Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-28 / 48. szám
Viktor Afanaszjev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja: A TÁRSADALOM tudományos irAnyItAsAnak NÉHÁNY VONATKOZÁSA A SZOVJETUNIÓBAN (A cikk első részét az Űj Szó múlt vasárnapi számában közöltük.) A XXV. pártkongresszus úgy határozott, hogy erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét elemét. A centralizmus fejlesztése lehetővé teszi, hogy elkerüljük az indokolatlan veszteségeket és fölösleges ráfordításokat, a nagy problémák késedelmes megoldását (ami az eszközök szétforgácsoltsága, gyenge koncentrációja miatt előfordulhat), hogy gátat vessünk a tárcasovinizmus és a lokálpatriotizmus tendenciáinak. A demokratizmus fejlesztése viszont azt teszi lehetővé, hogy aktivizáljuk a helyi kezdeményezést, tehermentesitsük az irányítás felső lépcsőit a csekélyebb jelentőségű ügyektől, biztosítsuk az operativitást és a rugalmasságot a döntésekben és végrehajtásukban. Csakis a demokratikus centralizmus mindkét elemének erősítésével tökéletesíthetjük az egész államot érintő problémák komplex megoldásának módszereit és eszközeit, s dolgozhatunk ki olyan egységes, központosított programokat, amelyek felölelik a munka minden szakaszát — a tervezéstől a gyakorlati végrehajtásig. És éppen az ilyen komplex programok jutnak egyre nagyobb szerephez a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésében. Ilyen program például a nyugat-szibériai olaj- és földgázipari komplexumnak, az ország egyik legnagyobb ilyen létesítményének a kialakítása, a nem feketeföld-övezet mezőgazdasági termelésének további fellendítése, a bajkál— amuri vasútvonal építése. A kongresszus a következő években végrehajtandó további elsőrendű fontosságú komplex programok közt jelölte meg az atomenergetika termelési bázisának fejlesztését, a kézi és a nehéz fizikai munka gépesítését, a nagy területi-termelési komplexumok kialakítását. A kongresszus ezzel kapcsolatban javasolta, hogy teremtsük meg az egynemű ágazatok csoportjainak (a fűtőanyag- és energia-termelési komplexumnak, a közlekedésnek stb.) irányítási rendszerét. A KOMPLEX PROGRAMOK ményezést. A minisztérium néhány ellenőrző mútató- számot ad a vállalatnak. Ezeket a 'mutatószámokat behatóan megvitatják a kollektívában, a szó szoros értelmében minden munkás és szakember részt vesz a megvitatásban. A kollektíva megkeresi a belső lehetőségeket, „ellentervet“ dolgoz ki, amelyet ismét megvitatnak — most már a központi szervekkel együtt —, és megtalálják azt a változatot, amely mindkét fél számára elfogadható. Ez lesz azután a végleges terv, amelyet végre kell hajtani. A vállalatokba! a nyereségből helyi alapokat képeznek: fejlesztési alapot, anyagi ösztönzési alapot (a jutalmak, prémiumok, és bérpótlékok finanszírozására), kulturális, és jóléti alapot (a központi forrásokból juttatott összegeken felülj. Ezekkel az alapokkal a vállalatok kollektívája rendelkezik, senki más. A vállalatokat és az egyesüléseket feljogosították arra, hogy közvetlenül kapcsolatba és szerződéses viszonyba lépjenek más vállalatokkal és a kereskedelemmel, hogy jobban biztosítsák maguk számára az anyagokat és nyersanyagokat, a kiegészítő tartozékokat és szerelvényeket, előnyösebben értékesítsék termékeiket stb. A dolgozók különféle formákban vesznek részt a termelés irányításában, s ezek közt az egyik fontos forma az állandóan működő termelési tanácskozás. A szovjet vállalatoknál ma körülbelül 170 000 ilyen termelési tanácskozás