Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
idei olimpia még sokáig napirenden marad. A montreali események, az ott elért eredmények, a sikerek, de elsősorban a kudarcok huzamosabb időn át foglalkoztatják majd a szakembereket. Egyre-raásra hozzák nyilvánosságra az egyes országok olimpiai bizottságainak értékelését. Ezek célja: rámutatni a hiányosságokra, hogy az olimpián szerzett tapasztalatokat felhasználva a jövőben javulást érjenek el az egyének és az együttesek teljesítményében. Ez viszont érthető, hiszen csak a fogyatékosságok felszámolásával, a tudományos alapokra helyezett és nagyon komolyan végzett edzéssel lehet a következő olimpián sikeresebb szereplést biztosítani. Talán fölösleges külön hangsúlyoznunk, hogy Montrealban is az atlétikai és az úszőversenyek Iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Meglepően szép számú közönség előtt rendezték meg a labdarúgótorna mér-, kőzéseit is. Pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, de úgy érezzük, hogy csupán a világ legjobb tornászainak vetélkedése folyt minden egyes alkalommal telt ház előtt. Tény, hogy a korlát, nyújtó, gerenda mesterei hatalmas közönség- sikert arattak. Az egyéni összecsapások során, valamint a szerenkénti döntőkben olyan tartalmas, olyan tökéletesen kivitelezett gyakorlatokat láthattunk, hogy a jövőt illetően kételyeink támadtak, vajon lehet-e ezt még tovább fokozni. A főszerepet a férfiaknál a szovjet és japán tornászok játszották, a nőknél a szovjet és a román tornásznők. Ezt viszont már az olimpia előtt kockázat nélkül meg lehetett jósolni. A szerenkénti döntőben is ők voltak többségben, és csak néhány más országbeli specialista, mint például Magyar, Grecu, Nikolay, Gienger, Netu- sil tudta biztosítani helyét a legjobb hat között, aranyérmet azonban csak Magyar Zoltán nyert, a többi első hely mind szovjet, japán és román versenyzőé lett. A Magyar-vándor Már a múltban is akadtak tornászok, akik egy-egy szeren egészen kivételes színvonalat értek el, biztosan nyertek világ- és olimpiai bajnokságon aranyérmet. A hatvanas években az olasz Menichelli talajon, a jugoszláv Cerar lólengésben volt verhetet- ljn, de mindketten korláton és nyújtón is ott voltak a legjobbak között. Ma Is találunk hozzájuk hasonlót. Gyűrűn a román Grecu, nyújtón a nyugatnémet Gienger, lólengésben pedig Magyar Zoltán. Említésre méltó, hogy a specialisták nem a gazdag tornászhagyományokkal rendelkező nemzetek versenyzői közül kerülnek ki. Viszont nem Milan NetuSil korláton a szerenkénti döntőben az előkelő negyedik tett. Felvételünk gyűrűgyakorlata közben örökítette meg lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Szovjetunióban és Japánban, ahol hihetetlenül nagy az utánpótlás és gazdag tartalékokkal dicsekedhetnek, egész más formában történik a tehetségek kiválasztása, mint Romániában, Magyarországon, az NSZK- ban és így tovább. A két tornásznagyhatalomban a szakembereknek nincs nagy gondjuk egy sokoldalú, több szeren kivételes teljesítményre képes csapat kialakításánál. Ezzel szemben a „kicsinyek“ igyekeznek legveszélyesebb ellenfeleiknél támadási felületet keresni. És találtak is, mégpedig a lólengésben. Amíg ugyanis a gyűrűn, nyújtón és korláton a világ élmezőnye nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott, addig a lólengés még a legjobbaknál is gyenge pontnak számít. Erre építettek a magyar szakemberek, és ennek köszönhető, hogy nemcsak Magyar, hanem válogatott társai is a lólengésben kivételesen jó teljesítményre képesek. A lőlengés montreali olimpiai bajnoka Vígh László edzővel olyan elemeket talált ki, amelyek Magyar-orsó és Magyar-vándor néven szerepelnek a tornasportban, de Sivadón és Donáthon kívül sem magyar, sem külföldi versenvző eddig nem tudta ezeket elsaiátítani. Vajon miért? Erre Magyar Zoltán nemrég így adta meg a választ: — Hogy miért nem tudják megcsinálni a külföldiek? Egyszerű a magyarázat. Mi egészen fiatal korunkban kezdtünk lovazni. Addig nem tanultunk, nem csináltunk semmiféle figurát, amíg a páros kört, amely az egész lólengésnek az alapja, tökéletesen nem tudtuk. Más országokban viszont nem fordítanak különleges figyelmet a lólengésre. Részben azért, mert a ló a legkevésbé látványos szer. Pedig a csapatversenyt is erősen befolyásolja. Szóval másutt is a páros kör tanításával kezdik a lólengést, csakhogy ott nem tanulják meg tökéletesen a fiatalok, mert ehhez rengeteg munka szükséges. Ök egyszerre figurákat akarnak tanulni, csakhogy elfeledkeznek arról, hogy mindez lehetetlen tökéletes páros kör nélkül. Míg ők csípőből csinálják a páros kört, addig mi már eljutottunk arra a szintre, hogy váll- ból indítjuk a köröket. így természetesen nagyobb és jobb kört tudunk csinálni, amelyből már könnyű a figurákat végrehajtani. Ezért