Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-26 / 39. szám
I Giovanni biztosítást köt a boltjára. Hamarosan beállít hozzá az egyik rokona: — Szegény fiú, mennyire sajnáltunk, amikor meghallottuk, hogy az üzleted múlt kedden tűz martalékává lett! — Halkabban, te ostoba! Nem a múlt kedden volt a tűz, hanem a jövő kedden lesz! A matrózok kihúzzák vízbe esett társukat, és egy nagy pohár whiskyt töltenek neki. A skót a pohárra néz és így szól: — Fiúk, előbb fordítsatok meg, hogy kifolyjon belőlem a víz, mert ki nem állhatom a hígított whiskyt! SZÖVEG NÉLKÜL Lubomír Kotrha rajza TEHETSÉGTELEN KEZDŐ — Nem ér rá egy kicsit, szép fiatalember? Várnai György rajza Az obszervatóriumban a professzor a munkájáról beszél hölgyvendégének. — Megértett mindent, amit magyaráztam, asszonyom? — kérdezi végül. — Ö igen, professzor úr, mindent megértettem, hiszen olyan érthetően magyarázott. Csak azt nem tudtam egészen felfogni, miféle fogyatkozást tud könnyebben létrehozni — napfogyatkozást vagy holdfogyatkozást? A szórakozott professzor elveszítette az esernyőjét, azután pedig naphosszat kereste valamennyi üzletben, ahová betért. Végül egy csemegeboltban akadt rá.- ön az egyetlen becsületes kereskedő az egész városban — mondta a tulajdonosnak. — A többi mind azt mond ta, hogy nem látta az ernyőmet! — Szeretnénk egy tengeri utazáson részt venni — mondja az asszony. — Csakhogy külön-külön fülkében — fűzi hozzá a férj. — Sőt, inkább külön-külön óceánon — igazítja helyre az asszony. • FELPERES: Az alperes szamárnak nevezett, tisztelt bíró úr! BÍRÓ: Talán dühkitörésében tette? FELPERES: Dehogy! Előbb hosszasan és figyelmesen rám nézett! Két csavargó beszélget: — Akár hiszed, akár nem, én olyan hamis százdolláros bankjegyeket tudok készíteni, hogy senki sem veszi észre a hamisítást. — Hát akkor miért nem csinálod? — Mert sehogy sem tudok eredetit szerezni! A színházi pénztár előtt. — Biztos abban, hogy ezek a helyek elég közel vannak a színpadhoz? — Igen, signora. — De nem akadna mégis jobb hely, még közelebb? —‘ Ha még közelebb ül. akkor már önnek is részt kell vennie a játékban! Egyetemi vizsgán. Professzor: Aki elsőnek felel a kérdésre, az eggyel jobb jegyet kap. Diák: Monsieur, írja be nekem a hármast, és már itt sem vagyok! ® — Milyen gyönyörű gyerme ke van, asszonyom! Bizonyára az apjára hasonlít. — Igen. ez a gyerek szakasztott apja. Csak a vezetékneve más. © Az útonálló régimódi ember volt. Pisztolyát a járókelőre szegezte, és ezt a klasszikus mondatot ejtette ki a száján: — Pénzt vagy életet! — Inkább a? életemet adom, uram — könyörgött a járókelő —, mert a pénzre nekem is szükségem van! • A szenátorral választási munkatársa közli a szavazás eredményét: — Gratulálok, uram, a választók ötvenkét százaléka önt tartja kisebb rossznak kettőjük közül! AUTÓSZALONBAN — Készpénzzel fizet, vagy hitelben akar vásárolni, uram? (The New Yorker) A skót nagy összeget nyert lottón és pianinót vásárolt. Egyszer a szomszédja észrevette, hogy talicskán viszi a pianinót. — Mi történt? Visszaviszed a pianinót? — Dehogy, most megyek az első órára! A járókelő így szól a koldushoz: — Már megbocsásson, de én sohasem adok pénzt azoknak, akik az utcán kéregetnek. — Ez