Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
ÚJ szú 1976. X. 24 Ebben az esztendőben hazánkban és külföldön egyaránt számos olyan eseményre került sor, amelynek jelentősége évekbe meghatározza életünket, munkásságunkat. Nagy érdeklődéssel követtük az SZKP XXV. kongresszusának tanácskozását, hiszen szovjet barátaink kongresszusa számunkra is sok tanulsággal, megszívlelendő tapasztalatokkal szolgál. Tavasszal került sor a CSKP XV. kongresz- szusára is, amelyen számot adtunk eddigi munkánkról és megszabtuk további feladatainkat politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más vonatkozásban. Szocialista kultúránk társadalmi feladatai A kultúrpolitika pártuhk politikájának mindig szerves alkotóeleme volt. A fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építése a kultúra számára mind nagyobb teret biztosít, s Így nemcsak a kultúra jelentősége fokozódik, hanem a szocialista állam kutúrpolitikájának fontossága is. A kultúra egyre inkább áthatja társadalmunk minden szféráját. A kultúra alapja a munka és az emberek közötti viszony kultúrája. Tulajdonképpen mindennek van kulturális szempontja, minden tettet minősíthetünk, vagyis az kulturált, nem kulturált, sőt kimondottan kultúraellenes lehet. Arra kell törekednünk, hogy valamennyi emberi tevékenység, meg nyilvánulás a dolgozókat formálja, kommunistává nevelje őket. Ezt hangsúlyozták pártunk XV. kongresszusán is, mert szocialista kultúránknak ez a legfontosabb feladata. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy akadnak még olyan egyének a különböző intézmények, szervek vezetői között is, akik leszűkítik a kultúra fogalmát és jórészt csak a hivatásos művészetre és az amatőr művészeti tevékenységre szűkítik le, holott ez a fogalom társadalmi méretű, tehát jóval szélesebb körű. A munka- és életkörnyezet alakítása A munka- és lakáskultúra, a kollektívákban kialakult kapcsolatok kultúrája, a család és szomszédi kapcsolatok kulturáltsága és a közéleti kultúra is a szocialista kultúra alapját képezi. Az egész társadalomban, az egész pártban, az egész irányítási szférában, valamennyi munkahelyen és társadalmi szervezetben lényegesen meg kell változtatnunk a kultúrához fűződő viszonyt. Ez az anyagi és a szellemi kultúrára egyaránt vonatkozik. Leonyid Brezsnyev elvtárs erről az SZKP kongresszusi emelvényéről a következőket mondta: „A kultúra, a művelődés és a megfelelően művelt emberek nélkül a kommunizmus éppúgy elképzelhetetlen, mint az anyagi, technikai bázis nélkül. Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi feltételek szüntelen fejlesztésével párhuzamosan növeljük népünk eszmei, erkölcsi és kulturális színvonalát. Ha nem teszünk így. akkor utat nyitunk a polgári és kispolgári életszemléletnek, szokásoknak.“ Az üzemekben és a földművesszövetkezetekben, valamint a társadalmi szervezetekben dolgozó vezetőknek fel kell ismerni a szellemi kultúra jelentőségét, s ennek megfelelően kell cselekedniük. Nem elég csak szavakkal dokumentálni a kultúra fontosságát, az igazi hozzáállás tettekben nyilvánul meg. Más szóval a szellemi kultúra fejlesztéséhez meg kell teremteni az anyagi, szervezési és káderfeltételeket. A kulturális értékeket az iskolai és az iskolán kívüli nevelés, a népművelési intézmények rendszere, a múzeumok, képtárak, hangversenytermek, szórakoztató intézmények, kiadóvállalatok, újságok, rádióadók, tévéstúdiók sokasága közvetíti. A kultúra terjesztése azonban nem lehet csak az országos vagy a szlovákiai hatáskörű intézmények