Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

Az egész világon sokat kí­sérleteznek villamos autómo­tor kifejlesztésével, amelynek nagy előnye, hogy zajtalan és nem bocsát ki égéstermé­ket. Persze van egy nagy hát­ránya is: eddig nem sikerült olyan akkumulátorokat fej­leszteni, amelyek lehetővé tennék hosszabb út megtéte­lét. A lengyelországi Centra akkumulátorgyártő üzem ku­tatóintézetében a mérnökök és konstruktőrök egyik cso­portja újabban a sorozatban gyártott Fiat 126p típusú kis­kocsiba 4 kW teljesítményű villanymotort épített be. Az áramot tizenegy 42 ampéros akkumulátor szolgáltatja, eze­ket azonban rövidesen új tí­pusú akkumulátorral cserélik fel. A kísérletek javában folynak. A kiskocsik termé­szetesen csak városi közleke­désre lesznek alkalmasak, ahol nem kell nagy távolsá­gokat megtenni. Lenti ké­pünkön: ilyen az elektromo- bil motorháza.. VEZETÉSTECHNIKA ES BALESETELHARlTAS Egy felmérés tanulságai Az út mentén bokrok. Az egyik mögül vizsgabiztos „le­selkedik“. Abban a pillanat­ban, amikor a gyorsan köze­ledő fekete személygépkocsi túlhalad a jelzésen, megnyom egy gombot, s az úttestre, közvetlenül a jármű elé egy sárga műanyaghordó repül. A járművezető villámgyorsan és teljes erővel fékez. A kere­kek blokkolnak, a jármű meg­csúszik s oldalával a hordó­nak ütközik. A vizsgabiztos a járművezetőhöz siet és meg­nyugtatja: „A többiek sem csinálják jobban.“ Aztán fogja a hordót és ismét „lesbe áll“ a bokor mögé. A járművezető pedig tudatára ébred, hogy még sok mindent meg kell tanulnia. Nem volt egyedül. A New York államban megrendezett tesztelésen száz gépkocsive­zető — hatvan férfi és negy­ven nő — vett részt a kije­lölt útszakaszon, s közülük harmincnégyen vizsgáztak a fent említett módom A 34-ből 33 nem tudta, hogyan kell el­járni olyan helyzetben, ami­kor a jármű elé váratlanul akadály kerül. A 33 közül 20-an teljes erővel fékeztek, blokkolt kerekekkel a hordó­nak ütköztek és továbbcsúsz­tak. Némelyik kisodródott egészen az útszélre. Ketten annyira elvesztették tájékozó­dásukat, hogy azt sem vették észre, hogy gépkocsijuk meg­fordult, s az ellenkező irány­ban folytatták útjukat. Tizen­három gépkocsivezető nem reagált az akadályra egyál­talán: bizonyos értelemben „megdermedtek“ és frontáli­san a hordónak ütköztek — más szóval, nem látták annak lehetőségét, hogy az ütközést elkerüljék. Csupán egyetlen járművezető viselkedett helye­sen: a nagy sebesség ellenére a kormányt először hirtelen jobbra, majd nyomban balra rántotta, s Így az akadályt kikerülte anélkül, hogy. féke­zett volna. A nem szakembe­rek közül egyedül ő tudta, hogy a modern gépkocsik konstrukciója nagy sebesség esetén is lehetővé teszi a hir­telen irányváltoztatást az akadály kikerülése érdekében, természetesen nem megfelelő pillanatban történő fékezés nélkül. A járművezetőnek megfelelő tapasztalatokkal és bátorsággal kell rendelkeznie, meg kell bíznia az adott konstrukciójú gépkocsi menet­tulajdonságaiban. A bátorsá­got természetesen nem szabad könnyelműséggel és kockázta­tással helyettesíteni. Az ilyen bátorság sok jár­művezetőnél hiányzik. Nincs merészségük a gépkocsi tulaj­donságait kihasználni. A tesz­telésből kiderült (a hordóval való kísérlet csupán egy ré­sze volt), hogy bár az útsza­kasz teljesen biztonságos volt, a gépjárművezetők —•, két-három kivételtől eltekint­ve — meg sem közelítették annak lehetőségét, hogy ki­használják a próbakocsi tulaj­donságait. A kanyarokban fe­leslegesen lassították. A jár­művezetők többsége úgy v<í)i, hogy gyorsabb kanyarvétel esetén a gépkocsi felborul, vagy a kerekek elvesztik a talajjal való érintkezésüket. Ez a nézet helytelen. Nézzük még egyszer a gyakorlatot: a sárga műanyaghordó a vá­ratlanul úttestre lépő gyalo­gost, főként pedig az úttestre futó gyermeket jelképezte. Beigazolódott, hogy a gépko­csivezetők túlnyomó többsége képtelen ilyen helyzetben he­lyes manőverezéssel elejét venni a balesetnek, vagyis kikerülni a veszélyeztetett személyt, megelőzni sérülését vagy halálra gázolását. Ebből az a tanulság, hogy a gépkocsivezetők többsége még nem sajátította el a mb- dern gépkocsik manőverezési lehetőségeit. A gépkocsi sok­kal több biztonságot képes nyújtani, ha a járművezető felkészült és meg van rá a képessége, hogy a gépkocsi stabilitását, manőverezési le­hetőségeit jobban kihasználja. A járművezetőknek meg kell tanulniuk jobban uralni a gépkocsit. Ezt bizonyítja az említett teszt is, amelyen nem kezdők, hanem átlagosan 19 éves gyakorlatot szerzett gép­kocsivezetők vettek részt. Az elmondottak semmikép­pen sem jelentik azt, hogy a gépkocsivezetők gyorsabban vezessenek, mint gddig, na­gyobb sebességgel, mint ami­lyenre képesek. Ellenkezőleg. A teszt arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a lassú vagy a túl gyors közlekedés önmagá­ban nem elegendő a közle­kedési baleset elhárításához. Szükséges még az is, hogy a járművezető ne elégedjen meg azzal, amit tud, és céltuda­tosan törekedjen saját veze­téstechnikájának tökéletesí­tésére. Mert a biztonságos közlekedés nem a lassúság­ban rejlik, hanem a jármű tö­kéletes uralásában minden körülmények között. [A Svét motorú nyomán — k) Eles fémlemezek az útburkolatba építve — ilyen drasztikus intézkedéseket kezdenek alkalmazni az NSZK-ban. tgy akarják a járművezetőket rákényszeríteni arra, hogy az autópályára való ráhajtáskor a helyes forgalmi sávba soroljanak be, s ne térjenek le az ellenirányba, ami a veszélyt jelző táblák elle­nére sorozatosan megtörténik. Így tehát, aki irányt téveszt, nem jut messze, mert „felszabdalt* gumiabronccsal ugyebár közlekedni nem lehet... A KÖ2ŰTI JÁRMÜVEK FORGALOMBAN TARTÁSÁNAK MŰSZAKI FELTÉTELEIBŐL (8.) A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium 1975. má­jus 20-án kelt 90 Tt. sz. hirdetményének ismertetése (Folytatás a múlt heti számból.) A hátsó helyzetjelző ködlámpának külön kapcsolásúnak kell lennie, s a helyzetjelző lámpákkal és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpával együtt kell világítania. A hátsó helyzetjelző ködlámpa bekapcsolt állapotát az 1977. I. 1. előtt forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán zöld vagy narancssárga, az 1977. I. 1. után forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán narancssárga fényt kibocsátó visszajelző lámpának kell jeleznie. • A MEGKÜLÖNBÖZTETŐ ÉS FIGYELMEZTETŐ LÄMPÄKRÖL Azokat a motoros járműveket, amelyek különleges feladatok tel­jesítésé- biztosítják, egy vagy két megkülönböztető fényt kibocsá­tó lámpával kell felszerelni. Kék villogó fényt kibocsátó megkülönböztető lámpával fel kell szerelni: — a tűzvédelem járműveit, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. VII. 1 után hagyták vagy hagyják jóvá; — A fegyveres testületek járműveit, amelyeket az illetékes minisztérium jelölt ki különleges feladatok teljesítésére; — az egészségügyi és bányai mentőszolgálat jármüveit; — a Szövetségi Belügyminisztérium által kijelölt járműveket. (A tűzvédelem azon járművei, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. Vil. 1. előtt hagyták jóvá, piros villogó fényt kibocsátó lámpával vannak felszerelve). Narancssárga villogó fényt kibocsátó figyelmeztető lámpával fel kell szerelni — az út és közmű fenntartására szolgáló munkagépeket és gép­kocsikat' — az olyan motoros járműveket amelyek méretei — vagy ra­kományuk méretei — meghaladják a megengedett legna­gyobb méreteket, amennyiben így rendelkezik a járműtípus műszaki alkalmasságát jóváhagyó, vagy az út rendkívüli használatát engedélyező szerv; — az olyan motoros járműveket, amelyeknek a műszaki alkal­masságát jóváhagyó