Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

■ ■ — A BŰNÖZÉS ELLENI KÜZDELEM KÖZÜGY Alapfeltétel: a jogi tudat elmélyítése • Mentesítő körülmény-e a törvény nem ismerése? Ési\ A CSKP XV. kongresszusán elhangzott elOadól be­szédében dr. Gustáv Husák elvtárs többek között kiemelte, hogy a jogi előírások megtartása, a bűnö­zés elleni küzdelem nem lehet csupán a biztonsági szervek, ügyészségek, bíróságok feladata, hanem va­lamennyi állampolgár ügye. Ezzel a végkövetkezte­téssel teljes mértékben egyetérthetünk. Annak elle­nére, hogy hazánkban — a kapitalista országoktól eltérően — a bűnözés nem ölt veszélyes méreteket, sőt nem állandóan emelkedő irányzatú, nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. A bűnözés nem kívánatos jelenség a szocialista társadalomban, csö- kevény, amely nem azonosítható társadalmunk er­kölcsével, gondolkodásmódjával, meggyőződésével, elveivel. Persze a bűnözés a kapitalista társadalom­ban sem kívánatos jelenség, viszont okai, amelyek főként a szociális viszonyokban gyökereznek, az adott társadalmi-gazdasági formáción belül gyakorla­tilag eltávolíthatatlanok. A szocialista társadalomban a bűnözésnek ilyen oka nincsen, mégis — bár jelentősen kisebb mér­tékben — tapasztalható. Miben rejlenek tehát a bűnözés okai nálunk, mi tulajdonképpen a bűncselekmény, miképp harcoljunk a bűnözés ellen? — kérdezik gyakran polgáraink. Az adott lehetőségek között (korlátozott terjede­lem) gyakorlatilag nem válaszolhatunk kitneríjtően ezekre a kérdésekre, hiszen mind a kriminalisztika, mind a büntetőjog rendkívül összetett, sokoldalú tudomány. Meg kell viszont említeni egy, mégpedig nagyon fontos okot, amely a jogi összefüggések szintjén gyakorlatilag valamennyi polgár viselkedé­sét, tevékenységét illeti. A jogi tudatban felbukkanó hiányosságokról van sző. Ha ideális helyzetet akar­nák elképzelni, az feltételezné, hogy a jogi előírá­sokra mindenki ismeri és meg is tartja. Nyilvánvaló, hogy ez aligha érhető el. Még a legkiválóbb jo­gász sem ismerheti az összes jogi előírást, meg kell hát elégednünk a legfontosabbak és az általánosan érvényesek ismeretével. Persze, bonyolultabb a hely­zet megtartásuk körül. Általánosságban elmondható — bár néha nem tűnik egészen logikusnak —, hogy valamennyi jogi előírást meg kell tartani, tehát azokat is, amelyeket nein ismerünk. Ez a következ­tetés természetesen nem szolgálhat abszolút mér­céül. Ha viszont megfontoljuk, hogy valamennyi jogi előírásnak összhangban kell állnia a társadalom ér­dekeivel, láthatjuk, hogy felvetődik a polgárok jogi tudatának kérdése. I Egy cigaretta ürügyén A gyakorlati életben nagyjából mindenki tudja, mit szabad tennie és mit nem. A polgárok viszont már kevésbé képesek megítélni, hogy egy-egy cse­lekedetük csupán az erkölcsi elvekkel került-e össze­ütközésbe, vagy szabálysértést, kihágást, vétséget, netán bűncselekményt követtek-e el. így például a körülményektől függően a dohányzás ténye is ■különbözőképpen ítélhető meg. Amennyiben olyan helyiségben dohányzunk, ahol kisgyermek alszik, az erkölcsi elvek megsértéséről van szó, ha az autó­busz vezetője dohányzik vezetés közben, szabály- sértést követ el, ha egy szénakazal tövében gyújt rá bárki, amely ennek következtében leég, tette vét­ségnek mihősül, és bűncselekménynek számít, ha valaki robbanóanyagokat tartalmazó helyiségben gyújt rá. Leginkább azok a cselekmények érdekelnek ben­nünket, amelyekkel a büntetőtörvénykönyv foglal­kozik. Ezek a jogi előírások a legfontosabbak a pol­gárok helyes viselkedésének szempontjából. Egyrészt a legközérthetőbbek, másrészt tartalmazzák a bünte­tő rendelkezéseket. Vajon mi a célja ennek a tör­vénykönyvnek? A büntetőtörvénykönyv első parag­rafusa leszögezi, hogy célja a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság társadalmi és államrendjének, a szocialista tulajdonnak a védelme. Védelmezi