Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

A vezérigazgató elrejtett az író­asztalába egy palack tinóm skót whiskyt. Nemsokára észre­veszi, hogy valaki rendszere­sen iszogat a palackból. Erre golyóstollal megjelöli egy vo­nallal a címkén, mennyi hiány­zó ! az italból. Mísnaiu megle­pődve látja, hogy a címkére va­laki egy kis írást ragasztott: — Csak semmi vonalMzást! Igazán nagy kár lenne, ha ezt a rendkívül finom whiskyt víz­zel kellene hígítani! Az ódon kastélyban a vezető tompa hangon meséli: — Hölgyeim és uraim, ebben a szobában szúrta le Adolár herceg a szeretőjét, és aztán a tőrrel öngyilkosságot követett el! Egy hang megszólal hátulról: — A múlt évben ezt egy egé­szen más szobáról mondta el! — Az igaz, uram, de azt a szobát jelenleg renoválják. „SOKAT DOLGOZNI ROSSZ. ROSSZABB CSAK AZ, HA NINCS MIT.“ Már a cím se igaz. Témát le­het adni és kapni. A téma adó­dik. Kialakulhat. Létrejöhet és teindulhat. A témával kapcso­latban minden mozgásforma le­hetséges, csak éppen a válasz­tás lehetősége kizárt. Kezdjük azonban még egy kicsit előbb, hogy a fenti tézist jobban meg­érthessük. Az írőember számára a téma az utcán hever. Sokak számára még a lehajolás sem szükséges, valahogy felröppen az asztalukra. Szobrászok ese­tében a helyzet még kedvezőbb, mert mint köztudott, a szobor benne van a kőben, csak a fe­lesleget kell leütögetni Legjobb helyzetben a modern festők vannak, mert ha az ég egy vi­lágon semmi, de semmi se jut az eszükbe, sőt, még kedvük sincs a festéshez, nagy sikerrel szerepelhetnek a világ bárme­lyik biennáléián üres vásznuk­kal Magány, Üresség, vagy egy­szerűen Kompozíció III cím alatt. Még arra is igényt tart­hatnak, hogy vásznuk a bázeli vagy New York-i Modern Mú­zeumba kerüljön. A tudós témája csak akkor hever az utcán, ha annyira megutálja, hogy kihajítja az ablakon. Olyat se hallottam még, hogy egy téma úgy szüle­tett volna meg, hogy a felesle­get kellett lekr.pargatni róla. A helyzet ugyanis általában az, hogy a tudományos munkákban inkább kevesebb van, mint több, s ha azt a keveset kezdik !e- kapargatni, nem marad vissza semmi. Arra pedig végképpen nincs példa, hogy valaha is üres papírlapokat publikáltak volna a szakfolyóiratokban. (Mellesleg nem is volna hiba, mert az ilyen munkákban leg­alább nem lenne ellentmondás a kísérleti tények és a követ­keztetések között.) Elméletileg tehát maradna a témaválasztás. Igen ám, de en­nek rengeteg buktatója van. Nézzük meg egy viszonylag egyszerű példát. A képzeletbeli tudós könyvei között elmerül a Az akklimatizcvlódott vekker Még aznap délután ismét be­állítottam a Molinó utcai órás­hoz. Kátya Jenő hihetetlenked­ve csóválta a fejét, újra és új­ra kipróbálta a vekkert, az­után hirtelen a homlokára csapott. Rájött a rejtély nyitjá­ra. C lmondta, hogy ezt az órát c egy régi kuncsaftjától, Suba Benedek nyugdíjas éjjeli­őrtől vásárolta. Suba • pedig nyolc-tíz évvel azelőtt, még ak­tív dolgozó korában Svájcban élő rokonától kapta ajándékba. Az óra márkája nálunk megle­hetősen ismeretlen, a neve Lambda, és hazájában is szo­katlanul drága. Nem minden­ki tudja megfizetni, ezért nem is gyártanak belőle túl sokat. A különleges óra csengőjét az éjjeliőr kizárólag késő délutáni időpontokra állította be, mivel mindig este vette fel a szolgá­latot. Numármost, a rendkívül finom, érzékeny ébresztőszerke­zet ezt a napszakot annyira megszokta, valósággal akklima- tizálódott hozzá, hogy a mint­egy évtizednyi használat után éjszaka vagy hajnalban nem szuperált. Mindez természete­sen csak az óra különleges pre­cizitását bizonyítja ... Kátya mester ezután kicserél­te a Lambdát' egy egyszerűbb, hazai gyártmányú vekkerre, amellyel azóta sincs bajom. A svájci órakülönlegességet pedig később továbbadta egy másik éjjeliőrnek, aki minden bizony­nyal jól is használja azóta. __Eddig tartott Meredek Ká­roly különös elbeszélése az akklimatizálódott vekkerről. Is­métlem, aki a történet hiteles­ségében esetleg kételkedne, for­duljon közvetlenül Meredekhez, a Bárányfelhőkarcoló-építő Vál­lalat központi telefonján, a 313-as mellékállomáson. HE VES FERENC gondolataiban, és egyszer csak szinte olthatatlan vágyat és ér­deklődést érez az iránt, hogy tanulmányozza a madarak látó­idegének molekuláris működé­sét. Reálisan gondolkodik, rög­tön a vizsgálati objektumra gondol, és belátja, hogy a leg­célszerűbb olyan madáron kí­sérletezni, amihez viszonylag könnyen tud hagy . mennyiség­ben is hozzájutni. Baromfi! Nagyiizomileg nevelik, nem le­het probléma egy-két kitó sze­met beszerezni a kezdeti mun­kához. Kiadja az anyagbeszer­zésnek a diszpozíciót, s az alatt az egy-két nap alatt, míg a szemeket megkapja, vázolja a teendőket: J. Szükséges vegyszerek be­szerzése. 