Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-19 / 38. szám
AHN. A TERVEKET VAURA IS VALTIAK A Kis Duna mentén csendesen húzódik meg a dunaszerdahelyi járás egyik legkisebb községe, a 360 lelket számláló Horná Pőtoá-Lúky (Pa- tonyTét). Távol a modern élet idegtépő forgatagától a falu néhány száz lakosa okosan éli életét, amiről csak kevesen tudnak, pedig nem ártana, ha példát vennénk tőlük. Mi is a véletlennek köszönhettük, hogy e verőfényes, késő nyári napon ide ellátogattunk. Megtudtuk . ugyanis, hogy Patonyrét volt az első község a járásban, ahol tavaly tevékenykedni kezdett az alapozó testnevelési szakosztály. Ami pedig azért tekint-, hető rendkívül elismerésre méltó cselekedetnek, mert a helyi TJ Dynamo sportszervezet, mely csupán 1966-ban alakult meg, már úgyis három szakosztállyal dicsekedhet. Ugyan miként győzik mindezt tagokkal, no meg vezetőkkel, hiszen a szakosztályokat irányítani is kell? Ebben a községben azonban Ilyen gondokkal nem küszködnek: Csaknem kivétel nélkül mindenki kiveszi részét a testnevelési mozgalomból, s ez a titka annak, hogy a helyi sportegyesület taglétszáma ma már meghaladja a 150-et. Persze, ez nem ment máról holnapra. Flaska Lénárd, az egyesület titkára így emlékezik a múltra: — Fociztak már nálunk évtizedekkel ezelőtt is, de csak barátságos mérkőzések keretében. A játékosok zöme a szomszédos községek csapatait erősítette. Amint ez már lenni szokott, evés közben jön meg az étvágy, s ennek köszönhetjük, hogy nálunk is megalakult a sportegyesület. Mind többen hangoztatták ugyanis: miért ne lehetne Patonyaz építkezés, csaknem másfél éven át Blahában (Sárréten) és Horná Pő- toiiban (Felsőpatonyban), tehát idegen pályán fogadta , ellenfeleit. És ami a legérdekesebb — bizonyéra örök titok marad, miért — éppen ebben az időszakban nyújtották a játékosok a legjobb teljesítményt: 1972-ben megnyerték a bajnokságot és feljutottak a II. osztályba. — Miért nem sikerült a folytatás? Erre nem tudunk magyarázatot találni, annál kevésbé, mert 1967 óta — tehát csaknem a kezdettől — Czanik László, falunk szülöttje irányítja a csapat edzéseit, mégpedig nagyon lelkiismeretesen. A játékosok lelkesedése sem csökkent, a hozzáállással sem voltak bajok, de hát ez már a sportban így szokott lenni: egyszer fenn, máskor pedig lenn. Két évig bírták a nagyon erős csapatok elleni harcot, de 1974-ben ismét a III. osztályban kötöttek ki. A patonyréti pálya szép környezetben épült, a Kis-Dunától jegenyés választja el. Itt még hiányzik a kerítés, de a tervek szerint - jövőre az is meglesz. Az öltöző épületét nemrég adták át rendeltetésének, az üde, zöld gyepszőnyeg ápolt, gondozott. csak a kapuk előtt kopott meg egy kissé. — Pedig a gyerekeknek a lelkűkre kötöttük, játsszanak a pálya közepén — mondja kissé bosszúsan a titkár, de azonnal felderül az arca, amint folytatja —, de hát mit tegyünk, ha annyira szeretnek focizni, s akkor örülnek a legjobban, ha a kapuban köt ki a labda. Végeredmény-' ben a fiatalok labdarúgás iránti vonzódásának köszönhetjük, hogy nincsenek gondjaink az utánpótlással. Az ifjúsági együttes is jól szerepel a bajnokságban rétnek is saját csapata, amely bekapcsolódna a labdarúgó bajnoki küzdelmekbe. Mivel pedig az állami gazdaság vezetősége anyagi juttatást helyezett kilátásba, nem lehetett semmi akadálya annak, hogy az egyesület