Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-26 / 39. szám
Új versek A MŰVÉSZET HATÁSOS FEGYVER Portré egy japán festőről Ihivo Oguhi a haladó, realista szemléletű japán művészek csoportjának tagja. Az absztrakt művészek nagy számához viszonyítva kevés ebben az országban a valós életet kifejező alkotó, akik egyébként nehezen tudnak megélni művészetük, bői a tőkés rendszerben. Ihivo Oguhi azok közé az erős, meggyőződéses egyéniségek közé tartozik Japánban, akik minden tehetségükkel és törekvésükkel harcolnak a társadalmi igazságért, a haladásért és a békéért. Szegény parasztcsaládból származik. Szüleit még kisgyermek korában elveszítette. Ifjúsága örömtelen volt, súlyos gondok nehezítették életét. Csupán hazája természeti szépségeiben talált vigaszra. Életkedve is a környező tájban lelt szépségből fakad. Érzéseit megkísérelte rajzban kifejezni. A mindennapi kenyérért kénytelen volt keservesen dolgozni. Kikötőmunkás volt, aztán pénzverdében dolgozott. Esti tanfolyamokon igyekezett műveltséget szerezni, és a művészet alapismereteit elsajátítani. A hosszú munkanap után kimerültén fogott hozzá a tanuláshoz és rajzoláshoz. Szájától vonta meg a falatot, hogy könyveket, rajzszereket vásárolhasson. Egyetlen kiállítást sem mulasztott el, amit Koyamá- ban, Tohigl tartományban rendeztek. Elolvasott minden művészeti könyvet, amelyhez hozzá tudott Jutni. Rajzait először barátainak, bizalmas ismerőseinek mutatta meg. Rendkívüli tehetsége révén gyorsan ismertté vált. A második világégés után elmélyiilten töprengett a művészet céljárőr és értele mérői. Fölfedezte, hogy a művészet hatásos fegyver a társadalmi igazságtalanságok ellen. Szabad idejét évek hosszú során arra használta fel, hogy megszerettesse a művészetet a fia. tál emberekkel. Megtanította őket. arra, hogy a művészet segítségével megismerjék és megértsék az életet: beszélt nekik arról, hogy Joguk van a tudásra, a boldogságra, s hogy ki lehet és ki kell harcolniuk. Ilyen értelemben foglalkozott az általa vezetett négy munkáskör száz tagjával, akikre mély hatást gyakorolt. Oguhi terjedelmes grafikai sorozatban világított meg egy olyan problémát, amely az utóbbi években akuttá vált a Felkelő Nap Országában. Fametszeteinek témája a környezetszennyeződés, amelyet a hatalmas ipari fejlődés idéz elő. Az egyik esemény, amelyet fába metszett, a XIX. század vége felé zajlott le Togihi tartományban, a művész lakóhelyének közelében. Egy békés és virágzó falu pusztult el, amikor az egyik ottani rézbánya kohőgázzal és szennyvízzel megmérgezte a környező vidéket. A parasztok védekezni próbáltak, a hatóságokhoz fellebbeztek. Hiába! Panaszukat elutasították. De küzdelmük napjainkban is tart. A művész egyik levelében így számol be erről: „Egyre inkább terjeszkednek az ipari Óriások. És pestites leheletükkel megmérgezik a levegőt. Szennyet okádnak a vizekbe. A grafikai sorozatomban megjelenített esemény száz esztendővel ezelőtt történt. Hatása már akkor is pusztító volt, s a helyzet azóta mérhetetlenül súlyosbodott. Mindenki számára érthető fametszeteim hozzájárulnak a haladó erők harci erejének támogatásához, amellyel ma a monopóliumok kíméletlensége ellen küzdenek.“ A Parasztok panasza elnevezésű fametszet-ciklusnak nemcsak jelentős művészi értéke van, hanem világos, megrázó nyelvezete révén rendkívüli a hatása. A televízió egyik adásában is bemutatták a sorozatot. Megrendítően jelenítette meg a parasztok félelmét a mindent elnyelő áradástól. Ezt a csapást is a rézbányászat előidézte szennyeződés okozta, mely elpusztította a gátakat is. A probléma annyira sú. lyos Japánban, hogy még azok a körök is tiltakoznak ellene, akik egyébként nem ellenségei az ottani társadalmi rendszernek. Amely közönyösen viselkedik az egészségtelen jelenséggel szemben. Ohugi, a szenvedélyes művész mindenekelőtt a dolgozó embert ábrázolja, és szemlélteti a társadalmi helyzetet. Egyik írásából idézzük: „Mi, Japán demokratikus művészeti, nem hallgathatjuk el a hazai állapotokat. Szóban és képben tájékoztatunk a politikai témákról. Bíráljuk és elítéljük a hivatalos politikát. A természet épségben maradásáért, a békéért és a szocialista igazságért emeljük fel szavunkat. Mi művészek így járulunk hozzá a haladás ügyéhez. Én vagyok felelős a tartományunkban működő japán képzőművészeti egyesület szervezéséért. Törekvésünk, hogy minél több művészt soroljunk tagjaink közé és bevonjuk őket az aktív és hatásos országos harcba. Több városban működnek öntevékeny művészkörök, ahol a mi egyesületünk tagjainak vezetésével számos haladó alkotás jön létre. Az én kerületemben öt évvel ezelőtt alapítottam meg az ilyen köröket, amelyek száma máig már húszra emelkedett. Így támogatjuk a haladó kulturális mozgalmakat Japánban. Ügy vélem, ily módon sok művészt nyerhetünk meg a céltudatos politikai tevékenységnek.“ Ihivo Oguhi törekvése nyilván nem hiábavaló, mert hívei szilárdan hisznek abban: „hogy a harc lángja halhatatlan“. BÁRKÁNY JENÖNÉ TÓTH LÁSZLÓ: f'’'' . * Az utolsó kísérlet Az egy dalait Tovább nem írhatja már. Nagy-nagy tüzek, nagy- nagy esők és nagy-nagy részegségek jöttek érte: megérintették, tovalökték, szereptől szerepig, kényszerű s vállalt feladatokból új feladatokig sodorták őt lendülettel. Megfáradott nyelve — féktelen trillázásaiban a földvonzástól megszabadult nyelve — súlytalanul lebeg szájüregében: hol életre kelhet, újra a biztos vonzáskörbe érve, egyetlen-lángban elég. Eljutni ide könnyebb, mint e pontról továbblépni. Az egy dalait tovább nem írhatja már. Negyvennapos esők és negyvennapos látomások jöttek érte: álarcait sorra ledobálja, arcát tisztára lemossa, döcögő fapadosokon és nyíl-röptő exp- reszvonatokon, zsúfolt villamosokon és csillogó luxuskocsikban, lapátkerekes gőzhajókon és sugárhajtású repülőgépeken utazik, írhatna most á-t, meg b-t, meg c-t, kemény x-et és lágy y-t, válogathat a holt betűk egységben szervezésének millióegy lehetősége közt. Építkezhet, miként a fa: hogy nagyobb teret befoghasson árnyékával, enyhülésül fáradt vándoroknak, egyre mélyebbre nyúl érzékeny gyökereivel. Elhallgathat és kitörhet: mennyi vulkáni mennyi kéngázos kitörések mennyi földcsuszam- .lások és tektonikus gyűrődések mentén vezethetnek útjai. Eljutni ide könnyebb, mint e pontról továbblépni. Az egy dalait tovább nem írhatja már. Szemben, kitekintve szobája ablakán a régi malmot látja, a főúton gépkocsik úsznak tova, s odébb, a láthatatlan síneken, hosszú teherszerelvény dübörög el. Hátul, a berendezetlen hálószobából kenderkúpok képe akad fönn a recehártyán, s a kenderföldeken által szaladó nyúl- csapaté. Az ujjak, akár a vad után iramodnának, leválnak a cigaretta karcsú száráról, a cigaretta klarofill-szegény száráról, s elindulnak messzi világba vállukra vetett batyuval, födetlen arccal és födetlen mellel: megtérhet-e még Ithaka kopott vándora és fűszeres bort érlelő földjeire, van-e ereje még visszavágyni a végső és teljes megnyugvást? Eljutni ide könnyebb, mint e pontról továbblépni. Az egy dalait is sorra eldalolta már. írhatna most pattogó k-t és r-t, írhatna csacsogó cs-t susogő-suhogó s-t kéklő illatokat és illatozó színeket: ujjai akképp is válogathatnák a betűket az élő billentyűkön, hogy a szöveg e lüktető szövet- és sejtvilág, fondorlatos vallomásnak, megemelt hangú ódának vagy himni- kus könyörgésnek sikeredjék---------------(A szerző huszonhét oldalnyi vázlatot, minden apróságra kiterjedő pontos számvetést készített, de a szöveg megakadt itt. Részleteibe halt, mielőtt megszületett volna. Ami szavakba fog- ható volt tegnap, mára jelentéstelenné vált. A vers befele fordul, áttör belső gátakon, a vászon merev felületén lassan eltünedeznek az ÁNTIK formák, s már csak száradó ága hajol ki száján mi vers volt, mi ő volt egykoron. . .) CSONTOS VILMOS: Úgy nyitottalak ki Varga Imre könyvére Ügy nyitottalak ki,- Nem tudsz jólakatni. S ahogy forgattalak. Látni kezdett a vak... Mítosz-tűz lobogva Gyújtott föl, sodort az Elámulás ténye: Nincs hegye, csak éle... Csak fénye, se árnya, Se lába, csak szdrnya. 1978 K. 26. 3 Kocsis Ernő linőleummetszete a SZÜLŐFÖLD* CIKLUSBÓL
