Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-17 / 42. szám
' Véleménye szerint az Oszmán^ Birodalom egykorf' dicsőségére emlékeztető Isztambul nem volt érre'a célra alkalmikor néhány- évvel ezelőtt- Isztambulban jártam, nem sejtettem,,hogy a véletlen, helyesebben a Cedok jóvoltából -alkalmam lesz viszontlátni ezt az'értékes műemlékeiről ismert, ötezer éves török nagyvárost. Igaz ugyan, hogy Görögország felé tartó autóbuszokkal csupán útba ejtettük az Oszmán., Birodalom egykori fővárosát, a volt "Konstantinápolyt, — tehát csak egy „ugrásra“ látogattunk el ide —. kétnapos o^t-tartózkodásunk mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy felújítsam emlékeimet és régi ismerősökként üdvözöljem a Hagia Szófia és a Kék mecset kupoláit, büszkén az égnek meredő karcsú minaretjeivel. Fogadtatásunk azonban — péntek délután lévén — nem volt éppen barátságos. Két óránál is hosszabb ideig tartott, amíg az egyébként vendégszerető,- hárommillió lakosú város végre befogadta turistáinkat. A személygépkocsik, az autóbuszok és mikrobuszok ezrei tolongtak a műúton utasaikkal, akik- a hétvégét Isztambulban akarták tölteni. De még ezeknél is többen igyekeztek elhagyni a várost, hogy a fül- lesztő hőséget egészséges hegyi vagy tengerparti levegővel cseréljék fel. Az ellentétek világában Akiknek nem telik ilyen kiruccanásokra — és kétségtelenül ezek vannak többségben —, azok családostul a város közelében levő nyírfaligetek árnyékában meghúzódva pihenik ki fáradalmaikat. Szívesen válaszolgatnak a külföldi turisták kérdéseire. Nem titkolják, hogy nagy náluk a drágaság, s hogy az árak folytonosan emelkednek, amiről rövidesen személyesen is meggyőződhetünk. A munkanélküliség is nyomasztóan hat, de ami ennél is rosz- szabb, az utóbbi időben már a nyugati országokban dolgozó törökök is tömegesen térnek vissza családjaikkal együtt. Noha az NSZK-ban és másutt sem volt rózsás az életük, mert nehéz munkára fogták őket, olyanra, amire az ottani lakosság nemigen vállalkozik, de mégiscsak megéltek valahogyan. Idehaza azonban senki sem törődik velük, hiába keresnek munkát... Mindebből semmit sem árulnak el a korszerűen kiépített közutak. A bolgár —török határt átlépve, egy ideig a - vadregényes tájat szemléljük. Az ellentétek világára csak valamivel később figyel fel az idegen, amikor megpillantja példáül a NATO helyi katonai parancsnokságának épületét, majd azon az úton, amelyen évszázadokon át hordták a karavánok az árut Indiából és Perzsiából Európába, az útszélen lépkedő tevékkel találkozik. A Márvány-tengerhez közeledve, az amerikai Ksso-társasá g kőolajtartályai vonják magukra a figyelmet... Felbecsülhetetlen értékek Isztambulban az ismert tarka kép fogad. A korszerű bulvárokon és a régi keskeny utcákon nyüzsgő tömeg ezúttal is az újszerűség erejével hat. Ugyanilyen érdeklődéssel tekintem meg a Boszporusz partján a szultánok egykori palotáját, amely az első világháború után Kemál Atatürknek, a „haza atyjának“ is székhelye volt. Köztudomású, hogy ez a haladó szellemű uralkodó élénk levelezést folytatott Leninnel. Az ő eszméi alapján valósította meg reformjait Atatürk, amelyekkel népe évszázados visszamaradottságát igyekezett felszámolni. A korszerűen átépített Ankarát is azért választotta az ország fővárosává, hogy annak példáján bebizonyítsa reformjai célszerűségét. A törők nagyváros azonban semmit sem veszített - népszerűségéből,. világ-: hírnevéből. Értékeit egyetlen más yárös sem pótolhatja. Ahol jár az ember, ahová néz, mindenütt a régmúlttal találkozik. A díszes középületek^ pompás mecsetekkel váltakoznak, amelyekbe a bennszülött nők nem léphetnek be. Annál szorgalmasabban — naponta ötször — keresik fel az oda betérő; Allah kegyeiért esedező igazhitűek. Noha a törökök 9Ó százaléka mohamedán vallá- sü, az utóbbi években többnyire' már cSak az öregek tartják meg a Korán előírásait. Míg azonban régente a mü- ezzin a minaret erkélyéről személyesen terelte össze nyáját, ma már korszerűsítették ezt a fárasztó munkát is. A magnószalagra felvett, vontatott hangú imát hangszóró közvetíti. Erre á jeladásra sietnek — munkájukat abbahagyva — a mohamedánok a legközelebbi mecsetbe. De mert a korán parancsa szerint a nagy hőségtől izzadtam porosán senki sem járulhat Allah színe elé, előzőleg az udvaron levő kút vizében — egyszerre tíz-tizenketten is — megmossák kezüket, lábukat. Csak miután eleget tettek a higiéniai előírásoknak és a bejáratnál kiterített gyékényszőnyegen rövid imát mondtak, léphetnek be — természetesen mezítláb — a