Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-07 / 45. szám
a. — igazi sk el ljünk egy a lila rcso- szo- alval [ókat t to- Mlnt 1 az 7 maletét, sukó- szűk igett, katotogta I sza- ogai, ülő- t. cár a örne, ibent, ivált mel/etett sr lá- toznl kall! valaőlük. letét. leá- ttete- örök- ;yein, élése, üstökkor, irtná- szál- ggas- í sok első le. Ez Ini a minn só- alifánver. , ki- golyí va- nutalkan. m is. rán- Isejé- elyet 5 su- szal- a sa- onló, z — a az ad is gyer, ra- akár lolatazt ; bo- :elótt ilatot fegy- incra azár- szsás hogy eldu- t dü- előtt jnek. aiba, renekiálatára katoZdenék Hendrych: történt, hogy idegen kutya szétszaggatta a nadrágomat... — Lehetetlen — dadogtam reszketve, és a zseblámpáért nyúltam. A sárga fénycsóva bevilágított az ágy alá. Ijedtemben reszketni kezdtem. Valóban, ott hasalt, mintha az volna a megszokott kedvenc helye. Azon kaptam magam, hogy vacog a fogam. — Ne félj — bátorított a feleségem —, derék kutyus, nem bánt! A kályhához hátráltam, és magamban gyorsan mérlegeltem: Nem, nem alhatok abban az ágyban. Ha a kutya éjszaka véletlenül kimászna és szagolni kezdene, az volna életem utolsó pillanatai — Ne haragudj — kérlelt a feleségem bűnbánóan —, de kint olyan erős fagy van, nem volt szivem elkergetni... Elmosolyodtam; arra számítottam, hogy megszid, ő pedig kutyát hoz a lakásba. Megkönnyebbülve fellélegeztem: — Tudod mit? Te befekszel az én ágyamba, a gyerek a te helyedre, én meg egészen a falhoz. A feleségem duzzogva felkelt, én meg óvatosan áttettem a gyereket az ő helyére. A fiam felébredt. — Mi van, apu? — kérdezte hunyorogva. — Semmi, aludj! — Miért alszik anyu a te helyeden? — Mert kutya van az ágyam alatt — mondtam, és betakartam. A gyerek kíváncsian felült. — Anyu, mutasd meg! — Világíts rá — szóltam kelletlenül, és azon tűnődtem, hogy ez igazán remek mulatság éjjeli kettőkor! Az ágy alól mocorgás hallatszott. — Jé, apu, milyen nagy! — lelkendezett a fiam. — Biztosan harap! — Aludj — szóltam rá. — Aludj, ne foglalkozz ilyesmivel! — Apu, ez éppen olyan kutya, mint amelyik nyáron széttépte a nadrágodat. — Add ide! — Kivettem a kezéből a lámpát. Valóban hasonló ... s amikor megpillantott, rám vicsorított. — Dehogyis, ez egész más fajta — mondtam, és gyorsan lefeküdtem. Még csak az hiányzik, hogy egy dög miatt elveszítsem otthon a tekintélyem, méltatlankodtam, és gyorsan lehunytam a szemem. — Apu... ha kimászik, nem harap meg? — hallatszott ismét a sötétben a gyerekhang. — Aludj! — kiáltottam haragosan. — Ne kérdezz ilyen butaságokat! — Egészen a falhoz lapultam. Ide nem jöhetsz, te szörnyeteg, jutott eszembe, reggel pedig, reggel elmész! Egész éjjel csak hánykolódtam, a feleségem meg a fiam ellenben nyugodtan aludtak. Milyen békésen ... én meg nem bírok elaludni... Csak reggel szundítottam el, de nem sokáig. Felébresztett az ágy alól jövő mocorgás. A feleségem meg a gyerek már rég felkeltek. — Alaposan kitoltál velem — mondtam a feleségemnek, a tenyeremben tartottam a fejem. Majd szétrepedt. — Járj haza idejében — mondta a feleségem, és kiment a fürdőszobába. Kutatva néztem az ágy alá. A kutya még mindig ott feküdt, de most kidugta a hatalmas mancsait és a pofáját. Mit csinálok, ha kimászik és elkezd szagolgatni? — Nesze! — kiáltotta a fiam, és egy buktát kínálgatott a kutyának. — Azonnal dugd el, mert meg- keserülöd! — szóltam rá szigorúan. — De apu ... biztosan éhes, hiszen olyan nagy! — Éppen azért, mert olyan nagy, maradjon csak szépen ott... — Mit gondolsz, apu, ez az a kutya, amelyik a nyáron megharapott? — Nem — feleltem kurtán. — Egyszer már megmondtam, hogy nem az. Különben is hogyan került volna ide?! — Talán idehozta valaki! — Miért hozta volna ide? — Talán valaki azt akarja, hogy még egyszer megharapjon. — Hallgass! — kiáltottam rá, hogy a kutya is összerezzent. — Eredj inkább mosakodni, nehogy elkéss az iskolából! — Mi van itt? kérdezte a feleségem, és betette az ajtót. — Hol az a kutyuli? — Odalépett az ágyhoz. — Na gyere szépen ki... csicseregte, én pedig iszonyodva figyeltem, hogy az eb lassan előmászik. — Ide nézz, milyen aranyos! — mondta a feleségem. Kikukucskáltam a takaró alól, láttam, hogy a kutya ül és szolgál. — Apu, bújj elő, ez nem az a kutya, amelyik a nyáron megharapott, az már régen rád ugrott volna. Ez másik