Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-17 / 42. szám
— Tessék megnézni ezt a szekrényt. Ez lesz az öné. — Ebben tarthatom a ruháimat? — Dehogyis-. Ebben fog lakni! .3. ■ _ — Mondja, Czibulkáné", meg szokta maga verni a fiát, ha rosszalkodik? — Nem merek hozzányúlni. Ő az egyetlen az egész családban, aki még' tudja javítani a televíziókészüléket, ha elromlik. . O A jósnö kártyát vet vendégének: — Uram, pompás jövője lesz önnek ... Magas állás ... Gyorsa mászik fölfelé a létrán ... fényes egyenruhát visel... — Bocsánat, asszonyom — szakítja félbe az illető —, mindezt magamtól is tudom, hiszen tűzoltó vagyok! Az egészen kiváló tehetségek nem vetik meg az alattuk lévőt; a többiek azonban még a felettük lévőt is megvetik. FONTENELLE — Most, hogy már kitöltőd a büntetésedet, valamit be kell vallanom ... (lei Paris) Szeretem az erőt; de abból az eröböi, í ame. .. ________ '-‘nti___ ly et szeretek, a hangya ugyanannyit mutathat, mint az elefántig; STENDHAL A drámaíró a darabja bemutatóján találkozik régi barátjával, s némi önhittséggel kérdi: — Hogyhogy egyedül? Hol hagytad a feleséged? — Otthon, mert csak egy jegyet sikerült kapnunk. Sorsot húztunk. — És te nyertél? — Nem. Én vesztettem! NYIKOLAJ JELŰM - VLAGYIMIR KASAJEV: E gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy üzemigazgató. Igen gyakran korholták őt a termékek rossz minősége miatt. Töprengett, gondolkodott, miként tudná mindezt feledni és jobb kedvre derülni, elhatározta, tehát, hogy kiül a folyópartra halászni. Bedobta a horgot a vízbe, és kihalászott egy konzervdobozt. Még egyszer bedobta, akkor egy uborkásüveg akadt a horgára. Harmadszor is bedobta — hát egy aranyhalacskát húzott ki. A halacska eléggé megviselt állapotban volt, az arany, mely a testét beborította, igen rossz minőségűnek látszott. Megijedt az igazgató, és már vissza akarta dobni a halacskát a vízbe, amikor az megszólalt emberi hangon: — Ne dobj vissza a folyóba, s én megszabadítok végleg minden selejttől. Inkább tegyél bele egy félliteres üvegbe, csak legyen tiszta víz benne. Ha mindezt megteszed, én minden kívánságodat teljesíteni fogom. _ ~Megörült az igazgató, tiszta vizet öntött az uborkásüvegbe, beleengedte a halacskát, és azt mondta: — Azt akarom, hogy -üze műnk készáruraktáraiból tűnjön el minden selejtes alkatrész! / — Meglesz — felelte a" halacska. — Eredj, győződj meg rólal Bemegy az igazgató a- raktárba, hát — mintha kisöpörték volna. Nem maradt egyetlen alkatrész sem. — Igen — gondolta magában az igazgató —, nálunk a minőségi ellenőrök kiválóan dolgoznak. Mint ahogyan általában nálunk mindenki. Nos, most már majd rendbe hozzuk a dolgokat. Visszament a halacskához; és azt mondta: — Azt akarom, hogy küldjenek az üzemünkbe új ' főmérnököt, aki majd helyreállítja ä termelést. Alighogy ezt kimondta, látja, már jön is egy ember, bőrönddel a kezében, és be is mutatkozik: — Én vagyok az új főmérnök. Mikor láthatok munkához? — Akár azonnal isi — örvendezett az igazgató, és ismét a halacskához fordult: — Azt akarom, hogy az általam irányított üzemből csak kiváló minőségű termékek kerüljenek ki, és hogy rólam cikket írjanak az újságba. Honnan, honnan nem, odarepült egy újság, benne a fő he lyen az igazgató fényképe, és egy hosszú cikk arról, hogy ő milyen kitűnően vezeti az üze met. Az igazgató elolvasta a cikket, méltóságteljes pózba vágta