Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-07 / 45. szám
Három héttel az esküvő után az ifjú asszony azzal vádolja a férjét, hogy már nem szereti annyira, mint korábban. — Azelőtt mindig elsőnek keltél, befűtöttél, reggelit készítettél nekem, most pedig mindezt magamnak kell csinálnom! — Badarsági — vág vissza a férj. — Azért, mert most te kelsz korábban, fát vágsz és befűtesz, én egy cseppet sem szeretlek kevésbé! O — Háromszáz dinárt kér ezért a papagájért, amely még nem is beszél! — Igen, asszonyom, viszont sokat gondolkodik! A labdarágópályán kábelt fektető munkások két műfogsort és egy bírói sípot találnak a földben. — Óvatosabban ássatok, fiák! — mondja a munkavezető. — Talán a bíró egész csontvázát is kiáshatjuk. — Ugyan, ez aligha lehetséges — válaszolja az egyik munkás. — A többi része biztosan elmenekült! © Egy versenyló-tulajdonos elégedetlen a futam eredményével. Mérgesen kérdezi a zsokétól: — No és nem tudott volna gyorsabban vágtatni? — Tudtam volna, főnök, de a szabályok nem engedik meg, hogy az ember verseny közben leszálljon a lóról. Az újonc hegymászó egy magas csúcs megostromlására készül. Az öreg hegyi kalauz megkérdi tőle: — No és kártyát visz magával? — Ugyan minek? — Amikor én fiatal voltam és még nem ismertem jól a hegyeket, mindig vittem magammal kártyát. Ha letévedtem a helyes útról, nyomban letelepedtem és nekifogtam, hogy kirakjam a pasziánszot. — No és ez segített? — Hát persze! Előbb-utóbb mindig megjelent a hátam mögött valamilyen hülye és tanácsokat adott, hogy melyik lapot hová rakjam! © A főnök hívatja az alkalmazottját. — Hogy szolgál az egészsége, Brown úr? — kérdi tőle. — Köszönöm kérdését, uram, minden a legnagyobb rendben van — feleli az. — Tizenkét év alatt, mióta a cégnél dolgozom, egyetlenegyszer sem voltam beteg. — Bámulatos! önnek egyszer sem volt gyomorfekélye, nem szenvedett magas vérnyomástól, gyomorhuruttól, nem volt infarktus előtti állapotban? — Kutya bajom sincs, uram! — Mondja meg őszintén, Brown: dolgozik maga egyáltalán?! SZÖVEG NÉLKÜL (Sluota) A szónok egyhangúan darálja mondanivalóját. Egyszerre csak felkiált valaki az utolsó sorból: — Hangosabban, kérem! — Bocsássanak meg, uraim — mondja a szónok —, ném is gondoltam, hogy valaki figyel rám! — Bianchini úr, megismer? — Attól tartok, nem ... — Ejnye, úgy látom, ön nem valami kitűnő arcismerő! — Az meglehet, de én nem is vagyok Bianchini! Aforizmák Mondd meg, mit írtál — és én fontolóra veszem, hogyan tudlak társszerzőmmé avatni. M. Genyin Még meg sem száradt a tej a szája szélén, de már az élet lefölözésén mesterkedik. B. Bartasevics * * * Milyen gyakran előfordul, hogy a vak véletlen nyitja ki az ember szemét! V. Szitnov Ne felejtsd el azt, aki jót tett veled. Még szükséged lehet rá. J. Tois Az illető szépírásával szerzett hírnevet az irodalmi világban. 0. Donszkoj Sok zseni fiatal korában naplopó volt. De hány nap- lopóból nem lesz zseni! M. Szemjonov * * # Aki a civilizációt hajszolja — az is vademberré válhat. A. Adgi A nyilatkozó végül az újságírók merőben öncélú kérdéseire válaszolt. V. Kolecsickij A KROKOGYILBOL FORDÍTOTTA: G. GY. Iván és Másenyka összeházasodtak. Vagy egy esztendeje voltak házastársak, amikor egyszer Másenyka gyengéden ezt suttogta: — Iván, azt hiszem, gyerekünk lesz... — Gyerekünk? De hiszen még lakásunk sincs! Már minden ismerősünknek van lakása, némelyiknek meg öröklakása. Mi pedig, mint a vademberek, a szüléidnél lakunk. Lakást szerzünk! — döntötte el Iván. Gürcöltek, szereztek lakást. Kétszobásat. Erkélyeset. A konyhában fehér csempe volt, a fürdőszobában kék. Csodaszép! Vagy egy éve lakhattak az új lakásban, amikor Másenyka így szólt: — Iván, most már biztos, hogy gyerekünk lesz ... — Miféle gyerek? Van annál fontosabb is. Már minden ismerősünknek stílbútora van, mi pedig, mint a vademberek, egy ócska heverőn alszunk! Hosszas hajsza után szereztek egy garnitúrát — a XIX. század utolsó harmadának ízlését képviselő stílbútort. Különleges fa, bronzdíszítésű széktámlák — hat személy részére. Tündérl! Amikor egyszer ott feküdtek a baldachinos ágyban, azt mondja Másenyka vidáman és nyomatékosan: — Iván, de most már aztán egész biztosan lesz utódunk ... — Lesz, persze hogy lesz — feleli ugyancsak vidáman és sokatmondóan Iván. — Minden ismerősünknek van, nekünk is lesz. Mihelyt összeszedjük magunkat egy kicsit, megvásároljuk1 az autót! Gürcöltek, autót vettek. Utazgattak. Külsőre a kocsi Zapo- rozsecnek tetszett, belül Volkswagennek: a sebességváltó, az ülések, a karburátor, a hűtő — mind-mind külföldi gyártmány. Elbűvölő! Leutaztak a kocsival délre, voltak Szocsiban, Gagrában, még Picundán is. Egyszer, amikor ott ültek a tengerparton — tőlük jobbra egy vendéglő, balra kávéház, mögöttük a szálloda úszómedencével és villany- masszírozóval —, azt mondja Másenyka nagy szomorúan: — Iván, én félek, hogy nekünk sohasem lesznek gyermekeink ... — Majd meglátjuk — felelte Iván —, akkor szerzünk egy kutyát! Minden ismerősünknek kutyája van gyerek helyett. Szereztek is egy kutyát. Az apja foxterrier, az anyja bernáthegyi volt. Csodaszép kutyus! Most tehát Iván és Másenyka úgy élnek, mint mások. Van lakásuk, rengeteg bútoruk, üzemképes kocsijuk, benne kutya a hátsó ülésen. S mindezek ellenére időnként mégis nyomasztó érzés facsarja a szívüket. Valami reménytelen, sötét, távlatok nélküli sóvárgás ... — Mindenük megvan — de valami mégis hiányzik... A víkendház! Mit lehet tenni? Tovább kell gürcölniük ... SÁGI TÖTH TIBOR fordítása Mikus Sándor rajza