dolga. A nemzeti bizottságok — az érvényes jogszabályok értelmében — a területükön levő valameny- nyi kulturális és szórakoztató létesítmény tevékenységét koordinálják. Korunk követelményeinek megfelelően Az említett irányító tevékenység a különböző fokú nemzeti bizottságok joga és kötelessége. Mindezt a szocialista állam és pártunk kultúrpolitikájával összhangban végzi. Ehhez a kulturális nevelő tevékenység egységes terve megfelelő alapot teremt. Nyilvánvaló, hogy itt nemcsak az eszmei tervek, célok összehangolásáról van szó az adott nemzeti bizottság hatáskörében tevékenykedő társadalmi és kulturális szervezetek vonatkozásában. Nem is valamiféle „platonikus“ felelőtlen viszonyt képzelünk el. Sokkal komolyabb társadalmi szempontból is rendkívül jelentős feladatról van szó. A kultúránkat irányító valamennyi szervnek, intézménynek úgy kell tevékenykednie anyagi-pénzügyi téren és a káderek kiválasztásában is. hogy az intézmények ezek segítségével teljesítnessék kitűzött eszmei céljaikat. Ugyanis megfelelő anyagiműszaki feltételek, szervezési-politikai és személyzeti ellátás nélkül a legszebb, a legjobb eszmei terv is csak terv marad. Mindebből logikusan következik, hogy a nemzeti bizottságok egyik fontos feladata az, hogy éljenek a jogkörükkel, tevékenyen, alkotóan vegyenek részt kulturális életünk irányításában és szervezésében, ésszerűen használják fel a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket és hozzáértő embereket állítsanak kulturális intézményeink, együtteseink élére. A megfelelő kulturális-népművelési és szakköri tevékenység feltételeinek biztosítása nem egy-egy adott község vagy város helyi érdeke Napjainkban fejlett szocialista társadalmunk építése során a helyi érdekek nem különbözhetnek a társadalmi céloktól. Hazánk minden egyes községének szellemi arculata hatással van a szocializmust építő ember formálására. A kulturális tevékenységhez szükséges anyagi és egyéb feltételeket nemcsak központilag, az állami költségvetésen keresztül elosztott eszközökből kell biztosítani, hanem a nemzeti bizottságok költségvetéséből is. Fontos és nagyon időszerű követelmény az is. hogy a földművesszövetkezetekben, üzemekben, szakszervezetekben rendelkezésre álló, kulturális célokra szánt alapokat rendeltetésének megfelelően és ésszerűen használják föl. gesen, saját kárára dobja ki a dolgozó. A giccs csúfítja a lakást, rontja a gyermekek és mindannyiunk ízlését. Hassunk oda, hogy a vásárokon, az emléktárgy boltokban csak megfelelő ' színvonalú termékeket árusítsanak. Az ügy érdekében a „Dielo“-nak a Szlovák Képzőművészeti Alap vállalatának —, az iparművészeti tárgyakat készítő vállalatoknak, a Népművészeti Termelőközpontnak és a Szlovákiában működő termelőszövetkezeteknek konkrét lépéseket kellene tenniük. Felvetettünk néhány gondolatot, amelyek a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozataiból következnek. A nemzeti bizottságoknak a kultúrpolitika terén is sok a tennivalójuk. Itt is az igényesség fokozására, az egységes szemlélet meghonosítására, a kulturális tevékenység szocialista tartalmának biztosítására, az anyagi, pénzügyi, szervezési és káderfeltételek megteremtésére, a CSKP XV. kongresszusa szellemének érvényesítésére kell törekednünk. Használjuk ki a lehetőségeket :*saa5e*®PB**aewe*E*e*K*w*8aiBHBe*a*Bee**H**B*e*Hi Nyilvánvalóan pozitív tett, ha egy üzem vagy szakszervezet üzemi klubot, művelődési otthont épít Az már viszont helytelen, amikor azt hiszik, hogy az új intézmények felépítésével