Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-28 / 48. szám
Luis Corvalán Lopez cS* s* Gyermekkorától a falu, a föld, a földművelés sze- retete hatotta át. Falusi fiú volt, akinek élete ösz- szeforrott a természettel, a fákkal, a rétekkel, a háziállatokkal, a kézművesek művészetével, a háziiparral. Volodia Teitelbotm, Corvalán közeli munkatársa találóan írta róla, hogy Corvalán az apjától a kulturáltság iránti érzéket, a könyvek szeretetét örökölte, anyjától pedig az egyszerűséget, a föld szerete- tél, a család Iránti gyengédséget, szeretetet. Anyja sohasem tanult meg olvasni, Corvalán mégis mindig büszke volt rá. Egyéni varázsát és népi derűlátását Corvalán ugyancsak anyjától örökölte, jegyzi meg Teitelboim, aki a továbbiakban így ír: „Corvalán anyja ismerte a chilei falu szakácsművészetének minden titkát, csínját-bínját, a kenyérsütés művészetét stb. Fia ezt a készséget is örökölte tőle. Corvalán kitűnő szakács. Érzéke van az ízek, illatok iránt, ízlése kifinomult. Mindez származásának tudható 1976. XI. 28. 'O N m be. Tiszteli a föld és a tenger ajándékait. Szakértelemmel beszél a halakról és a kagylókról. Fejlett az érzéke a mártások, a citrom, s nemkülönben a hordós bor illata iránt is... Ezekről a dolgokról sokat tud, és ez hozta őt össze Pablo Nerudával is. Neruda Corvalán földije, hiszen egy vidéken, délen születtek, hasonló gyermekkort éltek át. Amit egy gyermek eszik, lát és tapasztal, az egész életére, egyéniségére kihat. Ezért tartotta Corvalán mindig saját ügyének a parasztok problémáit, elsősorban a földreformot. Gyakran szólt a földreformról, amikor szenátorrá választották. Eduardo Frei kereszténydemokrata elnök kormányzása idején aktívan részt vett a parlamentben a földreformjavaslat megvitatásában. E javaslathoz számos megjegyzést fűzött, amelyek e javaslat kibővítését eredményezték. Beutazta az ország számos területét, élénken érdeklődött a mezőgazdasági problémák iránt, tehát a reformjavaslathoz való hozzászólásait nem csupán elméleti ismeretekkel, hanem a parasztok problémáinak közvetlen ismeretével támasztotta alá. Később, n Népi Egység uralma alatt Chile Kommunista Pártja Corvalán vezetésével a kenyérgabona vetésének biztosítására olyan szervet létesített, amely fontos szerepet játszott a chilei nép ellátási problémáinak megoldásában. E problémák a szak- szervezetek sztrájkjaival és a vállalkozók bojkottálásával csúcsosodtak ki. Valószínű, hogy Corvalánnak a föld iránti sze- retete hatással volt fiára, Luis Albertóra, aki agronómiát tanult, és mezőgazdasági mérnök lett. Luis Alberto, mint ismeretes, tavaly hunyt el, 28 éves korában, Bulgáriában. Egészségét komolyan aláásta a kínzás, amelyet 1973-ban, az államfordulat után a börtönben kellett elviselnie. Corvalár. gyakran vett részt a hétvégeken vidéken dolgozó brigádokban. Ilyen alkalmakkor elbeszélgetett a földművesekkel. Sokféle mezei munkához értett, az egyes termények termesztését és az idény- szerűségből adódó követelményeket is jól ismerte. Értett ahhoz, hogyan kell értékesíteni a mezőgazdasági terményeket, s az elosztás és a szállítás problémáiban in jártas volt. Ami azonban a legfontosabb: ismerte a földművesek gondolkodását Egyszerű és nyílt jellemét Chile legegyszerűbb embereivel, a földművesekkel való közvetlen kapcsolata formálta. Noha nem volt nagy szónok, mégis minden fórumon beszélt az égető problémákról. Mindig egyszerűen, szabatosan és világosan fejezte ki magát. Pablo Neruda egy alkalommal egyik barátjának a következőket mondotta: „El sem tudod képzelni, milyen szerencse, hogy olyan titkárunk van, mint Lucho. Ö olyan ember, aki a maradiságot még hírből sem ismeri, aki nem tör személyes hatalomra, aki a személyes érintkezésben nem merev és nem is puritán. Nagyon egyszerű ember, de fel tudja venni a természetes, közvetlen kapcsolatot a - legkülönbözőbb pozíciókban levő emberekkel, s emellett mindig kommunista marad.