magát, megigazította a nyakkendőjét. Aztán lehiggadt, és újabb kívánsággal állt elő: — Tűnjenek el az általam irányított üzemből mindazok a rossz dolgozók, akik a munkájukért semmiféle fizetést sem érdemelnek. Az aranyhalacska nem szólt semmit, csak sóhajtott egy nagyot, és szomorúan nézett arra a helyre, ahol röviddel azelőtt még ott állt az igazgató. Most már nem állt ott előtte, eltűnt nyomtalanul.., SÁGI TÓTH TIBOR fordítása KÖLTŐ ÉS KRITIKUS KISKÁTÉ IRODALOM BARÁTOK ÉS IRODALOM- TÖRTÉNETÍRÓK SZÁMÁRA Mi a költő? A költő olyan ember, aki mások gyönyörködtetésére és okulására verseket ír. Miért ír verseket a költő? Mivel érzékeny lelkének húrjait hagy mértékben megrezeg- teti az élet, és érzelmeinek kénytelen kifejezést adat Mi rezegteti leginkább a köt. tő lelkét? A költő lelkét leginkább a fájdalom rezegteti. Mi fáj a költőnek? A költőnek fáj, hogy nem boldog. Miért nem boldog a költő? Mivel nincsen része azokba« a földi javakban, melyeknek birtokában boldog lehetne. Miért hiányoznak e földi favak a költő életéből? Mivel a költő nem földi javak gyűjtésére szenteli életét, hanem érzelmeinek versekben való kifejezésére. Ha földi favak gyűjtésére szentelné életét a költő, mi lenne? Akkor nem lenne költő, hanem vezérigazgató vagy föld» birtokos. Írna-e akkor verseket a költő? A költő akkor nem írna verseket. Tehát akkor mi a költészet? A költészet a költő afölött érzett fájdalmának kifejezése, hogy ő miért nem vezérigazgató. Mit szólna ehhez eredetileg a vezérigazgató? Eredetileg a vezérigazgató erről azt mondaná, hogy hát persze. Mi az, hogy hát persze? Hogy hát persze, igaza van a költőnek, bizony neki Jobb dolga van. Az új titkárnő vidáman fogadja az igazgatót: — Telefonált egy ' Nagyváradi, vagy talán Kisvárodl nevezetű ember. Honnan is? Talán Szentendréről, de meglehet, hogy Gödöllőről. Mindenesetre kéri az igazgató elvtáraat, azonnal hívja vissza! Sajnálná a vezérigazgató a költőt, hogy ilyen boldogtalan? Sajnálná, sajnálná, de hát mit csináljon. Legfeljebb azt ajánlaná, hogy hagyja abba a panaszt, és lépjen be hozzá: tálán ő is viszi valamire. De mit tesz a kritikus7 A kritikus azt teszi, hogy elolvassa a költő versét és méltatja. Hogy méltatja a kritikus a költő versét? — Ügy, hogy felfedezi és kimutatja róla, hogy a versek gyönyörűségek, és a költő nagy. Miért tartja sí épeknek a kritikus a költő verseit? Mert gyönyörűen fejezik ki a költő fájdalmát. Es miért nagy a költő? Mert nagyon fájt neki, hogy olyan boldogtalan. Tehát mi tetszik a kritikusnak? A kritikusnak az tetszik, hogy a költő boldogtalan. Tehát mit ajánl a kritikus a költőnek? A kritikus ' a költőnek azt ajánlja, hogy legyen minél boldogtalanabb. Es mit ajánl a kritikus a vezérigazgatónak? A kritikus a vezérigazgatónak azt ajánlja, hogy tisztelje a költőt és a költő fájdalmát. Mit tesz erre a vezérigazgató? A vezérigazgató kijelenti, hogy tiszteli, és nem tesz neki többé olyan tiszteletlen ajánlatot, hogy lépjen be hozzá, és műveljen valamit. Tehát ki az oka mindennek? Mindennek a kritikus az oka. KARINTHY FRIGYZS Á kígyó, a béka és a százlábú randevút beszélt meg. A százlábú nagy késéssel érkezik meg. — Hol az ördögbe voltál eny- nyi ideig? — kérdezik. — Hol? — zihál a százlábú. — Kint az áll, hogy „tessék a lábakat letörölni!“ SZÖVEG NÉLKÜL (Weltwoche I — A csapból adok, ez is van olyan fekete, mint a kávé ... Kesztyűs Ferenc rajza