2. Szükséges műszerek be­szerzése. 3. Üj módszer beállításához szükséges irodalom összeállítá­sa. 4. Munkatársak meggyőzése. 5. Részfeladatok kiosztása. Lefekvéskor izgatott remegést érez minden este. Egyre világo­sabban érzi, hogy milyen apró ösvényen indulhat el a munká­ban. S egyre türelmetlenebbül várja a nyersanyagot. Az egy­két napból egy két hét lesz, a napok egyre lassabban múlnak, míg végül is a beszerző diadal­masan hoz egy kétes tisztaságú staniclit. Benne közel két kiló tyúkszem, a Széchenyi fürdő pedikűrosztályáról. Ilyen félreértés okozta hely­zetben két eset lehetséges. A tyúkszemet kidobni és tyúk szemet beszereztetni. Vagy pe­dig, hát-igen, egyszóval, ahogy nézi az ember a temérdek tyúk­szemet, nem is olyan buta do­log feltalálni egy olyan bioak­tiv krémet, amivel, ha az em­ber bedörzsölgetné fájós tyúk­szemét, az egy-két nap alatt lohadni kezdene, és négyöt nap alatt olyan lesz a lábujj, mint egy újszülött csecsemőé. Ha a tudósunk — a képzelet­beli — eme variáció mellett dönt, nem biztos, hogy eljut a bioaktiv kenőcsig. Nagyobb valószínűsége van annak, hogy a következő munkájának a cí­me; „Az emberi bőr fehérjéinek gélelektroforetikus elválasztása. I. lipoproteidek megoszlása a bőrben.“ A sorozat feltehetően XXIV-ig tart. Hogy a madár­szemben mi megy végbe, majd csak kiderül valakinek a mun­kájából, a fájós tyúkszemre pe­dig legjobb a langyosvizes bo­rogatás. DÉVÉNYI TIBOR A lustaságáról híres Kacs- mareknak egyszer feltették a kérdést: — Melyik az a négylábú, amely leghasznosabb az ember számára? — Az ágy — hangzott azon­nal a válasz. — Tehát ön három szemüve­get visel? — Igen, hármat. Az egyiket messzelátáshoz, a másikat kö­zellátáshoz; a harmadikkal pe­dig az előző kettőt szoktam ke­resni. O Egy asszony beront a sarki kocsmába, és megkérdi a kocs- márost: — Mondja, kérem, itt van a férjem5 . — Nem, asszonyom — feleli az nyugodtan —, nincs itt. — Honnan tudja, mikor még meg sem mondtam a nevemet? — Asszon om. itt soha sin­csen itt senkinek sem a férje. O A vevő reklamál a rádióüz­letben: — Amikor megvettem ezt a drága készüléket, azt mondta, hogy ezzel Európa minden adó­ját fogni tudom. — Na és talán nincs így? — De igen — feleli a vevő —, de mindet egyszerre! ly alábbi történetet Mere­'ll dek Károlytől, a Bárány- felhőkarcoló-építő Vállalat anyagbeszerzőjétől hallottam, az eset valódiságáért minden felelősséget rá hárítok. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Meredek Károlyt én szavahihe­tő egyénnek ismerem. Megbíz­hatóságát bizonyítja az is, hogy íöbb mint három éve kétszáz koronát kért kölcsön tőlem az­zal, hogy szorult anyagi hely­zete miatt az összeg gyors visszafizetésére nem számítha­tok. Ezt az ígéretét be is tar­totta, a pénzzel még ma is adósom. — A múlt nyáron történt — mesélte —, hogy vettem egy használt, de igen jó állapotban levő, külföldi gyártmányú éb­resztőórát Kátya Jenő Molinó utcai órásmestertől. A jó szak­ember hírében álló, idős kisipa­ros a formás, szép órát előttem kipróbálta, és egyéves garan­ciával adta át. A vekkert már másnap kora, hajnalban én is kipróbáltam, mert éppen egy külföldi társasutazásra voltam V indulóban. Nem vagyok mélyen alvó, az óra mégsem vert föl, az útról lemaradtam; az előre befizetett pénzem nagy része az utazási irodánál odaveszett. A rendkívül kellemetlen eset után azonnal visszavittem az órát. Kátya mester megüfődve hallgatta végig reklamációmat, azután az órát rövid távra be­állította, és az kevés várako­zás után, hajszálpontosan a megjelölt időpontban hosszan, hangosan felberregett. Még egy altatóval alvó, vagy egy ittas embert is felébresztett volna álmából erős, de azért kelle­mes, szinte dallamos csörgésé­vel. Ezek után az órát újból ha­zavittem. Másnap reggel fél hét­kor kellett felkelnem, mert az utazás elmaradása következté­ben a kivett szabadságomat ter­mészetesen megszakítottam. Az óra megint csődöt mondott, amiből szintén kellemetlensé­gem támadt, mert a Bárányfel- hőkarcoló-építő Vállalat nem az a munkahely, ahol elnézik az embernek a késést.

Next

/
Thumbnails
Contents