“ A költő jellemzése jól kifejezi Corvalán egyéniségének alapvető vonásait, amelyek kedvelt és tiszteletben álló emberié tették a chilei kommunisták körein túl is. Manna Gladys, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára a közelmúltban elmondotta, mi minden volt Corvalán segítségére a szervezet kialakításában, miként serkentette az ifjúságot a politikai harc új formáinak fejlesztésére. E formák egyike a népművészet volt, amely Chilében a legutóbbi évtizedben rendkívüli szerepet játszott. Marina Gladys ehhez még hozzáfűzte, hogy Corvalán mindig becsülte a népművészetet, és „segített megtalálni az utat a művészekhez“. Még a Népi Egység kormányának megalakítása előtt és Corvalán elvtárs részvételével a kormány tevékenysége idején rendkívül szoros emberi kapcsolat fűzött bennünket a művészethez — mondotta Gladys. Meggyőződésem, hogy tevékenysége és jelenléte, valamint a művészekkel való személyes kapcsolata döntő szerepet játszott ebben. Például az énekegyüttesek mind a chilei nép oldalán állnak. Corvalán elvtárs hozzásegített bennünket ahhoz, hogy megértsük: a dal- és a népművészet frontunk nagy erejét jelenti. „A chilei Corvalán“ című, közelmúltban megjelent könyvben megtalálható Corvalán interjúja, amelyet még a Népi Egység kormánya idején egy sajtóértekezleten az egyik jobboldali újságírónak adott. A beszélgetés a következőképpen zajlott le: — Hát akkor, dón Lucho, ön, akinek annyi bíráló megjegyzése van, beleegyezne-e abba, hogy nyilvánosan felülvizsgálják anyagi helyzetét? — Nézze, anyagi helyzetem felülvizsgálására csak a párt és a nép jogosult. De meg kell mondanom, nincs semmi kifogásom az ellen, hogy felsoroljam, mit ér vagyonom és nyomban informálhatom is önt. A ház, amelyben élek, nem az én tulajdonom, hanem a párté. Ezt a házat Neruda vásárolta. A gépkocsi ugyancsak a párt tulajdona. A szenátori tisztségért kapott napidíjakat átadom a pártnak, és ebből a párt egy részt visszatérít, hogy fedezhessem a legfontosabb létszükségleti költségeim. No, és mi van a házamban? Könyvek. Kedvtelésből űzött foglalatosságom a tyúktenyésztés, tehát azokból is van ott néhány. Utazásaim során több ajándékot kaptam. Van néhány festményem és van egy macskám, amelyiknek az egyik szeme más színű, mint a másik. Ilyen hát „dón Lucho“. Orlando Millas, kommunista tisztségviselő a közelmúltban elmondotta róla: ,.A börtönben valóban példásan viselkedett. A chilei munkásmozgalmat, egész erejét, forradalmi aktivitását fejezi ki az egyszerű büszkeség, a szilárd magatartás, amellyel szembeszállt a fasiszta rendszer pribékjeivel. Sohasem gondolt magára, saját személyére, fizikai szenvedéseire, mindig szembe tudott szállni a gyáva hóhérokkal, az olyan elemekkel, amelyek szerepükhözjihíven a nép vezető személyiségeinek, a chilei hazafiaknak a kínzására vállalkoztak.“ (A 100 + 1 NYOMÁN) A Chilei Kommunista Párt főtitkára 60. születésnapja alkalmából Moszkvában ünnepi nagygyűlést rendeztek. (CSTK — TASZSZ telefoto) j uis Corvalán, Chile Kommunista Pártjának főM-t titkára, 1916. szeptember 14-én Puerto Montiban született. A chilei nép nagy fia még mindig a Trés Alamos koncentrációs táborban sínylődik, 1973. szeptember 27-e után több börtönt megjárva, ez a tábor lett szenvedésének legutóbbi színhelye, ahová a Salvador Allende elnök alkotmányos rendszerét megdöntő katonai junta vetette. Noha Corvalán letartóztatása éta immár három év telt el, eddig még vádat sem emeltek ellene, s bíróság elé sem állították. Világszerte erősbödlk Corvalán szabadlábra helyezéséért és a kegyetlen diktatúra alatt szenvedő chilei hazafiak szabadon bocsátásáért folyó mozgalom. A nép által bizalmasan „dón Lucho“-nak nevezett kommunista vezető forradalmi, gazdag politikai tevékenységét az egész világ ismeri, nem ismeri azonban mindenki Corvalán egyéniségének egyes emberi vonásait. Egyszerű falusi tanító fia. Apja elemi iskolásokat és írástudatlan falusi asszonyokat tanított. Szüleitől örökölte a föld, a chilei falu szeretetét, apjától a könyvek szeretetét. Zsenge ifjú kora óta szinte gyötörte a tudásvágy — elolvasott a keze ügyébe kerülő minden könyvet. Olvasmányait akkor kezdte megválogatni, amikor beiratkozott a Chilláni Tanítóképzőbe, ahol — apja nyomdokaiban haladva — pedagógus lett. A húszas és harmincas években Corvalánék otthonába beköltözött az ínség Az apa szerény fizetéséből alig tudta eltartani a népes családot, Luis édesanyja idegenek ruháját mosta, hogy lehetővé tegye fiának a továbbtanulást. Corvalánban mély nyomot hagytak a pedagógiai intézetben szerzett ismeretek, és jelentős mértékben befolyásolták jövőjének alakulását is. Akkor kezdett érdeklődni a szociális, történelmi és ideológiai problémák iránt, ugyancsak akkor állt be az ifjú kommunisták közé, bekapcsolódott a sejtek, a tüntetések és sztrájkok szervezésébe. Pedagógus lévén, tevékenyen részt vett a tanítók proletár szervezetének munkájában. Ez a szerv 1936- ban a Chilei Dolgozók Szövetségének első alapszervezetévé vált. Ez két évvel azelőtt történt, hogy Pedro Aguirre Cérnát, a Népfront jelöltjét, elnökké választották. Cerda sohasem tagadta egyszerű származását, s azt, hogy eredetileg tanító volt. Corvalán egy ideig Iquiquében, a Szt. Mária iskolában tanított. 1917-ben ez a város barbár vérengzés színhelye volt: a salétrombányák sztrájkoló munkásainak ezreit asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt lemészárolták. Az iskolákban és a tanítóképzőben egyre több munkásszármazású tanító ébredt tudatára a munkásosztályhoz való tartozásának, és arra a következtetésre jutottak, hogy érdekeik azonosak a munkásosztály érdekeivel. 1932-ben Corvalán belépett a kommunista pártba, ahol rövid időn belül tehetséges szervezőként tűnt ki. Mint propagandista is aktív munkát végzett. Feltétlenül hangsúlyozni kell újságírói tevékenységét, amelyet a kommunista párt illegalitása idején fejtett ki. majd később, amikor az El Siglo című lap főszerkesztője lett. Ezzel a kommunista folyóirattal akkor sem szakította meg az együttműködését, amikor 1958-ban a Chilei Kommunista Párt főtitkára lett. Számos felelősségteljes tisztséget töltött be, főleg a Népi Egység néven Ismert koalíció bonyolult kialakításéban és Salvador Allende elnök hároméves kormányzása alatt. Mindezek azonban már ismert tények. Corvalán sokoldalú egyéniségét néhány kevésbé Ismert vonás vonás is jellemzi. Ilyen volt például bizalmas kapcsolata a vidéki néppel, Chile esős délvidékén átélt gyermekkora, amely mély nyomot hagyott életében, a parasztokkal való közvetlen kapcsolata, akiket évszázadokon át kizsákmányoltak.