nem érv. Bemehetünk egy kávéházba is! Két kutyatulajdonos beszélget: — Képzelje, az én Astorom egyedül jár újságért! — Nekem mondja? Az Rexem tegnap már ezt! én elmesélte — Most pedig megfürdik — közli a börtönőr az újonnan érkezett fogollyal. — Megfürdöm? A világ minden kincséért sem! Hiszen az ítéletben erről egyetlen szó sem volt! SZIGOR — Mi az, csősz bácsi, maga is be akar kerülni a történelembe? ... Kesztyűs Ferenc rajza A vasút igazgatóság felügyelő- — 14 óra 12 perckor — kője egy koros emberrel egy fül- zölte az ^ügyeletes, és ellépett kében utazott. Amikor az ille- a kocsitól. tő megtudta, hogy kivel van Ojabb két perc múlva az dolga, nyomban panaszkodni öregember vékonyka hangján kezdett a vasutasok durva vi- kikiáltott az ablakon: selkedése miatt. __ . — Már megbocsásson, de sehogyan sem értek egyet önnel ^ vasutas, ingerültségét ügy- — válaszolta udvariasan, de gysl-bajjal leplezve, megint oda- határozottan a felügyelő. — A ment az ablakhoz. mi személyzetünk kitünően kép- — Bocsásson meg, kérem — zett és mindig előzékeny. szólt az öregember —, ön az A következő állomáson a fel- előbb azt mondta, hogy vona- ügyelő leszállt, mert valami tunk 14 óra 12 perckor érkezik, dolga volt, az öregember pedig Igaz? kihajolt az ablakon, odahlbta — Igen — dörmögte a vas- az állomás ügyeletes tisztjét . utas. és megkérdezte: — Nem tudná megmondani, miko érkezik ez a vonat Tro- sába? — De igen, kérem: 14 óra 12 perckor. — Köszönnöm. Az öregember várt egy percet és megint odahívta az ügyeletest: — Attól félek, hem hallottam jól, amit mondott. 'Megmondaná újra, mikor érkezünk Trosába? Mert, hát tudja, az ember fél füllel hallja, aztán meg kiderül, hogy ... — De ön biztos benne, hogy ebben az időpontban éppen Trosába érkezik? — Igen, igen! — ordította az ügyeletes. Nem Buenos Ai- resbe, nem Timbuktuba, hanem Trosába! — De minek idegeskedik ennyire — kérdezte udvariasan az öregember. — Sohasem árt, ha az ember még egyszer meggyőződik a helyzetről. Tehát, ha jól értettem, vonatunk 14 óra 12 perckor érkezik Trosába. Igaz? se— Az ügyeletes a fogait csikorgatta, az arca bíborvörös lett. — Ide hallgasson — sziszeg, te —, ha mégegyszer megkérdezi tőlem, hogy mikor érkezik ez a vonat Trosába, akkor én ... — az ügyeletes mélyet sóhajtott és zihálva fújta ki a levegőt; keze minduntalan ökölbe szorult. — Ha ön persze bizonyos benne... De potosan tudja, hogy éppen akkor érkezünk? Az ügyeletes odaugrott az ablakhoz, amit az öregember azonban idejében felhúzott. Néhány perc múlva a felügyelő visszatért a fülkébe. — Már megbocsásson — mondta az öregember — de hajlandó lenne egy apró szívességre? Húzza le az ablakot kérem, mert nekem nehezemre esik, és kérdezze meg a forgalmistától, hogy mikor érkezünk Trosába. — Szívesen — mondta a felügyelő, lehúzta az ablakot, és megkérdezte, hogy mikor ér a vonat Trosába. A Vasutas bőszen rábámult a felügyelőre, keresztet vetett, és torkon ragadta. — Majd adok én neked Tro- sátl — üvöltötte. — Halálod órájáig nem* felejted el ezt a Trosátt Az öregember üggyel-bajjal elhúzta a felügyelői az ablaktól, és így szólt: — No látja, ön pedig azt mondta, hogy a vasutasok udvarias emberek! GELLÉRT GYÖRGY fordítása mm—