szerv ezt elrendeli. A HANGJELZŐ BERENDEZÉSEKRŐL Minden motoros járművet — a 8 km/óra legnagyobb konstruk­ciós sebességet nem meghaladó lánctalpas járművek kivételével — fel kell szerelni hangjelző berendezéssel. A járműre csak olyan hangjelző berendezés szerelhető, amelynek hangja folya­matos, egyenletes magasságú és erősségű vagy harmonikus ak- kordú. Olyan hangjelző berendezést, amelynek hangja éles, fel­bontott akkordú —. síp. sziréna, csengő, gong stb. — használni tilos. (Szirénával vagy más váltakozó hangmagasságú és hangerejű berendezéssel csak a megkülönböztető fény- és hangjelző beren­dezés használatára jogosult gépjárműveket szabad felszerelni.) A JÁRMÜVEK CSATLAKOZÓ SZERELVÉNYÉRŐL A vontatásra használt motoros, járműveket megszabott méretű csatlakozó szerelvénnyel kell felszerelni. A berendezésnek olyan­nak kell lennie, hogy önmagától ne oldódjék ki, és a pótkocsi ne kapcsolódjék le Az egy tengelyes, 3,5 tonna megengedett legnagyobb összsúlyt meg nem haladó pótkocsi vontatására használt személygépkocsi kapcsoló szerelvényének ISO 50 típusú gömbcsatlakozásúnak kell lennie. A BIZTONSÁGI ÖVÉK FELSZERELÉSÉRŐL Az 1969. január 1. után üzembe helyezett személygépkocsik első üléseit 12 éven felüli személyek számára biztonsági övvel kell felszerelni a karosszériában elhelyezett megielelő pontokon rögzítve; a biztonsági öv felszerelése nem kötelező az eddig nem nyilvántartott és ideiglenes rendszámtáblával közlekedő jár­művekben. Az 1976. január 1. után gyártott vagy importált sze- mélygépkocsik karosszériájában megfelelő rögzítési elemeknek kell lenniük a hátsó üléseknél is. Az 1969. január 1. előtt üzembe helyezett személygépkocsik első ülését csak akkor kell biztonsági övvel felszerelni, ha ka­rosszériájukban előírásos rögzítési pontok vannak. KÉTPONTOS ÉS HÁROMPONTOS RÖGZÍTÉSŰ BIZTONSÁGI ÖVÉK A biztonsági övnek hárompontos rögzítésűnek kell lennie. A hárompontos biztonsági öv a diagonális és a hasöv kombinációja. Kétpontos biztonsági öv felszerelhető, de csak: — billenő, toló, vagy leemelhető tetős járművekben; — középső ülésen; ilyen ülésre csak hasöv szerelhető; — mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, önjáró mezőgaz­dasági és erdészeti gépekben és mozgó munkagépekben. Kétpontos rögzítésű biztonsági öv lehet: 1. diagonális. amely a válltól vezet a törzsön keresztül és amely egy rögzítőponton a karosszéria padlójához vagy megfe­lelő rögzítőelemekkel az ülés oldalához, a másik rögzítő elem­mel pedig a karosszéria padló fölötti hátsó vagy oldalsó részé­hez van rögzítve; 2. hasöv. amely megfelelő elemekkel két ponton van rögzítve a karosszéria padlózatához, vagy oldalához. A karosszériában levő rögzítési elemeknek 7/16—20 UNF 2 B menetű csavarral kell lehetővé tenniük a biztonsági öv rögzíté­sét. A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium által meghatározott időponttól kezdődően biztonsági övvel kell felszerelni a személy- gépkocsik hátsó ülését, a tehergépkocsik vezetőfülkéjének ülé­seit, az autóbuszok vezetőüléseit és a távolsági autóbuszok utas­üléseit. A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium által meghatá­rozott időponttól kezdődően a személygépkocsik hátsó üléseit és a távolsági autóbuszok utasüléseit biztonsági övvel fel kell sze­relni gyermekek számára is. A SZEMÉLYGÉPKOCSIK PÓTKOCSIJÁRÓL A pótkocsi megengedett legnagyobb összsúlya nem haladhatja meg a vonó személygépkocsi önsúlyának 80 százalékát. A személygépkocsi pótkocsiját személyszállításra használni ti­los. ­Amennyiben az illetékes köztársasági szerv a pótkocsi típus műszaki alkalmasságának jóváhagyásakor nem rendelkezik más­ként — a személygépkocsi pótkocsijának megengedett legnagyobb sebessége a 80 km'órát nem haladhatja meg. Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents