Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

Amikor ismeretessé vált, hogy a Bánik Ostrava BEK ellenfele a há­romszoros győztes Bayern München lesz, sokan eleve reménytelennek lát­ták a bányászcsapat helyzetét. Amúgy sem rendelkezett különösebb játékos- állománnyal, s ráadásul sorait szokat­lan módon tizedelték a sérülések. A hazai bajnokságban elért eredmények is nagyon szerények voltak, s talán soha rosszabbkor nem jöhetett ilyen nagynevű ellenfél. Ugyancsak az I. liga küzdelmei mutattak rá, hogy a Slovan gyenge tavaszi szereplésének ugyanolyan az őszi folytatása is. Az edzőcsere is éreztette hatását, meg itt is jelent­keztek a sajnálatos sérülések. Az vi­szont nem az előző és az új edző hi­bája, hogy ez a csapat ott a leggyen­gébb, ahol más együttes, amely eu­rópai rangra tart és tarthat igényt, nagyon erős. Ez a középpálya. Ami­kor kiderült, hogy a Slovan angol ellenfelet kap, a szakvezetők nyilat­kozatából kicsengett bizonyos fokú kiábrándultság, a közeljövőtől való félelem. Korán befejezték A második forduló előtt A Bayern München együttese a Bundesliga őszi idényében rapszodi- kus teljesítményekkel hívta fel ma­gára a figyelmet. Idehaza nagy jelen­tőséget tulajdonítottak annak a tény­nek, hogy a Bánik Ostrava az első mérkőzésen le tudta győzni Gerd Mül­ler és társai csapatát. Sokan még Mindkét Slovan—Queens Park Rangers labdarúgó UEFA kupamérkőzés egyik legfoglalkoztatottabb játékosa Vencel, a Slovan kapusa volt, aki képünkön a nagyon veszélyes Thomas elől hárít kor a visszavágón már 4:0 arányban vezetett, sokan egészen katasztrofális vereségtől tartottak, majd a kétszeri Slovan-szépítés után egy ideig pislá­kolt a remény ... Azután jött az ötö­dik gól, a kegyelemdöfés. Ha a Bánik esetében elmondtuk, hogy csehszlo­vák bajnoknak nem szabad ilyen alá­rendelt szerepet játszania, a Slovan esetében ugyancsak meg kell állapí­tanunk, hogy válogatott játékosokkal telitűzdelt védelmének nem szabad senkitől sem öt gólt kapnia. Bajosan találunk még egy olyan kupacsapatot, amely otthonában három gólt lő, s ezzel sem tud a találkozó győztese lenni. Idegenben bármelyik angol klubcsapatnak két gólt lőni, az telje­sítmény és eredményesség a javából. Azt azonban kevesen hitték volna, hogy a Slovan védelme ilyen gól­erős tud lenni. Szinte hihetetlenül hangzik, de így van: az Európa-bajnok I. ligájának négy csapata közül csak kettő élte át a nemzetközi kupák első fordulóját, a másodikat már egyetlenegy sem. Tanulságok, tanulságok Az 1976—77-es bajnoki év őszi idé­nye augusztus 18-án kezdődött, tehát minden arra hivatott csapatnak elég ideje volt, hogy felkészüljön a nem­zetközi szereplésre. Különösen igaz ez a második fordulóval kapcsolat­ban, amely az idény kellős közepén került megrendezésre. Kár a sors mostoha voltára hivat­kozni. A Bayern München együttesé­hez hasonló képességű együttes van még jő néhány a BEK mezőnyében, s az sem vitás, hogy az UEFA Kupa résztvevői között jócskán akad a Queens Park Rangers együtteséhez hasonlóan ütőképest csapat. Egy közös nevezője volt mind a Bá­nik Ostrava, mind a Slovan Bratislava idehaza sorra került kupa-találkozó­jának: a hazai Játékosok egész sor nagyon jő helyzetet hagytak ki. Több­ször a kelleténél tovább tartogatták a labdát, s elfelejtették a régi labda­rúgó-igazságot: jő helyzetnél nincs jobb helyzet. A nagyobb higgadtság sem ördöngösség, szert lehet rá tenni. Aki valóban nagy játékos, annak a labda szót fogad. Ha a Bánik és a Slovan nagyobb előnnyel indult volna a visszavágó küzdelembe, bizonyára nem ilyen eredményt mutathatnánk fel, mint amilyet Münchenben, illetve Londonban elértek, s amelyekre sem ők, sem az általános csehszlovák lab­darúgás büszke nem lehet. Egy szó, mint száz: az átütő siker, az Európa-bajnoki cím megszerzésé­nek évében nem éppen jó bizonyít­vány klubcsapatainkról, hogy nevü­ket hiába keressük a Bajnokcsapatok és a Kupagyőztesek legjobb nyolc, il­letve az UEFA Kupa legjobb tizen­hat együtteseié között. Az ilyesminek valóban nem volna szabad sem a jövőben, sem később megismétlődnie. ZALA IŐZSEF A nyitó fordulóban a Slávia az Akademik Szófia csapatával szemben maradt alul az összesítésben, ezzel csak egy UEFA Kupa képviselőnk ma­radt, a Sparta Práha nem tudta siker­rel venni az MTK VM akadályát, így a KEK-ben sem termett babér színe­ink számára. A Bánik Ostrava elsősorban annak köszönhette továbbjutását, hogy „csak“ a norvég bajnokot kapta el­lenfelül, s a fjordok hazájában egy- gólos vereséget szenvedett, majd a visszavágón üggyel-bajjal biztosította továbbjutását a második fordulóba. A Slovan Bratislava még könnyebb ellenfelet kapott, hiszen Izland lab­darúgása legfeljebb az ottani váloga­tott egy két meglepő eredménye ré­vén vált ismertté. Sajnos, az angol játékosok általában hamarabb jutottak labdához, mint a Slovan labdarúgói. Erre mutat rá a Clement (balról) Kristóf párviadal is (Foto: CSTK — Vojtíéek) évente megismétlődő refrén azt ígéri, hogy a következő kiírás során lényegesen jobb helytál­lást várunk el klubcsapatainktól, amelyek arra szereztek jogot, hogy színeinket a Bajnokcsapatok és a Kupagyőztesek Európa Kupájában vagy az UEFA Kupában képviselik. Idén azért várta különösen nagy ér­deklődés négy együttesünk nemzet­közi szereplését, mert a labdarúgás Európa-bajnokai vagyunk, s erről a rangról klubszinten is illene tanúsá­got tennünk. Még élénken emlékszünk az előző bajnoki idény hajrájára, amikor szin­te egymásnak kínálták a bajnoki cí­met az esélyes csapatok, s végül a nevető harmadik, a Bánik Ostrava végzett az I. liga táblázatának első helyén. Már akkor is sokan akadtak, akik féltek e csapat BEK-szereplésé- től, hiszen nem rendelkezik klasszis játékosokkal és nem mondható túl nagynak nemzetközi kuparutinja sem. Annak idején szinte mindenki biz­tosra vette a Slovan országos kupa- győzelmét, s a valóság a II. ligából felkerült Sparta Praha teljes sikerét hozta. így a Slovan nem szarepelhe- tett abban a sorozatban, amelynek egyszer már európai rangelsője volt, a KEK-ben, hanem meg kellett eléged­nie az UEFA Kupa részvétellel. Azt talán mondanunk sem kell, hogy az UEFA Kupa mindenkori mezőnye nemcsak azért ér fel legalábbis a Bajnokcsapatok EK-jának sorozatával, mert annyi résztvevővel rajtol, mint a BEK és a KEK együttvéve, hanem az az igazság, hogy a rangelsőket le­számítva csaknem minden részvevő országból csupa nagy erejű csapat szerepel benne. A dolgok úgy alakultak, hogy a BEK-ben a Bánik Ostrava, a KEK-ben váratlanul a Sparta Praha, míg az UEFA Kupában a Slovan Bratislava és a Slávia Praha kapott bizonyítási lehetőséget. Már a kezdet is nehéz volt azt is el tudták képzelni, hogy az olimpiai stadionban is meg tudja szo­rítani ez az együttes a BEK mester- hármast felmutató, de generációs vál­sággal küzdő Bayern együttesét. Sajnos, Münchenben Baník-ellenál- lásról csak legfeljebb negyedórán át lehetett beszélni, azután a Bayern csatárok rengetegszer kerültek jó helyzetbe, s a látottak alapján az ostravai csapat még öt gólnál többet is kaphatott volna. Még az a jó, hogy Michalik személyében kivételes ké­pességű kapus állt rendelkezésére, aki több biztos helyzetet tisztázott és rászolgált a gyakori tapsra. Talán nem tévedünk, ha benne látjuk Viktor legméltóbb utódját. Az ostravai me­zőnyjátékosokról szeretnénk jót mon­dani, de nem tehetjük. Annyit meg­állapíthatunk, hogy csehszlovák baj­nokcsapatnak ilyen alárendelt szere­pet nem szabad játszania akkor, ami­kor az ellenfél ma bajosan számítha­tó a földrész legütőképesebb klubjai közé. A Queens Park Rangers először szerepelt rangosabb, illetve nemzetkö­zi kupaküzdelemben, tehát ilyen ru­tinja nem volt. Azt ugyan hangoztat­ták, hogy soraiban több brit ország válogatottja található, meg azt is, hogy az előző bajnoki idényben alig szorult a rangelső Liverpool mögé, de a hazai brit kabala éllenére töb­ben bíztak a Slovanban, illetve an­nak válogatottjaiban. A bratislavai mérkőzés a maga ne­mében csemegét jelentett a közön­ségnek, amely látványos gólokat láthatott, de a 3:3 a lehető legrosz- szabb kiindulási pont volt. Ez az an­gol együttes, amely Bratislavában is a „nyílt sisakos“ játékot szorgalmaz­ta, feltehetően odahaza még inkább ilyen elgondolás szerint játszik. Ami­tirúj szó Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Vezető titkár: Gál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrova 4. Hirdető­iroda: Vajanského nábrezie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az 0] Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számánok külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hfrlapszolgálat, Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Űstredná expedíció a dovoz tloce, Gottwaldovo námestie 48/VII. NEM ELÉG ISMÉTELGETNI ISIS

Next

/
Thumbnails
Contents