megalakuljon. Ez az emlékezetes nap 1966. július 6-a volt. — Természetésen először csak a labdarúgó-szakosztály működött, majd 1970-ben az asztaliteniszezők és 1972-ben a sakkozók is bekapcsolódtak a járási bajnokságba. Az utóbbi Időben úgy látjuk, egészen rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg — elsősorban a lányok körében — a kézilabdázás iránt, 5 ezért úgy határoztunk, hogy szaporítjuk a szakosztályok számát. Bár elsősorban a részvételen van a hangsúly, azon, hogy minél többen kapcsolódjanak be aktívan a testnevelésbe. tegyenek valamit egészségük érdekében, mégsem mellékes, milyen eredményeket érnek el a fiatalok, az aktív versenyzők az egyes sportágakban. — Bizony nem — helyesel a titkár —, s ennek érdekében elsősorban a felnőtt csapat tett meg mindent, bár az ifik szereplésével is elégedettek lehetünk. A kezdet nem volt könnyű, az első években egészen 1970-ig kis méretű, valóban nem megfelelő pályán játszottuk mérkőzéseinket. Akkor határoztuk el, hogy új pályát építünk. A csapat, amíg folyt — Az ifjúsági együttes a járási bajnokságban tavaly a második helyen végzett, ami bizony nem lebecsülendő eredmény. Be kell viszont vallanom, hogy az ificsapat nem tisztán patonyréti, nálunk játszanak olyan falvak fiataljai is, amelyeknek nincs ificsapatuk, vagy sportegyesületük. A sárréti egyesület vezetőségével egyezséget kötöttünk: ha á^fiúk kinőnek az ificipőből, visszaadjuk őket anyaegyesületüknek. Van azonban a mi fiataljaink közt bái’om olyan játékos, akik az „öregek“ közt már most megállnák a helyüket, de még túl fiatalok, és nem akarjuk őket nagyon megterhelni. Patonyréten is érthetően elsősorban arra törekednek, hogy a versenyzők. a csapatok teljesítménye javuljon, és ez fokozatosán visszatükröződjék az eredményeken. Dicséretükre váljék. De nem feledkeznek meg a többiekről sem, akiknek különböző rendezvényeken adnak „érvényesülési“ lehetőséget. Vajon hogyan? — Elöljáróban szeretném leszögezni, ne vegyék dicsekvésnek, hogy tavaly a járásban kiérdemeltük a példás egyesület címét, és a kötelezettségvállalási versenyben az első helyen végeztünk, amiért hétezer korona jutalomban részesültünk. A tavalyi sikereken felbuzdulva, az idén is beneveztünk a kötelezettségvállalási versenybe, s eddig már jő néhány akciót lebonyolítottunk. A Patonyréti Dynamo felnőtt labdarúgócsapata — Nagy tetszést arattak a gyermeknap alkalmából rendezett versenyek, melyeknek győztesei csokoládét kaptak ajándékba. Jó érzés volt látni, mennyire örültek ennek a kicsik. A kispályás futballtornát is lebonyolítottuk, ezen a Dunajská Klá- too-i (Dunatőkési) Állami Gazdaság hat részlegének csapata vett részt, de egyikben sem kaphattak helyet aktív labdarúgók. A rátermettségi jelvényszerző versenybe az idén nyolcvanan kapcsolódtak be, a kisdiákoktól kezdve egészen az ötvenévesekig. Az asztalitenisz, a sakk és a turisztika sem kizárólag a fiatalok sportja, az idősebbek is kivehetik részüket. Meglepően nagy érdeklődés nyilvánul meg a nem aktív labdarúgók tornája iránt. Ezt húsvéthétfőn szoktuk megrendezni, ez a „kövérek“ és a „soványak“ találkozója. Érdekes, hogy ezen a mérkőzésen a látogatottság nagyobb, mint a bajnoki találkozókon, a falu apra- ja-nagyja ott szurkol vagy az egyik, vagy a másik csapatnak. — Egyesületünk megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából négyes tornát bonyolítottunk le Orechová Pö- toft-i (dióspatonyi), felsöpatonyí (mindkét csapat az I. B-ben játszik), a légi (a II. osztály résztvevője) együttes közreműködésével. Mindezt ilyen kisközségben jelentős anyagi támogatás nélkül nem valószínű, hogy létre tudnák hozni? — Bizony nem! Szerencsére azonban akadnak még olyanok, akik a testnevelést, sportot szívügyüknek tekintik. Ennek köszönhetjük, hogy az anyagi juttatás megfelelő. Elsősorban az állami gazdaság gondoskodik rólunk, de a hnb és a járási testnevelési bizottság is ismételten a segítségünkre sietett. így azután nincs gondunk felszerelésre, útiköltségre, sőt jut pénz téli edzőtáborozásra is. Az alapozást ugyanis Dubová pri Modren kezdjük már hagyományosan, nyáron pedig oda-vissza alapon a magyarországi urai-újfalui gazdaság — a kereskedelmi kapcsolatokat sportvonalon kibővítettük — együttesével mérjük össze erőnket. — Mit várnak a jövőtől? — A bajnokság előtt a hangulat mind a játékosok, mind pedig a vezetők körében nagyon bizakodó volt. A nyári kupamérkőzéseken I.' B-s csapatokat is legyőztünk. így nem tűnt túlzottnak a feljebbjutásba vetett remény. Az új idényben azonban már kétszer szenvedtünk vereséget, és ez egy kissé lelohasztotta a kedélyeket. Persze a bajnoki idény végétől még messze vagyunk, s így korai lenne lemondani az esetleges jó szereplésről. — Közben tovább építkezünk. Teljesen bekerítjük a pályát, elkészítjük a futó- és kézilabdapályát. Lesz tennivalónk bőven, de a falu lakói már ismételten bebizonyították hogy nemhiába fordulunk hozzájuk bizalommal^ Hiszem: mint a múltban, most is sikerül terveinket valóra vál- tani, akkor pedig igazán elégedettek lehetünk. Ehhez mi sokat nem tehetünk hozzá. Megállapíthattuk: Patonyréten a testnevelést, a sportot mindenki saját ügyének tekinti, amiről az is ekesen tanúskodik, hogy a lakosság több mint negyven százaléka a he- tyi sportegyesül er tagja. De a kínál- kozó alkalommal, a sportolási lehetőségekkel a többiek is élnek, és ez nagy érték. Hiszen a Csehszlovák Testnevelési Szövetség minden igyekezettel arra törekszik, hogy elérje: mindenütt nagy tömegeket vonjanak be a testnevelési mozgalomba. Patonyréten ez eddig kitűnően sikerült, amiért azok, akik ebben közreműködtek, elismerést érdemelnek. Mi pedig reméljük, hogy másutt is követőkre találnak. KOLLAR JÓZSEF A tavalyi labdarúgótorna részt vevő csapatai az ünnepélyes megnyitón dűj szó Index; 48 097 Klod|o Sziovókio Kommumsto Pártjo Központi Bizottsógo Szerkeszti o szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Or. ftoboy Zoltán. CSo. Helyettes főszerkesztők: Szarko István ét Csetö János Vezető titkár: Gál László. Szerkesztőség: 683 38 Brotislovo. Gorkého 10. Telefon: 169. 312 52. főszerkesztő: 532 20. titkárság: 550 18, sportrovat: 505-29 gordosógi ügyek: 506 39. Távíró: 092308, Pravdo — Kiadávállolot Brotislovo, Volgogrodská 8. Nyomjo o Provdo, oz SZLKP nyomdavállolata — Provdo Nyomdaüzeme. Brotislovo, Stúrová 4 Hirdető* Iroda: Vajanského nábrezie 13/A/ll,, telefon: 551 83. 544-51. Az u| Sző előfizetési dljo hovonto — o vasárnap! számmal együtt — 14,70 korona. Az 0| Sző vasárnapi számának külön előf zetése negyedévenként 13 korona. Terjeszt! a Postoi Hirlapszotgálot. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció o dovoz tloöe, Gottwalduvo námestie 48/VII,