templomba. Nem, attól senki se tartson, ha még oly sok lábbeli hever is az ajtó előtt, hogy cipőjének lába kél. — Erre nálunk még nem volt példa — mondják a jámbor aggastyánok, azon csodálkozva, hogy valaki egyáltalán feltételezhet ilyesmit. niíisitf A mecsetek — még a leghíresebbek is — rendkívül egyszerűek. Falaikat egyetlen festmény vagy szobor sem díszíti. A szószéken és a süppedő szőnyegeken kívül csupán a súlyos üvegcsillárok és a színpompás festett ablakok vonják magukra a figyelmet, amelyekhez hasonlók azonban a prágai templomokban sem mennek ritkaságszámba. Padokra sincs szükség a mecsetekben, hiszen a hívők a szőnyegre borulva, fejüket mélyen meghajtva is kipihenik fáradalmaikat. Ennek a puritánságnak kétségtelenül az a célja, hogy semmi se terelje el az ájtatosságba merülő igazhitűek figyelmét az imáról. A Kapaliban alkudni kell Nincs is talán külföldi, aki ne keresné fel az Ahmed, szultán idejében, a XVII. század elején épült, enyhe kék fényben úszó, s ezért Kék mecset néven ismert templomot, amelynek hatalmas kupolája szinte az eget veri. De semmivel sem kevésbé népszerű a szultánok hatalmát felidéző, alapítóikról elnevezett Szuleimán, Mehmed és Bafazid mecset, vagy akár az eredetileg görögkeleti templomnak épült, majd mecsetté átalakított Hagia Szófia, amely ma a világ egyik leghíresebb múzeuma. A Topkapi palota kincsestárának és az ott elhelyezett kínai porcelángyűjteménynek is csodájára jár a világ. A rendkívül forgalmas Kapali — az egymást keresztező kis utcákból álló, fedett bazár — Isztambul kereskedelmi központja. Látványos miniboltjaival valóságos útvesztő, amelyben megáradt folyóhoz hasonlóan hömpölyög a tömeg. Az ékszerészek, a fémverők, a cipészek, a szűcsök, a szőnyeg- és régiségkereskedők, az orientálls édességeket és ételkülönlegességeket kínálgató árusok birodalma ez, ahol az önfeledt turista csakhamar elveszíti tájékozódási képességét, és többnyire társaitól is elszakad. Nincs is talán árufajta, amely itt ne lenne képviselve. A hangzavartól csakhamar megfájdul az ember feje. A boltok tulajdonosai az ajtóban állva, hangos szóval csalogatják a vevőket. Aki horogra akad, azt udvariasan betessékelik, majd török kávéval és jégbe hűtött italokkal kediíeskednek neki. Ez azonban csupán a kezdet, mert a barátkozást véget nem érő alkudozás követi. De bármennyit is sikerül lealkudnia a vevőnek, mindig úgy érzi — és nyilván nem téved —, hogy a kereskedő járt jól, és ha kitartóbb lett volna, még olcsóbban megkaphatta volna az árut. Tapasztalatból tudom, hogy aki nem akar vásárolni, az jobban teszi, ha nem áll meg a kirakatok, de még az utcai árusok portékái előtt sem. Amikor ugyanis egy "fétakaratlan zsákban pirított mandula hívta magára á figyelmemet, amelyen legyek adtak találkozót egymásnak, ‘ kénytelen voltam versenyt futni az utánam eredő árussal, hogy megszabaduljak alkalmatlankodásától. A nemzetek barátságát hirdeti Szándékosan hagytam utoljára a tengert és a hidakat, mert azok később, üzletzárás után is megtekinthetők. Nem mintha a boltok nem lennének nyitva a késő esti órákig. A iáját zsebükre dolgozó kereskedők nem engedhetik meg maguknak a kényelmet, s ezért még szombatén és vasárnap is a vevők rendelkezésére állnak, akik természetesnek tartják es ki is használják ezt a lehetőséget. Felejthetetlen látványt nyújt a legendákkal övezett, a múltban is számos költőt megihletett Arany Szaru környéke, Isztambul egyik ipari negyede. Bejáratát a várost köt részre osztó, teljes fényárban úszó Galata-híd őrzi, ahonnan a kivilágított kikötő és az olt veszteglő, égőfüzérekkel gazdagon díszített hajóőriások is megcsodálhatok. Egyesek éppen horgonyt vetnek, mások a közeli szigetek és a Boszporusz felé veszik útjukat. Isztambul festői környékét kétségtelenül sokban köszönheti ennek a dombos partú, 27 km hosszú, 70p—3500 m széles, 50—75 m mély szorosnak, amely a Márvány-tengert a Fekete-tengerrel köti össze. De felejthetetlen benyomást kelt az Európát ÁzsiáVc.,1 összekötő korszerű Bosz- porusz-híd is, amelyet alig három évvel ezelőtt adtak át rendeltetésének. Az 1560 m he sszú, 65 m magas, hatalmas alkotáson — az isztambuliak büszkeségén — hatos sorokban közlekednek a világ minden részéből itt találkozó. legkülönbözőbb gyártmányú és típusú gépkocsik. A híd tehát összekötő kapocs, amely arra is hivatott, hogy a két földrész népeinek Larátsá- gát és együttműködését szolgálja. KARDOS MÁRTA IA szerző felvételei) A Kék' mecset- ea 5 a ,2 S N P m B x a fi 'C8 a 5 OS < A Hagia Szófia ma múzeumként szolgái
