Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-07 / 45. szám

A vasúti közlekedés továbbra is legfontosabb része Csehszlo­vákia közlekedési rendszerének. Je­lentősége még inkább növekszik a nemzetközi vasúti forgalom terén a. KGST-országok keretében megvalósu­ló integráció és kooperáció révén. Például 1975-höz viszonyítva 1980-ig az export- és importáruk vasúti szál­lítása 30 százalékkal, a tranzitáruk szállítása pedig 45 százalékkal növek­szik. Talán nem kell külön hangsúlyoz­ni, hogy mit jelentenek ezek a szá­mok, és a vasúti teheráru-szállítás ilyen mértékű megnövekedése milyen igényeket támaszt az irányító és. szer­vező munkával szemben. Igényes feladatok ezek, amelyek közvetlenül befolyásolják a népgazda­sági tervek teljesítését. Hiszen nem mondják ok nélkül, hogy a vasút a termelés elsőrendű segítőtársa. Ezt a legjobban a következő adat bizo­nyítja: az ötödik ötéves tervidőszak­ban a vasút csak Szlovákiában 581 millió tonna árut és gépet szállított. A HATÄRÄLLOMÄSOK FORGALMA Elsősorban határátkelőhelyeinkkel szemben nagyok a követelmények. Vonatkozik ez mindenekelőtt a Cierna nad Tisou-i (ágcsernyői) átrakóállo­másra, ahol a csehszlovák árucsere- forgalom zöme lebonyolódik. Ugyan­csak nagyon jó munkát végeznek a stúrovói (párkányi) vasútállomás dol­gozói is, hiszen ez az állomás Cseh­szlovákia déli kapuja a Balkán fél­sziget felé. Az itt dolgozók nemrég ismét elnyerték a szocialista verseny­ben a Keleti Vasútigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete szlovákiai bizottságának vörös vándorzászlaját. Ennek az állomásnak csaknem 900 vasutasa már régen tudatosította, hogy egyedül a jó és biztonságos munka vezet sikerekhez. Nagy segít­ségükre van ebben az üzemen belül folyó szocialista verseny. Az állomás 26 szocialista brigádja képviseli a hajtóerőt és mutat példát a többiek­nek. Ezek között elsősorban a Nyéki László és a Cesneki Jozef vezette kol­lektívákat kell megemlíteni, amelyek már megszerezték a szocialista bri­gádok ezüst fokozatát, további 11 bri­gád pedig a bronz fokozatot. AZ EMBER MINDENEKELŐTT Nagy Kálmán állomásfőnök szavai szerint ezek az eredmények az em­berekről való jó gondoskodásnak, a jó élet- és munkafeltételeknek kö­szönhetőek. Ezt hangsúlyozta az üze­mi szakszervezeti bizottság elnöke is, aki elmondotta, hogy pontosan hány üdülési beutalót kaptak az alkalma­zottak és családtagjaik, illetve hány gyerek utazhatott pionírtáborba. Kellőképpen ügyelnek a munkavé­delmi előírások megtartására is, és így az állomás dolgozói baleset nél­kül végzik munkájukat. Az idei év első hat hónapjában pél­dául 166128 vasúti kocsit tolattak, és mindössze 23 kocsi sérült meg csak, s a kár nem haladta meg a 20 554 koronát. Természetes, hogy a jó eredmé­nyek nem hullottak maguktól az ölükbe, ott kell látni mögöttük az állomásfőnökség, a pártszervezet, az üzemi szakszervezeti bizottság jó po­litikai-szervező munkáját. SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Meg kell említeni, hogy a párkányi állomás nyerte meg a két szomszéd határállomás — Párkány és Szob — szocialista versenyét. Többet is meg­tudtunk erről Halász Ernőtől, a pár­kányi állomáson dolgozó magyar vas­utasok vezetőjétől. — Pozitívan kell értékelnem állo­másaink együttműködését. Ezeket a szavakat oly gyakran ismétlem, hogy unalmasnak is tűnhetnek. De valóban ez a helyzet. A Csehszlovák Vasutak és a MÁV közötti együttműködés itt Párkányban valóban jó és egyre ja­vul. Naponta közösen oldunk meg bo­nyolult helyzeteket, és minden erőnk­kel arra törekszünk, hogy mindig „zöld utat“ kapjanak a vonatok. Másik déli határállomásunk, Ko- márno szintén megszerezte az elsősé­get a két szomszédos határállomás — Komárno és Komárom nemzetközi versenyében. A komárnói állomásfő­nök, Uher Ferdinánd tapasztalt vas­utas, s vezetésével az állomás dol­gozói, vasutasai számos kiváló ered­ményt értek el. Minden reggel a magyarországi ál­lomásfőnökkel együtt értékelik az elmúlt napot. Azonnal megfelelő in­tézkedéseket foganatosítanak, ha azt a forgalmi helyzet vagy pedig a munkavédelem megköveteli. Ezekben a napokban dől el, sike­rül-e maradéktalanul teljesíteni a 6. ötéves tervidőszak első esztendejében kitűzött tervfeladatokat. Tudatában vannak ennek a szlovákiai vasutasok is, s mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy tovább öregbítsék jő hírnevüket. FRANTlSEK riszdorfer Ferdinand Uher, komárnói állomásfőnök már több kitüntetést vett át fontos ha­tárállomásunk jó munkájáért (A szerző felvétele) VERSENYEK GYŐZTESE HOGYAN SZÜLETIK AZ ÜJ FRIZURADIVAT? „Mi lett volna belőle, ha ...“ — halljuk sokszor, amikor valaki felett sajnálkoznak. De akiben való­ban van tehetség, az előbb-utóbb valamilyen for­mában megnyilvánul, utat tör magának, dolgozzon bár az illető esztergapadnál, műteremben, vagy ép­pen fodrászszalonban, mint Zdenka Záhorová. ■ A Bratislavai Közszolgáltató Vállalat igazgató­ságán hallottam róla először. „Egyike azoknak, akik több fodrászversenyen képviselték vállalatunkat“ — mondották. Ennek alapján kerestem fel a munka­helyén. Bratislava központjában, a régi városháza köze­lében nyílt meg nemrégiben a főváros új, exkluzív fodrászszalonja. Itt dolgozik Zdenka. Ciklámenszínű bőrfotelek és falak, ovális, aranyozott keretű tük­rök teszik hangulatossá a környezetet. A szalon kicsire méretezett irodahelyiségében — mely egyúttal öltözőül is szolgál — ültünk le be­szélgetni. Beszélgetőpartnerem tizián-vörösre festett haja kétoldalt a vállára hullt. Nem a feltűnés ked­véért hord ilyen frizurát, hanem mert tudja, hogy ez illik neki a legjobban. — Mikor kezdett versenyezni? — kérdeztem. — 1972-ben, országos versenyen álltam először rajthoz, Banská Bystricában — válaszolta. — Máso­dikos szakmunkástanuló voltam. Az ifjúsági kate­góriában versenyeztem. Megnyertem az első díjat. Azóta számtalan fodrászversenyen vett részt, de legemlékezetesebbek számára a két évvel ezelőtti pregovi verseny, amelyen Aranyfésű-díjat nyert, és a Magyarországon, Szolnokon, megrendezett nemzet­közi fodrászverseny, amelyen a tizedik helyezést érte el. Nemzetközi mezőnyben ez szép eredmény. — Komoly felkészülés előz meg egy-egy versenyt — mondja. — Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy valaki vállalja a modell szerepét. Szerencsére elég sok vállalkozó szellemű fiatal lány akad, akik „fején“ gyakorolunk, és szívesen jönnek velünk a versenyre is. A felkészülést gyakorlott szakembe­rek irányítják. Zdenkának munkatársa Nad a LazarCíková segít a legtöbbet. Pár évvel ezelőtt ő is aktívan ver­senyzett, mostanában mint zsűritag vesz részt egy- egy fodrászversenyen. — Zdenka képességei már ipari tanuló korában megmutatkoztak — nyilatkozik neveltjéről. — Sikereimet Nadának is köszönhetem, sok jó tanáccsal látott el — viszonozza kolléganője elis­merő szavait Zdenka. * * * A dolgos hétköznapokra terelődik a szó. — Reggel hattól délután kettőig dolgozom. Ha is­kolába megyek, akkor csak délig. — Tanul? — Igen. Közgazdasági szakközépiskolába járok. Az idén fogok érettségizni. Utána főiskolára akarok jelentkezni. Szeretem a szakmámat — teszi hozzá —, viszont a tanulást is fontosnak tartom. A munkahelyi teendőkről faggatom. A napi munkához tartozik a szaklapok tanulmá­nyozása. Ezekből tájékozódunk az új divatirány­zatokról. Az így szerzett információkat úgy hasz­náljuk fel a munkánkban, hogy frizurakészítés köz­ben érvényesítjük a saját fantáziánkat, azt is fi­gyelembe véve, mi áll jól az illetőnek, akinek a hajával dolgozunk. Így jön létre tulajdonképpen az új frizuradivat. Azt hinné az ember, hogy alig találnak valakit, aki megengedi, hogy az ő fején kísérletezzék ki az új frizurákat. A gyakorlat éppen az ellenkezőjét igazolja. A szalon reggel hattól este tízig tele van vendégekkel. A nők szeretik az új, különleges haj­viseletet. Viszont azt is le kell szögezni, hogy itt nem kirívó, szélsőséges formájú frizurákat készí­tenek. — Munkánk legfőbb jellemzője, hogy a hajvá­gásnál nem használunk zsilettpengét, csakis ollót. — Milyen hajviselet divatos? — Többféle, de legdivatosabb a félhosszú, gön­dör haj és az úgynevezett gombafrizura. Az utóbbi sima hajból készül, elöl homlokba fésülve, hátul a haj felső rétegét lenyírjuk, az alsó réteg pedig a tarkóig ér. Vendégeink a legújabb frizuradivat hírnökei. S hogy egyre többen hordhassanak ilyen frizurákat, az üzemi munkaiskolákban bemutatjuk kolléganőinknek ezek készítésének a titkát. Mire az egész városban elterjed az új divat, Zdenka és további hét kolléganője már az új haj­viselet kialakításán munkálkodnak. KOVÁCS ELVIRA ZDENKA ZÁHOROVÁ munka közben (Eudmila Ciglánová felvétele) G ELMÉLYÜLŐ BARÁTSÁG Jó kezekben a kitüntetés

Next

/
Thumbnails
Contents