már mindent megtettek a kultúra fejlesztéséért. Nem gondolnak arra, hogy a művelődési otthont ki is kell használni, a dolgozók művelődésének és szórakozásának szolgálatába kell állítani. Még helytelenebb, ha az intézmények tulajdonosai senkivel, még a nemzeti bizottságok illetékes dolgozóival sem beszélik meg, miként is szeretnének dolgozni, és nem hangolják össze tevékenységüket. Néha az Is megtörténik, hogy az összevont eszközökből épített művelődési otthon üzemeltetéséről — anyagi vonatkozásban — a nemzeti bizottságnak kellene gondoskodnia. Ez nem egészséges állapot, hiszen a nemzeti bizottságok pénzbeli forrásai e téren lényegesen szerényebbek az üzemek ős a szak- szervezetek anyagi lehetőségeinél. Azt sem tekinthetjük normálisnak, hogy a szakszervezeti üzemi klubokban működő amatőr zenekarok méregdrága hangszereket kapnak, miközben a nemzeti bizottságok által fenntartott művelődési otthonokban működő együttesek „szegény rokonokra“ hasonlítanak. örülünk annak, hogy földművesszövetkezeteinkben felismerték a művelődés és a szórakozás fontos jelentőségét. És egyre több szövetkezeti klubot, művelődési otthont építenek saját erőből, vagy pedig közös munkával. Látnunk kell azonban, hogy a szlovákiai falvak lakosságának csak egyhatoda dolgozik a mezőgazdaságban. A többiek ipari üzemekben, hivatalokban — egyszóval városi munkahelyeken — dolgoznak. Ebből kiindulva jogos az a követelmény, hogy az ipari vállalatoknak a falvakban, városi lakónegyedek kulturális intézményeinek fejlesztéséhez is hozzá kellene járulniuk. A közvetlenül az üzemhez tartozó üzemi klub vagy művelődési otthon semmiképpen sem elégítheti ki az ingázók — vagy a nagyváros (Bratislava vagy Koäice) túlsó végén lakók kulturális igényeit. A nemzeti bizottságoknak e téren — az illetékes felsőbb pártszervek segítségével — lényegesen meg kellene vátoztatniuk a helyzetet. Az aktív meggyé zés eszközeit kell alkalmazniuk, és ahol ez nem segít, ott hatalmi-politikai eszközök alkalmazására kell rászánni magukat (párt- és más szervek). Az üzemek és a szakszervezetek vezetőségének meggyőzésére van szükség. A kultúra fejlesztésére minden munkahely szociális fejlesztési tervének kidolgozásakor gondolni kell. Ez a helyi kultúrára is vonatkozik. Az ügy érdekében a választások előkészítésének időszakát is ki kell használni. A kulturális tevékenység anyagi és káderszempontből való biztosítása váljék a nemzeti bizottságok munkájának alkotóelemévé. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti bizottságoknak több gondot kell fordítaniuk az általuk irányított — vagy a területükön működő — kulturális intézmények tevékenységének fejlesztésére. Néhány városunkban az utóbbi tíz év alatt például művészeti szakközépiskolákat hoztunk létre. Ezek helyiség igényeit jobban ki kell elégíteni, és javítani kell az iskolák anyagi-műszaki ellátását. A pedagógusok. oktató művészek számára teremtsünk kedvezőbb munkakörülményeket. Akadályozzuk meg a öiccs terjesztését, a vásárokon vagy az ajándék boltokban erre fordítsunk megkülönböztetett figyelmet. Különböző termelőszövetkezetek még mindig kerti törpék és más értéktelen dolog gyártásával foglalkoznak, és meglehetősen sok olyan tárgy kerül forgalomba, amelynek az iparművészethez semmi köze. Akadnak még olyanok, akik a lakosság bizonyos rétegeinek fejletlen ízlését akarják „meglovagolni“. A giccses tárgyakat ugyan olcsó pénzért árusítják, de még azt a néhány fillért — vagy koronát — is felesle- «I Pataki Klára: A forradalom zászlaja