kutya, ez rendes kutya — mondta a fiam. Gyere, simogasd meg — szólt a feleségem, közben az állat füle tövét vakargatta. — Hiszen ez meg van jelölve! — mondtam. — Biztosan eltévedt. Kiviszed a házból, és gyorsan becsukod az ajtót. Nappal hazatalál... — Fajtiszta kutyus — mondta a feleségem —, nálunk úgyse lehetne ... — Gyorsan ki vele, hadd menjek mosakodni — mondtam felvidulva, és boldogan szemléltem, hogy a feleségem kivezeti az ebet az előszobába. Hanyatt dőltem, éreztem, mint esik le a kő a szívemről. Nem, akármilyen jóravaló eb, akkor sem hiszek egynek se, tűnődtem, és hallottam, hogy az előszobában csapódik az ajtó. Közben a fiam berontott a szobába boldogan ugrándozott. Örül, hogy a kutya eltűnt, villant át az agyamon. Meghatottan mosolyogtam. Milyen derék gyerek! Megint nyílt az ajtó. A feleségem jött be. — Na, ez jól végződött... Igazán nagyon kedves vagy... — mondtam a feleségemnek, és lassan kikászálódtam az ágyból. Hirtelen megéreztem, hogy valami hozzám dörgölőzik. Körültekintettem, felüvöltöttem, és visz- szaugrottam az ágyba. De még mielőtt a takaró alá bújtam, a kutya utánam ugrott és végignyalta a képem. Ez egyenlő az infarktussal, villant át rajtam. Fuldokoltam a takaró alatt. — Bújj elő, apu, már kint van az előszobában! — kiabálta a fiam. Kidugtam a fejem. Levegő után kapkodtam. — A kutyának el kell tűnnie a házból! — mondtam a feleségemnek. — Szándékosan csinálod, hogy tönkretedd az idegeimet! — Ne mérgelődj, tudod, hogy elmegy. Nem tudtam tőle megszabadulni, mindenhová követ. — Apu ... szeret téged, nem is harapott meg! — Még csak az hiányzott volna! — mondtam, és az arcomat törőlgettem. — Okos állat — így a feleségem —, most már majd elmegy. Ha megtartanánk, jelentkezhetne érte valaki, és akkor azon bosz- szankodnánk, hogy megszoktuk. Megpróbálom még egyszer „ . Nem is csúnya ez a kutya, jutott eszembe hirtelen, van ebben az állatban valami... Kisvártatva csapódott az előszobaajtó, s a fiam bekukkantott a szobába: — Apu, már elment! — Komolyan? — kérdeztem a feleségemtől. — Komolyan. A szomszédasz- szony vitte ki a házból, azt mondja, ha nem téved, a szomszéd blokkból való ... Csak ezután feküdtem le nyugodtan, a fejem alá tettem a karom. Az éppen elmúlt éjszakára gondoltam, de nem voltam benne biztos, nem a kutyára emlékezem-e. Elképzeltem, hogy a hóban futkos, és sajnáltam. Amikor kimentem a házból, körülnéztem, de sehol sem láttam olyan hatalmas és olyan derék kutyust, mint amelyik egész éjjel velünk egy lakásban aludt. KOPASZ CSILLA fordítása * * V ygfpi mm ill ^ WtmL Nagyon későn mentem haza. A barátomnál töltöttem az estét. A felesége kellemes vendéglátó: a vacsora kitűnő volt, finom borocskát iszogattunk, jól szórakoztunk. Az idő azonban gyorsan múlott. Jóval elmúlt éjfél, amikor elbúcsúztunk, s én távoztam, siettem haza. Fehér hó borított mindent. A parányi fehér pelyhek szüntelenül kavarogtak a sötét utcán. Kissé fáradtan, de feldobott hangulatban értem haza. Halkan bementem a hálószobába, és felgyújtottam a kislámpát. A feleségem felült az ágyban, kíváncsian méregetett. Most majd rákezdi, gondoltam, de aztán észrevettem, hogy enyhe bűntudattal néz rám. — Miért nem alszol? — kérdeztem. Nem válaszolt, csak lehorgasz- totta a fejét. — Rosszul érzed magad? — faggattam, és lassan közelítettem az ágyához. — Kérlek szépen, ne ijedj meg — mondta halkan, és bűnbánóan nézett az ágyam alá. — Mi történt? A feleségem elfordult, majd felsóhajtott. — Beszélj, aztán hadd menjek aludnil — Hát én megmondom — fordult felém, és kezével alátámasztotta az állát: — Kutya van az ágyad alatti Lassan hátraléptem, és gyanakvóan néztem a feleségemre. Ugyanis semmi sem lephetett volna meg jobban ilyen késő éji órában, mint ez a hír. Egyébként a feleségem sejtette, ml következik, mert nyomban bebújt a paplan alá, a feje is eltűnt. Aztán mégiscsak kikukkantott, figyelte, amint lassan hátrálok az ágytól, alig jutok lélegzethez. Nagyon jól tudja, hogy a világon semmitől se félek jobban, mint a kutyától... Ő gyorsan megbarátkozik mindenféle kutyussal, én viszont mindig óvatosan és lassan elkerülöm őket. Mivelhogy bizonyos Idő óta csúnya tapasztalataim vannak az ebekkel. Kicsi koromban megharapott a házmesterék pincsije, s azóta már jó néhányszor megKopócs Tibor illusztrációja