lehetséges, hogy mi általában jobban lova- zunk a többieknél és ezért nem akadt még külföldi követőnk. A lólengésnek bizonyos üteme van, amely az egész gyakorlat alatt állandó Az orsó, amely még eredeti elemnek számít, megváltozott ütemű mozgás. Tulajdonképpen dupla ütemű, ezért nehéz megcsinálni. Magyar 1973-ban Európa-bajnoksá- got, 1974-ben világbajnokságot és 1976-ban olimpiai bajnokságot nyert • a lólengésben. Pályafutása egyenletesen, szépen ívelt fölfelé. Montrealban egyúttal bebizonyította, hogy nem csupán a lólengés művésze, hanem a többi szeren is kitűnő teljesítményre képes. Lóugrásban ott volt a legjobb hat között, az egyéni összetettben pedig a figyelemreméltó kilencedik helyen végzett. Hiába, csak akkor lehet a „nagyok“ nyomdokaiban járni, ha a versenyző nem a szakosítást, hanem a sokoldalúságot tartja szem előtt. Igaz. ez a nehezebben járható, de az eredményesebb szerepléshez vezető út. Magyar Zoltán a lovon, útban az aranyérem felé Nyikolaj Andrianov, a világ legjobb tornásza gyűrügyakorlata közben Nadia Comaneci az összetettben szerzett győzelme után felemás korláton és gerendán is az első helyen végzett. Mindenki Andrianov akar lenni A szovjet szakemberek az elmúlt nagy világversenyek tapasztalatain okulva olyan távlati terveket dolgoztak ki, melyek arra voltak hivatva, hogy biztosítsák a férfi tornászok fejlődését. Andrianov egyéni győzelme és a szovjet válogatott felzárkózása a Szovjetunióban végzett munka helyességét igazolja. Ha így folytatják, Moszkvában a japánok már nem indulnak győzelmi reményekkel. Andrianov összetettben, valamint talajon, gyűrűn és lóugrásban szerzett aranyérme nagy visszhangot váltott ki a tornasport iránt érdeklődő szovjet fiatalok körében: mindegyikük Andrianov szeretne lenni. Donyeck bányászváros egymillió lakosával ékes példája annak, miként lehet néhány év alatt egy sportágban jelentős színvonalemelkedést elérni. Az ipari központnak tíz esztendővel ezelőtt csupán egy sportcsarnoka volt. Valós alapokra helyezett tervek biztosították a tornatermek és egyéb sportlétesítmények állandó szaporodását. Ma az 5000 nézőt befogadó reprezentatív Druzsba sportcsarnokon kívül 20 uszoda és 216 tornaterem áll a sportolni vágyók rendelkezésére. A mind megfelelőbb körülmények hatékonyan járultak hozzá az egyes sportágak továbbfejlesztéséhez, beleértve a tornát is. — Évente csaknem ezer fiú és leány jelentkezik felvételre — mondja Anatolij Kirjan, a tornászsportiskola igazgatója —, de mi nagyon szigorúan válogatjuk ki közülük azt a tizenöt fiatalt, akiknél rátermettséget fedezünk fel. Sportközpontunkban 315 hét-tizennyolc éves fiatal sajátítja el e sportág csínját-bínját. Polina Asztahova, világ- és olimpiai bajnoknő is nálunk nevelkedett. A többiek is szeretnének hozzá hasonló szintet elérni. Jurij Makojev és Szer- gej Romanyenko több ízben volt a szovjet ifjúsági válogatott tagja. A Kambov fivérek a köztársasági válogatottban szerepelnek sikerrel. — A tornának városunkban gazdag hagyományai vannak, s jelenleg minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy legnagyobb tehetségeink ott legyenek a moszkvai olimpián. Felkészülésünk műsora, vagy jobban mondva receptje egyszerű: kis csoportokban több edzés, intenzívebb munka. Ehhez azonban emelnünk kell az edzők létszámát. — A nagy megterhelés ellenére ügyelünk arra, hogy a gyerekek tanulmányi előmenetele is megfelelő legyen. Fiatal tornászaink tudják: ha bizonyítványuk ellen kifogás merülne fel, akkor egy időre távol kell maradniuk az edzésektől. Erre az elmúlt években egyetlenegyszer sem került sor. Sőt, a tanítók Is igazolják, hogy a sport jótékony hatással van a fiatalok szellemi fejlődésére is. íme, a számtalan szovjet tornász- sportközpont egyike.^ amelyben az 1980-as moszkvai olimpiát szem előtt tartva folytatják felkészülésüket úgy, mint mindenütt a Szovjetunióban. (kollár) töltJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Sziovákio Kommunista Pártjo Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr, Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők; Szarka István és CsetŐ János. Vezető titkár. Gál László. Szerkesztőség: 89o 38 Bratislava Gorkého 10. Telefon 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági Ogyek; 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava. Volgogrcdská 8. Nyomja a Pravda az SZLKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava. Stúrovo 4. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 13, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési dija havonto — a vasárnapi számmai együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hírlapszoigálat, Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS —- Östredná expedíció o dovoz tlace, Gottwaldovo námestle 48/VII. OLIMPIA nu - OLIMPIA ELŐTT
