo című lap főszer­kesztője lett. Ezzel a kommunista folyóirattal akkor sem szakította meg az együttműködését, amikor 1958-ban a Chilei Kommunista Párt főtitkára lett. Számos felelősségteljes tisztséget töltött be, főleg a Népi Egység néven Ismert koalíció bonyolult ki­alakításéban és Salvador Allende elnök hároméves kormányzása alatt. Mindezek azonban már ismert tények. Corvalán sokoldalú egyéniségét néhány kevésbé Ismert vonás vonás is jellemzi. Ilyen volt például bizalmas kapcsolata a vidéki néppel, Chile esős dél­vidékén átélt gyermekkora, amely mély nyomot ha­gyott életében, a parasztokkal való közvetlen kap­csolata, akiket évszázadokon át kizsákmányoltak.

Next

/
Thumbnails
Contents