továb­bá a polgárok jogos érdekeit, az állampolgári köte­lességek rendes teljesítésére és a szocialista együtt­élésre nevel. A harmadik paragrafus első bekezdése ugyanakkor megállapítja, mi nevezhető bűncselek­ménynek. Minden, a társadalomra veszélyes cseleke­det, amelynek jellemzői a büntetőtörvénykönyvben foglaltatnak. Miután a büntetötörvénykönyv csupán a társada­lomellenes tevékenység legsúlyosabb eseteivel és formáival foglalkozik, feltételezhetnénk, hogy ki-ki tudatosítja, vajon cselekedetével mikor követett el bűncselekményt, tehát a jogi tudat olyan szintet ért el, amely mindenki számára' lehetővé teszi a bűn­cselekmény felismerését. A gyakorlatban ellenkező a helyzet. Sok tettes azzal védekezik a közbiztonsági szervek, az ügyész­ség és a bíróság előtt: nem tudta, hogy tettével bűn­cselekményt követ el. Vajon mi a jogi eljárási mód ilyen esetekben? A közkedvelt és olyan gyakran használt formuláciő „a törvény nem ismerése nem mentesítő körülmény ‘ nem értelmezhető teljesen szó szerint. Bűncselekményről akkor beszélünk, ha azt szándékosan követték el, amikor ezt a tettet a büntető törvény nem minősíti figyelmetlenségnek. Nyilvánvaló, hogy senki sem hisz annak az ember­nek, aki a következőképpen védekezik: nem tudtam, hogy nem szabad lopni. A jogi tudat ennyire ala­csony foka társadalmunk fejlődésének jelenlegi szint­jén nem feltételezhető. Viszont előfordulhatnak olyan bűncselekmények is, amikor a kérdés felett el kell gondolkodnunk. Spekulánsok — „fusizók" A büntető törvénykönyvben például több paragra­fus védi a gazdasági rendszert. Sok polgár nem tudja vagy nem akarja megérteni, hogy a spekulá­ció, a meg neon engedett vállalkozás a büntető törvénybe ütközik. Ennek oka egyrészt a múlt csöke- vényeiben keresendő, a gazdasági rend és fegyelem más, a nyugati kapitalista világra jellemző jogi vé­delmében,, ahol az ilyen vállalkozás gyakorta „ügyes­ségnek“ minősül. A büntetőtörvénykönyv 117. paragrafusa szerint spekuláció bűncselekményét követi el az a polgár, aki azzal a szándékkal rejteget vagy szerez be szükségleti tárgyakat vagy nagyobb értékű szük­ségleti tárgyat, hogy haszonnal adja el, vagy elő­nyökhöz jusson általa, esetleg ilyen tevékenységet közvetít. Tehát használt személygépkocsi vásárlása, majd nétai javítás után magasabb áron való eladása, azzal a céllal, hogy ezáltal jobb minőségű személy- gépkocsihoz jussunk, nem képességeink megnyil­vánulása, hanem bűncselekmény. Nem engedélyezett vállalkozás bűncselekményét követi el a büntető­törvénykönyv 118. paragrafusa szerint, aki nem en­gedélyezett magánvállalkozói vagy kereseti tevé­kenységet folytat. A különböző „fusizók“ címére szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a polgárok kölcsönös megsegítése, akár jutalom fejében is, en­gedélyezett. Viszont, ha az ilyen tevékenység na­gyobb méreteket ölt és jövedelem forrásává válik, a nemzeti bizottság beleegyezése szükséges hozzá s évente jövedelmi adót kell fizetni utána. Amennyi­ben ezt az eljárást megkerüljük, később rendszerint hiába védekezünk azzal — „nem tudtam, hogy az engedélyre szükség van“. A szocialista szervezetekben a felelős dolgozók részéről több esetben megnyilvánul olyan törekvés, hogy a gyár, üzem stb. bármi áron is teljesítse tervfeladatait. Ebből a célból különböző alapokat hoznak létre, és aránytalan előnyökhöz juttatnak más szervezeteket végzett munkájukért. Nem feled­kezhetünk meg róla, hogy az ilyen eljárás ellentét­ben áll a gazdasági fegyelemmel és a büntetőtör­vénykönyv 127. paragrafusa szerint kimeríti az anyagi és pénzeszközök kezelésénél elkövetett mu­lasztás bűncselekményét. A statisztikai kimutatásokból kiderül, hogy a leg­gyakoribb bűncselekmények közé a polgári együtt­élés durva megsértése tartozik. Ebben a vonatkozás­ban valóban nehezen állíthatnók, hogy bárki is ne lenne tudatában cselekedetének, viselkedésének, el­járásának