működik, résztvevőinek száma mintegy 6 millió, s több mint 60 százalékuk munkás Ezek a tanácskozások ajánlásokat terjesztenek elő a termelés minden kérdésével kapcsolatban — a tervezéstől a termékek értékesítéséig. A tapasztalatok szerint ezeknek az ajánlásoknak mintegy 80 százaié ka megvalósul. Az SZKP XXV. kongresszusa megjelölte, hogyan kell tovább tökéletesíteni nemcsak a gazdaságnak, hanem a társadalmi viszonyok összességének irányítását is. Arról van szó, hogy minden tekintetben fejleszteni kell a szovjet társadalom politikai rendszerét — tökéletesíteni kell a szocialista államiságot, tovább kell fejleszteni a szocialista demokráciát, meg kell szilárdítani az állami és a társadalmi élet jogi alapját, aktivizálni kell a társadalmi szervezetek tevékenységét. 1976. XI. 28. N C/3 kidolgozásában és végrehajtásában, akárcsak általában minden irányításban, különösen nagy jelentőségű a jogok és a kötelességek ésszerű elosztása, fontos, hogy legyenek olyan konkrét szervek, konkrét emberek, amelyek, illetve akik viselik a teljes felelősséget, s a program keretében koordinálnak minden erőfeszítést. A XXV. kongresszus az ügy e szervezeti oldalának is nagy figyelmet szentelt. A tapasztalatok megmutatták, hogy a termelés koncentrációjának és szakosításának legésszerűbb útja, egyszersmind a szervezeti struktúra legtökéletesebb formája, amely lehetővé teszi a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak egyesítését a szocializmus előnyeivel — a nagy termelő egyesülés. 1976 elején már 2300 ilyen nagy egyesülés volt a Szovjetunióban. Ezek állítják elő az összipari termelés mintegy egynegyedét. Több mint húsz minisztérium dolgozott ki és működtet olyan általános ágazati irányítási sémákat, amelyek két- vagy három- lépcsős irányítási rendszeren alapulnak. „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai“ értelmében az iparban teljesen végre kell hajtani az egyesülések szervezését, folytatni kell a munkát a termelés további koncentrálása és szakosítása, az irányítás struktúrájának javítása és az irányítási lépcsők számának csökkentése végett. Tökéletesítjük az irányítási és szervezeti rendszert a mezőgazdaságban. Ez év júniusában az SZKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el arról, hogy tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági termelés szakosítását és koncentrációját a gazdaságközi kooperáció és az agrár-ipari integráció bázisán. A határozat értelmében fejleszteni kell a kolhozközi, kolhoz- szovhoz ős állami szövetkezeti egyesüléseket, valamint az agrár-ipari komplexumokat, amelyek mező- gazdasági termeléssel, mezőgazdasági termékek feldolgozásával és értékesítésével foglalkoznak. A dolgozók az utóbbi években mind több lehetőséget kapnak arra, hogy érvényesítsék jogaikat mint a termelési eszközök kollektív tulajdonosai. Nézzük például az irányítás egyik központi funkcióját, a tervezést. A KÖZPONTI TERVEZÉS most mindössze hét mutatót szab meg (a termékértékesítés volumenét, az alapvető cikklistát, a nyereség összegét, a rentabilitást stb.), valamennyi többi mutató a vállalatok kollektívájának illetékességébe tartozik. Maga a tervezési eljárás is lényegesen megváltozott, egyre inkább figyelembe veszi a helyi kezdeA TÄRSADALOMIRÄNYiTÄS rendszerének középpontjában a Szovjetunió Kommunista Pártja áll, s az SZKP Központi Bizottságának a XXV. kongresszus elé terjesztett beszámolója részletesen kifejtette, hogy a fejlett szocializmus viszonyai között milyen elvek vezérlik a párt tevékenységét. A szocializmus, mint ismeretes, osztálytársadalom, és az irányítás itt szükségképpen politikái, osztály- jellegű. Nem lehet irányítani sem az egész társadalmat, sem a társadalmi élet bármely szféráját politikai megközelítés nélkül, az egyes intézkedések politikai tartalmának, politikai következményeinek meghatározása nélkül. A párt látja el a szocialista társadalomnak, az államnak, a társadalmi szervezeteknek, az egész nép alkotó tevékenységének mindenre kiterjedő politikai vezetését. Egyesíti ezek erőfeszítéseit, koordinálja tevékenységüket, egy cél felé irányítja őket. A párt ezt az üzemekben, az építkezéseken, a tudományos intézményekben, a kolhozokban és a szovhozokban működő pártszervezetei, a kommunisták révén teszi. A párt a társadalom irányítása során nem helyettesíti, nem kerüli meg a tanácsszerveket, az állami szerveket, a gazdasági és a társadalmi szervezeteket, hanem minden eszközzel fejleszti ezek kezdeményezőkészségét, arra törekszik, hogy mindezek a szervek és szervezetek a lehető leghatékonyabban dolgozzanak, s teljes felelősséget érezzenek azokért a feladatokért, amelyeket teljesíteni hivatottak. A párt nem parancsol ezeknek a szervezeteknek, hanem a meggyőzés eszközeivel hat, óriási tekintélyére, nagy tapasztalataira, a példamutatás erejére, a nagy nép- tömegek támogatására támaszkodva, s elősegíti, hogy az állami szervek é9 a társadalmi szervezetek minden tekintetben fejlesszék saját aktivitásukat, serkenti kezdeményező kedvüket. A párt kétségtelenül felelősséggel tartozik a népnek a társadalmi élet minden szférájáért, de ezekre a szférákra sajátos módszereivel és formáival hat — mindenekelőtt a káderek, a szakemberek helyes kiválasztásával és elosztásával, annak ellenőrzésével, hogy a szakemberek hogyan hajtják végre a párt és az állam politikáját, valósítják meg irányvonalát, továbbá a tömegek körében végzett szervező és ideológiai munkával. A XXV. kongresszus behatóan foglalkozott a szocialista törvényhozás további tökéletesítésének, a szocialista jogrend szilárdításának kérdéseivel. A kongresszus elégedetten állapította meg, hogy a jogi normákat összhangba hozták a társadalom által elért új színvonallal. Az illetékes szervek utasítást kaptak, hogy tovább tökéletesítsék a munkaügyi és a köz- igazgatási jogot. A kongresszus felhívta a figyelmet arra, hogy tökéletesíteni kell a gazdasági tevékenység jogi szabályozását, hogy ezáltal a jogszabályok hatékonyabban biztosítsák a termékek minőségének javításával kapcsolatos feladatok megoldását, előmoz ditsák a gazdasági fegyelem megszilárdítását. A Köz ponti Bizottság beszámolója kijelölte az új szovjet alkotmánytervezet előkészítésének fő irányait, A Kongresszus megvizsgálta, hogyan lehet tovább javítani a tanácsoknak és a szocialista állam más szerveinek, a szakszervezeteknek, a Xomszomolnak és más társadalmi szervezeteknek, a tömegtáiékoz tatási és propagandaeszközöknek -- lényegében a szocialista társadalom irányítási rendszere valameny nyi láncszemének — munkáját. Az SZKP Központi Bizottsága a XXV. kongresszus után határozatokat fogadott el Grúzia pártszerveze tének munkájáról, a pártoktatásról a XXV. kongresz szus programtételeinek fényében és más kérdések ről. Ezeket a határozatokat az a törekvés hatja át. hogy szüntelenül tökéletesedjék a párt minden lánc szemének a társadalmi élet fő szféráinak irányítása terén kifejtett tevékenysége. Bármilyen tökéletesek is az irányítás formái, mód szerei, eszközei és technikája, az e téren jelentkező feladatok sikeres megoldása AZ EMBEREKTŐL FÜGG, azoktól, akik irányítanak, s azoktól, akiket irányíta nak. Ezt a programot nem lehet végrehajtani, ha az irányításban nem vesznek tevékenyen részt a dolgo zók, akiknek az ismeretei, tapasztalatai és hozzáérte se végeredményben eldöntik terveink sorsát. Ezért érthető, hogy a tizedik ötéves terv egyik fő feladat ként írja elő a szocialista demokráciának, a dolgo zók társadalmi aktivitásának és kezdeményezésének további fejlesztését, a termelés irányításában való részvételük bővítését, a szocialista verseny minden területen való kibontakoztatását, a munkához való kommunista viszony mozgalmának fejlesztését, a leg jobb tapasztalatok elterjesztését. „Társadalmi fejlődé síink sikerei csakis a tömegek szabad és tudatos alkotó munkájának eredményeként lehetségesek — mondta L. I. Brezsnyev az európai kommunista és munkáspártok konferenciáján —, csakis annak ered ményeként, hogy a tömegek mind aktívabban élnek állampolgári jogaikkal, mind aktívabban részt vesz nek a társadalmi élet minden területének formálásá ban. A kommunizmus építésének útján való további haladás ezért feltétlenül a szocialista demokrácia to vábbi fejlesztése is lesz. Ez pártunk elvi irányvonala. Ez egyszersmind mindennapos valóságunk is.“ A tömegek alkotó aktivitásának szervezésében a kongresszusi határozatok végrehajtására való össz pontosításában fontos szerep vár a vezetőkre, akikre nagy erőforrásokat bíztak, és akik megkapták azt a jogkört, ami a milliók munkájának szervezőit meg illeti. A kongresszuson szó esett arról is, hogy a mai szovjet vezető csak akkor állhat feladatainak magaslatán, ha megvan benne a szocialista értelemben vett vállalkozó szellem, aktívan felhasználja a tudomá nyos és technikai megoldásokat, A MUNKASZERVEZÉS és az irányítás korszerű módszereit, kitartóan kutat ja a termelés tartalékait, gondosan figyelembe veszi a változó szükségleteket a párt álláspontjáról, az ügy teljes ismeretében tud döntéseket hozni, s ha egyben nevelője a kollektívának, szervezője a termelésnek. Az irányításnak két funkciója van — szervezési - technikai és szociális-gazdasági. A szervezési-technikai funkció többé-kevésbé mereven „hozzá van kötve“ a technikához és a technológiához, amelyek a mun kaeszközök és az őket irányító emberek teljesen meghatározott diszlokációját és egymásra hatását diktálják. A szociális-gazdasági funkciót a társadalmi rend jellege, a termelés által követett célok határozzák meg. Az előbbi funkció bizonyos mértékig hasonló lehet ellentétes társadalmi rendszerű országokban, ha körülbelül egyenlő gazdasági fejlettségi szinten vannak. Ez lehetővé teszi, hogy a szocialista országok átvegyék az irányítás terén szerzett hasznos nemzetközi tapasztalatokat. Lenin annak idején azt írta, hogy „a szocializmus megvalósíthatóságát éppen az határozza meg, milyen sikereket tudunk el érni a szovjethatalomnak és az irányítás szovjet szervezetének a kapitalizmus legújabb vívmányaival való egyesítése terén“. Ami viszont az irányítás szociális-gazdasági oldalát illeti, itt nincs és nem lehetséges semmiféle ha sonlóság a két rendszer között. Mert az irányítás ebben az értelemben elkerülhetetlenül osztályjelíegű. A kapitalizmus kizárólag a tulajdonosok uralkodó osztályának javát szolgálja. Ami viszont a mi szocialista társadalmunkat illeti, az irányítás legfőbb célját itt a párt programjelszava határozza meg: „Mindent az emberért, az ember javára.“ i