jogellenességével. Elmondhatjuk viszont, hogy nagyon sokszor nem tudatosul a bűncselek­mény elkövetése. Nem mindig szükséges, hogy a bűn- cselekmény elkövetésekor „történjen valami“. A bün­tetőtörvénykönyv 197.a paragrafusa értelmében bűncselekménynek minősül a gyilkossággal vagy súlyos testi sértéssel és egyéb károsodással való fenyegetés olyan módon, amikor ez indokolt félel­met kelt egy polgárban vagy a polgárok egy cso­portjában. Aki szeszes ital fogyasztása után munka­helyén vagy másutt olyan tevékenységet végez, amellyel veszélyezteti mások életét, jelentős anyagi károkat okozhat, a részegség bűncselekményét köve­ti el. Tehát az ittas gépkocsivezető akkor is bűneset lekményt követ el, ha nem okoz forgalmi balesetet. Ebben az esetben nem csupán a közúti forgalmi szabályok megsértéséről van szó. Az élősködés bűncselekmény Komoly probléma az élősködés, amely szintén bűn­üldöző szLffveink hatáskörébe tartozik. A tipikusan élősködő elemeken kívül ezt a bűncselekményt gyakran követik el olyan fiatalok, akik iskolai kö­telezettségüknek eleget téve, nem találnak „megfe­lelő“ állást, nem jutnak be közép- vagy szakiskolá­ba, egyetemre, odahaza maradnak szüleiknél, akik eltartják őket. A bíróságon több szülő kéri gyermeke felmentését, és kijelenti, hogy gyermekét önként tartotta el. A lényeges körülmény más. Az, hogy a fiatal ember kerülte a becsületes munkát, és vala­kivel (adott esetben a szüleivel) tartatta el magát. A szülő önkéntessége itt nem játszik szerepet. Ter­mészetesen további bűncselekményt követ el az, aki erőszakkal szerzi meg — például lopással, zsarolás­sal stb. — a létfenntartásához szükséges eszközöket. Amennyiben a szülő, akár gondatlanságból, tizen­nyolc éven aluli gyermekét a lezüllés veszélyének teszi ki, mert lehetővé teszi számára, hogy munka­kerülő életet folytasson, büntető eljárás indítható ellene az ifjúság erkölcsi nevelése veszélyeztetésének bűncselekménye miatt. A szóban forgó bűncselekmények közül több az emberi érzéstelenség, közömbösség, alacsony erkölcsi szint megnyilvánulása. Egyébként mivel magyaráz­hatnánk annak a gépkocsivezetőnek a viselkedését, aki nem volt hajlandó kórházba szállítani a súlyos asztmatikus rohamban fuldokló gyermeket? Vagy a cserbenhagyásos gázolások elkövetőinek tettét? A büntetőtörvénykönyv rendelkezéseinek értelmében ezekben az esetekben a segélynyújtás elmulasztása bűncselekményének ténye áll fenn, hathónapos sza­badságvesztéssel sújtható, a cserbenhagyásos gá­zolás esetében háromévi szabadságvesztéssel. Valamennyi bűncselekmény felsorolására, sőt ma­gyarázatára — mint azt említettük — az adott ke­retek között nem vállalkozhatunk. Ugyanakkor le­hetséges a jogi tudat állandó elmélyítése. Éppen ezért született meg legfelső párt- és állami szerve­ink döntése a jogi ismeretek bővítéséről iskoláinkon. Az ügyészek, bírók, a biztonsági szervek tagjai vita­esteket, előadásokat tartanak ezekről a kérdésekről polgárainknak. Az alapvető jogi előírások ismerete és megtartása valamennyi polgár kötelessége. Ha mindenki félreteszi a közömbösséget, figyelmetlen­séget, ha fokozottabb érdeklődéssel tekint a körülöt­te zajló életre, bírálóan fellép a hibák ellen, rámu­tat a visszásságokra, nyíltan felhívja rájuk az ille­tékes szervek figyelmét — ez lesz öntudatának iga­zi megnyilvánulása, a leghatékonyabb segítség a bű­nözés• elleni harcban. Nem feltételezzük, hogy egy vagy két éven belül felszámoljuk a bűnözést. Vi­szont ez az út vezet végső célkitűzésünkhöz. Dr. MILAN VALASIR Prága 9. városkerületének óvodásai és iskolásai közlekedési játszóteret kaptak, ahol játék közben sajátítják el a biztonságos közlekedés alapszabályait. Tanítóink felügyeletével kis autókon, kerékpárokon közieked-' nek, és így ismerkednek meg a közúti forgalommal ' (CSTK — J. Sybek felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents